HTML

Síparadicsom

Köszöntünk a Síparadicsomban! Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről? Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben! Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz: siparadicsomblog@gmail.com

Facebook

A ti véleményeitek

26 centiméter döntött Klaus Kröll javára

2012.02.04. 00:46 :: Dave985

Kröll Chamonix DH1 2012.JPG

Pokolian izgalmas versenyt hozott az első chamonix-i lesiklás, a mínusz 10 fokban megtartott viadalon a legjobb ötöt mindössze nyolc századmásodperc választotta el egymástól. Az osztrákok legnagyobb örömére megszületett idei első győzelmük a királykategóriában: Klaus Kröll minimális sikere egyszersmind azt is jelenti, hogy továbbra sem képes rajta kívül más a sógorok közül győzni a leggyorsabb szakágban. Egyetlen századdal elmaradva Bode Miller zárt másodikként, az amerikai fenegyerek őrült menetének végén hét tizedes előnyt szórakozott el. A szakági éllovas Didier Cuche állhatott fel a dobogó harmadik fokára.

Hiába vagyunk túl az alpesi síszezon legjobban várt, legnevezetesebb helyszínein (Adelboden, Wengen, Kitzbühel, Schladming), méltánytalanok lennénk az e hétvégi fordulónak otthont adó Chamonix felé, ha egy kézlegyintéssel elintéznénk az Alpok nyugati főbejáratánál elhelyezkedő patinás francia síterepet. Sokan az „Alpok fővárosának” titulálják, ugyanezek szerint egyike a világ legszebb síparadicsomainak. Nem a véletlen műve, hogy ez a turizmusra berendezkedő festői szépségű városka adott otthont a sporttörténelem első téli olimpiájának 1924-ben. Az addig elszigetelt település 1965-ben nyitotta ki kaput a világnak, amikor is felavatták a közeli Mont Blanc alatt húzódó több mint 10 ezer m-es alagutat, amivel biztosított volt az összeköttetés Olaszországgal.

A Világkupában 1968-ban debütált Chamonix, a 70’-es években még mindkét nem, később azonban kizárólag a férfiak számára rendeztek itt versenyeket, általában a gyors számokban, két-háromévente. Az eddigi hét lesiklás győztese közül senkit nem találunk a mai rajtlistán. Az egyetlen francia, Bernard Orcel, Aamodt, Ghedina, Maier és Eberharter már visszavonultak, az utolsó két verseny első helyezettje sajnos jelenleg is az ágyat tapossa, 2005-ben „Hans” Grugger, 2008-ban pedig Marco Sullivan állhatott a dobogó legfelső fokára.

A Francia- Alpokat is elérte a keletről érkező ruszki zimankó, farkasordító hidegben, mínusz 10 foknál is alacsonyabb hőmérséklet mellett kellett a világ legjobbjainak bizonyítani. A rend kedvéért szögezzük le, hogy a mostani lesiklás valójában a decemberről elhalasztott grödeni DH pótlása volt. Az időjárás egyébiránt ezen a hétvégén sem volt épp kedvező, egyetlen edzőst tartottak meg a három közül az egy éjszaka alatt lehullott tömérdek mennyiségű hó miatt, ma pedig ködfoszlányok és enyhe hószállingózás nehezítette a sportolók dolgát.

Cuche Chamonix DH1 2012.JPG

Két roppant gyengécske menettel kezdődött a nap, Stephan Keppler (51.) és Kjetil Jansrud (49.) teljesítményét persze csak utólag tudtuk egy kézlegyintéssel elintézni, elsőre kevesen gondolták volna, hogy még az ötvenen belüli helyezést is éppen csak éri el a norvég. Peter Fill (32.) sem gazdagodott pontokkal, dacára annak, hogy szektorról szektorra növelte előnyét, s egy másodpercnél is bőven nagyobb előnnyel átvette a vezetést. Szó se róla, Chamonix sosem tartozott a legbonyolultabb lesikló pályák közé, a dél-tiroli a győztestől másfél másodperccel gyengébb idővel sem tudott pontot szerezni.

Jan Hudec (6.) nevéhez volt köthető az első valódi alapidő, a kanadai 1,3 szekundummal tornázta lejjebb Fill eredményét, 4 éve nem volt ilyen magasságokban, s csak kevéssel maradt le karrierje harmadik dobogójáról. A szektoridőkből egyébként az is kiderül, hogy az élvonalba idén visszatérő kanadai egészen az utolsó szektorig – képletesen szólva – vezette a versenyt, az utolsó szektorra azonban elfogyott a szufla, mindössze a 29. részidőt produkálta. Max Franz (25.) immáron a legjobb harmincasban bizonyíthatta tehetségét, nos, a nagy durranás ezúttal elmaradt, nagyságrendekkel gyengébb siklása ellenére is befért a második helyre. Itt azért lehetett érzékelni az első hármas valódi erejét… Andrej Šporn (20.) a középső szakaszt rontotta el, tőle szokatlan módon az ugratót is elmérte, pontszerzése így sem forgott veszélyben, ellentétben az első francia versenyzővel, Guillermo Fayed (41.) végig csak erőlködött, a célra fordító szűk jobbosba alig-alig fért be. Hannes Reichelt (10.) alapvetően tartotta a lépést Hudec-cel, más kérdés, hogy minden szektorban kapott tőle keveset, ami a célban 4 tizedes hátrányként jelent meg. Adrien Théaux (28.) sem boldogította vacogó szurkolóit, a pálya alsó részén valamicskét visszahozott a fent elvesztegetett időből, mindössze csekély pontszerzés lett érte jutalma. Silvan Zurbriggen (28.) századra azonos időt futott, annyi eltéréssel, hogy a pálya közepéig már összehozta célbeli hátrányának jó kétharmadát. Didier Défago (17.) lényegében hasonló rend szerint síelt, vagyis a végsebességre épülő alsó szakaszon némiképp kozmetikázott hátrányán, konkrétan neki legalább sikerült másodpercen belül maradnia. Christof Innerhofer (31.) hatalmas fékezések közepette verekedte le magát a célig, mintha a leszálló is megzavarta volna alapvetően zaklatott menetét.

Joachim Puchner (7.) kapcsán már tavaly megbizonyosodhattunk, mennyire érzi ezt a pályát, a kritikus keresztsíző részt ő sem síelte meg tökéletesen, ott összeszedett hátrányát a végén csaknem visszahozta, alig két tized tátongott közte és Hudec között. Patrick Küng (15.) remek íveket választott, a tempóért sem érheti kritika, hosszú ugratói miatt annál inkább, ezért maradhatott el a jobb eredmény. Aksel Lund Svindål (8.) a felső szakaszon még ragyogóan tartotta a lépést, az ominózus szakaszon aztán ő is hibázott, a végén két századdal még Puchner is beelőzte.

A világranglista legjobbjainak sorát a regnáló világbajnok, Erik Guay (4.) nyitotta. Javára írhatjuk a stabilitást, a pálya érdemi részén rendre szállította a legjobb nyolc közti részidőket, méterről méterre közelítette honfitársát virtuálisan, a célban pedig meg is előzte – 9 századdal. Nem sokáig örülhettek a juharlevesek kettős vezetésüknek. Klaus Kröll (1.) első kanyarjai még nem árulkodtak elől, nagy hibát követett el az osztrák, első két szektort követően még pontszerzéstől is távol állt. A folytatásban aztán elkapta a fonalat, nagyszerűen húzta az íveket, a végén pedig utolérhetetlennek bizonyult. Nyolc századdal rögtön letaszította az élről a kanadait. Bode Miller (2.) a múlt hétvégi megpróbáltatások után (gyereke hazautaztatásának intézése miatt lemaradt a rajtszám osztásról, így Günther Hujara versenyigazgató harminc hellyel hátrébb sorolta) dacból is nekirontott a pályának. Fent már 6 tizedes előnyt épített ki magának, ami aztán fokozatosan apadni kezdett, az utolsó két szektorban elkövetett rontások miatt pedig el is tűnt. Egyetlen századdal kapott ki az osztráktól.

A századok harca nem ért véget. Romed Baumann (4.) szintén minden szektorban jobb volt valamivel honfitársánál, fórja hasonlóan rohamos mértékben fogyott, a célban pedig hátránnyá fordult. 8 százados hátránnyal Guay-vel holtversenyben a pillanatnyi dobogó legalsó fokán érezhette magát. Didier Cuche (3.) vesztét az okozta, hogy nem tudott kellő előnyt kiharcolni a felső szakaszon, három tizedes előnye már középen kicsi hátrányba fordult. A századok hol az egyik, hol a másik mellett álltak, a végén nem a svájci örülhetett, négy századdal a harmadik helyre sorolt Cuche.

Miller Chamonix DH1 2012.JPG

Wengeni győzelme óta érezhetően megtört Beat Feuz (21.) lendülete, kimondottan gyenge kezdést pocsék folytatás követett, alig maradt másodpercen kívül, de ez ma még TOP-20-as helyezést sem ért. Johan Clarey (22.) sem elégítette ki a nagyétkű francia étvágyát, egy pillanatig nem volt esélye kiemelkedő eredményre. Ambrosi Hoffmann (37.) íveire, stílusára nem lehetett panasz, sebességben azonban teljesen elmaradt az élbolytól, ugyanez hatványozottan igaz volt Georg Streitbergerre (47.) is. Marc Gisin (16.) jó középső szakasz után másodpercen belül maradt, Dominik Paris (9.) még egy tizedet rá is vert a svájcira, a helyezésbeli különbségek a középmezőny elején is önmagáért beszélnek. Kevesen gondolták volna, de Yannick Bertrand (9.) lett a nap legjobb franciája, három szektor után még ő vezetett, a végén be-becsúszó hibák miatt távol került a dobogótól, ami aznap 5 tizeden belüli hátrányt jelentett. Carlo Janka (19.) az alsó részt irgalmatlanul elbaltázta, jobban mondva, koncentrációs problémákat lehetett felismerni nála, Werner Heelt (43.) pedig alighanem jó ideig utoljára láttuk a legjobb harminc között…

A harmincon túli versenyzőket két kombinációra készülő síző nyitotta, nos, maradjunk annyiban, hogy sem, Ivica Kostelić (48.), sem Benjamin Raich (53.) nem lehetett megelégedve gyorssíző formájával. Habár olyan szintű különbség mutatkozik szlalom tudásban köztük és a gyorssízők közt, hogy ez a három-három másodperc környéki hátrány még mindig nem tűnne ledolgozhatatlannak. A legjobb harminc gyengélkedése után nem volt annyira meglepő, hogy magasabb rajtszámokkal is jó eséllyel lehetett szép pontmennyiséget gyűjteni ezen a napon. Tobias Stechert (23.) is több klasszist maga mögé utasított, az igazi hőstettet azonban kétségkívül az amerikaiak mutatták be. Erik Fisher (12.) három éve nem járt ilyen magasságokban, Marco Sullivan (27.) folytatta pontszerző sorozatát, Travis Ganong (13.) Kitzbühel után nem sokkal újra a középmezőny elején kötött ki. Élete legjobb Világkupa-eredményének örülhetett a svájci Vitus Lüönd (17.), idén először pontot szerzett a svéd veterán Patrik Järbyn (26.) és a szlovén Rok Perko (30.) Utóbbi egyetlen századdal másodpercen belül zárt Kröllhöz képest, ma ez ért egy világkupa pontot. A kanadai Benjamin Thomsen (11.) 50-es rajtszámmal tett csodát, kettővel később pedig az olasz Siegmar Klotz (52.) zárt még a pontzónában.

Kröll Miller Cuche Chamonix DH1 2012.JPG

A szebb napokat is látott osztrák lesikló csapat húzóemberének Klaus Kröllt tartják nyugati szomszédunknál, ezt kiegyensúlyozott szereplése mellett leginkább az indokolja, hogy rajta kívül más nem volt képes Világkupát nyerni a sógorok keretéből. A 32 esztendős stájer sportolónak ez szám szerint a negyedik győzelme (lesiklásban a harmadik), ha így folytatja, akár sikerülhet is neki az, ami tavaly a visszavonuló Michael Walchhofernek nem, vagyis, hogy hosszú idő után végre osztrák kézbe kerüljön a lesikló kristálygömb. Holnap/ ma azért irtózatosan nehéz dolga lesz, mert valljuk be, legnagyobb riválisaiban több kraft volt, csak hát ők döntő hibákat vétettek középen. Bode Miller a 75., Didier Cuche a 65. dobogójának örülhetett.

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintva érhetitek el!

Szólj hozzá!

Címkék: lesiklás alpesi sí alpesi sí világkupa 2011/2012

A bejegyzés trackback címe:

https://siparadicsom.blog.hu/api/trackback/id/tr494061427

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása