Gregor Schlierenzauer adatlapja.doc      Harrachov HS142 adatbank.xls

Skandinávia után pár ezer km-rel lejjebb találkoztak most a síugróvilág kiválóságai, közvetlen a lengyel határ mellett fekvő németajkú településen, Harrachovban, ahol a Világkupa fináléhoz hasonlóan első alkalommal rendeztek Planicán kívül „Super weekend”-et, azaz olyan hétvégét, melyen egymást követő 3 napon két egyéni verseny közt egy csapat viadalt is lebonyolítanak. A FIS illetékesei anno bátor döntést hoztak azzal, hogy egy olyan helyre szavazták meg ezt az ún. szuper hétvégét, ahol állandóan az időjárással, pontosabban az erős széllel volt a probléma. Az elmúlt években nem egyszer kellett itt törölni versenyt, pl. legutóbb épp tavaly, az olykor 14 m/s-os szélben akkor lehetetlenség volt versenyt rendezni! Azt megelőzően utoljára 2005-ben tudtak csak versenyt rendezni a HS142-esen, akkor a hazaiak legnagyobb örömére Jakub Janda nyert!

Most is meg volt minden esély hasonló sikerre a csehek részéről, hiszen a legjobb formában lévő versenyzőjük, Roman Koudelka remek formában kezdte a Vk szezont, egy 4. és 5. helyezést egy 12. követett, hasonló ilyen remek szezonkezdésük utoljára a 2005/06-os évadban volt a cseheknek, akkor Janda minden idők legjobb cseh eredményével rajtolt, az első 11 versenyén csak kétszer szorult le a dobogóról, nem mellesleg 5 győzelmet is aratott. Ha Koudelkától ilyet nem is várt senki mindenesetre benne lógott a levegőben egy győzelem a Certakon, amit még nem sikerült eddig szereznie. Hát ezen a hétvégén már biztosan nem is fog, kivételesen most nem a zord idő, hanem saját kötése bánt el vele! A tréningen  Koudelka akkorát esett, hogy a mentők szállították kórházba. Történt ugyanis, hogy kb. 10-15 m-rel a landolás előtt, amikor már csak egy méterrel volt a talaj fölött leoldott a léc a lábáról és mivel fejjel előre volt még akkor gyakorlatilag lefejelte a landolási zónát! Pár másodpercig a földön maradt, ezután megpróbált felállni, s nyilván az ütéstől meg volt szédülve, emiatt is dőlt el, mint egy zsák.

Az első körben nagyon jól teljesített Daiki Ito (129 m), aki harmadik helyen állt ekkor még, valamint Anders Bardal (131 m) és Richard Freitag is (130,5 m), akik joggal bízhattak egy nagyon jó eredmény elérésében a végén. A szeles idő azért jelen volt a versenyen, sokan ennek köszönhették gyengébb teljesítményüket. A legnagyobb kudarc az eddig 100%-os teljesítménnyel előrukkoló Andreas Koflert érte, aki 121 m-ével csak a 23. helyen találta magát első ugrása után. Kofler egyébként a verseny előtti próbaugráson jelentősen alulmúlta korábbi önmagát, mindössze 77 métert ért el. Azt azért hozzá kell tenni a történethez, hogy egy igen komoly bukást úszott meg egy erősebb széllökésnek köszönhetően, így ez az alacsony ugrás ennek volt betudható. A 121 m. ettől függetlenül nagy csalódás volt tőle. Az első körben nem csak ő járt ilyen szerencsétlenül, sokan betliztek mellette, pl. Ammann (11.), Freund (13.), Stoch (13.) és Morgenstern is (16.), így ők mind lemondhattak egy esetleges dobogós hely megszerzéséről.

A második körben sokan javítottak pozíciójukon, de ez is csak egyfajta „kozmetikázásra” volt elég. Andreas Kofler 5 helyet ugyan javított, de 18. helyére ettől függetlenül nem lehet büszke annak fényében, hogy előzőleg 3 versenyen sem talált legyőzőre! Morgensternnek is sikerült pár helyet javítania, ő végül a 9. helyen végzett, valahogy igen csak döcög a teljesítménye a szezonban, jelenleg messze nincs korábbi csúcsformájában! A versenyen kellemes színfoltként teljesített az olasz Andrea Morassi, aki két kiegyensúlyozott jó ugrással (129,5 és 134 m) a 7. lett és ezzel bizonyította, hogy lillehammeri 8. helye nem volt a véletlen műve! A kvalifikáció nyertese, Sklett is remekelt, egy 119,5 m-es ugrásra egy 128-as produkált, így az előkelő 13. helyet szerezte meg. Koudelka hiányában a legjobb cseh ugróvá avanzsált Lukas Hlava sem panaszkodhatott aznapi teljesítményére, végül a 8. lett. A verseny legnagyobb helyezés rontásával (11.-ről a 26.-ra) nagy csalódást okozott Simon Ammann, akinek ez volt a 250. Vk rajtja. Hát finoman szólva sem sikerült fényesen megünnepelnie ezt a jubileumi számot, pedig nem titkolt célja, hogy az idei Négysáncot megnyerje. Ezzel a teljesítménnyel nem sok sansza lesz hozzá…

Mindent összevetve a verseny vége nagyon izgalmasra sikeredett, hiszen az első körben nem kis előnyt szerzett Schlierenzauer szájából majdnem „kiénekelték a sajtot”, a nagyszerű hajrát levágó Daiki Ito 136,5 m.-es ugrásával alaposan feladta a leckét az osztrák klasszisnak, aki miután másodjára csak 128 m.-en landolt már ő maga sem bízott a győzelmében. Végül a pontozóbírák egy pontnyi különbséggel Gregor Schlierenzauert hozták ki győztesnek, aki egy rövid imát is elmormolt magában leguggolva a havon hálát adva a szerencsének! Ha békanyálon is, de sikerült újabb győzelmet szereznie, mely összeségében már a 36., ez pedig azt jelenti, hogy a Vk győztesek örökranglistáján feljött a 3. helyre, ahol az idén visszavonult síugróikont, Janne Ahonent sikerült beérnie. Már csak Adam Malysz (39) és Matti Nykänen (46) van előtte és még mindig csak 21 éves! Schlierenzauer a győzelemért járó 100 pontnak köszönhetően átlépte a 7000. Vk pontját is (7006), Vk rajtjának (115) pedig több mint a felén (58) érmes helyen végzett, ami nem kisebb bravúr!

Teljes végeredmény: http://www.fis-ski.com/pdf/2012/JP/3089/2012JP3089RL.pdf