A férfiak számára a bulgáriai Banszkóban folytatódott a Világkupa-sorozat, egy hónappal a legutóbb megmérettetést követően csaptak össze a legjobb szakági specialisták óriás-műlesiklásban. A hosszú idő ellenére minden ott folytatódott, ahol Adelbodenben abbamaradt, vagyis Marcel Hirscher meggyőző fölénnyel uralta a versenynapot, s miután az első futamot követően még kevéssel vezető Ted Ligety nagyot rontott, az osztrák átvette a vezetést a szakági pontversenyben. Massimiliano Blardone zsinórban harmadik versenyén állhatott fel a dobogóra, míg a harmadik hely egy feltörekvő osztráknak, Marcel Mathisnak jutott.

A Délnyugat-Bulgáriában, a Pirin-hegység lábánál fekvő Banszko az egyik legújabb helyszín a Világkupában, először 2009-ben adott otthont a Világkupának. Igaz, 2009-ben a hölgyek versengtek ezen a helyszínen, a férfiak számára 2010 hozta meg a premiert, tavaly szlalomban és kombinációban mérték össze tudásukat az erősebbik nem képviselői. Banszko síterepén nagy fejlesztések zajlottak le az elmúlt években, a több ötcsillagos szálloda megállja a helyét Európa bármely más részén – talán egy csillagot kell csak levonni a minőségből. Viszont az árak magukért beszélnek – az osztrák szállásokéhoz viszonyítva töredék áron, és jó kajákkal. Eljutni is szinte végig autópályán lehet – maximum Szófia után nem érdemes sokat körbenézegetni, mert a külvárosi lakótelepek azért megijesztik az embert. Fenn a pályán azonban minden rendben van. – tájékoztatott engem Zsuzsi.

Már nagyon időszerű volt egy újabb óriás műlesiklásnak, hiszen utoljára még január 7-én Adelbodenben mérkőzhettek meg a legjobbak ebben a szakágban. A specialisták jobb esetben az Európa Kupában tarthatták szinten formájukat, legtöbbjük viszont nem indult éles versenyen. Öt futam után egyértelműnek látszottak az erőviszonyok, a címvédő Ligety és a trónkövetelő Hirscher párviadalára szűkült a küzdelem.

Mindenekelőtt szót kell ejtenünk a hétvége legnagyobb hiányzójáról. Ivica Kostelić, miután – helyesebben miközben – megvédte szakági elsőségét a szocsi szuper-kombinációban, könnyebb sérülést szenvedett, bal térdében szakadt be meniszkusza, amiért kés alá kellett feküdnie egy svájci klinikán. Ivica rehabilitációja előreláthatólag három hétig el fog tartani, így Banszkó, Moszkva és Crans Montana mellett Kvitfjellt is ki kell hagynia, s csak kvázi hazai földön, Kranjszka Gorán szaporíthatja tovább pontjai számát. A csekély pontkülönbségekből ítélve az összetett címvédéshez innentől csoda kellene.

A mesterien kialakított, Alberto Tomba nevét viselő pálya állapotára egyetlen rossz szavuk sem lehetett panaszuk a sízőknek, a kilátogató szurkolókat is maximálisan kiszolgálták egy jótékonysági versennyel, melynek során autóversenyzők, ex-síelők és sífutók mérték össze tudásukat parallel óriás-műlesiklásban, majd biatlonban. Csak az a fránya időjárás ne lett volna megint annyira cudar… Időnkénti erős széllökések alaposan megzavarták a versenyzők dolgát, több nagy rontás is ennek számlájára írhatunk, nem is beszélve több klasszis kieséséről.

Az első futam pályáját norvég edző tűzte, mely egy szép szélesre, ütemesre tűzött, részeiben néha majdnem Szuper-G pálya, 55 kapuval, ebből 52 fordítóval. Három részből (meredek- lapos- meredek) tevődött össze, a laposra való érkezés előtt volt egy erős keresztbe csúszó, a kihívást egy hupli tette teljessé – sokan rontottak itt.

Philipp Schörghofer (4.) teljes átlagos menete nyitotta a napot, komoly hibát nem követett el, így is az élbolyból várhatta a folytatást. Thomas Fanara (3.) több lesodródással együtt is befért az osztrák elé 9 századdal, Kjetil Jansrud (14.) ellenben ma sem tudta igazolna, miért szerepel a világ hét legjobb óriás-műlesiklója között, gyakran keresztbe vágta léceit, de jól tesszük, ha hozzászokunk a nem túl épületes látványhoz, jövő szezonban a hosszabb és nagyobb ívű léceken ugyanis valami hasonlóra számíthatunk. Cyprien Richard a pálya mondjuk 90%-át remekül megsíelte, szép mélyről fordult, közel egy másodperces előnynél a végén elvesztette egyensúlyát, a cél előtti harmadik kaput letaglózta. Kár érte, űridőt dobott a kukába. Marcel Hirscher (2.) ki is használta francia kollégája rontását, a rá jellemző bátor, bevállalós stílussal operált, a laposon vétett egy nagyobb hibát, de szinte hihetetlen, még így is élre állt 15 századdal. Ted Ligety (1.) a szél miatt kis késéssel rajtolhatott el. Tanítanivalón síelt, tiszta íveket húzott a kis sállal a nyakán csúszó amerikai, utólag nézve óvatosnak is mondhatnánk menetét, 16 századdal nyerte végül az első futamot. Aksel Lund Svindål (10.) honfitársát kopírozta le, számos alkalommal keresztbeálltak lécei, ami tetemes hátrány eredményezett.

Benjamin Raich (5.) a technikai számokban idézni kezdi régi önmagát, no, nem az elbaltázott rajtjára célzunk, ritkán látható bakit követett el az egykori világbajnok. Ha pontozásos sportág lenne, kétségkívül ő vitte volna el a pálmát, a nem túl vagány menet jutalma előkelő pozíció, viszont másodpercen túli hátrány lett. A regnáló junior-világbajnok hű maradt védjegyének számító pengeélen táncoló stílusához, Alexis Pinturault (7.) a traverzén kis híján be is fejezte szereplését, nagy mentése után a záró szakaszt eszményien síelte, így csak kevéssel szorult Raich mögé. Carlo Janka (23.) bizonytalan, erőtlen menettel jelentkezett, senkit nem tudott megelőzni. Fritz Dopfer (13.) összességében elégedett lehetett, kiadós szélmozgás kíséretében volt kénytelen csúszni. Davide Simoncelli (15.) belehalt a szépségbe, alig fért két másodperc alá, Hannes Reicheltnek (19.) például ez sem jött össze, aligha gondolta volna, hova kapaszkodik fel délután.

Massimiliano Blardone (7.) az erős szélben látni is alig tudott, keresztsízés közben csúnyán lesodródik, de vagány menetének hála nem került ledolgozhatatlan hátrányba. Romed Baumann különösképp nem épületes menete ugyancsak három kapuval a vége előtt ért véget. Bode Miller (46.) one-man-show-val szórakoztatta a közönséget. Minden volt, amit megszokhattunk a mezőny fenegyerekétől: senki mástól nem látható tempó, agresszív kanyarvételek, mesteri megoldás a keresztcsúszós részen, üvöltések hangoznak, majd 4 kapuval a vége előtt bukótérbe téved, visszatér, cél előtt pár méterre bukás, majd közkívánatra háttal fordulva átcsúszik a célvonalon.

Az első tízbe ketten is kvalifikáltak, nem kis meglepetésre mindketten harmincon túlról. Jean-Baptiste Grange (6.) csodás ívei, Janez Jazbec (9.) mindent egy lapra feltevő taktikája mellett kétségtelen kellett ehhez a hirtelen feljavult idő is. Kiegyenlített középmezőnyből várhatta még a folytatást Steve Missillier (11.), Marcus Sandell (11.), Jean-Philippe Roy (16.), Marc Berthod (16.) és Felix Neureuther (18.). Összességében elmondható, hogy az agresszívebb aspektus gyümölcsözött délelőtt, ez már a továbbjutók névsorából is kitűnik: Truls Ove Karlsen (20.), André Myhrer (21.), Tommy Ford (22.), Matts Olsson (24.), Manfred Mölgg (25.), Marcel Mathis (26.), Tim Jitloff (27.), Florian Eisath (28.), Didier Défago (29.) és Giovanni Borsotti (30.).

.....................................................................................................................................................................

A délutáni pálya az amerikai edző keze munkáját dicsérte, gyönyörű, ütemes, vérbeli GS- pályát álmodott meg (52 kapu, ebből 51 fordító), minden komolyabb nehezítés nélkül.

Ellenpéldákat is találunk szép számmal, mégis kijelenthető, jól jártok azok, akik az elsők közt teljesíthették a második pályát, mindannyian jelentős előrelépést mutattak be. Borsotti (17.) még csak úgy-ahogy hozta a tőle idén telhető szintet, Didier Défago (11.) már jóval nagyobbat hasított, szép lassan méltatlanul feledett számában is felérhet az élmezőnyhöz. Florian Eisath (13.) élete legjobb szakági eredményének örülhetett, Jitloff (18.) hazárdőri mutatványa után Marcel Mathis (3.) hengerelt, öt tizeddel még a svájcit is felülmúlta, így a legjobb második futammal tetemes előnnyel állt élre az ifjú osztrák. Manfred Mölgg (10.) gyengécske délelőtt után szebbik arcát mutatta, fél tizeddel befért Défago elé. Olsson (25.) alighanem felbátorodott az energikus menetek láttán, ő speciel nem járt ilyen jól, akkorát kellett fékeznie a meredek végén, hogy nulláról kellett újra sebességet találni.

Janka (21.) összehozott egy újabb felejtendő menetet, Tommy Ford (12.) szakági legjobb eredményét is felülírta az őt követő két skandináv fiú teljesítménye. André Myhrer (6.) több mint négy év után szerepelt újra a TOP-10-ben, a veterán, immáron 37 esztendős Truls Ove Karlsen (7.) még nagyobb bravúrt hajtott végre, a roppant peches pályafutás végét járó norvég hét századdal maradt el a svédtől, ilyen magasságokban legutóbb 8 éve szerepelt. Jó ugyanakkor megjegyezni, hogy Mathis elsősége egy pillanatig nem forgott veszélyben, még a végül másodikként célba érkező Hannes Reichelt (5.) sem tudta megszorongatni, néhány századdal a skandinávokat legalább hátrébb taszította. Mathis egyetlen relatíve gyenge pontja az utolsó szektor volt, ott hoztak többen rajta.

Ma egy ilyen nap volt, hisz Felix Neureuther (14.) szintén kis híján beállította élete legjobbját. Hét visszafogott síelés követte egymást. Marc Berthod menetrendszerinti kiesése után Roy (22.) zaklatott menetével esett néhány pozíciót hátra. Simoncelli (15.) a gyorsasággal állt ismét hadilábon, maradt eredeti helyén, kellemetlen meglepetésre az újabbat betliző Jansrud (23.), a nem túl energikus Dopfer (20.), a bizonytalan Sandell (24.), valamint az oldalára fordult Missilier (25.) is jó néhány helyet veszített.

Aksel Lund Svindål (4.) törte meg a csendet, valósággal suhintotta léceit a kanyarokban, a szemre túlvállaltnak tűnt menet kis híján pillanatnyi elsőséget, egyszersmind dobogót ért számára. Janez Jazbec (18.) érthető módon a biztonságra törekedett, élete legjobbját érte el a Világkupában. Jó formáját az EK-n már igazolta, négy TOP-10 helyezéssel, közte egy győzelemmel. Pinturault (16.) valahogy levergődött a célig, a fiatal francia minden ízülete kincset ér, de ha valamit, akkor a versenyzői intelligenciát feltétlenül meg kell még tanulnia.

Massimiliano Blardone (2.) már másodpercen túli előny birtokában vághatott neki a távnak. Az olasz vállalta a kockázatot, kisebb megingások mellett aránylag tisztán abszolválta a pályát. Szoros lett a vége, 7 század döntött a javára. Jean-Baptiste Grange (8.) sem illetődött meg a váratlan jött esély láttán, két év után zárt újra a legjobb tíz közt óriásban. Benjamin Raich nagyon akarta a jó eredményt, Adelboden után ma kiesés lett a kockázatvállalás vége. Philipp Schörghofer (8.) összeszedetten mozgott, pillanatnyi dobogóra nem volt ugyan esélye, esetében mégis látszik a határozott javulás. Thomas Fanara mindent beleadott, érintőre vett kapuk sorát teljesítette, valahol várható volt, hogy az egyike fennakad. Lába közé vett egyet, ami dupla stanglival kitámasztott akadálynál felettébb fájdalmas lehetett. Marcel Hirscher (1.) a környékén indulókhoz mérten űridőt síelt, rendben volt fejben, egészséges mértékig kockáztatott, csaknem másfél másodperccel ütötte ki az élről Maxot. Hatalmas nyomás nehezedett tehát Ted Ligety (27.) vállára. Jóval bevállalósabban jött, mint délelőtt, minek rendőrkanyar lett a vége középen, be is vágta arcát valamibe, kis hegymászás után végül leért.

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintva érhetitek el! 

Marcel Hirscher ellenállhatatlanul rohan karrierje első szakági kristálygömbje felé, mai, szám szerint 10. Világkupa-sikerével nemhogy átvette a vezetést óriás-műlesiklásban, egészen tisztes, 81 pontos előnnyel vezet három fordulóval a vége előtt az amerikaival szemben. Max Blardone egyszerűen elnyűhetetlen: szezon elején, amikor kizúgott a legjobb 15 közül, még úgy tűnt, végleg leáldozott csillagzata, ehhez képest Alta Badián aratott diadala érezhetően felspannolta, egy harmadik, s most egy második helyet gyűjtött, ez összességében a 27. dobogója. Marcel Mathist nagy tehetségnek tartják nyugati szomszédunknál, mostani dobogója mégis felettébb meglepő, érdemi előjele sem volt, ha csak az nem, hogy előző két helyszínen már gyűjtött néhány pontocskát, az EK-n egy győzelme mellett van két dobogója, s vezeti a tabellát a szám junior-vb 5. helyezettje.

Ami az összetettet illeti, Hirscher jócskán megjavította helyzetét, immáron csak jó 50 pontra van Beat Feuz-től, vagyis egy holnapi várt dobogóval feljöhet a tabella második, gyakorlatilag inkább első helyére.