Nagy lépést tett az összetett megnyerése felé Marcel Hirscher, miután a hétvége zárásaként óriás-műlesiklásban csupán egyetlen síző bizonyult nála jobbnak, így előnye már alulról súrolja a 100 pontot. Eközben Beat Feuz vélt előnye odalett, mivel két felejtős Szuper-G után néhány századdal lemaradt a mai verseny második futamáról. Crans-Montanán is ihletett formában síelt Massimiliano Blardone, az olasz specialista zsinórban negyedszer állhatott fel dobogóra. A dobogó legalsó fokán egy másik osztrák, nevezetesen Hannes Reichelt örülhetett. Az óriás-műlesikló Világkupa megnyerésétől néhány hajszál választja el Hirschert, miután az utóbbi évek meghatározó szakági klasszisa, Ted Ligety mindössze a 9. helyet bírta megszerezni.

Negyedszerre rendeztek óriás-műlesiklást a svájci síparadicsomban, a korábbi versenyekre egészen a kilencvenes évekig kell visszamennünk. 1992-ben és két évre rá a norvégokról szólt szinte minden, igaz, debütáláskor Alberto Tomba győzött, de a pódiumra két skandináv is felállhatott. Az utolsó, 1998-as megmérettetés osztrák söprést hozott: Stephan Eberharter győzött Hans Knauß és Hermann Maier előtt.

Az egész hétvégére jellemző – évszakhoz képest – langymeleg fogadta a kilátogatókat, a hőmérő higanyszála kevéssel már délelőtt is túllépte a fagypontot, aminek a napsütéssel karöltve sajnos egyenes következménye volt a pálya gyors romlása. Irreális körülményekről szerencsére nem beszélhettünk, Didier Cuche hazai búcsúversenyét minden gond nélkül végig tudták vezényelni.

A francia edző keze nyomát viselő első pálya közepesen nehéznek volt minősíthető. Különösebben sok kiesésről nem kell beszámolnunk, azok zöme is negyvenen túlról érkező, mindent egy lapra feltevő sízők nevéhez kötődtek. Az időkülönbségek így is nagyok voltak, három másodpercen belüli hátránnyal is tovább lehetett jutni.

Az első futam legjobb eredményére nem kellett sokáig várnunk, hiszen Marcel Hirscher (1.) rögtön elsőre megfutotta az etalont, igaz, az osztrák állítólag nagyot rontott a pálya alján, így akár nyugodtabban is várhatta a folytatást. Az „állítólag” szócska nem véletlen, a nemzetközi sportcsatorna szemszögéből sajnos ma sem az alpesi sínek volt elsőbbsége, egyik oldalról az északi összetett – legalább elő – versenye, másik részről egy felvételről közvetített teniszmeccs élvezett prioritást. Így a továbbiakban én is csak látatlanban tudok értekezni a délelőtti történésekről.

Aksel Lund Svindål (3.) szezonbeli legjobb futamát produkálta, alig maradt el öt tizeddel az osztráktól, éremesélyes pozícióból tekinthetett előre. Ted Ligety (7.) viszont irgalmatlanul elrontotta a délelőttöt, két kifejezetten nagy rontással másodpercen kívül maradt. Massimiliano Blardone (2.) volt az egyetlen, aki fel tudta venni a kesztyűt Hirscher ellenében, mindössze két századdal maradt el tőle. Az elitcsoportból még Cyprien Richard-nak (4.) ment igazán, de a francia is közel egy másodpercet szedett össze, Philip Schörghofer (10.) másfél, Kjetil Jansrud (15.) két szekundumos különbség tudatában már nem igazán reménykedhetett.

Az osztrákokat összességében minden dicséret megillette, öten is befértek a legjobb tucatba, a tegnapi győztes Benjamin Raich (6.) talán egy kicsit csalódottabb lehetett délelőtt, ha a helyezéssel nem is, az időkülönbséggel feltétlenül. Az olaszok legjobbjai is ígéretes pozícióból várhatták a folytatást, Davide Simoncelli (5.) például vígan fickándozott a meredek szakaszon, hosszú idő után dobogó várományosként beszélhettünk róla. Hazai tűzésű pályán a várakozásnak megfelelően Alexis Pinturault (9.) szállította a legjobb eredményt, méghozzá meghökkentő körülmények közt. A szám kétszeres junior-világbajnoka ugyanis nem mindennapi bravúrt bemutatva jobb oldali bot és kesztyű nélkül tudta le a távot – egy sor klasszist így is megelőzött. Svájci részről elmaradt az áttörő eredmény, mondjuk komolyabb sikerrel aligha számolt bárki. Érdekes módon a hazai közönségtől búcsúzó Didier Cuche (8.) készülhetett délutánra a legjobb előjelekkel, nagy fékezések mellett sem fogyott el lendülete. Rajta kívül még Didier Défago (14.), Carlo Janka (17.), sőt, Marc Berthod (30.) is folytathatta, nagy fájdalom, hogy éppen legfontosabb emberük, Beat Feuz (31.) fejezte be szereplését ideje korán. Érdekes módon szokottnál hosszabb reklámszünet előzte meg siklását, jogosságát innen nehéz megítélni, mindenesetre felettébb érdekes, hogy már harmadszor „szívatták” meg ilyen módon az összetettért harcoló svájcit. Feuz pechét fokozandó, végül 7 századdal maradt le a második futamról. Jellemzi a pálya állapotát, hogy harmincon túlról mindössze ketten (svájciak megelégedtek volna ennek felével is) értek a pontszerzés kapujába, a szlovén Janez Jazbec (24.) 37-essel, a német Stefan Luitz (28.) 39-essel könyvelhetett el bravúrt.

Az osztrák örömünnepet megkoronázandó a sógorok egyik edzője állította össze a délutáni nyomvonalat. Ritmusos tűzést választott, érezhetően egyetlen cél lebegett szemei előtt: még véletlenül se essen ki Hirscher!

Marc Berthod (16.) idény végére összeszedte magát, hazai közönség előtt kis híján legjobb második futammal jelentősen előretört, legjobb szezonbeli eredményének örülhetett. Tim Jitloff (22.) stílusa nem volt épp eszményi, látványos rontásai időben is megmutatkoztak. Luitz (29.) és az őt követő André Myhrer (28.) is mert kockáztatni, előbbi a meredek résznél sodródott a bukótérbe, a svéd már a felső szakaszon elvesztette egyensúlyát, pár métert hason csúszva folytatta. Gauthier De Tessieres (18.) részéről is rengeteg apró bizonytalanságot láthattunk, nyolc helyet így is előre tudott lépni. Marcus Sandell (10.) taszította el az élről a svájcit, pár százados előnyét a végén valamicskét növelte is. Jazbec (27.) biztonságit ment, nem is előzött meg az érdemleges időt síelők közül. Manfred Mölgg (23.) felettébb szépen, ám annál lassabban síelt, különösen a pálya végi lankás részen veszített sokat. Tommy Ford (19.) újabb fontos pontokkal gazdagodott, a szokásos helyen, a letörésnél vesztett nagy teret.

Jean-Baptiste Grange (4.) már majdnem hat tizedes előnnyel állt élre, a délután legjobb idejével akár a dobogó is összejöhetett volna, amennyiben az utolsó kapuknál nem vált volna annyira darabossá mozgása. Truls Ove Karlsen (12.) agilis, ritmusos menettel igazolta, jó az öreg a háznál, múlt heti hetedik helye után ismét a legjobbak közt mutatkozott. Marcel Mathis (7.) kapcsán is hasonlóról számolhatunk be, annyi eltéréssel, hogy az osztrák személyében egy roppant tehetséges fiatalemberről beszélhetünk. Mind a harminc menetet egybevéve tán ő vette a legkulturáltabban a meredek résznél ritmustöréssel tűzött kapukombinációt. Steve Missilier (14.) minden gond nélkül bekerült volna a TOP-10-be, ha nem a lehető legrosszabb helyen, a lankás rész elején veszít sebességet. A következő három futam igencsak felejtősre sikerült: Carlo Janka (26.) borzasztóan síelt, Giovanni Borsotti (21.) túlmozgásos stílusa nem hozott eredményt, Kjetil Jansrud (21.) pedig ezúttal is belehalt a szépségbe.

Didier Défago (5.) már komolyan szorongatta Grange-ot, alig-alig vesztett előnyéből, a letörésnél elkövetett térvesztése után mégis kevesen hitték volna, hogy mindössze 3 századdal kap ki a franciától. 5 éve nem volt ilyen magasságokban a lesikló olimpiai bajnok. Fritz Dopfer (8.) kiköszörülte a délelőtti csorbát, folyamatosan olvadt előnye, nem feküdt neki igazán ez a kevésbé komplikált pálya, helyezése ehhez mérten tiszteletet parancsoló. Romed Baumann (23.) érthetetlenül enervált sízése után már tényleg a legjobbak következtek. Hannes Reichelt (3.) rögtön élre is tört, mert miután az első két szektorban hozta Défago részidőit, a végén Grange tempójában síelt, ami összesítésben 14 századnyi előnyt jelentett számára. Philipp Schörghofer (6.) kegyetlenül nekilódult, határozottan esélyes volt a dobogóra, de a végére elfogyott mozgásából a dinamika. Alexis Pinturault (11.) hozta megszokott pattogós menetét, sajnos már az elején túlsodródott, aztán sem volt hibátlan, így a jó eredmény elmaradt.

Ideges, megingásokkal teli futammal búcsúzott Svájctól Didier Cuche (15.), előző két nap fényében azért alapvetően édes szájízzel. Ted Ligety (9.) agresszív stílusának nem igazán kedvez a latyakos hó, délután ráadásul úgy kapott komoly tizedeket, hogy még csak hibát sem vétett. Benjamin Raich (17.) sem tett csodát, egy pillanatig nem volt esélye hétvégi harmadik dobogójára. Joggal mérgelődött Davide Simoncelli (25.) a célban, a pálya nehezét megoldott egészen tűrhető módon, majd a letörésből kijövet került pályán kívülre, a célba érkezéshez is nem mindennapi technikai bravúr kellett. Cyprien Richard (13.) a középső szektorban még valamivel jobb is volt az osztráknál, az utolsó métereken mégis elvesztegetett ő is jó egy másodpercet. Aksel Lund Svindål volt a második futam egyetlen kiesője, miután beakadt bal karja az egyik kapuba, látványos hátra szaltóval ért földet. Massimiliano Blardone (1.) parádés menettel adta fel a leckét Hirschernek, egyedüliként a pálya alján is csak 5 tizedet szedett be. Marcel Hirscher (2.) megfontoltan állt feladatához, tudta, mennyit kell kihoznia magából a biztos második helyhez. Ehhez képest is csak 16 századdal szorult az olasz mögé.

Massimiliano Blardone gyatra kezdés után élete formájába lendült, ez már zsinórban a negyedik dobogója, élete hetedik Világkupa-győzelmét ünnepelheti. Marcel Hirscher 24. dobogójánál sokkalta fontosabb a ma kasszírozott 80 pont, a nyomás innentől Feuz vállát terheli, a különbség azonban még mindig nem éri el az egy futamgyőzelmet. Hannes Reichelt 17. pódiumánál tart.

A verseny részletes statisztikájáért kattints a linkre!