Köszöntünk a Síparadicsomban!
Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről?
Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben!
Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz:
siparadicsomblog@gmail.com
staropramen:
Jakov Fakról sok mindent el lehet mondani de azt ,hogy szlovák lenne azt nem.
1987. augusztus 1én... (2018.02.10. 19:35)Kiknek érhet egy lövés olimpiai aranyat?
A vikersundi sírepülő világbajnokság után most a szezon utolsó periódusához érkeztünk, Lahtiban folytatták a síugrók Vk szereplésüket, ahol az egyéni verseny előtt a csapatok mérték össze erejüket! A Team Tour és a Sírepülő VB címvédése után az osztrákok tovább folytatták menetelésüket a Vk-ban, magabiztos sikert arattak Lahti normálsáncán is, ahol 17 év után rendeztek újra csapatversenyt a Vk keretén belül! A németek Vikersund után ismét ezüstöt szereztek, míg az igen csak megfiatalított lengyel csapat szerezte meg a harmadik helyet!
A most megrendezett csapatverseny hasonlóan végződött a tavalyihoz képest, hiszen ha a dobogós helyezéseket vesszük figyelembe, akkor az első és harmadik helyen nem történt változás, tehát az osztrákok és a lengyelek is lekoppintották most akkori szereplésüket! A második helyre viszont a németek értek föl a norvégok helyett, akik a vikersundi sírepülő VB-hez hasonlóan újból csak a 4. hellyel kellett beérniük!
A házigazdák úgy, mint egy évvel ezelőtt most is leégtek, akkor a 6. helyen, most pedig eggyel hátrébb végeztek! A csapatuk most 3 ponton is változott a tavalyihoz képest, többek között az azóta már visszavonult Ahonen és a jelenleg gyenge formában lévő Hautamäki is kimaradt a csapatból, helyükre Happonen és a több mint egy éves kihagyás után visszatérő Ville Larinto került, aki még tavaly újév napján sérült le a garmischi versenyen ugrott hatalmas (140,5 m) ugrása után, akkor keresztszalag szakadást szenvedett! Larinto sikeres műtétje után tavaly nyáron tért vissza, de pechjére újból lesérült, mely újabb féléves kényszerpihenőt eredményezett neki! Az elmúlt hetekben sikert sikerre halmozó szlovének most is az 5. helyen végeztek, míg az észtek tök utolsók, valamint a csehek utolsó előttiek voltak úgy, mint most!
De visszatérve a mostani versenyre: a lengyelek meg tudták ismételni egy évvel ezelőtti pazar teljesítményüket, de most micsoda különbséggel!
A képen balról jobbra: Zniszczol, M. Kot, Stoch és Muranka
A 2011-es bronz csapatból csak Kamil Stoch maradt meg hírmondónak, Byrt, Zyla kikerült most a négyesből, míg a lengyelek legnagyobb ikonja, Adam Malysz is visszavonult Ahonenhez hasonlóan! Azon a versenyen közel 40 ponttal szereztek kevesebbet az akkor ezüstöt szerző norvégokhoz képest, most pedig csupán 6 tized (!) ponttal csúsztak le újból az ezüstről a németek mögött végezve!
Lukasz Kruczek, a lengyelek szakvezetője alaposan megfiatalította csapatát és Maciej Kot mellett olyan igéretes tehetségeket rakott most be a kezdőbe, mint Aleksander Zniszczol és Klemens Muranka! Ők ketten jóformán meg sem pihenhettek, sikerre éhesen érkeztek vissza a messzi Ázsiából, a törökországi Erzurumból, ahol junior világbajnokságon vettek részt, ráadásul érmekkel tértek haza onnan! Míg Zniszczol ezüstérmet szerzett egyéniben (csak a szlovén Dezman bizonyult nála jobbnak 6 ponttal), addig a csapat (Zniszczol, Muranka, Byrt, Klusek) szintén ezüstöt szerzett, mindössze csak 3 ponttal maradtak alul a norvégok fiataljaival szemben!
A jövő csapatából most ketten is lehetőséget kaptak edzőjüktől, hogy bizonyíthassanak Vk versenyen is. Zniszczol végül is már bizonyított, hiszen otthonában, Zakopanéban nem csak első Vk pontjait szerezte, de első top10-es eredményének is örülhetett, 9. és 14. helyeken végzett! Muranka viszont már többször is próbálkozott pontszerzéssel, erre leginkább a zakopanei Vk versenyeken volt lehetősége, amivel eddig nem tudott élni! Most a junior VB-n elért 6. helyezése, valamint csapat ezüstje után edzője újból bizalmat szavazott neki, amit most meghálált, csapata egyik legjobbja volt Stoch mögött és a másnapi egyéni versenyen is eséllyel szállhat harcba, hogy első Vk pontjait begyűjtse!
Az osztrákok ott folytatták, ahol Vikersundban abbahagyták, újabb győzelmükkel bebizonyították, hogy nem lehet őket csak úgy leírni, még ha nagy ritkán hullámvölgybe is kerül a csapat! Egy „kicsit” nagy volt most a kontraszt, a világ legnagyobb sánca után nem a megszokott nagysánc következett, hanem egy szinttel lejjebb kellett most bizonyítaniuk, s hogy sáncmérettől függetlenül még mindig ők a legjobbak ezt szombati teljesítményükkel igazolták is! Tavaly ugyanitt (bár egy sáncmérettel följebb) szintén nyerni tudtak, ráadásul ugyanezzel az összetételű csapattal, így most a győzelemért járó 400 ponttal gazdagodva torony magasan vezetik a Nemzetek Kupáját, ahol 2005 óta (!) esélyt sem adnak egyetlen nemzetnek sem, hogy megszerezzék tőlük a győztesnek járó serleget!
Mind az osztrák csapat, mind versenyzőik egyaránt jubiláltak ezzel az újabb csapat arannyal, mellyel fennállásuk óta a 24. nemzeti győzelmüket szerezték, valamint az 50. érmüket! A csapatból Koch 10., Morgenstern pedig 15. Vk csapat győzelmét ünnepelte a verseny után, utóbbi ráadásul a legtöbb csapatverseny győzelmet is magáénak tudhatja! Kofler is jubilált ezen a versenyen, 13. csapat sikere kereken az 50. Vk érmét hozta (éremeloszlása egyéniben: 10-11-9, míg csapatban: 13-4-3)!
Thomas Morgenstern:„Szeretek ugrani normálsáncon, de ez most nehéz volt! Mi voltunk a favoritok, nem volt könnyű szerep, de jól csináltuk! Úgy gondolom csapatként jó teljesítményt nyújtottunk annak ellenére, hogy nehéz időjárási körülmények között kellett ugranunk, a szél gyakran fújt minket hátulról! Mégis sikerült nyernünk, nagyon boldog vagyok!”
Kamil Stoch: „A mai verseny nehéz volt számunkra, mert óriássáncról kellett váltanunk normálsáncra! Volt azért előnye is, mert épp a héten gyakoroltunk kisebb sáncon! A feltételek nagyon változóak voltak, néha hátulról kaptunk szelet, néha elölről, a szél igen csak befolyásolta a távolságot! Tulajdonképpen ez a 3. hely ma eléggé meglepő volt számunkra! Két fiatal volt a csapatban, akik közvetlenül az erzurumi junior VB-ről jöttek! Klemens Muranka és Alexander Zniszczol egy nagyon jó versenyen mutatkoztak be! Természetesen mélyen hittem, hogy sikeresek lehetünk, nagy szívvel küzdöttünk, mindig a legjobb ugrásokat akartuk elérni, s most nagyon boldogok vagyunk! Az első ugrásom különösen jól sikerült, ha figyelembe vesszük, hogy ez a sánc teljesen új volt számomra! Nagyon fiatal csapat vagyunk, mindannyian tanultunk, ez egy új szerepkör volt számomra! Fiatal társaim most megtanulták, hogyan versenyezzenek a Világkupában! Bevallom szívesebben ugrom nagyobb sáncokon, de mivel most itt rendeztek versenyeket, így gyorsan kellett alkalmazkodni ehhez a sánchoz! Először ugrottam itt életemben, azt hiszem nagyon jól jött ki most a lépés!”
Severin Freund:„Nagyon elégedettek vagyunk, hogy Vikersund után itt Lahtiban is a második helyet sikerült megszereznünk! Ez a sánc a vikersundi óriássánc teljes ellentéte, de a siker jele, hogy igazi csapat vagyunk, mely minden körülmények között stabilan képes ugrani! Reméljük, hogy ezt a teljesítményt az egész Északi turné alatt képesek leszünk fenntartani! A második ugrás nehéz volt számomra, mert repülés közben a lécem nem kapott elegendő felhajtóerőt! Szerencsére sikerült az előnyt megtartani a lengyel csapat előtt! Úgy tűnik számomra, hogy nem elérhetetlen cél az osztrákokat legyőzni! Minden lehetséges!”
A csapatverseny nem a legjobb előjelekkel indult, hiszen a péntekre tervezett egyéni verseny kvalifikációja az erős szél miatt elmaradt a Salpaussalkä sáncon, melyet szombatra tettek át, de akkor sem sikerült azt lebonyolítani! Ugyanez történt a tréning- illetve a csapatverseny előtti próbasorozattal is, így a csapatok versenyzői bemelegítés nélkül vághattak neki az összecsapásnak, mely magában hordozta a meglepetést is a végeredmény kimenetelét illetően!
Eredetileg mindkét (egyéni ill. csapat) verseny a nagysáncra (HS130) volt kiírva, de mivel az erős széllökések ezt a sáncot jobban érték (lévén, hogy magasabban fekszik a többinél), így a FIS úgy döntött, hogy a versenyt a valamivel alacsonyabban fekvő normálsáncra (HS97) viszik át úgy, mint 3 évvel ezelőtt hasonló okok miatt!
A verseny 10 nemzet részvételével indult útjára, tovább sem tette tiszteletét sem a francia, sem az olasz csapat, de a kazahok, svájciak is hiányoztak, ellenben üde színfoltként volt jelen az észt csapat, akiknek esélyük a második körbe való jutásra annyi volt, mint anno „Eddie, a sas”-nak megelőznie valakit a ’88-as Calgaryban rendezett olimpián! :)
Az első sorozat után talán senki sem gondolta volna, hogy egy K-pont alatti ugrással is vezető pozícióba lehet kerülni, pedig az újdonsült sírepülő VB bronzérmes szlovénekkel ez történt! Első ugrójuk, Damjan csak egy 89,5 m-es ugrást tudott bemutatni, pedig mire ő sorra került épp kezdett az ideálisnak mondható enyhe szembeszél hátszélbe átfordulni, ő még épp kifogott egy 0,07 m/s-os szelet, az őket követő németek már nem voltak ilyen szerencsések! Wank már -0,52 m/s-ban ugrott, ennek meg is lett az eredménye, csak 80,5 m-en landolt és a sorozat végén már 16 pontos hátrányt szedtek össze a vezető szlovénekhez képest! A németek mellett a norvégok is szerencsétlenül jártak, csak éppen ő velük nem az erősebb szél, hanem Sklett ügyetlensége bánt el! A sírepülő VB-n mellőzött ugró hiába érte el sorozatának legnagyobb ugrását (94,5 m), azt landoláskor nem sikerült megfognia, elesett és ez komoly pontlevonást eredményezett csapata számára!
A fiatal norvégnak túlságosan is elöl volt a súlypontja talajfogáskor, jobbra is dőlt, de még a lábai is szétnyíltak alatta, így már esélye sem volt az ugrását kellőképpen koordinálnia! Ezzel a bakival igen nagy hátrányban kerültek a norvégok, 20 ponttal szakadtak le az élmezőnytől és csak az észteket tudták megelőzni, de még így is kieső helyen álltak! Ez igazi hidegzuhany volt számukra!
Az osztrákoktól Morgenstern pont a K-ponton (90 m) tette le magát, mely a körülményekhez képest nem tűnt rossz eredménynek, csak 3 tizeddel szorultak a szlovének mögé! Az első sorozat után igen kiegyensúlyozott volt a mezőny, a harmadik helyen álló csehek (Koudelka 91 m) fél pontra, míg a negyedik finn csapat (Muotka 90 m) 1,1 pontra volt az éllovastól! A lengyelektől Kot kezdett, aki 86,5 m-ével csak 6. helyre tudta behozni csapatát!
Amásodik sorozatot viszont éppen a lengyelek kezdték jobban, mindez épp a fiatal Murankának volt köszönhető, akinek egy 86,5 m-es ugrás is elég volt, hogy csapatát élre röpítse a 6. helyről! Persze ehhez kellett az is, hogy a többiek rontsanak, ekkor a szél már kiszámíthatatlanná vált, össze vissza fújt, lutri volt minden egyes ugrás! Viszonylag a finneknek (Koivuranta 82,5 m) és az osztrákoknak (Schlierenzauer 83,5 m) jött még ki a lépés, utóbbiak igaz, hogy a 3. helyre zuhantak vissza, de ponthátrányuk a lengyelekkel szemben csak 3,4 pont volt, ami nem tűnt behozhatatlannak! A szlovének viszont igen ráfaragtak, Tepes egy komolyabb hátszelet fogott ki és csak 76,5 m-en tudta magát letenni, 16 ponttal távolodtak az első helytől! A németeknek még tovább romlott az esélyük, Mechler (79,5 m) is betlizett, de Fannemel sem járt jobban (80 m), így a két rutinosabb nemzet csak a 7. és 8. helyet foglalta el a sorozat végén! A japánok is pórul jártak, Watase 70 m-e a kieső helyre sodorta őket!
A harmadik sorozatban egy újabb nemzetett üdvözölhettünk az élen, méghozzá az osztrákokat! Ezúttal most Kochnak kedvezett a szerencse, mire ő került sorra a szél ismét megfordult, 95 m-es ugrása hatalmasat lendített csapatán, hiszen az élmezőnyben helyet foglaló nemzetek közül a lengyelek (Zniszczol 82 m), a finnek (Larinto 82 m) és a csehek (Matura 78,5 m) sem tudtak megbírkózni az irreális körülményekkel, közülük is a legnagyobb visszaesést a csehek szenvedték el, a 4. helyükről egészen a 8.-ra zuhantak vissza! A lengyelek bár csak egy hellyel kerültek hátrébb, az osztrákok igen csak meg tudtak lépni tőlük, közel 20 pontos előnybe kerültek velük szemben! A szlovének esélyeit tovább rontotta Sinkovec (81,5 m), a kezdeti vezetéstől így már igen távol álltak, a 7. helyre estek vissza! A norvégoknál Bardal, míg a németeknél Freund javított helyzetükön, egyaránt 93 m-es ugrásaikkal több pozíciót is előrébb tudtak jönni a tabellán! Takeuchi 91 métere is jónak volt mondható, de ez még így is kevés volt, hogy elmozduljanak a kieső zónából!
A félidő előtti utolsó sorozatban az osztrákok tovább erősítették vezető helyüket, bár előnyük apadt valamelyest! Kofler az első kör második legnagyobb ugrását (96 m) mutatta be, ennél csak Freitag tudott messzebbre repülni, aki 97 m-en landolt! A németek így tovább meneteltek fölfelé, már a dobogó legalsó fokán tanyáztak!
A lengyelektől legjobbjuk, Stoch zárta a sort, ő 92,5 m-es ugrással tovább éltette csapata reményét, hogy a dobogón maradjanak, továbbá csak 10 pontra voltak a vezető osztrákoktól, így a folytatásban minden esélyük meg volt, hogy még ennél is jobb helyezést érjenek el! A legújabb sírepülő világbajnok, Kranjec úgy látszik nincs hozzá szokva az ilyen kisméretű sáncokhoz, mivel K-pontos ugrást tudott csak végrehajtani, mentségéül szolgáljon, hogy mindezt hátszélben érte el! Az oroszoktól Kornilov (92,5 m) éltette tovább csapata dobogós álmait, csak 3 pontra voltak a bronzérmes helytől. A japánokat Ito mentette meg a kínos le szerepléstől, 91 m-es ugrásával sikeresen húzta ki csapatát a csávából, viszont a csehek már nem voltak ilyen szerencsések, Janda csak 86 m-ig repült, ami kevés volt a továbbjutáshoz! A finneknél nem sok hiányzott, hogy a mennyből a pokolba kerüljenek, Happonen csupán 82,5 m-en landolt és mindössze 5 ponton múlt, hogy hazai közönség előtt ne égjenek le jobban a kelleténél! A csehek mellett az észtek búcsúztak a finálétól!
A szünet után sem javult az időjárás, a szél alaposan próbára tette az ugrók képességeit. Morgenstern másodjára javított ugrása hosszán, 94 m-ig repült és ezzel csapatát továbbra is az élen tartotta! Méghozzá megduplázva előnyüket, ugyanis Kot jobb szélviszonyok közt érte el 92 m-es ugrását, amiért erősen lepontozták. A németektől Wank is hozta saját körét (93,5 m), mellyel dobogós helyüket sikeresen megtartották! Az oroszoktól Sardyko (89 m) is jól teljesített, továbbra is az élmezőnyben tartotta csapatát. A finnektől Muotka ugrott nagyon kicsit, mindössze 72,5 m-en ért földet, mellyel kibérelték az utolsó, azaz 8. helyet a verseny végéig! Sklett első körös bukása után olyannyira a biztos talajfogást tartotta szem előtt, hogy ez a távolság rovására ment (85,5 m), de legalább nem esett el, mindenesetre ez vissza vetette a norvégokat a 7. helyre és 30 pontra voltak a dobogótól!
A 6. sorozatban történelmi jelentőségű ugrás született!
A szlovének alapemberévé avanzsált Tepes 12 éves sáncrekordot döntött meg, méghozzá a hazaiak ikonjának, Janne Ahonennek még 2000-ben szerzett 98,5 m-es ugrását tette a múlttal egyenlővé! Tepes egy kitűnő szél értéket (0,6 m/s) „lovagolt” meg és meg sem állt 101 m-ig, hatalmas ugrása a sánc első 100 m fölötti ugrása is volt egyben! A szlovének ezzel az ugrással ismét az esélyesek közé léptek, mármint a bronzérmes helyezést illetően, nem kevesebb mint 20 pontot faragtak le hátrányukból és mindössze csak 10 pontra voltak már az időközben 3. helyre visszaesett lengyelekkel szemben!
Muranka 88,5 m-es ugrása hiába volt 2 méterrel nagyobb első körös ugrásánál (ami akkor saját köre legponterősebb ugrása is volt), viszont ez a 2. legrosszabb volt ebben a sorozatban, de még így is a dobogón voltak! Az osztrákok időközben kezdtek meglógni a mezőnytől, Schlierenzauer 94,5 m-e már közel 30 pontos fórt eredményezett a második helyre feljött németekkel szemben, akiktől Mechler ugrott egy K-pont fölöttit (92,5 m). A norvégok hasonlóan nagy hátrányban voltak a dobogótól, Fannemel szállította csapata számára a 92,5 m-es ugrást.
A 7. sorozatban az osztrák csapat leadott egy keveset az előnyéből, Koch 89 m-es ugrása hiába volt másfél méterrel nagyobb Freundénál, utóbbi így is 10 pontot faragott le hátrányukon. Mindez úgy fordulhatott elő, hogy a német versenyző igen erős hátszélben (-0,66 m/s) is állta a „sarat”, míg Koch ugyanakkor szembeszélben (0,88 m/s) érte el nagyobb ugrását, így járt érte a kompenzációs pontlevonás! A lengyelektől az egyik ifjonc, Zniszczol tartotta életben a lengyelek ezüstérmes álmait, 94 m.-es ugrásával csupán 1,2 pontra voltak a németektől! Utánuk egy kisebb szakadék volt, a szlovének (Sinkovec 83 m) már közel 25 pontos lemaradásban voltak, de a norvégok (Bardal 93,5 m) és a japánok is 5 ponton belül voltak egymástól.
Takeuchi a nap második legnagyobb ugrását szerezte, 99 métere a 12 évig tartó sáncrekord fölött volt fél méterrel! Egyébként Takeuchi (244,7 p.) volt a csapat verseny legjobbja, ha egyéni versenyt rendeztek volna ők végzett volna az élen Bardal (244,2 p.) előtt!
Az utolsó sorozat már nem változtatott semmit a helyezéseket illetően, legalábbis az élbolyban nem történt már változás! Az osztrákoktól Kofler hozta be csapatát győztes helyre, nagy előnyük birtokában 85 m-es ugrása is elég volt vezető helyük megtartásához! A szezon során így második Vk győzelmüknek örülhettek az osztrákok, ami fennállásuk óta a 24. csapat győzelem volt, valamint az 50. csapat érem!
A németeket Freitag hozta be a második helyre, 93,5 m-es ugrásával és ha békanyálon is, de 6 tized ponttal bizonyultak jobbnak (szerencsésebbnek) a lengyeleknél, akiknél Stoch saját körének legponterősebb ugrásával (89,5 m) sem sikerült a még nagyobb bravúr! Mindenesetre ez a fiatal lengyel csapat is megmutatta mire képes az igazán nagyok nélkül, Malysz, Zyla, Hula hiányában is remek teljesítményt nyújtott, persze ehhez kellett egy igazi vezéregyéniség is Stoch személyében, akit remekült egészített ki a fiatal generáció! A lengyelek pályafutásuk 5. csapat érmét (1 ezüst, 4 bronz) szerezték Lahtiban!
A norvégokat Velta hozta be a lengyelek mögé 88 m.-ével, a bronzéremtől közel 30 pontra, míg az 5.-től 20 pontra voltak, így Vikersundhoz hasonlóan ismét stabil 4. helyezést értek el, ami harrachovi és willingeni csapatgyőzelmük után erős visszaesésnek számít! A szlovéneknél Kranjec (81 m), míg a japánoknál Ito (73,5 m) betlizett nagyot, így meg kellett elégedniük az 5. illetve 6. helyezésekkel!
Ami mindenképp feltűnő volt a verseny folyamán, hogy akik legutóbb sírepülő sáncon parádéztak (Kranjec, Velta, Koch, Ito stb.) azok most mennyire nem tudtak jóval kisebb sáncon is hasonlóan teljesíteni, a kedvezőtlen időjárási feltételek mellett ez alighanem a sánc karakterisztikájának is volt betudható, hiszen míg a kíváló sírepülők a hirtelen mélyülő sáncon egy kedvező termiket kihasználva tudnak megfelelő repülő testtartás mellett hosszan megsíklani, addig ugyanezt egy feleannyi kalkulációs ponttal rendelkező sáncnál már kevésbé tudnak kihasználni! Ugyanakkor olyan ugrók, akik leginkább normálsánchoz vannak szokva (mint pl. Muranka, Zniszczol) szignifikáns különbség csekély jelét sem mutatva versenyeztek a jobb képességű ugrók mellett!
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
A ti véleményeitek