Adelbodenben kettős győzelmet aratott hétvégén Marcel Hirscher, ezzel sokak szerint fél kézzel már fogja is a "nagy kristálygömböt". Mindezt úgy, hogy az osztrák síző óriás-műlesikláson és műlesikláson kívül más szakágban indulni sem hajlandó, mégis ő lehet a "leguniverzálisabb" síző. Hogy is van ez?

Adelboden sajnálatos, kényszerű módon kimaradt tudósításainkból (persze csak ami a részletes cikkeket illeti), így talán nem árt előzetesen néhány szóban összefoglalni, mi is történt a legendás svájci helyszínen. Röviden összefoglalva: osztrák sikersztorik.

Az óriás-műlesiklásban Marcel Hirscher győzelme ellenére elhalványult honfitársa mögött. Az idényt mostanáig végigszenvedő Benjamin Raich ugyanis végre magára talált - ha nincs Hirscher, meg is nyerte volna a versenyt. Csakhogy Hirschernek szerencséje volt a századokkal - egész idényére ez a jellemző: a pályák alján valahogy mindig vele van az időmérő szerkezet. Na és persze már korábban, a rajtszám húzáskor sem nagyon van oka panaszra... A meredek lejtőn megmutatkozott az ilyen körülményekhez mindig remekül alkalmazkodó Massimiliano Blardone rutinja, az olasz lett a 3., a szakágat uraló Ted Ligety teljesítménye alapján a 4. helynek is nagyon örülhetett.

Ivica Kostelić végre értékelhető teljesítményt nyújtott óriásban is, 10. helyen zárt, a hazaiak viszont legfeljebb Carlo Janka 12. helyének örülhettek. A nap vesztese a német Fritz Dopfer, aki az első futam legjobb részidejével zúgott ki alig pár méterrel a cél előtt. Később kiderült: ez nem a németek hétvégéje...

Az adelbodeni óriás-műlesiklás végeredménye

A másnapi szlalom is Hirscher győzelmét hozta, az osztrák ezúttal holtversenyben állt az élen az első futam után az olasz Cristian Deville-lel. A szakági címvédő Kostelić a rajtszám húzást átkozhatta leginkább, a lehető legrosszabb, 7-es startpozíció alighanem tizedeket jelentett a horvát számára. Talán épp ezekkel a tizedekkel szorult végül Hirscher mögé, Deville ugyanis a második futamban elszállt... A nap német vesztese Felix Neureuther volt, aki győzelemre esélyes pozícióból várhatta a második futamot - egészen addig, amíg a zsűri közölte: rálépett egy kapura, így kizárták. A dobogó 3. fokára végül az élete első dobogóját ünneplő olasz Stefano Gross jött fel, az 1-es rajtszám előnyét élvező Mario Mattot és a lassan magára találó Jean-Baptiste Grange-ot megelőzve. Fritz Dopfer egy 6. hellyel jelezte a közismert tényt: a németek soha nem adják fel...

Az adelbodeni szlalom végeredménye

A két versenyben tehát közös Marcel Hirscher győzelme, ugyanakkor közös az is, hogy mindkét esetben apróságokon múlt a siker. Egy kevésbé szerencsés rajtszám, esetleg egy nem kizárt német máris másképpen alakíthatta volna a végeredményt. Csakhogy ez az év épp amiatt Hirscheré, mert valahogy mindenből jól jön ki. Emlékezhetünk, tavaly is volt egy versenyző, aki januárban talán még csukott szemmel és hátrafelé síelve is mindig célba ért volna: Ivica Kostelić. Úgy tűnik, a sors most kicsit visszavesz tőle: hiába tesz meg mindent, Hirscher valahogy mindig elébe kerül (néha már a rajtszám sorsolásnál...), elmarad a horvát által tavaly megnyert "városi szlalom", alig van kombinációs verseny... Márpedig Hirschernek a horváton kívül aligha kell bárkitől is tartania.

Ha megnézzük az összetett állását, Hirscher 725 ponttal vezet a 495 pontos Kostelić előtt. Utánuk az az Aksel Lund Svindål jön, aki szlalomban indulni sem nagyon szokott (pontot szerezni pláne nem), ráadásul a gyors számokat sem uralja úgy, mint egyes korábbi években. Az amerikai Ted Ligety csak "óriáskirály" (Adelbodenben abban is kikapott Hirschertől), idény eleji fellángolása után enyhén hanyatlani is látszik, így minden bizonnyal csak a szakági kristálygömbért küzd. A svájci Beat Feuz csak 365 ponttal áll, mégis nagyobb veszélyt jelenthet - a szlalom viszont neki is lyukas száma, hiába fejlődött minden másban hatalmasat. Bode Miller a technikai számokban csak "vak tyúk is talál szemet" alapon jut el a célig, így ő sem jelent komoly veszélyt összetettben, Hannes Reichelt és Didier Cuche pedig (már) csak egy-egy szakágira vadásznak, az összetett náluk aligha kerül szóba. A többiek pedig mind 300 pont alatt járnak.

Mi van még hátra? 12 helyszín vár még a férfiakra. Wengen már zajlik, végre eljöhetne Ivica napja a szuper-kombinációban (eljött), ezen kívül lesiklásban csapnak össze. Kitzbühel legendás kombinációja mellett szuper-G-t is tartanak az osztrák helyszínen, majd a schladmingi szlalom jön. Ha Kostelić ezeken is kikap Hirschertől, alighanem el is dől a sorozat... Garmisch gyors számai, majd Chamonix és Szocsi lesiklásai Svindal utolsó esélyét jelenthetik, igaz, Chamonix-ban és Szocsiban kombinációt is terveznek. Banszkóban jön el ismét a technikai sízők ideje (óriás, szlalom), majd Moszkvában paralell szlalom következik. Márciusban Crans-Montanán óriás és szuper-G, Kvitfjellben a szokásos gyors számok, Kranjska Gorán a szintén szokásos technikai számok vannak műsoron, majd Schladmingban jön a Vk- finálé. Az idei szezonban persze a tervek vajmi keveset érnek, végül úgyis az időjárás dönt mindenről...

Ha a papírformát nézzük, a hátralévő 6 szlalom elég kell, hogy legyen arra, hogy Hirscher és Kostelić bebiztosítsák az első két helyet. A gyors számokban elképzelhetetlennek tűnik, hogy bárki is domináljon, ez az idény eddig épp ennek ellenkezőjéről szólt. Persze, tavaly január óta tudjuk, hogy csodák alpesi síben is vannak... Nagy kérdés, hány kombinációt tartanak meg, és ezeken Kostelić képes-e érvényesíteni a papírformát, vagy esetleg valamelyik gyorssíző (Feuz?, Innerhofer?), esetleg a feltámadó Raich, vagy valaki más "bekavar" a képbe. Mivel ma rendezik az idény első kombinációját, az esélyekre tippelni se lehet(ett). Ivicának a kombináció mellett szuper-G-ben is tavalyi formájára kellene rálelnie, ez azonban nem tűnik egyszerűnek. Hirscher elmondta, nem fog indulni még kombinációban sem - ő úgy számol, két számmal is lehet összetettet nyerni. Sajnos, nagyon úgy tűnik, igaza van - az összetettnek épp a sokoldalúságról kellene szólnia, azonban ahogy telik az idő, egyre levésbé beszélhetünk univerzális sízőkről.

Hirscher legfőbb ellenfele alighanem saját maga. A határon síel szinte minden alkalommal, sokszor megbillen, ám valahogy mindig talpon marad és mindig mindenhová befér. Igaz, egyszer már megroppant a teher alatt, hazai pályán, Flachauban nagy esélyesként kiesett. Ha Schladmingba, a Vk-döntőre úgy érkezik, hogy még nagy a tét, nem biztos, hogy elbírja a terhet. Minden adott azonban, hogy már korábban megnyerjen mindent, ehhez "csak" a januári arcát kell mutatnia...