Köszöntünk a Síparadicsomban!
Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről?
Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben!
Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz:
siparadicsomblog@gmail.com
staropramen:
Jakov Fakról sok mindent el lehet mondani de azt ,hogy szlovák lenne azt nem.
1987. augusztus 1én... (2018.02.10. 19:35)Kiknek érhet egy lövés olimpiai aranyat?
Hatalmas meglepetéssel zárult tegnap Harrachovban a 3 napos „szuper víkend”, Schlierenzauer és a norvég csapat győzelme után most egy olyan német fiatal tehetség nyert és szerezte első győzelmét, aki a Világkupában csak két éve versenyez, s mindössze 19 versenyen szerepelt eddig. Ő Richard Freitag, a német síugrósport legújabb üdvöskéje, míg Freund hozzá hasonlóan szintén a dobogón végzett, méghozzá annak harmadik fokán!
A németeknek most hízhat a májuk a büszkeségtől, hiszen újra kialakulóban van egy nagy csapatuk hosszú idő után! A tavalyi szezonban Severin Freund tűnt föl szinte a semmiből és két egyéni verseny megnyerése (pár ezüst- és bronzérem) mellett lett meghatározó alakja a Világkupa szezonnak. Németország utoljára a Rohwein vezette Hannawald-Schmitt éra alatt égett olyan síugrólázban, mint most, hiszen Freund után egy újabb tehetséget talált Werner Schuster, akinek segítségével most már újra szövögethet nagy álmokat csapata. Richard Freitag egy kivételes tehetség, aki igazi síugró gyökerekkel rendelkezik, hiszen édesapja, Holger Freitag is ezt a sportot űzte cirka 30 évvel ezelőtt!
A mindössze 20 éves Richard 2006 óta űzi versenyszerűen a síugrást, első versenyét az oberstdorfi normálsáncon kezdte az Alpen-Cup keretén belül akkor még kevés sikerrel, nem tudta magát kvalifikálni a második körre. Egy évvel később a FIS Cup oberwiesenthali állomásán már pontszerző volt, 27. lett. Ezután még közel egy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy stabil pontszerző legyen a különböző versenyeken. 2009 januárjában érezhette meg először a siker ízét, s hol másutt, mint jelenlegi nagy sikere helyszínén, Harrachovban. Első érmét és egyben győzelmét épp ezen a településen szerezte, a kis Certakon (HS100) Jakub Kot ellen nyert mindössze fél pontnyi fórral a FIS Cup –on, annyira jó formában volt, hogy másnap szintén nyert! Két héttel később újból duplázott, Reit im Winkl normálsáncán nyerte mindkét versenyt. 2009 decemberében már a Kontinentális Kupa vikersundi állomásán villogott, akkor nem sokon múlt az újabb győzelem, végül 3. lett. Ez a teljesítmény felkeltette az A-csapat trénereinek érdeklődését is, hiszen meghívót kapott a Világkupa keretbe, ráadásul a Négysáncverseny nyitóállomásán, Oberstdorfban már debütált is. Akkor nem szerzett pontot, de egy évvel később ugyanitt már sikerült egy előkelő 13. helyet megcsípnie. Innentől kezdve pedig egy sikerszéria vette kezdetét!
2011 januárjában az otepää-i junior VB-n ezüstérmet szerzett csapatban, egyéniben 9. lett. Egy hónappal később már a Világkupa oberstdorfi csapatversenyén lett bronzérmes. Az idei oslói VB-n egyéniben 15. lett a nagysáncon, míg csapatban a 4. helyen végzett társaival. Ezután a Grand Prix-n is letette névjegyét, a csapattal második lett Zakopanéban, majd első GP érmét (3.) Hinterzartenben, majd a másodikat Courchevelben (2.) is megszerezte. A végén az összetettet az előkelő 7. helyen zárta. Közben a hinterzarteni nyári bajnokságon ezüstérmet szerzett egyéniben Freund mögött. Az idei Vk szezont kitünő referenciával kezdte, amit a lillehammeri normálsáncon bizonyított is, első Vk érmét (2.) itt szerezte, csak a szenzációs formában kezdő Koflerrel szemben maradt alul, akivel „karöltve” közel 30 pontos fórral hagyták maguk mögött a mezőnyt. Freitag az első 6 Vk versenyén végig a top10-ben szerepelt, mostani győzelmével pedig megerősítette 3. helyét az összetettben!
Richard jelenleg Breitenbrunnban él szüleivel, van egy bátyja és egy húga. Édesapja, Holger is síugró volt, aki a 80-as években űzte ezt a sportot. Érdekes, de sok közös pont van pályafutásukban. Az első ilyen éppen a Világkupa rajthoz köthető, mindketten Oberstdorfban, a Négysánc nyitányán debütáltak (29 év különbséggel), egyikük sem tudott egyből pontot szerezni. Aztán első VB szereplésük is az oslói Holmenkollenen történt, míg Holger az 1982-es rendezésűn vehetett részt, addig fia az idein. Míg Richard első Vk pontját 2010-ben a Négysánc egyik állomásán, Innsbruckban szerezte (30. lett), addig édesapja szintén a Négysáncon (Bischofshofen – 11. hely) lett pontszerző. És most jön a legérdekesebb! Holger élete első és egyetlen Vk győzelmét 1983 jan. 8-án éppen a Certakon, azaz Harrachovban szerezte, most fia közel 30 év múltán ugyanitt lett Vk győztes! Hiába no, az élet ismétli önmagát! :)
A Világkupa szezonok történetében eddig még sohasem fordult olyan elő, hogy apa és fia (vagy bármilyen rokoni kapcsolatban álló síugrók) nyertek vagy akár csak érmet szereztek volna pályafutásuk során! Ebben most úttörő szerepet vállalt a Freitag család! Bár nem közös pont, de szintén érdekes, hogy Holger mindössze 5-ször volt top10 helyezett pályafutása során, abból négyszer Csehországban (Harrachovban 1. és 5., míg Liberecben 5. és 8. volt)! Ezentúl Richard is elmondhatja majd magáról, hogy igazi cseh sánc „specialista”, hiszen 2009-ben kétszer nyert Harrachovban (csak éppen a HS100-ason), míg a nagysáncon most egy 6. helyet egy győzelem követett! Richard édesapja egyébként síugró karrierje során csak egyszer szerzett érmet, éppen ezt az ominózus győzelmet, viszonylag nem túl sikeres pályafutást hagyott maga mögött, 1986-ban a svájci gstaadi Vk versenyen szerepelt utoljára, egy pontszerző helyet (13.) elérve búcsúzott az aktív versenyzéstől. Fia már most sikeresebb nála, hiszen második Vk érmét szerezte vasárnap, amúgy pedig más versenysorozatokban is ért el sikereket, összesen már 14 érmet tud felmutatni és még mindig csak 20 éves!
A németek a Hannawald-Schmitt aranykorszak óta igazán ki voltak éhezve már erre a sikerre. Freund idei sapporói győzelme négy éves nyeretlenségi sorozatot szakított meg, hiszen azelőtt utoljára az idén visszavonult Uhrmann tudott csak nyerni. Hamarosan útjára indul a 60. Négysáncverseny, melyen alighanem nézőcsúcs várható majd, hiszen az első két verseny (Oberstdorf, Garmisch-P.) számukra hazai helyszíneken kezdődik és a német közönség már csak olyan, ha van kiért szorítani, ha van olyan ugrójuk, akiért érdemes a sánchoz kilátogatni, pláne ha az(ok) még éremesélyes(ek) is, akkor igazi karneválhangulatot képesek csinálni! Önmagában a Négysánc turné vonzza a tömeget, 1953-as bevezetése óta a legnagyobb látogatottságnak örvend a síugrásfanok körében. A németek most Hannawald és Schmitt helyett (bár ő még mindig versenyez, manapság kevesebb sikerrel) egy újabb ütős párost kaptak Freund és Freitag személyében, akik akár már idén újabb sikertörténetet írhatnak! A németek egyébként az előbb említett Hannawald-Schmitt-féle aranyéra óta nem örülhettek egyszerre két hazájuk fiának a dobogón, utoljára közel 10 éve, 2002 márc. 23-án a faluni Vk versenyen volt Sven Hannawald ezüst-, míg Martin Schmitt bronzérmes. A mostanihoz hasonlóan olyan verseny, ahol az egyik német nyert, a másik pedig a dobogó valamely fokán állt volna ugyanebben a szezonban történt meg, Sven Hannawald akkor első, míg Stephan Hocke második lett Engelbergben. És van még egy külön apropója is az idei Négysáncnak, hiszen tíz éve annak, hogy pont egy német ugró, Sven Hannawald ért el Grand Slamet, azaz mind a négy helyszínen győzni tudott! A szervezők most 1 millió svájci frankos különdíjban részesítik azt, aki ezt a kivételes teljesítményt megismétli! Az idei Négysánc tétje tehát nem kicsi, igazi csattanója lenne az egész turnénak, ha éppen egy hazafi tudná ezt újból elérni!
A vasárnapi egyéni verseny előtt rendezték a kvalifikációt, melyet némi meglepetésre az eddig nem éppen csúcsformában versenyző Simon Ammann nyert meg a kvali legnagyobb ugrásával (137 m), a második helyet a bolgár Zografski, míg a harmadikat az előző selejtező nyertese, Sklett szerezte meg. Nagy meglepetésre nem tudta magát kvalifikálni a versenyre Denis Kornilov, Anssi Koivuranta és Shohei Tochimoto sem!
Nos, az időjárás továbbra sem hazudtolta meg önmagát, végig erős hátszélben versenyezhettek az ugrók. Az első sorozatban jelezte ezt az is, hogy a K-pont (K125) megugrása igazi kihívás volt az ugrók számára, 125 m körüli ugrásokkal szinte Dunát lehetett volna rekeszteni, 130 méter fölé senki sem tudott jutni. Az első harrachovi verseny győztese, Gregor Schlierenzauer nem tudta megismételni akkori parádés teljesítményét, talán benne volt még az előző napi „csapatkudarc”, mindenesetre a K-pontot épp hogy megugrotta és csak a 10. helyen fordult a második körre. Thomas Morgenstern viszont egyre jobban kezd magára találni, az első sorozat legnagyobb ugrását (129,5 m) mutatta be, mely így sem volt elég a vezetéshez, a szélkompenzáció döntött a későbbi győztes, Richard Freitag javára, aki csak fél méterrel maradt el tőle. Többen teljesítettek jól még ilyen körülmények közt is, ilyen volt pl. a csapatverseny legjobbja, Anders Bardal, aztán Robert Kranjec, David Zauner és az eddig gyengélkedő Vk összetettet vezető, Andreas Kofler is, ők mind 128 m-ig repültek. Severin Freund is jó pozícióból várhatta a finálét 126,5 m-es ugrása révén, de ezt elmondhatta volna még magáról legalább tíz ugró is, hiszen az elmúlt pár év legszorosabb versenyét hozta az első kör alapján. A 15. helyen forduló Manuel Fettner is mindössze 12 pontra volt Freitagtól, így egy még izgalmasabb folytatásra volt kilátás!
A zsűri asszisztált is mindehhez, hiszen a beülőt egy méterrel feljebb vitette, a 11-esből folytathatták az ugrók. Nos, ez a döntés jót tett a versenynek, hiszen az első körben csupán 28. helyet elfoglaló Jernej Damjan 12 m-rel ugrott hosszabbat az előzőnél és 133 m-es ugrásával 17 helyet (!) tudott előre lépni! Ez megadta a finálé alaphangulatát! Volt azért ellenpélda is, hiszen Maximilian Mechler első körös helyezése (11.) alapján még a győzelemre is esélyes lett volna akár, viszont 15 méterrel kevesebbet produkált csak és ezzel az utolsó helyre került (úgy mint Kuusamóban)! Damjant csak hosszú idő után tudták megelőzni, ez elsőként Michael Neumayernek sikerült, ő is 133 m-ig repült. A verseny egyik legnagyobb esélyesének tartott Schlierenzauer bár tudott javítani (132 m), ezzel is csak átmenetileg tudott vezetni, kénytelen volt beérni egy 8. helyezéssel. Simon Ammann sem tudott maradandót alkotni, bár megnyerte a kvalit most a két ugrása alapján csak a 10. helyen tudott végezni. A következő verseny hazai pálya lesz számára (Engelberg), ami vízválasztó lehet annak tekintetében, hogy sikerül-e a Négysánc kezdetére egy önbizalom növelő győzelmet, vagy érmet szereznie! Ezután sorra vették át egymástól a vezető pozíciót, előbb Kofler, majd Freund, aki 3 helyet javítva sikerült egy bronzot elcsípnie. A végén Zauner, Bardal és Kranjec sem tudott egy kis pluszt bevinni ugrásába, így nekik nem sikerült aznap az éremszerzés, de mind az élmezőnyben végeztek! Már csak a két főesélyes, Morgenstern és Freitag volt hátra, ők kétség kívül a verseny legjobbjai voltak, mindkét körben a leghosszabb távolságot érték el, előbb az osztrák világklasszis ugrott 136 métert, majd az élete első Vk győzelmét szerző Richard Freitag repült a legmesszebbre, aki 137,5 m-es ugrásával közel tíz pontos előnnyel nyerte kettejük párharcát!
A verseny legjobbja így nyilatkozott nem sokkal ugrása után:
Richard Freitag: „Ez egy nagyszerű érzés, ez az első győzelmem a Világkupában! Nehéz szavakba önteni, hogy mit érzek most. A győzelem pillanatában sem tudtam hogyan fejezzem ki érzéseimet. Nagyon jól sikerültek ma az ugrásaim, bár a második előtt kissé feszült voltam. Apám is itt szerezte anno első és egyetlen Vk győzelmét. Legjobb tudásom szerint azon leszek, hogy ne csak ez az egy maradjon! Biztos vagyok benne, hogy apám most ugyanolyan boldog, mint én! Ez őrület! :)"
.jpg)
Teljes végeredmény: http://www.fis-ski.com/pdf/2012/JP/3091/2012JP3091RL.pdf
A ti véleményeitek