A szezonvégi visszavonulását e héten bejelentő Didier Cuche sporttörténelmet írt Kitzbühelben: immáron ő az egyedüli alpesi síző, kinek sikerült öt alkalommal diadalmaskodnia az osztrákok legendás lesikló pályáján, a Streif-on. Az erőteljes havazás miatt alaposan lerövidített nyomvonalon egyébként remekeltek az osztrákok is, Cuche mögött hárman foglaltak helyet a végelszámolásnál. Romed Baumann és Klaus Kröll állhattak fel a dobogóra. A kombinációs sízőknek jól jött a versenyigazgatás döntése, mert így Baumannhoz képest a nagyságrendileg jobb szlalomosok átlagosan másfél-egy másodperccel vannak lemaradva, ami két műlesikláson vígan ledolgozhatónak tűnik.

Wengen után újabb klasszikus helyszínre érkeznek a világ legjobb alpesi síelői, az évtizedes hagyomány folytán ma már csak a versenyek versenyeként aposztrofált kitzbüheli Hahnenkamm (azaz „Kakastaréj”) idén 71. alkalommal ad otthont a rajongók körében a szezon fénypontjaként emlegetett viadalnak. A Hahnenkamm- verseny hagyományosan három versenyszámot foglal magában. A lesiklást a világ legnehezebb, egyben legveszedelmesebb pályáján, a hírhedt „Streifon” rendezik. A műlesiklásnak, ill. a kombináció technikai részét a „Ganslernhangon” (erőltetett, szó szerinti fordításban: „Lúdtanulólejtő”) tartják. Alkalomadtán azonban óriás-műlesiklás, Szuper-G, esetleg még egy-egy lesiklást is betettek a programba.

Mint a Streif kondícióiból kitűnik, nem leányálom ezen végigmenni, ennek megfelelően 1961 óta nem is engedik a gyengébbik nem képviselőit versenykörülmények közt lecsúszni a lejtőn. A Világkupák 1967 óta íródó története során Luxemburg legendája, Marco Girardelli bizonyult Kitz legeredményesebbjének, a 80’-as, 90’-es évek négyszeres világbajnoka hétszer győzött (3x szlalomban, 3x kombinációban és 1x lesiklásban). A „Herminator”, aki ötször győzött Szuper-G-ben (és még egyszer lesiklásban), valamint Pirmin Zurbriggen (3 lesiklás, 3 kombináció) egyformán hatszor-hatszor állhatott a dobogó legfelső fokára. A mostani mezőnyből Didier Cuche a legsikeresebb: lesiklásban négyszer, szuper-G-ben egyszer győzött. Jens Byggmark szlalomban, Bode Miller és Ivica Kostelić pedig kombinációban nyert kétszer, Benjamin Raich (szlalom - kombináció) és Michael Walchhofer (lesiklás - kombináció) különböző diszciplínákban aratta le a sikert. Ivica és Bode esetleges holnapi sikere után megkapnák a háromszoros kombinációs győztesnek kijáró aranyból készült, gyémántokkal kikövezett brosst.

Már múlt héten tudni lehetett, hogy az időjárás nem fogadja majd kegyeibe a kitzbüheli hétvégét. Ennek nyomán gyorsan betoldtak a programba egy keddi lesikló edzést, igazuk is lett, csütörtökön ugyanis eső áztatta a Streif-ot, s csak úgy mellékesen 70 cm friss hó zúdult a pályára. A pénteki Szuper-G-t azonnal törölni is kellett, a pályamunkások és több száz önkéntes áldozatos munkájával mára sikerült a pályát síelésre alkalmas állapotba hozni. Sajnos a látási körülmények ma sem voltak tökéletesek, az intenzív hóesés miatt Günter Hujara versenyigazgató a rapid- lesiklás mellett döntött, vagyis 2003 után ismét a nyomvonalnak csak a 60%-át engedélyezték síelésre. A rajthelyet közvetlenül a Seidlalm- ugrató után jelölték ki.

Hatvankettő sportoló vágott neki a pályának, köztük többen csak a kombináció végett nyüstölték magukat a megszelídítése után is veszélyes Streif-on. Nem volt a sorban két ismert kombinációs síző, Jean- Baptiste Grange ujját fájlalja Wengen óta, Benjamin Raich pedig tavalyi csúnya esése után fújta vissza az ismétlést.

A versenyt egy svájci, Marc Gisin (17.) nyitotta, szerepe leginkább a hókotrásra korlátozódott, bármennyire próbálkozott, nem tudott elegendő sebességet gyűjteni a kulcsfontosságúnak bizonyult célegyenesig. Ambrosi Hoffmann (26.) komolyat korrigált a Hausbergkantéről hóra érve, a jó eredmény ott tova is szállt. Peter Fill (51.) kulturált sízést mutatott be, kár, hogy minden agilitást nélkülözött, a célban látványosan szorgalmazta a verseny leintését. Jellemzi a kurta pályát, hogy alig két másodpercen túli hátránnyal még a legjobb ötven közé sem lehetett bekerülni.

Stephan Keppler (8.) rögtön utána igazolta, nem annyira lehetetlenek a körülmények, mint az első három síző után gondolta volna az ember. A rajtnál kicsit elaludt, csúszása összességében vagánynak volt mondható, szép magasan fordult a traverzen, élt a kanyargós pályaszakasz adta előnyökkel, ami élete legjobb lesikló eredményében kristályosodott ki. 23 századdal vette át a vezetést, a svájcitól végül mégis kilenc pozíció választotta el. Sokáig ő sem álldogált a reklámtáblák előtt, Joachim Puchner (4.) ugyanis rátett még egy lapáttal, a Zielschuss-t megelőzően még 3 tizedes előnyéből megőrzött 12 századot. A dobogóról végső soron lemaradt, de végre ismét tavaly január-februári formájában tündökölt kétség kívül. Mario Scheiber (15.) is lassan, de biztosan közelít legjobbjához, ma például az alsó részt megelőző fordítót síelte meg kiválóan, innen a pazar végsebesség. Világossá vált, hol lehet és kell megverni Puchnert.

Guillermo Fayed (23.) indította a francia légiót, a záró ugratónál alaposan megrogytak lábai, jóval több volt menetében. Johan Clarey (5.) teljesítménye a wengeni kisiklás után újra az idén megszokott magas szinten mozgott, hiába érkezett 3 tized hátránnyal a célegyenesre, a végén mindössze 4 századdal kapott ki az osztráktól. Ez volt idei negyedik TOP-10-e lesiklásban. Eddig úgy tűnt, mindennek kulcsa a magas végsebesség. Adrien Théaux (9.) egészen más íveken síelt, mint honfitársa, többször mélyre is került, mégis csak egy tizeddel kapott ki Clarey-től. Patrick Küng (24.) ma nem tett csodát, lassú is, pontatlan is volt egyben. Erik Guay (11.) a felső szakaszt sajnálhatja igazán, a későbbiekben világbajnoki címvédőhöz méltóan síelt. Christof Innerhofer (16.) a minél nagyobb tempóra épített, célegyenesre fordulva úgy elvitte a hév, hogy csak egy lábbal tudott bekanyarodni.

Hannes Reichelt (21.) amolyan titkos esélyesnek számított, pár tizedes hátrányát lassabb tempóval nem tudta a végén ledolgozni. Neki vélhetően a kelleténél kevesebb volt a kanyar. Carlo Janka (47.) látható hiba nélkül, de roppant enerváltan síelt, a kínos eredmény minden bizonnyal hibás vaxolással is magyarázható. Fill után újabb kombinációs síző betlizett. Silvan Zurbriggen (24.) már egy fokkal jobban ment, csapkodott össze-vissza, de legalább esélyét fenntartotta a dobogóra.

Az élcsoportot a szakági tabella vezetője, Wengen győztese, Beat Feuz (6.) nyitotta. Bevállalóságát nem lehetett számon kérni rajta, tette léceit, mint a veszedelem, 9 százados elmaradása alighanem a reklámszünet miatt az ideális nyomvonalon felgyülemlett hónak volt „köszönhető”. Feuz egyébként fél másodpercről zárkózott fel ilyen mértékben Puchner nyakára. Aksel Lund Svindål (14.) két szektor után még vezetett is, végsebessége azonban nem volt az igazi, jó három tizedet beszedett a végén, ismét elmaradt a nagy áttörés, lassan lemondhat összetettes reményeiről. Bode Miller (29.) szokás szerint határon síelt, de hiába minden kockázat, már három szektor után beszedett egy másodpercet, a traverzén ráadásul kis híján hatalmasat esett, bravúros korrigálással mentette helyzetét.

Didier Cuche (1.) hol minimális előnnyel, hol hátránnyal haladt át az egyes időmérőpontokon, szép magasan vette a kapukat, mintaszerűen ugrott, tökéletes tojástartásban síelt, amikor arra módja nyílt. Így hiába az alacsonyabb végsebesség, 36 századdal átvette a vezetést. Klaus Kröll (3.) egészen a célegyenest megelőző fordítóig sziporkázott, ott aztán ívet tévesztett (állítása szerint szemüvegén nem látott ki), belefékezett, 3 tizedes különbség lett a vége. Romed Baumann (2.) volt a hazaiak utolsó reménye, 23, majd 25 század előnnyel érkezett az utolsó szakaszhoz, de hiába a 6-8 km/h-val gyorsabb végsebesség, Cuche-sel ő sem bírt, a 24 század gyaníthatóan a légmunkán ment el. Didier Défago (20.) ma nem jelentett veszélyt az élbolyra.

Cuche továbbra sem érezhette biztosnak elsőségét, várakozott ugyanis még fent néhány remek lesikló, azt pedig nem lehetett tudni, mikor fog valamicskét normalizálódni az időjárás. Yannick Bertrand (19.) a végét nem bírta igazán, beszedett fél másodpercet, Jan Hudec (10.) viszont egészen az utolsó ugratóig tartotta a lépést a svájcival, egy mélyről vett, majd „sarkon” fogott ugrás miatt csúszott távol a dobogótól. Hans Olsson (28.) és Dominik Paris (35.) túlsodródásokkal tarkított menete nem érdemel több szót, Georg Streitberger (21.) koncentrációját a bukkanók zavarták meg. Ivica Kostelić (50.) lelki világát alighanem megviselte kicsit csütörtöki, kevés híján súlyos sérülést okozó bukása, óvatosan síelt, de szerencséje volt, ezen a pályán így is alig két másodpercet szedett össze. Szegény embert még az ág is húzza, Werner Heel (31.) wengeni pontszerzése után ma lemaradt a legjobb harmincról, egyetlen századdal. Zárszóként Andrej Šporn (7.) riogatta Cuche-t, vezetett már 25 századdal is, a fokozódó hóesés és a kicsit elmért ugrató miatt a végén ő is visszaesett.

A kombinációban érdekelt Kjetil Jansrud (33.) – Ted Ligety (32.) párost egyetlen század választotta el egymástól, a horvátra rávertek ugyan 5 tizedet, de ez édeskevés tartaléknak ígérkezik holnapra. Marco Sullivan (17.) az utolsó szektorig még ébren tartotta Cuche figyelmét, 2 tizedes előnyét azonban ő is leadta a végén, korábbi nagy bukása helyszínén ez is biztató eredmény. A legjobb amerikai mégsem ő lett, Travis Ganong (12.) hét századdal felülmúlta őt. A továbbiakban még két osztrák, Max Franz (42-essel a 13.) és Markus Dürager (45-össel a 30. – első pontja), valamint a francia David Poisson (52-essel a 27.) szerzett pontot. A holnapi kombinációt nézve lényeges volt még Natko Zrnčić-Dim (47.) szereplése. Kevéssel megelőzte Ivicát, azonos időt ment Jankával, neki is kinéz egy dobogó holnap.

Didier Cuche – elcsépelt kifejezés, de nincs jobb szó ehelyett – sporttörténelmet írt Kitzbühelben, amikor is 1998, 2008, 2010 és 2011 után idén is nyerni tudott a Streif-on, ezzel megdöntötte Franz Klamerrel közösen tartott rekordját. A 37 éves sportembernek ez a mai 19. Világkupa- győzelme, és 63. alkalommal állhatott fel dobogóra. Romed Baumann hetedszer könyvelhette el ugyanezt, a rendkívüli instabilitásáról elhíresült osztrák a 2010-es grödeni futam után végzett ismét dobogón lesiklásban. Klaus Kröll 15. pódiumát ünnepelte ma

A szakági pontversenyben élesedett a helyzet, Beat Feuz (300 pont) előnye 23 pontra olvadt Cuche-sel szemben, de még Kröll, Miller és Reichelt is száz ponton belülről várja a jövő hétvégi viadalt a garmischi Kandaharon. Az összetettben Ivica mai nullázásával nem változott a helyzet, más kérdés, hogy a horvát két az ő szintjén közepes szlalommal könnyedén átveheti a vezetést a 30 pontos előnyben lévő Hirschertől. Ahhoz ugyanis kiesés, vagy döntő hiba kellene, hogy a holnapi kombinációt zsinórban harmadszor ne ő nyerje meg…

A futam részletes statisztikáját a linkre kattintva elérhető.