Köszöntünk a Síparadicsomban!
Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről?
Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben!
Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz:
siparadicsomblog@gmail.com
staropramen:
Jakov Fakról sok mindent el lehet mondani de azt ,hogy szlovák lenne azt nem.
1987. augusztus 1én... (2018.02.10. 19:35)Kiknek érhet egy lövés olimpiai aranyat?
Norvégia negyedik alkalommal rendezhetett repülő világbajnokságot a hétvégén, ahol a szlovének folytatták sikerszériájukat, első csapatgyőzelmük után most első sírepülő világbajnokukat ünnepelhették Robert Kranjec révén, aki új szlovén rekorddal tette még emlékezetesebbé ezt a napot Szlovénia számára! A hazaiak is kitettek magukért, az idei szezon egyik legjobb norvégja, Rune Velta aratott nagy sikert ezüstérmével, Martin Koch pedig aranyérmét bukta el, de szó szerint, ő lett a bronzérmes!
„Kétségtelenül egy nagyszerű, mámorító érzés messze és magasan a levegőben lefelé lebegni úgy, mint egy madár, mert egy ember rögtön, némiképp egy emberkívüli lénynek tulajdonítja magát és mint egy sas tovaszáll!”
Ezek a szavak az osztrák Sepp „Bubi” Bradl-tól származnak, aki 1936-ban elsőként ugrott 100 méter fölé (101 m) Planicán, lényegébe véve innentől datálódik a sírepülés korszaka! 1900 óta 71 világrekord született, ennek közel felét Planicán érték el! A legtöbbször két finn állított föl csúcsot Matti Hautamäki és Matti Nykänen révén, akik együtt összesen 8-szor (4-4) értek el világrekordot! 7 éve viszont a norvégoké a dicsőség, 2005-ben sorra dőltek meg a rekordok, összesen 5-ször (ebből 2 nem hivatalos). Björn Einar Romören nem kevesebb, mint 6 évig tartotta 239 m-es csúcsát egészen 2011-ig, amikor honfitársa, Johan Remen Evensen jócskán túlszárnyalta ezt (246,5 m) az újjá varázsolt vikersundi mamutsáncon! A legtovább a finn Tauno Luiro örülhetett rekordjának (139 m, Oberstdorf), akinek ugrását tíz éven keresztül nem tudta túl szárnyalni senki, majd 1961-ben a jugoszláv Joze Slibar ugyanitt két métert javított rajta! Az első 200 m-es ugrás 1994-ben született Planicán, mely az osztrák Andreas Goldberger nevéhez fűződik, de kereken 200 m-es ugrását nem bírta megfogni, így a nem sokkal utána ugró finn Toni Nieminen 203 m-e lett a hivatalos rekord! Számos gyönyörű és egyre hatalmasabb ugrás követte Bradl egykori három számjegyű történelmi csúcsát, melyet azóta még számosabb „mega” ugrás követett, hiszen 1936 óta már közel két és félszeres ugráshosszoknál járunk és ki tudja hol lesz a határ az elkövetkezendő évtizedekben!
Alább 1966-tól egészen napjainkig az összes világrekord ugrást megtekinthetitek a teljesség igénye nélkül:
De mi is az a sírepülés…? A sírepülés a síugrás úgymond extrém formája! Ez aztán tényleg nem olyasmi, amit bárki kipróbálhat! A sírepülősáncokra (K185) csak olyanokat engednek fel, akik a kisebb sáncokon (K90, K120) már profiként bizonyítottak! Ez nem gyerekjáték! Az 5 mp.-nyi lefelé csúszás alatt nulláról 100 km/ó-ra gyorsulnak, aztán 7-8 mp. repülés után kb. 200-230 m-rel arrébb landolnak (ez persze függ a repülősánc méretétől is). A síugrók szerint, aki sírepülés közben nem fél, az őrült! A sírepülés nem csak veszélyes, de tovább nehezíti az ugrók helyzetét, hogy gyakorlásra nincs nagyon lehetőségük, így leginkább csak a versenyeken tudnak repülni! A világon jelenleg csak 5 működő sírepülősánc található (Oberstdorf, Harrachov, Bad Mitterndorf, Planica és Vikersund), közülük is a norvégok mamutsánca, a Vikersundbakken büszkélkedhet a „korelnök” címmel, hiszen ezt a sáncot építették a legrégebben, még 1936-ban! Természetesen ez nem azt jelenti, hogy már a ’30-as években bőven 100 méter fölött repkedtek az ugrók, hiszen a sánc első hivatalos rekordja 86 méter volt a norvég Reidar Andersen révén! Repülősánccá 1964/65-ben alakították, amikor is az első hivatalos ugrást ’66-ban a norvégok akkori legjobbja, Björn Wirkola végezte el, aki 146 m-es ugrásával új világrekordot állított föl!
Később persze több átépítésen is átesett a sánc, s mikor biztossá vált, hogy 1977, ’90 és 2000 után idén negyedszerre is megkapják a sírepülő világbajnokság rendezési jogát a norvégok mertek nagyot álmodni, a FIS-nél (Nemzetközi Síszövetség) kiharcolták, hogy a sánc profilját a korábbi HS207-ről 225-re (K195) módosítsák, így tavaly óta hivatalosan is a világ legnagyobb sáncává lépett elő! A tavalyi szezon Vk naptárába is bekerült az elkövetkezendő sírepülő Vb teszthelyszíneként, amit ilyenkor minden egyes fontos világméretű sporteseményt rendező sánc meg kap, ezzel is reklámozva a VB helyszínt, s bemutatva az újonnan átépített sáncot!
A teszt versenyeken (ami hivatalos Vk versenyek voltak) két ugró dominált, Gregor Schlierenzauer és Johan Remen Evensen, akik hatalmas fölénnyel (46,6 pont) hagyták maguk mögött a harmadik helyezett Simon Ammant az első versenynapon és lettek holtversenyben győztesek (mely a Vk szezonok több mint 30 éves történetében csak 8-szor fordult elő)! Ráadásul a legmagasabb pontszámokat is szerezték, csak 1,2 pont hiányzott az 500-hoz, 35,6 ponttal javították meg Björn Einar Romören 463 pontos planicai (2005) rekordját! A másnapi versenyen is ő voltak a legjobbak, de Schlierenzauer nyert 11 ponttal Evensen előtt! Ezen a vikersundi hétvégén egyébként többen is nemzeti rekordot ugrottak, többek között Schlierenzauer (243,5 m), Ammann (238,5 m), Happonen (240 m), Malysz (230,5 m) és nem utolsó sorban Evensen! A norvég ugró 5 ugrásából három a 240 m-es határvonalat is elérte illetve túllépte, először 240, majd 243, végül 246,5 m.-ével tartja tavaly óta a világrekordot! Utoljára 44 évvel ezelőtt sikerült norvég földön világrekordot dönteni, 1968-ban az osztrák Reinhold Bachlernek sikerült mindez 154 m-es távolságával!
Apropó Evensen!
A Team Tour fináléja után a norvégok osztrák szakvezetője, Alexander Stöckl kijelölte a vikersundi sírepülő Vb-re öt fős keretét, melyben nem szerepelt Johan Remen Evensen neve! Most mondhatnám azt, hogy nagy meglepetésre, de nem, hiszen egész szezonja alatt mélyen tudása alatt szerepelt! Még a kuusamói szezonnyitón ugyan 15. volt, de ezután nem kevesebb, mint 4 selejtezőn (!) is „elvérzett”, azaz nem jutott be a másnapi versenyre! Ezt követően a Négysáncon volt 3 versenye, amikor bejutott a legjobb 50-be, onnan viszont nem jutott tovább a második körbe! Kulm repülősáncán talán nem volt véletlen 9. és 12. helyezése, de Zakopanéban megint „leégett”, ezek után kapott még egy utolsó lehetőséget Oberstdorf repülősáncán, hogy bizonyítson, de 26. helyezése nem igazán támasztotta alá, hogy helye lenne a szűk 5 fős vikersundi keretben! Jelenleg Bardal, Hilde, Romören, Fannemel és Velta is jobb formában volt nála, de még Sklett és Stjernen is, akik hozzá hasonlóan szintén lemaradtak a VB-ről!
A még nagyobb meglepetés csak ezután jött! Az oberstdorfi verseny után a hétfői sajtótájékoztatón aztán robbant a „bombahír”, amire senki sem számított:Evensen bejelentette visszavonulását!Elsőre gondolhatnánk sértettségre is, hiszen pont egy olyan hazai rendezésű VB-ről maradt le, ahol egy évvel korábban nemzeti hősként ünnepelték! Az ok viszont ennél prózaibb, ugyanis a VB keret kihirdetése után egy órával motivációs és fizikai problémákra hivatkozva hozta meg fájó döntését!
"Amikor 8 éves voltam minden álmom az volt, hogy világrekordot állítsak föl és az olimpián érmet szerezzek, ezeknek eleget tettem! A testem már nem válaszolt megfelelően az edzésekre, ez az oka annak, hogy visszavonulok! Tavaly szenzációs versenyem volt Vikersundban és abban bíztam, hogy ezt idén is meg tudom ismételni! A dolgok azonban sajnos máshogy alakultak!" – nyilatkozta a még mindig csak 26 éves norvég világrekorder!
Evensen döntésében szerepet játszhatott a nemrég módosított BMI szabály is, ami miatt a versenyzés már nem úgy megy neki, mint tavaly ilyenkor. Szerinte a szabály mindenképp változtatásra szorul! Több csalódás után is az utolsó nagy célja az volt, hogy részt vehessen a hazai sírepülő VB-n! Miután a főpróba sem sikerült, csak 26. lett Oberstdorfban nem tudta meggyőzni edzőjét, Stöcklt, hogy jó formát tudna nyújtani a VB-n!
„A testem egyszerűen nem bírta elviselni, hogy továbbra is csúcs szinten versenyezzen! Minden sportolónak egy csomó mindent fel kell áldoznia, hogy aranyat nyerjen saját maga és nemzete számára, minden nap 100%-ot kell nyújtania! Számomra az a legrosszabb, hogy nincs elég energiám, hogy 1 év négy hónapos lányommal játsszak! Gyakrabban voltam beteg az utóbbi időben, már az immunrendszerem is legyengült, még mindig fáradt vagyok! ” – mondta Evensen.
Bár Stöckl szíve szerint vitte volna magával a VB-re, de nem akarta egy nála jobb formában lévő csapattársától elvenni az indulás lehetőségét, hiszen csak 5 főt lehetett nevezni és a fent említett Bardal, Hilde, Romören, Fannemel, Velta ötös most egyértelműen jobb nála! Nem beszélve arról, hogy ez a kör a tréningek után tovább szűkül, mivel a versenyen csak 4 fő vehet részt!
„Amint lehet szeretném gyorsan stabilizálni a súlyomat! Nos, már alig várom, hogy apaként a McDonaldsbe járjak a lányommal, természetesen minden nap” – viccelődött Evensen. „Nem hiszem, hogy olyat fogok csinálni, mint Daniel Forfang, aki karrierje befejezése után 30 kg-t szedett föl! Valószínűleg olyan 75 kg körül fogom a súlyomat megtartani! Azt hiszem úgy döntök majd, hogy utoljára még egyet leugrom a sáncról!”
Alexander Stöckl Evensenről:„Nagyon sajnálom Johant! Már nyáron, ősszel és az elmúlt hetekben is mindent megpróbáltam, hogy felkészítsem, különösen a sírepülő VB-re, de nem sikerült! Nem tudott azon a szinten ugrani, amely szükséges lett volna! Az öt nevezett sportoló jobb teljesítményt nyújtott és ennek megfelelően őket jelöltem! Azt akartuk, hogy a lehető legjobb csapat menjen Vikersundba és véleményünk szerint ez az öt sportoló a legjobb! Egy hatodik ugró nevezéséről lemondtam, mivel az öt legjobb és egy hatodik ugró között nagyon nagy volt a szakadék!”
Evensen mindössze 5 éves pályafutást hagy a háta mögött, aki 2007-ben kezdte karrierjét, mely álomszerűen alakult. Már ebben az évben kiderült róla, hogy van érzéke a sírepüléshez, egy vikersundi versenyen előugróként tesztelhette a sáncot, mely akkori állítása szerint rendkívül élvezett! Barátja, Anders Jacobsen sikere inspirálta egyébként, hogy kipróbálja a repülést! Ez olyannyira sikerült, hogy a szezonzáró planicai versenyen ismét előugróként számítottak rá, 212 m-ig meg sem állt! Evensennel ezután beindult a szekér! Miután a a norvég turnén és a bajnokságban is jó eredményeket ért el akkori edzője elküldte versenyezni a Távol-Keletre, ahol a FIS Cup-ban 2 győzelmet is aratott. Két héttel később már a COC-ban remekelt, ezüstöt szerzett Zakopanéban. Az „A” keret akkori edzője, Mika Kojonkoski is felfigyelt rá, aki kipróbálta a 2008/09-es szezonban a Vk-ban is! Rögtön első versenyén hazai szurkolók előtt Trondheimben az előkelő 10. helyen végzett, majd 4. Vk versenyén már bronzéremnek örülhetett Pragelatóban! Oszlopos tagjává vált a norvég nemzeti négyesnek, a libereci VB-n már ezüstérmet akasztottak a nyakába társaival együtt. Evensen összesen 72 Vk versenyen állt rajthoz, ezeken 6 érmet és egy győzelmet szerzett, épp itt tavaly Vikersundban! A 2010/11-es szezonig kihagyhatatlan volt a nemzeti csapatból, ha sírepülő versenyekről volt szó, akkor ő volt a legbiztosabb pont csapat összeállítás terén! Csapatban két éve ezüst- (sírepülő VB), míg a vancouveri olimpián bronzérmet szerzett! Utolsó sikere a tavalyi GP-n volt, ahol Hinterzartenben bronzérmes csapat tagja volt! Pályafutását az idei Team Tour oberstdorfi állomásán fejezte be (26. lett)!Johan Remen Evensen adatlapja.doc
Ami még érdekességként szolgál vele kapcsolatban az az, hogy néhány hete még felénekelte a VB dalát „Flying into the future” címmel, melynek szövegét edzője, Alexander Stöckl írta! Íme:
Szlovéniával 2012-ben nagyon fordult a világ!
Olyan sikereket, mint az elmúlt két hónapban még nem értek el soha, nyugodt szívvel kijelenthető ez már nagyon kijárt nekik! Felüdítő, hogy nem a síugró nagyhatalmakra, a finnekre, a norvégokra, a németekre vagy az osztrákokra összpontosul épp most a figyelem, hanem egy olyan nemzetre, mely szűk két hónap alatt történelmi sikereket arattak és remélhetőleg állnak még nagy diadalok előtt! Az idei év első nagy szlovén sikere az első ízben megrendezett téli ifjúsági olimpia volt, melyet Innsbruckban rendeztek és olyan tehetséges fiatal lett aranyérmes, akiről addig még nem hallhatott a síugróvilág, ő Anze Lanisek, aki később a Kontinentális Kupában és a FIS Kupában is letette névjegyét győzelmeivel!
Egy héttel ezelőtt Oberstdorfban a felnőtt szlovén csapat is hallatott magáról, a Team Tour alkalmával megrendezett Vk csapatversenyen első alkalommal nyertek a szlovének, a siker legfőbb letéteményesei pedig Robert Kranjec, Peter Prevc, Jurij Tepes és Jure Sinkovec voltak! Dicsőséges győzelmükkel bónuszként még a Team Tour bronzérmes helyét is elcsípték! A jelenlegi sírepülő világbajnokság is történelmi diadalt hozott számukra, hiszen a cikk elsőszámú főhőse, Robert Kranjec nem csak első komoly sikerét aratta világbajnoki címével, hanem az első szlovén aranyat is szállította hazájának, azelőtt még sosem nyert senki, még a volt Jugoszláviából sem! És még mindig nincs vége a szlovén aranydömpingnek! Az első ázsiai területen, a törökországi Erzurumban megrendezett junior VB-n szintén egy szlovén nyakába akasztottak aranyat, egyéniben Nejc Dezman élete legnagyobb sikerét érte el, mellyel 3 csapat ifi arany után első egyéni címét szerezte Szlovéniának (ráadásul a bronzérmet is egy szlovén, Jaka Hvala gyűjtötte be)! Az idei év tehát jól kezdődik a szlovének számára és jól is folytatódik, hiszen a FIS Cup 2011/12-es kiírása is befejeződött méghozzá szintén szlovén sikerrel, Rok Justin nyerte az összetettet, honfitársa, Cene Prevc (Peter öccse) előtt. S hogy a tortára hab is kerüljön, az Alpesi Kupa (Alpen Cup) összetettjét is nagy valószínűséggel egy szlovén ugró nyeri, két versennyel (Chaux Neuve) a vége előtt Jaka Hvala vezet, őt pedig újabb két honfitársa, Anze Lanisek és Rok Justin követi! Pazar széria, úgy látszik a szlovén síugrás több évtizedes Csipkerózsika álmából kezd felébredni!
A hazai csapat részéről a kvalifikáció a nemrég sérüléséből felépült Tom Hilde nélkül zajlott már, aki a tréningeken nem tudta meggyőzni teljesítményével edzőjét, hogy jó formában van, így ő legfeljebb már csak a csapatversenyen juthatna szerephez! A selejtező nyertese meglepő módon a nem igazán sírepülő tehetségéről elhíresült Andreas Kofler nyerte, aki 221 m-es ugrásával lett a legjobb a nem minősített versenyzők közül. Természetesen itt a VB-n is a sírepülő Vk összetettje szerinti állás számít, s mivel az összetett Vk-val ellentétben ott nincs a legjobb tízben, így meg kellett, hogy küzdjön a versenyen való indulásért! A második és harmadik helyezett a két ifjú norvég tehetség Rune Velta (221,5 m) és Anders Fannemel (211 m) végzett. Említést érdemel a francia Vincent Descombes Sevoie is, aki a legnagyobb távolságot érte el a versenyen (222,5 m), mely új egyéni- és nemzeti rekord lett Franciaországban! A korábbi rekordot Emmanuel Chedal tartotta 215,5 m-ével!
Aztán a verseny nem a legjobb előjelekkel indult, hiszen egész nap keményen fújt a szél Vikersundban! Olyannyira, hogy a próbakört rögtön el is halasztották, majd a verseny eredeti kezdési időpontját is lefújták, mert az előrejelzés szerint csak sötétedés után csökken a szél. Egy óra múlva aztán elkezdték és az ugrók fele lejött már, amikor igen vontatottá vált a verseny, többször is meg kellett szakítani az időnként felerősödő szél miatt! 35 ugró jött le este fél 8-ig, s már csak 5 ugró volt hátra, amikor a zsűri nem látott esélyt arra a továbbiakban, hogy a folyamatosan fújó 6-8 m/s-os szél ereje csökkenjen, így a versenyt aznap lefújták! Aki leginkább bánta ezt a döntést az Severin Freund volt, aki 220,5 m-es ugrásával (mely egyéni legjobbja lett) vezette a versenyt szűk fél ponttal a nap legnagyobb ugrását (234 m) elérő Rune Velta előtt. A harmadik helyen is meglepetés volt, mert Maximilian Mechler nem igazán tartozott eddig a legjobb sírepülők közé, mindenesetre 222,5 m-e elismerésre méltó volt. Annak ellenére, hogy a versenyt félbeszakították több nemzeti rekord is megdőlt (ezeket az ugrásokat hivatalossá tette a FIS!), így a franciák (Descombes Sevoie – 225 m), az észtek (Nurmsalu – 204 m) és az oroszok (Kornilov – 232 m) is örülhettek, apró gyógyír lehetett ez nekik a vontatott, nyögvenyelős verseny mellett! Az esélyesek közül leginkább Stoch sóhajthatott föl mikor a zsűri a törlés mellett döntött, őt az erősebb, 6 m/s-os oldalirányú szél majdnem felborította még a levegőben, emiatt csak 152,5 m-en tette le magát. Az erős szél által pórul járt versenyzők így újabb esélyt kaphattak másnap!
A zsűri a korábban 4 sorozatból álló versenyt 3 körösre redukálta le, majd menet közben egy hagyományos két körös verseny lett belőle, mely számos hatalmas ugrást, egyéni és nemzeti rekordot hozott! A versenyre egyébként több mint 20 ezer jegyet adtak el, az érdeklődés a sírepülő Vb-re nagyobb volt, mint valaha! A 2600 néző befogadására alkalmas fűtött VIP sátorra is hamar elfogytak a jegyek!
A zsűri a 11-es beülőből látta elindíttatni legmegfelelőbbnek a versenyt, ennek megfelelően rögtön az első ugró, a japán Watase egy hatalmas, 216,5 m-es ugrással indított, mely egyben egyéni rekordja is lett! A 3. ugróként rajtoló egykor szebb napokat látott, korábbi 3-szoros világrekorder Hautamäki is kitett magáért, ő 212,5 m-ig repült, mely nem egy extra nagy ugrás egy ilyen hatalmas sáncon, de mindenképp figyelemfelkeltő ugrás volt az idei szezonban gyengélkedő finn ugrótól! A franciák jelenlegi legjobbja, Descombes Sevoie Klingenthal óta szárnyal, önmagához képest is remek ugrásokkal rukkolt elő eddig, a versenyen elért 212,5 m-e pedig a finálét jelentette számára, ami első ízben sikerült neki 2008 óta. Janda is egyéni legjobbjának örülhetett 218 m-ével, melyet 9 év után sikerült 9 méterrel megjavítania! A friss Vk csapatverseny győztes Tepes a 13-as beülőből a legjobb szelet fogta ki addig a verseny során, melyet ki is használt kíméletlenül, meg sem állt 235,5 m-ig, mellyel át vette a vezetést a hosszú ideig vezető Watasétól 16 pontos fórt mérve rá. A szlovén ugró ráadásul megdöntötte Kranjec tavaly ugyanitt szerzett, 232 m-es nemzeti rekordját is. Csapattársa, Sinkovec is rekordot ért el, igaz, ő a saját egyéni legjobbját döntötte meg, 215 m-ével csak a 20. helyről tudott fordulni a második körre. Tepes nagy ugrása után már a 11-esből indulhatott el a norvégok egyik legnagyobb tehetsége, Anders Fannemel, aki a szlovén éllovast is jócskán felülmúlta hatalmas ugrásával!
A legideálisabb szélben (1,53 m/s) nem kevesebb, mint 50 métert javított egy héttel korábbi, Oberstdorfban szerzett (193 m) egyéni legjobbján! Csupán két méterre volt az egy hete visszavonult világcsúcstartó honfitárs, Evensen rekordjától, 244,5 m-en tette le magát, mely természetesen rögtön az élre repítette közel 20 pontos előnyt szerezve Tepessel szemben! A hazai szurkolók szinte extázisban ünnepelték a legújabb repülő csillagot, aki az idei Vk szezonban robbant be több top10-es eredményt is felmutatva! Az őt követő Happonen már kettővel lentebbről, a 9-es beülőből érte el 215 m-es ugrását, mellyel csak a középmezőnyben tudott végezni. A selejtező győztes Kofler 2.04 m/s-os szembeszélben ugorhatott és 228 m-ig szállt, mellyel tovább javította egyéni legjobbját, az alacsonyabb zsűripontok (47,5), valamint a szélkompenzáció viszont csak a 9. helyre tudta őt rangsorolni. A zsűri minden egyes nagy ugrásnál „megijedt”, egyből a beülőhöz nyúlt megint, immár a 7-esbe került a palló! Úgy tűnt rossz döntést hoztak ezzel, mivel jóval alacsonyabb ugrások születtek, de Fannemel mellett a másik norvég felfedezett, Rune Velta aligha bánta ezt ugrása után!
A hazaiak legújabb kedvence ugyan csak 217,5 m-ig repült, de a kompenzációs pontok (beülő+szél), valamint a stíluspontok együttesen megtették hatásukat. Hihetetlen, de közel 30 méterrel ugrott kevesebbet csapattársánál, Fannemelnél, de így is 8 pontos előnyre tett szert vele szemben és a VB legnagyobb esélyesévé lépett elő! Szenzációs hazai szereplés volt eddig, két norvég az élen! Őt a 4 évvel korábbi repülő világbajnok, Schlierenzauer követte, aki nem tudta kellőképpen kihasználni szembeszél előnyét (1,37 m/s), csak a 9. helyre jött be 206,5 m.-es ugrásával és közel 20 pontos hátrányba került az élen álló Veltával szemben! A verseny egyik legnagyobb esélyese Koch volt, aki a tréning legjobb eredményeit érte el két nappal korábban. Az osztrákok legjobbja ideális szélviszonyok közt ugorhatott, 218 m.-es távolságával elérhető közelségbe került számára az aranyérem, csak 2,7 pontra volt a norvég éllovastól! Az esélyesek közül voltak még páran Schlierenzauerhez hasonlóan, akik már a finálé előtt „elvéreztek”, ilyen voltStoch(191 m), Morgenstern (199,5 m) és Ito (206 m) is, akik már 30 pontra voltak az elsőségtől! Aki még bízhatott dobogós helyezésben a 4. helyen álló Fannemel mellett, az csapattársa, Bardal (212 m) volt, aki 10 ponton belül volt a bronzérmes helytől. Velta és Koch mögött Kranjec ért föl a dobogóra harmadikként, aki 217,5 m-es ugrásával csak 4 pontra volt az első helytől, így ők hárman igen nagy eséllyel pályáztak az aranyéremre! A hazai szurkolók nagy örömére 3 ugrójuk is az első ötben várhatta a folytatást a fináléban!
A verseny a 10-es beülőből folytatódott, erős szembeszél dominált rögtön az elején. Morassi ezt kihasználva az utolsó helyről egészen a 19. helyig verekedte föl magát, ehhez egy 200,5 m-es ugrás is elég volt! Ezután igen alacsony ugrások születtek, még Wank 197,5 m-ével is jelentős javulást tudott elérni, a 26.-ról jött föl a 17. helyig. A zsűri tehetetlensége rontott a verseny élvezeti értékén, hiszen 40-50 m-rel ugrottak kevesebbet a versenyzők, s a zsűri csak 10 ugró lejövetele után emelt rajta, de annak pontosságát sem találta el, a 12-es beülő sem változtatott semmit a helyzeten! Morassi 200 m fölötti ugrása után Koudelka volt az, aki szintén túl tudta ugrani ezt a távolságot, ő rajta már segített a magasabb beülő (14) és 210 m-en landolt, mellyel a 11. helyen végzett.
A következő ugró, akit jelentősen segített (fura ezt kimondani) a hátszél (-0,67 m/s) az Ito volt, ő már a 15-ösből javított nem is keveset! 219 m-es ugrásával a 14. helyről egészen az 5. helyig menetelt! Morgenstern is hasonlóképp járt, ő 212,5 m-ével 5 pozíciót javítva a 8. helyen végzett. A hátszél továbbra sem csillapodott, a zsűri kivételesen jól találta el a beülő hosszt, kár, hogy erre nem jöttek rá hamarabb, legalább tízen estek ennek a totojázásnak „áldozatul”! Mindenesetre a 15-ös beülőn már nem változtatott a zsűri, maradt a verseny végéig, miképpen a hátszél is!
Stoch is javított 20 métert előző ugrásához képest (211,5 m) és ha pénteki gyengébb ugrása által (melyet az erős széllökések okoztak) nem kap újabb esélyt a verseny törlésével, akkor most nem beszélhetnénk top10-es helyezésről, épp a 10. pozíciót szerezte meg! Tepes már nem volt ilyen szerencsés, hasonló körülmények közt ugorva közel 40 m-rel ugrott kevesebbet (198 m) a korábbihoz képest, így ő a 12. helyen fejezte be az egyéni küzdelmet, melynek így is örülhet, hiszen első egyéni helyezése volt a sírepülő VB-ken! Freitag közel hasonló távolságot ért el (212 m), mint első körében, ezzel pedig a 9. helyen végzett! Kofler egész VB ideje alatt hatalmas ugrásokkal kápráztatta el szurkolóit, ami korábban nem volt rá jellemző repülő sáncon! Utolsó egyéni ugrását 216 m-en fogta meg, mellyel az előkelő 6. helyen végzett!
Mire csapattársára, Schlierenzauerre került a sor, a hátszél erőssége növekedett és ez számára 30 méter mínuszt jelentett korábbi ugrásához képest (174,5 m), ezzel pedig a kínosnak mondható 18. helyen zárta a versenyt! Ammann sem járt jobban, 180 m-es ugrásával ő is jelentősen visszaesett a tabellán, csak 14. lett, így a két korábbi világbajnok csúfosan leszerepelt Vikersundban! Schlierenzauer az elmúlt évek kimagaslóan legjobb repülője volt, a legtöbb sírepülő győzelemmel büszkélkedhet, összesen 11 győzelmet aratott (2008-ban sírepülő világbajnok is volt), messze a legtöbbet a jelenlegi és korábbi mezőnyben! Az idei szezonban és ezen a vikersundi hétvégén is kiderült a norvégok Evensen hiányában sem maradnak kíváló sírepülők nélkül, hiszen Bardalról kiderült milyen jó sírepülő (Kulmon első repülő győzelmét aratta), továbbá a feltörekvő ifjú tehetségek közül Sklett, Velta és Fannemel is letette névjegyét, így a győzelmek számát tekintve egyeduralkodó Schlierenzauer méltó ellenfeleket kapott az elkövetkező évekre személyükben!
Érdekes volt azt látni, hogy Freund 1,09 m/s-os hátszélben is mekkorát volt képes ugrani, 208,5 m-ével az előkelő 4. helyen végzett. Bardal a végén két helyet rontott, csak 203,5 m-es ugrást tudott végrehajtani, ez pedig kevés volt, hogy 5. helyét megőrizze, nem beszélve az előrébb lépésről! Az első ugrásánál sziporkázó Fannemel is az erős szél „áldozata” lett, aki nem kevesebb, mint 65 m-rel (!) ugrott kevesebbet, 179,5 m-ével pedig 9 helyet zuhant vissza és csak a 13. helyen végzett! Kranjec következett és valamivel enyhébb hátszélben is óriási ugrást mutatott be, 244 m-e csak fél méterrel maradt el a nap legnagyobb ugrásától, mely most ez esetben a dobogó legmagasabb fokára is repítette egyben! Nem mellesleg új szlovén csúcsot is fölállított ezzel a hatalmas ugrással, Tepestől hódította vissza a korábban ő általa tartott nemzeti rekordot!
Koch következett, aki hasonló körülmények között próbált az élre törni, ő is messzire repült (243 m), melyet már nem bírt megfogni, túlságosan is hátul volt a súlypontja, melyből már nem tudott visszajönni, így elesett, szerencsére nem törte össze magát! Szemmel láthatóan a számára biztos vezetést jelentő kék vonalon túl ért földet, de a bukásért kemény pontlevonás következett! Koch dühösen csapta lécét a talajra, tudta ő maga is, hogy nagyot hibázott! Szerencséjére még így is Kranjec mögé, a második helyre került, ez pedig már biztos dobogós helyet jelentett számára, mivel már csak Velta volt hátra!
A norvég közönség buzdító hangorkánja mellett ugorhatott és 234,5 m-en ért földet, mellyel Kranjec mögött ezüstérmes helyen végzett mindössze 3 ponttal lemaradva! Velta élete első komoly egyéni sikerét szerezte ezzel a repülő VB ezüsttel, s ha eddig nem is, most már egészen biztosan megtanulta a nevét mindenki a síugróvilágon belül! Hazája igazi hősként ünnepelte a verseny után Fannemellel együtt, aki Evensen tavalyi világrekord ugrása után a második legnagyobb ugrást (244,5 m) érte el a világon!
Koch 2008-ban szerzett egyéni ezüstérme után most nagy esélyt szalasztott el, hogy végre világbajnok lehessen, de a körülményekhez képest a bronzéremmel sem lehet elégedetlen! Kranjec élete első komoly sikerét érte el ezzel a repülő világbajnoki arannyal, korábban sem szlovén, sem jugoszláv ugró nem büszkélkedhetett ilyen titulussal!
Robert Kranjec:„Rendkívül boldog vagyok! Eleinte nem tudtam elhinni mi történik velem, csak remélni mertem, hogy ez nem csak egy álom, melyből hirtelen felébredek!”
Rune Velta: „Ez igazán sokat jelent nekem ez az érem! Hogy őszinte legyek nem számítottam arra, hogy itt érmet is nyerhetek! Tudtam, hogy van esélyem a top10-be kerülni, de ma nagyon jól ment nekem!”
Martin Koch:„Tudtam, hogy az utolsó sorozatban messzire kell ugranom, elégedett vagyok a teljesítményemmel! Általában képes vagyok megállni az ugrásaimat, de most egyszerűen elvesztettem az egyensúlyomat! Ilyen távolságnál nincs helye hibának! Most még további két évig jól kell ugranom!”
Alexander Stöckl:„Ez hihetetlen és több mint, amit álmodni mertünk! Gondoltam, hogy egy top10-en belüli eredményre jók vagyunk, de hogy egy éremre, azt nem gondoltam volna!”
Anders Fannemel: „Ez egy nagyszerű érzés! Az ugrásom sokkal messzebbre ment, mint vártam! Nagyon jól éreztem magam a levegőben és igazán élvezni tudtam a repülést! A második ugrásom miatt viszont egy kicsit csalódott vagyok, valójában egy nagyon rossz ugrás volt!”
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Teljes végeredmény: http://www.fis-ski.com/pdf/2012/JP/3164/2012JP3164RL.pdf
A ti véleményeitek