Köszöntünk a Síparadicsomban!
Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről?
Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben!
Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz:
siparadicsomblog@gmail.com
staropramen:
Jakov Fakról sok mindent el lehet mondani de azt ,hogy szlovák lenne azt nem.
1987. augusztus 1én... (2018.02.10. 19:35)Kiknek érhet egy lövés olimpiai aranyat?
A bad mitterndorfi repülő hétvége másik versenyén (ami történetesen pár órával később került sorra az első után) nem mindennapi körülmények közt zárult, ugyanis Gregor Schlierenzauert megnyert versenye után zárták ki közvetlenül a kontrollon technikai problémák miatt, így az addigi második helyezett Anders Bardalt hirdették ki győztesnek! A norvég ugró ezzel az ajándék győzelemmel harmadik Vk sikerét aratta, mellyel visszavette a 3. pozíciót összetettben Morgensterntől. A második helyen a nap legnagyobb ugrásait bemutató Daiki Ito, míg a harmadik helyre Kamil Stoch „futott be”!
Hogy mi vezetett ehhez a drámai véghez, ami Schlierenzauer vesztét okozta (hiszen egy győzelemmel lett szegényebb), azt a cikk alján olvashatjátok, most inkább egy kellemesebb témát boncolgatnék egy kicsit!
A versenyen egy jubileumi számhoz értünk, melyet az osztrákok többszörös világ- és olimpiai bajnok síugrója, Thomas Morgenstern ért el, aki pályafutása során szinte mindent megnyert már, amit csak lehetett! Nos, „esthajnalcsillag tamás” a két tauplitzi versenyén szerzett 130 pontjával elérte és túl is szárnyalta a bűvös 10.000. Vk pontját is, így most jelenleg 10.017 pont áll a neve mögött, ami a Vk pont örökranglistán a harmadik helyre rangsorolta két, már visszavonult síugró ikon, Janne Ahonen és Adam Malysz mögé. A finnek világklasszis ugrója 371 Vk versenyen 15.529 pontot gyűjtött össze, ami alighanem még jó pár évig rekord is marad. A második helyezett a Beszkidek „sasmadara”, aki valamivel kevesebb, 349 Vk versenyen 13.080 pontot versenyzett össze. Thomas Morgenstern ezt a tetemes pontmennyiséget kereken tíz év alatt, összesen 210 Vk versenyen érte el, melynek köszönhetően számos Vk győzelem (22), valamint nem kevesebb, mint 69 Vk érem kisérte sikerei útját.
Az osztrák klasszis mindössze 16 évesen, 2002 dec. 29-én, a 2002/03-as Négysánc nyitóversenyén, Oberstdorfban debütált a Vk-ban és mindjárt pontszerzővé is avanzsált, ráadásul top10-es helyen végzett, 9.lett! Nem telt bele két hét és 5. Vk rajtján, 2003 jan. 11-én Liberecben már első győzelmének örülhetett, mellyel a mai napig második legfiatalabb győztese Vk versenyeknek. Az első helyezett több mint 30 éve a kanadai Steve Collins, aki csupán két és fél hónappal előzi meg Morgensternt, ő 15 évesen 11 hónaposan és 27 naposan nyerte a sorrendben 19. Vk versenyt (még a legelső, 1979/80-as szezonban)! Thomas első Vk szezonjában (2002/03) az összes versenyén (12) pontszerző volt, ebből 8 versenyen is top10-es helyen végzett. Közel 10 éves pályafutása során elképesztő számadatok fémjelzik nevét! Először is nem volt olyan Vk szezon melyen ne szerzett volna legalább egy érmet, a legtöbbet, 16-ot kétszer is sikerült elérnie, az elsőt 2007/08-ban, míg a másodikat 2010/11-ben (mindkét szezonban összetett Vk győztes volt). Pályafutása során egyszer sem diszkvalifikálták, egy alkalommal nem indult csak, a 2003/04-es szezonnyitón, Kuusamóban, vélhetően egészségügyi okok miatt. 210 Vk versenyén nem csak hogy 69 érmet szerzett, de 157 (!) alkalommal top10-es helyen is végzett, ráadásul csak 2-szer (!) nem sikerült a 210-ből pontszerző helyen végeznie! Alighanem ilyen Vk mutatókkal még a nagy elődök, síugró klasszisok sem büszkélkedhetnek! A Vk pont/rajt örökranglistáján az előkelő második helyen áll Gregor Schlierenzauer mögött 47,7%-os aránnyal, csapattársa 60,4%-kal vezeti ezt a statisztikai rekordot! Morgenstern az idei szezont is jól kezdte, 13 Vk versenyén 6 érmet szerzett (ebből egy győzelmet), egyszer szorult ki csak a top10-ből (Lillehammerben 12. lett) és összetettben jelenleg a 4. helyen áll Kofler, Schlierenzauer és Bardal mögött, csupán 89 ponttal lemaradva a listavezető Koflerrel szemben. Ezekből a számadatokból mindenesetre egyértelműen kiderül, hogy Gregor Schlierenzauer mellett ő a jelen kor egyik legnagyobb síugrója és még csak 25 éves!
Az irreális körülmények (erős szél, havazás) miatt a zsűri mindkét versenyt azonos napra tette a Kulmon, vasárnap délelőtt rendezték a szombati törölt versenyt, míg a délutánit az eredeti időpontjában tartották meg. Természetesen a selejtezőre itt sem került sor, így a teljes 54 fős mezőny vágott neki a versenynek. A zsűri a 7-es beülőből indítatta a versenyzőket, ami kezdetnek nem tűnt valami jó döntésnek, hiszen az első 7 ugró teljesítménye messze elmaradt a K-ponttól (185), igaz ők nem is tartoztak a legjobbak közé. Viszont mindenki jelentős szembeszélben ugorhatott ezért is volt fura, hogy közülük a cseh Matura is csak 163,5 m-re volt képes, pedig egyéni csúcsa 205,5 m még 2005-ből Planicáról. Amikor aztán a német Wank került sorra meg sem kérdőjeleződött a zsűri beülő választása, hiszen a németek igérete kereken 200 m-ig repült, melynek szemmel láthatóan nagyon örült, hiszen egyéni legjobbja eddig 185 m volt, melyet két éve ugyanezen a sáncon ért el. Természetesen az élre került és 40 pontnyi előnnyel vezetett Matura előtt. Utána került sorra az egykor szebb napokat is látott világcsúcstartó, Hautamäki, aki hogy mennyire rossz formában van azt itt is tökéletesen igazolta, hiszen egy 1,16 m/s-os szembeszélre is csak 150 m-ig repült, kereken 50 m-rel kevesebbet, mint aki előtte ugrott pár perce. Már ekkor borítékolni lehetett, hogy ezzel a gyatra eredménnyel nem lesz második körös, ezt alighanem tudta ő is!
Wank nem sokáig élvezhette a vezetés örömét, mivel a finn után a németek legújabb kedvence, Freitag indult neki és másfél m.-rel repült messzebbre, mint honfitársa, de így is több mint tíz pontot vert rá, mellyel egy jó darabig vezetett is. Ezzel Richard is megjavította korábbi egyéni rekordját, 198,5 m-es ugrását váltotta le most az újra, mely annak fényében is nagy eredmény, hogy délelőtt ennél kb. 30 m-rel ugrott kisebbet, mellyel akkor ki is esett. A svéd Balkaasen ugrását csak azért említem meg, mert a nap legkisebb ugrását érte el 98 m-ével, cirka ennyit ugranak normálsáncon, ez igazi blődli volt! A svéd egyébként 190 m-es egyéni rekordot vallhat magáénak, melyet tavaly ért el Vikersundon, ezért is volt fura, hogy mennyire alul múlta korábbi önmagát és versenyző társai teljesítményét, természetesen ezzel tökutolsó lett a versenyen! Loitzl ugrott nem sokkal ezután, aki helyi lakos lévén mindenképp szeretett volna bizonyítani, hogy délelőtti ugrása csak kisíklás volt (amivel ki is esett), most alaposan javított, 184,5 m-ig repült. Olyan korábbi remek sírepülők estek ki ezután, mint a szlovén Damjan (153,5 m) és a francia Chedal, akinek már enyhe hátszélben kellett lejönnie, mindez teljesítményén is erősen meglátszott, csupán 120 m-en ért földet! Közel a fele mezőny lejött már, de még mindig két német állt a tabella tetején, a cseh Koudelka sem tudta megszorongatni Freitagot, 191 m.-es ugrása a pillanatnyi második helyhez volt elég, holtversenyben Wankkal. Hautamäki és Damjan után újabb két korábbi kíváló sírepülő búcsúzott a versenytől, Morassi (165,5 m) és Romören (160,5 m) sem tudta hozni, amit igazából tud, így nem igazán sikerült egyikőjüknek sem az idény első repülő hétvégéje.
Romören ráadásul ezzel a teljesítményével a norvég keretből is kiszorult, nem a legjobbkor, hiszen egy hónap múlva repülő VB-t rendeznek, mely érzékeny veszteség lehet számára, ha épp egy ilyen jeles eseményen nem vehet részt épp a hazájában! Kofler következett, aki az elmúlt két versenyen jelentős pontokat (27. és 14. lett) hulajtott el az összetettben legfőbb riválisával, Schlierenzauerrel szemben és itt sem neki lejtett a pálya, hiszen vetélytársa jobb repülő hírében állt. Nos, 174,5 m-ével vérmes reményei most sem lehettek. Az első versenyen betliző Koch viszont alaposan javított, hiszen az első kör harmadik legnagyobb ugrását érte el, 205,5 m-ig repült, mellyel az előkelő 6. helyről szállhatott harcba a dobogóért a fináléban. Ammann egy jó ideje próbálkozik jobb eredményt elérni, mint a 10. hely környékét, de valahogy most nincs benne az a tűz, ami tavalyi és azelőtti teljesítményét jellemezte. Bár 195,5 m-es ugrása a körülményekhez képest nem tűnt kicsinek, de ez is csak a 8. helyre hozta be őt. Evensen az egész szezon során eddig mélyen önmaga alatt teljesített, ezért is volt kíváncsi edzője, Stöckl, hogy ez a negatív széria a saját szakterületének számító repülősáncon is folytatódik-e. Evensennek oda kellett most tennie magát, ha a vikersundi repülő VB-n ott akar lenni, hiszen hiába hazai „pályán” rendezik a VB-t, itt dupla kvóta nem jár, mint a Vk versenyeken. Az aktuális világrekorder most kitett magáért, 208,5 m-es ugrása a második legnagyobb volt az egész versenyen, 4. helyen fordult a következő körre, mellyel így számára a szezon eddigi legjobb teljesítménye látszott körvonalazódni. Schlierenzauer jött le ezután, aki 5 m-rel ugrott kevesebbet Evensennél, mégis 6 ponttal kapott többet nála, mindez a kompenzációs szabály varázsának volt köszönhető, mely az élre segítette őt. Daiki Ito viszont nála is túl tett!
Délelőtt a nap legnagyobb ugrását érte el (212 m), most sem adta alább, szintén a legmesszebbre repült az egész verseny folyamán, 209,0 m-ével átvette a vezetést a repülőspecialista Schlierenzauertől és közel 4 pontos előnyre tett szert vele szemben. Bardal ennél jóval szerényebb távolsággal rukkolt elő, 197,5 m-ig szállt, mellyel így is bejött a harmadik helyre. Morgenstern viszont alaposan elrontotta az ugrását, fél méterrel maradt a K-pont alatt és csak a 11. helyről fordult a következő körre. Ekkor még úgy tűnt Zakopanéig kell várni a bűvös jubileumi pontszámra! A délelőtti győztes, Kranjec maradt már csak hátra, aki 194 m-ig repült, csak tizedekre volt a dobogótól, viszont tíz pontra Itótól, ami nem tűnt behozhatatlan különbségnek lévén, hogy repülősáncon bármi előfordulhat!
A második körre a zsűri eggyel feljebb vitte a beülőt, a 6-osból indulhattak neki a versenyzők. Hamar kiderült nem a legjobb döntést hozták, hiszen mire az első ugró sorra került a hátszél felerősödött és ez jelentősen befolyásolta a verseny további kimenetelét. Az első hat ugró egymást múlta alul, ki 30, ki 40 m-rel ugrott kisebbet első körénél, Happonen pl. még ezt is überelni tudta, ő mínusz 70 m-rel állította föl a negatív rekordot, mellyel az utolsó helyre esett vissza. Kofler sem tudott mit kezdeni ezzel a helyzettel, ő 20 m-rel produkált kisebbet első ugrásához képest, így evidens volt, hogy nem fog tudni javítani, a 26. helyen zárta a versenyt! Neumayer volt az első, aki minimális hátszélben ugorhatott, melynek meg is lett az eredménye, ő „csak” 6 métert rontott (171,5 m), de így is sikerült 7 helyet javítania mely által a középmezőnyben (16.) végzett.
Az első körben mind Wank, mind Koudelka holtversenyben állt a 18. helyen, s míg közülük a német közel 50 m-rel ugrott kisebbet, addig a cseh ugró a kedvező széljárásnak köszönhetően a második kör legnagyobb ugrását (186,5 m) érte el, mellyel jelentősen javított helyezésén, a „nap embere” végül a 6. helyig tornászta föl magát a tabellán. A változékony időjárás igen csak megnehezítette, hogy az ugrók jól teljesítsenek. Sajnos a zsűri sem volt partner abban, hogy a beülő emelésével könnyítsen ezen a helyzeten, az egész finálé élvezhetetlenné vált az alacsony ugrások miatt, sok esetben olyan ugrások születtek, melyek igazából egy nagysáncon állták volna meg helyüket. A nézőtérről érkező füttyszó sem hatotta meg Hoferéket, a beülő végig a 6-osban maradt! Lassan az utolsó 10 ugróhoz érkeztünk, mikor Morgensternre került a sor, aki minimális hátszélben is 180 m-ig repült, mellyel hosszú idő után át tudta venni a vezetést Koudelkától, így a versenyen elért 4. helyezése azt jelentette, hogy nem csak hogy meg van, de túl is haladta 10.000. Vk pontját, mely eddig csak Ahonennek és Malysznak sikerült! Bravó Thomas!
Stochnak sikerült ezután hasonló távolságot (181,5 m) elérnie, s mivel pontelőnye is volt Morgensternnel szemben és a kompenzációs pontok is neki kedveztek, így nem volt kérdés, hogy átveszi-e a vezetést vagy sem. Stoch közel tíz pontot vert az osztrákra és talán ő sem gondolta volna a végén, hogy ajándékként hull ölébe egy bronzérem, melynek bevallása szerint nem tudott úgy örülni, mintha saját erejéből ért volna el azt! Három kíváló sírepülő következett, akik egytől egyig esélyesek voltak, hogy egy extra nagy ugrással az élre kerüljenek! Igen ám, csak nem ilyen körülmények között! Koch 49, Evensen 48, míg Kranjec 27,5 m-rel ugrott kisebbet előző körénél, így esélyük sem volt egy jó eredmény elérésére! Illetve hát a délelőtti győztesnek, Kranjecnek sikerült, hiszen ha nem is lépett előrébb az első körös helyezését megtartotta, az 5. helyen végzett. Bardal ugyan a K-pontot sem érte el (183,5 m), mégis elég volt ez ahhoz, hogy az élre kerüljön, közel 7 pontos előnyre tett szert Stochhal szemben, így már biztossá vált, hogy most sem adja alább egy dobogós helyezésnél, csak Schlierenzaueren és Itón múlt már, hogy mennyire fénylik az az érem, amit a verseny végén a nyakába akasztanak majd! Egyébként pedig nem sokan mondhatják el magukról, hogy egy és ugyanazon nap kétszer is a dobogón állhatott, neki ez is sikerült!
Schlierenzauer következett és megtörtént vele az, amire egy ugró legrosszabb álmaiban sem gondol, önhibáján kívül került hátrányba a többiekkel szemben, ugyanis anyaghibás lett az öltönye! Percek teltek el a sánc tetején, mindenki arra várt, hogy kiüljön a pallóra, de síugró öltönyén a cipzár nyele eltört, amit így nem tudott felhúzni nyakig a szabályoknak megfelelően! Schlierenzauer higgadtan próbálkozott a probléma elhárításán, még segítettek is neki ziherejsztűvel több ponton is összetűzni a ruháját, majd miután az nem tűnt a legbiztosabb megoldásnak előkerült a ragasztószalag is. Schlierenzauer végül elrugaszkodott és nekiindult, alighanem tudta bármit is ugrik a szabályok értelmében kizárást von maga után a nyitott ruházat, talán csak abban bízhatott, hogy amíg a kontroll vizsgálatra nem ér addig egyben marad az ideiglenesen összetákolt öltöny! Schlierenzauer végül a körülményekhez képest hatalmasat ugrott (186 m), mellyel az első helyre került, de szemmel láthatóan még nem mert örülni, kiderült a végén, hogy nem is alaptalanul! Itó volt már csak hátra és bár közel 40 méterrel ugrott kisebbet most, abban sem lehetett biztos, hogy legalább a dobogó megmarad számára! Aztán az eredményjelző harmadiknak írta ki a nevét, így akkor még Bardal ezüst-, míg Ito bronzérmesnek hitte magát, de nem ez történt!
A technikai ellenőrzésen a bírók nem tudták nem észrevenni, hogy Schlierenzauer ruhája a repülés közben kinyílt, így a szabályok értelmében nem lehetett más a döntés, mint a kizárás! Schlierenzauer méltósággal viselte a számára kedvezőtlen döntést, majd a hazai közönség legnagyobb bánatára így elsőből utolsó lett, aki a finálé sereghajtójaként csupán egy ponttal gazdagodott, a 26. helyen végzett Kofler így Zakopanéban továbbra is az összetett éllovast jelképező sárga trikóban versenyezhet! Az addig második helyen végző Bardalt hirdették ki győztesnek, aki így nyilatkozott a verseny után:
Anders Bardal:„Ez feltétlenül a legjobb szezonom karrierem során! Nagyon jól érzem magam és remélem, hogy teljesítményem Zakopanéban tovább folytatódik! Sajnálom Gregort, hogy problémája volt a felszerelésével, de a zsűri döntése fair volt, mert az öltönye nyitva volt. A feltételek itt nagyon jók voltak. Az utolsó körben egy kicsit nehéz volt, de összeségében két jó versenyen vagyunk túl!”
Bardal az ajándék győzelemmel pályafutása 3., a szezonban 2., míg élete első sírepülő győzelmét aratta, így Romören, Evensen és Jacobsen után már ő is repülőspecialistának vallhatja magát! Ito 150. Vk versenyén egy újabb ezüstérmet szerzett, hetedszerre állhatott föl a dobogóra (3 ezüst és 4 bronz eddigi termése), de egyszer sem sikerült még győztesen elhagynia a sáncot! A harmadik helyezett pedig Stoch lett, aki a szezon során 3. érmét szerezte, melynek köszönhetően összetettben az 5. helyre küzdötte fel magát!
Gregor Schlierenzauer:„Amikor az öltönyt magamra húztam azonnal észrevettem, hogy a cipzár el van törve. Megpróbáltam mindent annak érdekében, hogy megfeleljek a szabályoknak. Ritkán fordul elő ilyesmi, de velem ez most megtörtént sajnos! Ez egy egyszerű anyaghiba volt, ilyen bárkivel megtörténhet! A szabály előírja, hogy az öltönynek zárva kell lennie, cserére már nem volt idő! Az ugrásom jó volt, de az élet megy tovább! Előttem már számos nagyszerű ugróval előfordult ilyen, most épp velem!” – mondta Schlierenzauer, akit először zártak ki pályafutása során.
Mivel a Vk szezon során ez volt a második sírepülő verseny, így a sírepülő Vk összetett állása szerint Anders Bardal vezet 160 ponttal (egy 3. hely után most nyerni tudott), a második Robert Kranjec 145 ponttal (első napi győzelme után most 5. lett), míg a harmadik helyen jelenleg ketten állnak, Daiki Ito és Thomas Morgenstern, akik egy ezüstérem mellett egy 4. helyet is jegyezhetnek nevük mellett. A kétszeres sírepülő Vk győztes Schlierenzauer 37 pontjával a 14. helyet foglalja el. A sírepülő Vk egyébként az összetett Vk kupa része, ettől függetlenül a szezon végén legtöbb sírepülő Vk pontot összegyűjtött versenyző külön díjazásban részesül! Idén 5 repülő versenyt raktak a Vk naptárba, még hátra van az oberstdorfi (Team Tour) és a planicai szezonzáró versenyek! A vikersundi sírepülő VB eredménye természetesen nem tartozik bele a sírepülő Vk összetettjébe!
A dobogósok:Daiki Ito (2.), Anders Bardal (1.) és Kamil Stoch (3.)
.jpg)
Teljes végeredmény: http://www.fis-ski.com/pdf/2012/JP/3076/2012JP3076RL.pdf.jpg)
Teljes összetett állás: http://www.fis-ski.com/pdf/2012/JP/3076/2012JP3076WC.pdf
A ti véleményeitek