Köszöntünk a Síparadicsomban!
Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről?
Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben!
Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz:
siparadicsomblog@gmail.com
staropramen:
Jakov Fakról sok mindent el lehet mondani de azt ,hogy szlovák lenne azt nem.
1987. augusztus 1én... (2018.02.10. 19:35)Kiknek érhet egy lövés olimpiai aranyat?
A predazzói hétvége második versenyére került sor vasárnap, ahol az előző napi osztrák győzelem után most lengyel siker született, Kamil Stoch nyerte pályafutása 5. Vk versenyét, egyúttal 10. Vk érmét szerezte meg. Azon a sáncon tudott nyerni Stoch, ahol egykori csapattársa, Adam Malysz is nagy sikereket aratott egykor! Gregor Schlierenzauer szoros versenyben maradt most alul lengyel riválisával szemben, a harmadik helyet pedig a szezon folyamán már 10. dobogós helyezésénél tartó Anders Bardal tudta megkaparintani!
Adam Malysz visszavonulása után sem csökkent a síugrás népszerűsége Lengyelországban, ebben pedig óriási szerepe van a vasárnapi győztesnek, Kamil Stochnak, akinek vasárnapi diadalát a TVP1 lengyel csatornán nem kevesebb, mint 4,7 millióan látták! Érdemes azt is megemlíteni, hogy ugyanakkor az Eurosporton ennek töredéke kisérte csak figyelemmel az ő sikerét ! A TVP1 31,4%-os nézettségi rátája azt jelenti, hogy a verseny folyamán szinte minden harmadik ember a televízió előtt ült Lengyelországban és izgatottan figyelte, hogy Adam Malysz után új kedvencüknek is sikerül-e a sánc meghódítása! A predazzói sánc több szempontból is kedves a lengyeleknek!
Természetesen legfőképp Adam Malysz jóvoltából, aki anno 5-ször is tudott itt nyerni, méghozzá három különböző típusú versenyen. Az első lengyel siker 2001-ben született ezen a sáncon a Világkupa keretén belül és mindjárt két egymást követő nap! Malysz először Andreas Widhölzl, míg másnap Simon Ammann felett aratott győzelmet, ráadásul a két nap alatt 3-szor állított föl sáncrekordot, végül 132,5 méternél állapodott meg. Két évre rá ismét lengyel sikertől volt hangos a sánclétesítmény, ahol második alkalommal rendeztek északi sí-világbajnokságot (az első ’91-ben), azon pedig szintén Malysz aratott nagy győzelmet! Akkor Matti Hautamäki előtt végzett az élen és lett másod- illetve 6 nappal később harmad ízben világbajnok (ugyanitt, csak akkor a normálsáncon!), nem különben pedig két évvel korábban szerzett sáncrekordját is megdöntötte 3,5 méterrel, így a mai napig ő tartja 136 m-ével a legnagyobb távolságot a sáncon! Nem telt bele egy, majd újabb két év és Malysz újból győzni tudott a Trampolino Giuseppe dal Ben sáncon, akkor a Grand Prix keretén belül immár negyedik és ötödik alkalommal is, ahol szintén sáncrekorddal tette emlékezetessé maga számára oly kedves helyszínt, 134 m-es ugrása egyben a hivatalos nyári sáncrekord is lett, melyet 8 éve tart!
Kamil Stoch a szombati napon csak a 7. helyen végzett, most pedig mindenképp bizonyítani szeretett volna, hogy a lengyel hagyomány folytatódjon a sánc történetében, s 8 év után ismét lengyel siker születhessen! Kamilt is szép emlékek kötik Olaszországhoz, hiszen anno 2005-ben ebben az országban szerezte első Vk pontjait, igaz, nem itt, hanem Pragelatóban. Predazzo utoljára négy évvel ezelőtt rendezett Vk futamot, akkor mindkét versenyt a most éppen lábadozó Tom Hilde nyerte. Stoch számára kedves volt ez a hely, hiszen akkor egyik versenyén az előkelő 6. helyen végzett, pedig akkor még nem ment neki olyan jól a versenyzés, mint mostanság. Élete harmadik top10-es helyezését érte el itt (ugye az elsőt Pragelatóban), a 2007/08-as szezonban pedig ez volt az egyetlen top10-en belüli helyezése, ezért, valamint a verseny előtti tréning ugrásaiból is kiderült rendkívül érzi ezt a sáncot, melyet mostani győzelmével igazolt is! A sáncon egyébként lengyelek nyertek a legtöbbször, Malysz 5-ször, míg most Stoch nyert itt először! Az idei szezonja nagyon jól sikerült idáig, csak egyetlen olyan helyezése van (23. – Oberstdorf), ahol nem fért be a legjobb 15-be és csupán négy, ahol a tízbe sem. A szezonban szerzett 7 érme arányosan oszlik meg (2 arany, 2 ezüst, 3 bronz).
A versenyt megelőzően került sor a kvalifikációra, melyen norvég siker született, Rune Velta első alkalommal tudott selejtezőt nyerni, ahol 131 m-es ugrásával bizonyult a legjobbnak David Zaunerrel szemben, akinek K-pont fölötti ugrása (134,5 m) az egész predazzói hétvége egyik legnagyobb ugrása is volt egyben (Schlierenzauer szombati ugrása mellett). A harmadik helyen szintén egy norvég, Vegard-Haukoe Sklett végzett. A 49 fős mezőnyben a japánok közül négyen is „elvéreztek”, Tochimoto, Watase, Kobayashi és nem utolsó sorban Kasai sem tudott bekerülni a másnapi versenyre.
Az első köréből meglepetésre két olyan ugró is kiemelkedett ugrásával, akiktől amúgy az elmúlt heti teljesítményeik alapján nem várt volna senki! Andreas Wank és Björn Einar Romören szerezték az első kör legnagyobb távolságait (129 m), ehhez kellett mondjuk az is, hogy számukra kedvezőbben alakuljanak a szélviszonyok, mint versenytársaiknak! Kettejük közül is a szerencse inkább Wankot segítette, hiszen mérsékeltebben fújt a szél, amikor ugrott, ennek megfelelően kevesebbet is vontak le tőle, mint Romörentől, így megnyugtatónak tűnő 6 pontos előnnyel vonult szünetre az első kör végén.
Schlierenzauer „futott be” a második helyre, aki 3-mal magasabb beülőből indulva is csak 3 méterrel kisebbet tudott ugrani a németnél, ez is igazolta azt, hogy mennyire nem voltak ideálisak a körülmények! A verseny túlnyomó részében erős hátszéllel kellett megbírkózniuk a versenyzőknek, ami sokakat ellehetetlenített abban, hogy jó teljesítményt nyújtsanak. Schlierenzauer az 5-ös beülőnek köszönhetően 20 ponttal több levonást kapott Wank levonásait tekintve, viszont a hátszél miatt ugyanezeket visszanyerte vele szemben, így jóformán az elért távolságaik közti különbség döntött a német javára! Ez a 6 pontos differencia viszont nem volt túl nagy annak tükrében, hogy kettejük közti tudásbeli különbség jelenleg igen nagy, így mindenki abban bízott, hogy a második körre csillapodik majd a szél és egyenlő feltételeket biztosít mindannyiuk számára. A harmadik helyet Kamil Stoch csípte meg, ő 125,5 m-es ugrásával mindössze 2 tized ponttal volt lemaradva az osztráktól, tőle újabb két tizeddel pedig Romören, aki idei szezonja legjobb eredményében bízhatott.
Szóval a versenyt egyáltalán nem lehetett lefutottnak tekinteni, a dobogóra esélyesek közt még Anders Bardalt (123,5 m) és a két németet, Richard Freitagot és Severin Freundot (egyaránt 122,5 m) is számon lehetett tartani, ők mindannyian képesek bármikor kiemelkedőt nyújtani. Az osztrákokat érintette leginkább érzékenyen ez az idő változás, hiszen Morgenstern (121 m) csak 9., Koch (121,5 m) a 14., Kofler pedig még náluk is gyengébben teljesített, 118 m.-es ugrásával csak a 21. helyről várhatta a folytatást a fináléban. Kofler ráadásul komoly pontokat veszített az első versenyen is riválisaival szemben, így neki mindenképp össze kellett magát szednie a folytatásra, hogy ne csökkenjen újból a pontkülönbség velük szemben.
Zaunernek sem volt oka az örömre első ugrása után, kereken 20 méterrel ugrott kisebbet a selejtezőn produkálthoz képest, így még annak is örülhetett, hogy egyáltalán második körös lett, a 27. helyen állt ekkor még. A selejtező győztes Velta sem járt jobban, ő Zauner mögé került 119 m.-ével, mindössze két tized ponttal lemaradva tőle. Ezt a negatív szériát Ito és Koudelka is folytatta, mindketten „elszálltak” 119 m.-es ugrásaikkal az esélyeket illetően, így már csak a tisztes helytállásban bízhattak. Legnagyobb meglepetésre viszont kiesett az előző nap még 5. helyen végzett Simon Ammann, aki csak 115,5 m-re repült, mindössze csak fél pontra volt a még második kört biztosító 30. helytől. A kiesés sorsára jutott a kvalifikáció „bronzérmese”, Sklett is, ő csak 113,5 m-ig jutott, míg a nagyobb nevek közül Robert Kranjec sem járt jobban, ő a szombati verseny után most is pont nélkül távozott, csak 114 m-en landolt, valahogy nem igazán érezte most hétvégén ezt a sáncot a szlovén ugró!
A fináléban aztán helyre állt a világ rendje, a zsűri eggyel feljebb vitte a beülőt, a 6-osból indulhatott mindenki, bár továbbra is erős hátszél dominált a versenyen. Jót tett a zsűri döntése a versenynek, az ugrók közül szinte mindenki javított, aki korábban betlizett. Aki leginkább örülhetett teljesítményének az Ito volt, ő nem kevesebb, mint 15 helyet lépett előre 130 m-es ugrásának köszönhetően, amivel egészen a 8. helyig sikerült felküzdenie magát. Ugrása egyébként a verseny második legnagyobb ugrása volt, csak ő, Schlierenzauer és Stoch tudta megugrani a 130 m-es vonalat. Zauner is remekelt, bár nem ugrott akkorát, mint japán ellenfele, de 124 m-es ugrása szintén sokat lendített a helyzetén, a 27. helyről jött föl a középmezőnyig, s a 14. helyen végzett.
Ha valakinek, akkor Koflernek egészen biztosan rosszul jött ki a lépés Predazzóban, hiszen az első versenyen hiába végzett még az előkelőnek mondható 6. helyen, akkor 60, most pedig 65 pontot veszített legfőbb riválisával, Schlierenzauerrel szemben. Kofler is javított második körében (123 m), de nem annyit, amennyit szeretett volna, ugyanis a 21. helyről csak a 16.-ig lépett előre, s mivel előre borítékolható volt, hogy csapattársa ennél jóval előrébb végez, így komoly veszélybe került összetettbeli elsősége. A sárga trikót még egy verseny erejéig biztosan hordhatja majd, mivel Schlierenzauer ezüstérméért kapott 80 pontjával mindössze 3 pontra apadt tetemes előnye, így ha jelenlegi formájuk nem változik a Team Tour ideje alatt sem, akkor könnyen helycserére kerülhet sor! Koflerre időközben már nem csak Schlierenzauer, hanem Bardal is veszélyes lett, hiszen a norvég ugró szombati bronzérme után most éppen csak lemaradt az újabb éremszerzésről, a 4. lett és így összességében dupla annyi pontot (110) szedett össze az itáliai hétvége alatt, mint osztrák riválisa és csupán 32 pont választja el az összetett elsőségtől!
Andreas Kofler:„Nagyon magas szinten ugrott ma Gregor, a Világkupában kíméletlenül megbüntette a kis hibámat, amit elkövettem a versenyen. A tanulás a hibákból van, biztos vagyok benne, hogy a következő versenyeken már jobban teljesítek. Amiatt nem fáj a fejem , hogy Gregor Willingenben már megelőzhet, a szezon még nagyon hosszú, megpróbálok összpontosítani az ugrásaimra – minden más ebből következik!”
Első körös vezetése után mindenképp Andreas Wank volt tekinthető a nap meglepetés emberének, aztán második ugrása után már a nap drámai hőse lett belőle! Még egyszer már nem volt olyan szerencséje, hogy előnyösen segítse a szél, hiszen míg 129 m-ét komoly szembeszélben, addig a fináléban elért 122 m-es ugrását már a legnagyobb hátszélben élhette meg, mellyel győzelmi esélyt szalasztott el! Nem kevesebb, mint 9 helyet zuhant vissza, a második kör 25. (!) „legjobb” eredményét érte el, az ún. Haferl-féle landolással ért földet, ami párhuzamos lábbal való talajfogást jelent már rég kiment a „divatból”, a zsűri kemény lepontozásban részesítette emiatt! Érdekes, de utoljára tavaly Klingenthalban szintén egy német ugró, az azóta már visszavonult Michael Uhrmann rontott ekkorát (sőt, még nagyobbat, hisz akkor a 13. helyre esett vissza az élről), akinek dettó nem csak a győzelmébe, de érmes helyezésébe is került a betlizés! Ettől függetlenül elégedett lehet Werner Schuster „fiai” teljesítményével, hiszen Wank mellett Freitag (4.) és Freund (5.) is top10-en belül végzett. Ezzel ellentétben viszont ront az összképen, hogy négyen (Neumayer, Hocke, Schoft, Mechler) is pont nélkül maradtak!
A győztes végül Kamil Stoch lett, aki a második kör, s egyben az egész verseny legnagyobb ugrását hajtotta végre, 131,5 m-en landolt, ezzel pedig megszerezte a szezon során második, míg összeségében 5. Vk győzelmét is. A győzelem értékét növeli, hogy egy igen jó formában lévő Schlierenzauert tudott legyőzni, csupán másfél ponttal bizonyult jobbnak nála! Győzelmével megelőzte összetettben Morgensternt (mindössze 2 ponttal), aki második körében elért 127 m-es ugrásával szintén előrébb tudott lépni a versenyen, a 6. helyen végzett!
Kamil Stoch:„Ez egy nagyon jó verseny volt számomra, rengeteg pozitív érzelemmel töltöttek föl az ide kilátogatott lengyel szurkolók! Elégedett vagyok az ugrásaimmal, leginkább a második volt nagyon jó! A hangulat a sáncon nagyszerű volt, majdnem olyan, mint Zakopanéban. Köszönöm a szurkolóknak, akik megteremtették ma ezt a fantasztikus hangulatot, különösen a lengyeleknek, akik eljöttek ide, Predazzóba. Köszönöm minden rajongónknak, akik kilátogattak ide, támogatásukra nagy szükségünk van, ez motivál és inspirál minket a jövőben! Nagyon jó érzés volt ilyen fantasztikus hangulatban énekelni a himnuszt, ami mindig különleges pillanat számomra, olyan öröm, ami melegséggel önti el a szívemet! Az első kör után úgy éreztem, hogy a folytatásban jó lehetek. A siker titka a pozitív hozzáállás a versenyen, élveztem az ugrásokat, s amit csinálok. Szerintem minden versenyzőt le lehet győzni, Schlierenzauert és természetesen engem is. A sport mindig hozhat meglepetést. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy itt lengyel szurkolók előtt nyerhettem! Most egy újabb verseny jön, a Team Tour, mely olyan sorozat, ami sok energiát vesz ki az emberből, ezért jól kell felkészülni rá! A célom ebben a szezonban továbbra is az első hatban végezni. Hirtelen elkezdtem gondolkodni Kofler üldözésén vagy a dobogón, majd meglátjuk mi lesz!”
Gregor Schlierenzauer:„Sajnos nem könnyű mindig nyerni! Azt kell mondanom, hogy ma Kamil nagyon jó munkát végzett. Az ugrásaimmal elégedett vagyok. Nem voltam most olyan jó, mint tegnap, de összeségében a hétvége nagyon szép volt számomra és nagyon boldog vagyok. Most nagyon várom a következő versenyeket!”
Romörennek sem sikerült az előrelépés, sőt 121,5 m-ével – ha nem is akkorát, mint Wank – szintén rontott, végül a 7. helyen kötött ki, de semmiképpen sem nevezhető ez kudarcnak, hiszen ezzel a helyezéssel is az idei szezon legjobb eredményét érte el, ami nem csak a közelgő Team Tour, hanem a hazai rendezésű sírepülő VB előtt is önbizalom növelő lehet számára! A legjobb szlovén Prevc lett, 123 m-es ugrásával két helyet lépett előre, s így épp hogy befért a top10-be. Judeznek sikerült egy helyet javítania egyéni legjobbján, mindehhez egy 117 m-es ugrás is elegendő volt, s végül a 22. helyen végzett. Viszont honfitársa, Sinkovec nagy lehetőséget hagyott ki, hogy életében először top10-es helyezést érjen el, 112,5 m-es ugrása a verseny legnagyobb helyezés rontását hozta, a 10. helyről zuhant vissza egészen a 25. helyig!
A dobogósok:Schlierenzauer (2.), Stoch (1.) és Bardal (3.)
.jpg)
Teljes végeredmény: http://www.fis-ski.com/pdf/2012/JP/3138/2012JP3138RL.pdf
A ti véleményeitek