Egy nevezetes évfordulót hozott a lengyeleknek a 2012-es esztendő, ugyanis ma 40 éve, hogy a múltkori Vk helyszín, a sapporói Okurayama sánc a lengyel síugróport úgymond szenthelye lett, hiszen itt született meg első és egyetlen olimpiai aranyuk, melyet a aug.-ban 60. születésnapját ünneplő Wojciech Fortunának köszönhetnek! Az Okurayama egyike a legszelesebb helyszíneknek, nagyon sok ugró átkozza is emiatt, Fortuna viszont egyáltalán nem, hiszen szenzációs olimpiai aranyát éppen ennek köszönhette!
Mielőtt a 40 évvel ezelőtti történelmi jelentőségű eseményre rátérnék pár mondatot érdemes ejteni a cikk hősének, Wojciech Fortuna életéről is, aki nevéhez hűen szerencsés körülmények közt szerzett anno nagy diadalt hazájának, Lengyelországnak!
Wojciech Fortuna 1952 aug. 6.-án született Zakopanéban. 50 évvel ezelőtt épp a városban rendezték az északi sí-világbajnokságot (története során harmadszor), édesapja is kivitte magával a versenyre, aki ekkor még csak 10 éves volt. A kis Wojciechnek nagyon megtetszettek az ugrások, s miután kapott sílécet, bakancsot szüleitől a város egyik kerületében, Antalowka dombján kezdett el ugrani.
Az 50-es, 60-as években, mint minden fiatal ő is arról álmodott, hogy olyan sorsa, élete legyen, mint egykori példaképének, Stanislaw Marusarznak, aki 1972-ig a legjobb olimpiai helyezést tudhatta magáénak, ő a ’36-os garmischi téli olimpián szerzett 5. helyezésével, valamint két évvel később Lahtiban elért világbajnoki ezüstjével igen nagy dicsőséget szerzett a lengyeleknek!
Néhány héttel később szülei beíratták az egyik helyi klubhoz, a Wisla-Gwardiá-hoz, ahol Jan Gasiorowski és Jan Fortecki edzők szárnyai alá került. A képzéseket a kis Krokiewen kezdte el, majd hamarosan első nemzetközi versenyén több mint 100 sportoló részvételével bronzérmes lett a csorba-tavi normálsáncon, melyen honfitársa, Stanislaw Gasienica Daniel nyert. Nem sokkal ezután már a nagy Krokiewen ugrott, melyen az első ugrása 75 méter volt. Amikor 14-15 éves lett junior versenyeken kezdett el versenyezni, melyeken mindig a top5-ben végzett.
Fortuna igen bátor ugró volt, mert általában messzebbre ugrott, mint vetélytársai. A legnagyobb hibája mégis az volt, hogy mindig páros lábbal landolt, a klasszikus Telemarkot még nyomaiban se lehetett felfedezni nála, ezért a bírók mindig alacsony pontszámokkal „jutalmazták” ugrásait.
Wojciech 19 évesen kezdte nemzetközi karrierjét, a 43. Négysánc innsbrucki állomásán, de valós tudását nem tükrözték hűen az ott elért eredmények. Legjobb helyezése akkor még egy 18. hely volt a turné fináléján, Bischofshofenben, összesítésben pedig a 23. helyen végzett!
Aztán eljött az emlékezetes téli olimpia éve, melyet a messzi Távol-Keleten, Sapporóban rendeztek! Fortuna szereplése több mint lelombozó volt, a legnagyobb probléma az volt, hogy a Négysáncversenyen rosszul ugrott és ezáltal megkérdőjeleződött az olimpiai szereplése. De Fortecki és Gasiorowski tudta, hogy formája növekszik. Az olimpia előtt Zakopanéban rendezett lengyel bajnokságban csak 10. lett, s még mielőtt elindultak volna Japánba ugyanitt szerveztek egy olimpiai kvalifikációt, ahol kétszer is 105,5 m-ig repült és nyert, így részt vehetett az olimpián Pawlusiak, Krzysztofiak és Gasienica oldalán. Sokan támadták azért, hogy miért pont ő utazik az olimpiára, hiszen nem volt kellő rutinja a nemzetközi versenyeket illetően, aztán az akkori sportminiszter Wlodzimierz Reczek ki állt mellette mondván, hogy ez a fiú nyerte a versenyt (kvali), így neki kell mennie!
1972 az olimpia éve volt, a Felkelő Nap országában, Japánban rendezték a téli ötkarikás játékokat, ahol az első edzések a Miyanomorin voltak, ott Fortuna 85 és 83 m-es ugrásokat mutatott be. Fortecki és Gasiorowski bíztak abban, hogy top10-es eredményt tudnak majd elérni versenyzői az olimpián, amit nagyszerű eredményként könyveltek volna el, leginkább a tavaly elhunyt Pawlusiak és Krzysztofiak volt nagyon jó formában! Aztán Fortuna feb. 6.-án, az első versenynapon 82 és 76,5 m-es távolságaival 6. lett a normálsáncon, a bronzéremtől 7,5 pontra volt! Mindenesetre 6. helyével egy pontot szerzett a lengyel olimpiai csapatnak! A győztes Kasaya 2 méterrel ugrott nagyobbat nála az első körben, végül olimpiai bajnok lett úgy, hogy csapattársai, Konno és Aochi is a dobogón végeztek! A lengyel csapatból Fortuna volt a legjobb, Krzysztofiak a 24., Pawlusiak a 32., míg Gasienica-Daniel a 39. helyen végzett!
Aztán eljött a nevezetes nap, feb. 11.-e, mely mint kiderült az egyik legboldogabb nap volt a lengyel síelés történetében! A nap, mely örökre megváltoztatta Wojciech Fortuna életét! A japán szurkolók második aranyérmüket várták Yukio Kasayától, aki épp Négysánc győzelmét áldozta föl a normálsáncon szerzett aranyáért (ő volt az egyetlen a Négysáncok történetében, akit 3 szakasz győzelem után hívott haza a Japán Sí Szövetség, hogy az olimpiai selejtezőn részt vehessen, így biztos Négysánc sikert áldozott föl az olimpiai aranyáért).
A nagysánc verseny 50 ezer (és a televízióban több millió) néző előtt kezdődött el, ahol Hirohito császár egy autót ajánlott föl Yukio Kasayának, a normálsánc olimpiai bajnokának, ha újból nyer! Kasayának számos riválisa volt, úgy mint pl. a nemrég elhunyt norvég Ingolf Mork és a cseh Jiri Raska, de a szovjet Garri Napalkov, a finn Tauno Kaeyhko, a keletnémet Manfred Wolf és a svájci Walter Steiner is, akik mind az élvonalba tartoztak, de épp Fortuna nem! Wojciech a verseny előtti próbakörön kereken 100 méterig ugrott! Kasaya annyira nyugodt és magabiztos volt, hogy kijelentette az újabb győzelem csak egy formalitás! Mindenki, aki ott volt azt mondta és hitte, hogy Kasayáé lesz a győzelem, így az autó már készen állt rá, hogy átvegye!
A verseny első sorozatában a sportolók leginkább 86 méter körül ugrottak, aztán a japán Akitsugu Konno 92 méterig repült, mellyel vezetett is mindaddig, míg Fortunára nem került a sor! A lengyelek legjobbjává avanzsált Wojciech repült, repült, mintha nem is akarna leszállni…, aztán páros lábbal telemark nélkül (ahogy általában szokott) 111 méteren ért földet, ezzel a sánc történetének első rekord távolságát érte el, mellyel mindenkit meglepett!
Fortecki örömében berohant hozzá és a nyakába ugrott, szemmel láthatóan meg volt elégedve az eredménnyel! Fortuna ugrása ellent mondott a fizika törvényeinek, nagyon hosszú és kockázatos volt, hiszen a sánc akkori kalkulációs pontja 90 méteren volt! Vetélytársai is döbbenten nézték hol landolt a lengyel, a bírók rövid ideig le is állították a versenyt, féltették a sportolók testi épségét. Mivel a német és a csehszlovák versenyző rosszul ugrott, a bírók meg akarták ismételni a sorozatot. Volt azonban köztük, akik ellenezték ezt. Ezután a bírók szavaztak és 3:2 arányban úgy döntöttek, hogy folytatják a versenyt! A beülőt természetesen csökkentették, mert a körülmények romlottak, nagyon csúnyán fújt a szél!
A bírók értékelése alapján (17, 18, 18, 18,5 és 19) ugrására 130,4 pontot kapott, mely rekordszámú pont volt akkor az olimpiák történetében, s ezzel természetesen messze ő vezetett! Ugrása után a stadionban mély csend honolt, minden hazai szurkoló ledöbbent, a japán televízió 85-ször játszotta vissza, melyet több millió néző látott a világ minden táján! A stadionban több ezer kamera vakuja villogott az irányába! Nyilvánvaló volt, hogy a jobb versenyzők még hátravannak, közülük is a legnagyobb esélyes Kasayának 107 m kellett volna ahhoz, hogy átvegye a vezetést, de ő 106 m-ig repült és Fortuna mögött a második helyen végzett az első sorozatban!
.jpg)
Bár Fortuna vezetett, de a tapasztaltabb versenyzők, korábbi világbajnokok és olimpiai bajnokok nem adták föl! Nagy meglepetésre Kasaya elrontotta ugrását, az erősebb szél egy kissé megbillentette a levegőben, végül csak a 7. helyen ért célba! Az első körében csak 13. helyen álló svájci Walter Steiner (a képen bal oldalt) repült a legmesszebbre a fináléban, 103 méterig szállt, mellyel mindaddig vezetett is, míg az új lengyel csillagra nem került a sor, aki aztán óriásit betlizett, nem is kicsit, közel 25 méterrel ugrott kisebbet első körénél, az eredményjelzőn pedig ez állt: 87,5 méter! A svájci ugró neve mellett ekkor 219,8 pont állt, s mikor egy tized ponttal hoztak ki többet számára hatalmas öröm lett úrrá rajta! Fortuna nevéhez méltóan nagy szerencsével nyert, de nem érdemtelenül!
A lengyel síugrósport addigi legnagyobb eredményét érte el, az a Fortuna lett az első és máig egyetlen olimpiai bajnoka Lengyelországnak, akit nem akartak küldeni Japánba! Ráadásul aranyérme volt az olimpiai játékok történetének 100. lengyel érme is egyben (az újabb téli olimpiai aranyra nem kevesebb, mint 38 évet kellett várnia Lengyelországnak, a 2010-es vancouveri olimpián Justyna Kowalczyk szerezte sífutásban a másodikat)! A harmadik helyezett keletnémet Rainer Schmidt is csak 6, míg a negyedik finn Tauno Kaeyhko 7 tizedre volt tőle, így mindenképp elmondható, hogy a síugrás történetében minden idők legszorosabb és legizgalmasabb olimpiai döntőjét rendezték Sapporóban! Fortuna akkor automatikusan megkapta olimpiai aranya mellé a világbajnoki aranyat is, ugyanis fura módon abban az időben ez is dukált az olimpiai címhez!
Wojciech Fortuna: „Közel 100 méternél járhattam már, de úgy éreztem a lábaim elnehezülnek, ellenállnak a repülésnek. Valami azt súgta nekem, hajoljak előrébb, s ezután repültem, csak repültem… Túl voltam már a vastag piros vonalon, de léceim nem taposták még a havat! Amikor landoltam egy borzongás járta át a testem, majd kezemet a fejem fölé emeltem és tapsoltam örömömben! Sokat köszönhetek edzőimnek, Gasiorowskinak, aki megtanított ugrani, Forteckinek, aki bízott bennem és példaképemnek, Marusarznak! Csend volt a stadionban, csak a több ezer kamera kattogását hallottam, s a vakuk villogása vakította a szemem! Az eredményjelző 111 métert és 130,4 pontot mutatott, ez volt a legszebb pillanat az életemben!”
35 évvel később (2007-ben) minden idők legnagyobb lengyel síugrója, Adam Malysz nyert ugyanitt (igaz, nem az Okurán, hanem a Miyanomorin), aki akkor negyedik egyéni világbajnoki címét szerezte, amit a mai napig nem tudott utána produkálni senki!
.jpg)
Miután hazajött Sapporóból a zakopanei Tátra Önkormányzati Hivatal köszöntötte, majd több érdemrenddel is kitüntette őt, aki nagy dicsőséget szerzett hazájának, nem különben szülővárosának, Zakopanénak! A közel 50 ezres tömeg lelkendezve ünnepelte, igazi nemzeti hőssé vált szemükben! A lengyel síugrósport addigi ikonja, Fortuna példaképe, Stanislaw Marusarz is személyesen gratulált neki! Fortuna újra bebizonyította, hogy olyan sportágban, mint a síugrás minden lehetséges, az esélyek egyenlőek! Fortuna megmutatta azt is, hogy még a legnagyobb kedvencek, mint Kasaya, Wolf, Steiner és mások nem lehet biztos a győzelmében, amely hirtelen és váratlanul csúszott ki a kezükből! Fortuna nem sokkal nagy dicsősége után részt vett a lengyel bajnokságban, melyet a nagy Krokiewen tartottak! Hatalmas feszültség volt benne, ugyanis be akarta bizonyítani, hogy az olimpiai arany nem volt a véletlen műve, a többi lengyel ugró pedig meg akarta mutatni, hogy ők a jobbak! Fortuna válasza az ugrásainak hossza volt erre: 109,5, valamint 108,5 méter, melyekkel bajnoki címet szerzett!
Ezután részt vett a planicai Velikanka (ma Letalnica) sáncon az első alkalommal meghirdetett sírepülő VB-n, ahol nem termett számára több babér, csak 20. lett, olimpiai nagy ellenfele, Walter Steiner visszavágott neki, ő lett akkor ugyanis az első sírepülő világbajnok! Fortuna mindenesetre akkor szerezte egyéni legjobbját 132 m-es ugrásával, több mint 30 méterrel ugrott kisebbet az akkor világcsúcsot elért keletnémet Manfred Wolfnál, aki a nemrég elhunyt cseh Jiri Raska 164 m-es új csúcsát fejelte meg egy méterrel! Ez volt az egyetlen sírepülése mamutsáncon Wojciech egész pályafutása során! Még ebben az évben olimpiai címének köszönhetően hazájában az év sportolója választáson a 3. helyet érdemelte ki!
Mint utólag kiderült ez a néhány hónap volt Fortuna „aranykorszaka” nemzetközi szinten, igazán nagy kiugró eredményt nem tudott már elérni többé! A következő lengyel bajnokságban 1973-ban bronzérmes lett Pawlusiak és Krzysztofiak mögött, 1974-ben pedig részt vett egy másik nagy világ eseményen, a faluni északi-sí VB-n! A verseny előtti éjszaka rengeteg alkoholt ivott, azt hitte jobb formában van, mint a sapporói olimpián! Tévedett, Fortuna eredménytelenül végzett, a középsáncon 29., míg a normálsáncon 37. lett! Négy szezonban szerepelt a Négysáncon 1971 és ’75 között (összesen 16 versenyen), de ott csak egyetlen top10-es helyezést tudott elérni pályafutása során, melyet 1973 jan. 1-jén szerzett Garmischban, akkor a 10. helyet csípte meg! Sem az olimpiai bajnoki címe előtt, sem azután nem tudott kiemelkedő eredményt elérni! 1975-ben már csak 6. volt lengyel bajnokságban.
Utolsó két Négysánca pocsékra sikeredett, formája később sem javult, így 1975-ben edzője, Janusz Fortecki rábeszélte, hogy vessen véget karrierjének, aki engedelmeskedett is neki, de 1979-ben jó néhány kilót felszedve még részt vett egy lengyel emlékversenyen, de ott is csak a 18. helyen végzett, így karrierjét végül 27 évesen fejezte be!
Ezután taxisként dolgozott Zakopanéban, megnősült és született két gyermeke (Beate és Tomasz). Dolgozott egy darabig egykori klubjánál, a Wisla-Gwardia-nál, de ott hamarosan megkapta a felmondását. Sziléziába költözött ezután, majd többször is utazott Amerikába, ahol 1986-ban trénerként dolgozott a Fox River Crow sportközpontban. 1994-ben felkérte a lengyel televízió a lillehammeri olimpia szakkommentátorának, amit örömmel vállalt. 1997-ben hazájában kitüntették a lengyel lovagkereszt érdemrendjével. Egy évvel később visszaköltözött Chicagóba, miután felesége elhagyta alkohol problémái miatt. Ott egy saját (lakás felújítási) céget alapított, melyet később eladott. 2003 májusában tért vissza Lengyelországba. Időközben volt felesége bírósági kérelmet adott be ellene még évekkel korábban, amiért a nowy sacz-i bíróság még el is ítélte, mivel (állítólag) verte a feleségét. Viszont óvadék ellenében szabadon engedték, melyet a Tátra Sí Szövetség fizetett ki érte. Most második feleségével Augustówban él. Jelenleg a sífutás elősegítésén fáradozik, a sportággal kapcsolatos regionális fejlesztésén. 2004-ben filmet is készítettek róla „Boldogság a levegőben” címmel, majd négy évvel később egy dokumentumfilmet forgattak vele, melynek középpontjában a sport karrierje utáni élete állt. Fortuna nemrég meghívást kapott két lengyel sportcsatornától is, hogy síugró versenyek szakértőjeként vegyen részt.
Egyszer megkérdezték tőle mit adott neki a síelés, ő erre így felelt: „A sport egészséges, mely nagyon fontos számomra! Mindenki szeret valamit, én mindig is síelni szerettem nagyon. A várost hegyek veszik körül, ha valaki már síelt, akkor azt élete végéig űzni fogja! Én magam mindig szakítok időt a síelésre, évente legalább egyszer megyek síelni a Kasprowyra vagy a Gubalówkára! Imádok síelni!”
A ti véleményeitek