A 2011/2012-es idény első férfi műlesikló versenyével zárult a maratoni hosszúságúra nyúlt beaver creeki hétvége. A kiszámíthatatlan férfi mezőnyre most se lehetett panasz, még úgy sem, hogy ha csak a számokból indulunk ki, papírforma a győztes kiléte: az összetett és szakági címvédő horvát Ivica Kostelić borzalmasra sikerült idénykezdet után győzelemmel bizonyította, hogy nem felejtett el síelni.

A csütörtökön, helyi idő szerint délelőtt, magyar idő szerint estébe hajlóan kezdődő első szlalomfutam pályáját olasz edző tűzte, méghozzá a körülményekhez képest viszonylag nehézre. Főleg a lejtő felső harmadában gyűlt meg a baja sokaknak az irányváltásokkal - igaz, ebben a tűzés mellett talán az "idényeleji" formák is közrejátszhattak. Az időjárásra különösebb panasz nem lehetett, bár a szállingózó hó erősödése a magasabb rajtszámmal indulókat kissé hátráltathatta.

A svéd André Myhrer kezdhette az új szlalomidényt, különösebb gond nélkül lejött, alapideje végül a 6. helyre volt elég. A sokak által favoritnak kikiáltott francia Jean-Baptiste Grange rosszabbik arcát mutatta: borzalmas íveken síelve néhány kapu után búcsúzni kényszerült. Manfred Mölgg és Mario Matt elfogadható menete után érkezett Ivica Kostelić, aki már a felső szakaszon hatalmas előnyt szedett össze. A pálya aljára kicsit talán elfáradt a horvát címvédő, így is fél másodperces előnnyel vette át a vezetést.

Mattias Hargin biztató kezdés után a pálya alját elrontotta, majd következett az első futam legjobbja, az osztrák Marcel Hirscher: a pálya közepéig csak Kostelić hátát nézhette, ám az alsó szakasza jobbra sikerült, így 15 százados előnnyel várhatta a folytatást.
A később jövő sízők közül az olasz Cristian Deville remekül használta ki a "hazai" tűzés előnyét, remek menettel csak a pálya alján szorult Hirscher mögé, Kostelić-tyel azonos időt ért el. A hazaiak új sztárja, Nolan Kasper 20-as rajtszámmal ért fel a 4. helyre, régi sztárjuk, Ted Ligety pedig ebben a számára némileg szokatlanabb számban is jó volt az 5. helyre. A svájciak a jelek szerint Markus Vogelben bízhatnak idén a legtechnikásabb szakágban, 7. helye biztató kezdésnek tűnt.

A németek két sízőnek szurkolhattak a második futamban: a sérüléssel bajlódó Felix Neureuther hozta a rajtszámának megfelelő 8. helyet, Fritz Dopfer pedig kellemes meglepetést okozott 15. helyével. Az osztrákok megszámlálhatatlan sízővel voltak jelen, Hirschert leszámítva mégsem nagyon örülhettek: Manfred Pranger 9. és Mario Matt 11. helye még elmegy, Benni Raich 18. pozíciója és Reinfried Herbst kiesése viszont aligha váltott ki örömtüzeket nyugati szomszédunknál. Igaz, Wolfgagng Hörl (22.) és Christoph Dreier (30.) továbbjutására talán kevésbé számítottak.

Az olaszok is igazán csak Deville-nek örülhettek, hisz Mölgg 10. helyében legfeljebb annyi örömet találhattak a taljánok, hogy így aligha izgulja el a második futamot, Giuliano Razzoli pedig széteső sízéssel jött be 20.-nak. Az olasz "második vonal" jobban jeleskedett: Stefano Gross (17.) és Patrick Thaler (19.) is magas rajtszámmal ért el szép eredményt. A második futamba jutottak között ott volt a szlovén Mitja Valenčič (12.), valamint még jó pár svéd: Myhrer és Hargin (13.) mellett Jens Byggmark (14.) és Markus Larsson (21.) is. Az amerikaiak futamát Bode Miller 28. helye tette tökéletessé (igaz, Brandenburg őrült menete kiesést ért), a kanadaiak Julien Cousineau-nak (15.), Brad Spence-nek (23.) és Michael Janyknek (27.) szurkolhattak. Magas rajtszámmal fért be a top-30-ba a norvég Leif Kristian Haugen (25.; honfitársai közül Svindal és Jansrud hiába próbálkozott), a szebb napokat megélt svájci Marc Berthod (24.) és a cseh Kryštof Krýzl (26.), a franciák becsületét pedig Steve Missillier mentette meg - épphogy (28.).

A búcsúzók közül érdemes még kiemelni a pocsék futamot teljesítő Silvan Zurbriggent és Ondřej Bankot, valamint a kieső Axel Bäcket és Alexis Pinturault-t.

A kanadai edző tűzte a második futam pályáját, melyre immár tökéletes körülmények között került sor - az elálló hóesés mellett a könnyedre tűzött pálya is segíthette a versenyzőket.

Dreier jó menettel adta meg az alaphangot (23.), Miller (27.) és Missillier (28.) jócskán mögé sorolt be. Janyknek a kanadai tűzésű pálya érthetően jobban ízlett, jócskán kozmetikázott teljesítményén harmatos első futama után (19.). Krýzl megelégedett a biztos pontszerzéssel (29.), Haugen viszont Janyk idejét ostromolta (21.), majd következett a futam legrosszabb sízése Marc Berthod előadásában. A svájciak egykori reménysége ismét érthetetlenül indiszponált volt, kaputévesztés után visszagyalogolva limiten kívüli idővel ért csak le a célba.

Spence (15.), majd Hörl (12.) egymást múlták felül, Larsson (24.) és Razzoli (26.) viszont hátraesett. A második futam legjobb sízését Patrick Thalertől láthattuk, az olasz veterán a 7. helyig ugrott előre. Éles kontraszt: Thaler remeklése után még kirívóbb volt Raich szenvedése, a szakágat egykor uraló osztrák a végére szétesve a 25. helyet szerezte csak meg. Az olasz remeklést Stefano Gross is folytatta, 11. helye után bizakodva várhatja a folytatást. Cousineau (17.) és Dopfer (20.) a középmezőnybe érkezett, Byggmark pedig több kisebb hibával is eléjük érkezett (14.).

Hargin még első futamát is alulmúlta, a 22. helyével aligha elégedett a svéd csapat. A szlovén annál boldogabb lehetett, amikor Valenčič remek menettel átvette a vezetést - igaz, a pálya alján majdnem teljesen leadta előnyét Thalerrel szemben. 5. helye így is váratlan ajándék a szebb napokat megélt szlovén férfi sínek. Matt tavaszi formáját elnyelte az őszi szél - még így is sokkal jobb, mint egy évvel ezelőtt, igaz, a sógoroknál nem nagy dicsőség a 18. hely. Mölgg századokkal Thaler mögé érkezett (8.), Pranger pedig Mölgg mögé sorolt be (9.). Neureuther mindent megtett, a századok nem neki kedveztek (10. - 0,21-re az 5. helytől), az elsőszámú svájcivá avanzsált Vogelt pedig talán a nyomás bénította meg (16.).

A svédek utolsó reménye, Myhrer sem volt jóban az órával: egyetlen századdal szorult Valenčič mögé (igaz, ugyanennyivel előzte meg Thalert), végül maradt a 6. helyen. Ligety egészen a pálya aljáig reményt adott a hazai nézőknek, ám a bújkálós alsó rész már sok volt az óriás királyának - örülhet, hogy célba ért (13.). Kasper menete után viszont örülhettek az amcsik: magabiztos menettel átvette a vezetést Valenčičtől - igaz, előnye nagy részét leadta. Kostelić menete viszont gyorsan "helyretette" a korábban látottakat: brutális felső és középső szakasszal nagy előnyt épített ki, az is belefért, hogy alul már "csak" őrizte előnyét. Deville meglepő - olasztól szokatlan - módon nem remegett meg a lehetőség kapujában, még Ivica is aggódhatott kicsit, több mint fél másodpercet vert Kasperre. Hirscher mindent megtett, ám ezúttal ez is kevés volt: helyenként görcsösnek tűnő menettel nemcsak a horváttól maradt el, de végül Deville-től is jócskán kikapva meg kellett elégedjen a dobogó legalsó fokával.

A verseny valamennyi statisztikája itt tanulmányozható.

Ivica Kostelić a tavaszi remeklés, rekordok könyvébe illő január és kristálygömbök tömege után, immár 32. életévét is betöltve eltűnni látszott ebben a szezonban. Egy söldeni 5. hely után a tengerentúlon az esetek nagyobb részében a pontszerzésért is hiába küzdött, ám most egy már-már a januári Ivicát idéző versennyel kopogtatott be újra az élmezőny kapuján. Vajon pillanatnyi fellángolás volt, vagy az újabb hengerlés kezdete?