Tombolt Alta Badia: Massimiliano Blardone hosszú hónapok válságából kitörve derült égből villámcsapással felérő diadallal köszönt be újra a világnak. Maxi harmadszor győzött a világ egyik legnehezebb óriás-műlesikló pályájaként számon tartott Gran Risén, így már csak a nagy példakép, négyszeres győztes Alberto Tomba rekordja vár megdöntésre. Kiváló napot zártak az osztrákok is, hárman is beverekedték magukat a legjobb öt közé, Hannes Reichelt és Philip Schörghofer személyében kettejük a dobogón végzett. A szakági Világkupa éllovasa kissé elkönnyelműsködte délutáni futamát, így Ted Ligetynek meg kellett elégednie a negyedik hellyel.

A Gran Risa egyike a világ leggyorsabb óriás-műlesiklásra használatos lejtőinek, a mezőny (és a nézők) egy bizonyos része erre az emblematikus helyszínre készül kettőzött erővel, a kihívás és a körítés átlagon felüli. Az edzőmesterek általában tiszteletben tartják a lejtő karakterisztikáját, olyan pályát tűznek, ami nem öli ki Alta Badia sava-borsát. Ante Kostelić-ról viszont tudni érdemes, hogy fittyet hány a közvéleménynek, hajlamos a feje után menni. Zseniális versenyeket bonyolítottak le pályáin, a bevett sémától elütő vonalvezetés 10-ből 9 esetben elnyerte a nézők tetszését. Na, ez a tegnapi épp a tízedikbe tartozott… Rettentően belassította a pályát, kicsi különbséget hagyott a kapuk közt mélységben, nem lehetett igazán meghúzni, bedobálni a léceket, mint ez megszokott errefelé.

Cyprien Richard (7.) nyitotta sort, volt néhány túlfordulása, de alapvetően jó ritmusban teljesítette a pályát, a fene gondolta volna, hogy másodpercen kívülre kerül. Ami persze ezen a helyszínen nem eget rengető differencia. Marcel Hirscher (2.) volt az igazi értékmérő: fentről hozott néhány tizedes hátrányát kiváló alsó szakasszal megfordította, mintegy 7 tizeddel vette át a vezetést. Kjetil Jansrud (10.) kevésbé tudott alkalmazkodni a furcsa tűzéshez, ütemtévesztések sokaságával elvágta győzelmi esélyeit. Carlo Jankától (23.) nem várhattunk sokat, délelőtt is gyengén ment, egyik komplikált kombinációt könyökre fordulva tudta csak úgy-ahogy bevenni. Ted Ligety (1.) két komoly rontással együtt is gond nélkül élre állt, 49 századból lehetett gazdálkodnia. Aksel Lund Svindål (3.) a végén rontott egy kisebbet, így sem maradt el sokkal az osztráktól. Philip Schörghofer (4.) végre tavalyi önmagát idézve síelt.

Ivica Kostelić (9.) élni tudott a családi pálya adta előnyökkel, voltak ugyan megingások, de kiinduló pozíciójára nem lehetett panasz. Alexis Pinturault (11.) például csak mögé tudott besorolni, némi energia, no meg izom még nem ártana nyurga testére, hogy a klasszikus helyszíneken is felvehesse a versenyt a legjobbakkal. Romed Baumann (24.) a lenti részen kívül roppant gyengén ment, örülhetett továbbjutásának, Didier Cuche-nek (42.) ez sem adatott meg, a meredeken út szétcsúszott, hogy minden sebességét vesztve újra kellett indulnia. Thomas Fanara (7.) is a meredeken veszített sokat Ligety-vel szemben, Hannes Reichelt (5.) ellenben bírta erővel a megpróbáltatásokat, ötödikként ő is másodpercen belülre került. Fritz Dopfer (19.) délelőtt rosszabbik arcát mutatta, nála is, majd Markus Sandellnél (25.) is felvetődhetett, hogy esetleg nem az ő szintjük ez a lejtő. Benjamin Raich (13.) is roppant bizonytalan volt, de a rutin azért mellette volt, hasonlóan Bode Millernél. (15.) Davide Simoncelli (29.) sajnos nem tudott érvényesülni ezen a pályán, túl sok vállalása hibák tömkelegét vonta maga után, így örülhetett továbbjutásának. Massimiliano Blardone (6.) hasonló esélyekkel indult, de korrekt középső és parádés alsó szakaszának hála neki mégis sikerült lőtávolon belül maradnia. Gauthier De Tessieres (40.) köszönte, jól van, megmutatta magát múltkori bukása után, de továbbjutási esélyei nem voltak, őt követő honfitársa, Missilier (22.) átlagos menettel ezt a célt legalább teljesítette. Matts Olsson (26.) gyengébb menet végén leért, Marc Berthod biztatóbb részidők után kiesett a versenyből.

A további harmincon belüli versenyzők különösebben nem sziporkáztak, Haugen (20.), Mölgg (21.) és Roy (27.) került csupán a második futamba, kiesett például Viletta (31.), Ploner (33.), Karlsen (36.) és Bank (47.). Magasabb rajtszámmal második futamra kvalifikált: Tommy Ford (35-össel a 12.), Tim Jitloff (37-essel a 14.), Didier Défago (38-assal a 16.), Thomas Frey (39-essel a 17.), Marcel Mathis (46-ossal a 18.), Giovanni Borsotti (36-ossal a 28.) és Sebastien Pichot (49-essel a 30.).

A francia edző már jócskán gyorsabb tűzést álmodott a pályára, ami a szokott kemény állagú hóréteg mellett kemény erőpróba elé állította a versenyzőket. Nagyszerű első három futamot láthattunk. Sebastien Pichot (13.) élete legjobb szakági eredményét állította be nagyon összeszedett menetével, Davide Simoncelli (10.) ezer fokon égett az ízlésének kedvező vonalvezetésen, dobálta léceit, ahogy kellett, talán az alsó részre fogyott el egy picurkát a lendület. Giovanni Borsotti (12.) sem lehetett elégedetlen, hiszen sosem állt még ilyen magasságokban, mint a tegnapi verseny végén. Kicsi volt a különbség a mezőny második felében, hiszen a 15. Millernek sem volt egy másodperces előnye Pichot-val szemben, s látva menetüket, már ekkor komoly előrelépéssel lehetett kalkulálni.

A következő öt síző egyáltalán nem remekelt: Jean-Philippe Roy (24.) rengeteg késéssel, Matts Olsson (22.) lagymatag tempóval, Markus Sandell (21.) enervált menettel vétette észre magát, Romed Baumann (24.) kontrollálatlanul mozgott, Carlo Janka (23.) kapcsán önmagáért beszél, hogy képes volt 2 másodpercet összeszedni egy futamon belül. Steve Missilier (15.) szépen előreverekedte magát inkább masszív, mintsem jó menetével, Manfred Mölgg (19.) a meredek részen gondban volt, de végül sikeresen célba ért. Leif Kristian Haugen (26.) kockázatvállalása nem fizetődött ki, Marcel Mathis (27.) kissé elizgulta élete első második futamát, kétszer is durvát rontott, kicsit hegyet is kellett másznia, ám köszönhetően a hosszú pályának, még így is limitidőn belül maradt, vagyis megszerezte első VK- pontjait.

Thomas Frey (20.) felejtős menete után Didier Défago (9.) varázsolt egy remek ívekkel teli sízést, át is vette a vezetést, legjobb svájciként zárta a versenyt. Nem hozták ki magukból a maximumot az amerikaiak, Bode Miller (16.) – mondani sem kell – ismét lehetetlen helyzetből mentett, Tim Jitloff (18.) kapcsán az újabb masszív pontszerzés azért dicséretre méltó. Benjamin Raich (13.) hibák sorát követte el ismét, egyre kevésbé idézi sajnos régi önmagát. A következő három síző egyformán idő előtt befejezte futamát: Alexis Pinturault irgalmatlanul nekiesett a pályának, ment, mint a veszedelem, fél másodpercet adott a felső részen az olasznak, sejteni lehetett, hogy ezt a tempót képtelenség végigvinni, el is vesztette egyensúlyát a második letörésnél. Tommy Ford sem tudta újabb vaskos pontköteggel gazdagítani zsebét, ő nemes egyszerűséggel elfelejtett egy beláthatatlan helyre tűzött kaput. Kjetil Jansrud sem ért le, a meredek részen oly rossz ütemben végezte el a tehermentesítést, hogy egyik lábával ki is ütötte a másikat.

Ivica Kostelić (17.) a gyorsabb tűzésen kevésbé volt elemében, Thomas Fanara (6.) javítani tudott, csaknem fél másodperccel ugrott az élre. Cyprien Richard (11.) kevésbé acélos menete után végre őrjönghettek az olaszok. Massimiliano Blardone (1.) oktatott a meredeken, hét tizedet vert a többiekre, s majdnem egy teljes másodperccel vette át az első helyet. Soknak tűnt a szinte ugyanennyi hozott hátrány, de messze nem volt lehetetlenség innen is nyerni. Hannes Reichelt (2.) jól kimunkált sízéssel vétette észre magát, a meredekebb részen is le tudta követni az olasz által húzott nyomokat, 35 századdal maradt el mindössze tőle. Philip Schörghofer (3.) a felső részen még az olasznál is jobb volt, talán a végén lehetett volna kicsit bátrabb, ezen múlhatott második helye. A dobogó ugyanakkor így is összejött, Aksel Lund Svindål (8.) a kelleténél többször korrigált, Marcel Hirscher (5.) és Ted Ligety (4.) pedig túlontúl óvatosan, előnyére építve próbált síelni. Az osztrák nem volt túl dinamikus a meredeken, Ligety pedig bámulatos íveket húzott ugyan, de nem merte kihasználni a kapuk tövét, tartott a kádaktól, így viszont sok tempót vesztett, így 26 százados előnyből az alsó részen még a dobogóról is lecsúszott egyetlen századdal.

A verseny részletes statisztikája a linkre kattintás után érhető el.

A 32 esztendős Massimiliano Blardone vérbeli szakági specialista, 11. Világkupa-szezonját kezdte meg óriás-műlesiklásban. Világversenyeken elmaradt az éremszerzés, szakági kristálygömbhöz sem jutott, pedig kétszer is nagy esélye volt, 26 Világkupa-dobogója, közte hat győzelme azonban önmagáért beszél. Különösen az a tény, hogy felét szülőhazájában, Alta Badián gyűjtötte, így beérte a szintén triplázó Kalle Palandert. (Tomba négy sikere vár még megdöntésre.) A világranglista legjobb 15 sízője közül kiszorulva különösképp bravúrosnak számít mostani sikere.

Hannes Reicheltnek elsősorban szuperóriás-műlesiklásban voltak, vannak jó eredményei, de másodrészt a kétfutamos számban is rendszeres pontszerzőnek számít. Negyedik szakági dobogója már-már a 2007/2008-as szezonban látott formáját idézte.

Philip Schörghofer igazi későn érő típus, a kettővel korábbi szezonzárón állhatott elsőként dobogóra VK- versenyen, amit idén Hinterstoderben VK- győzelem, majd világbajnoki bronzérem követett. Szintén dobogóval nyitott Söldenben, majd egy felejtős tengerentúli túra után Európába érve is bizonyította remek formáját a regnáló osztrák bajnok.