Lassan egy hónapja, hogy véget ért a téli Világkupa szezonra ideális felkészülést biztosító Grand Prix, mely a 18. kiírása volt az 1994 óta nyaranta megrendezendő versenysorozatnak! Az elmúlt szezont végig domináló osztrákok tovább folytatták parádés sorozatukat, hiszen a legutóbb mindent megnyerő csapatuk két csapatversenyt is behúzott, de ami a legfontosabb: egyéniben újabb Grand Prix címet szerzett annak a Thomas Morgensternnek köszönhetően, aki nemzetének 6., míg saját magának 3. bajnoki címét szerezte, mellyel beérte az eddigi csúcstartó, az idén visszavonult Adam Malysz rekordját!

Morgenstern GP adatlapja.doc                                         Morgenstern VK adatlapja.doc

Elöljáróban pár szót ejtenék a Grand Prix lényegéről, történetéről, hiszen a síugrás alapvetően téli sport, mégis nyári változata – úgy érzem - fontos állomása a Világkupa szezonnak! Nos, a Nemzetközi Síszövetség (FIS) a ’90-es évek elején húzott egy merészet, mi lenne, ha a síugrók nem csak télen, hanem a holtszezonban, nyáron is versenyezhetnének kihasználva a bő féléves szünetet arra, hogy a sportolók a téli Vk szezonra való minél jobb felkészülését elősegítse. Az ötlet elsőre bizarrnak tűnt, hiszen ez az ízig-vérig téli sport hó hiányában lehetetlen vállalkozásnak bizonyult volna…, ha éppen erre szakosodott szakemberek nem törik erőteljesen a fejüket a megoldáson, ami nem volt más, mint a műanyagborítás!

A sánc ún. puklijától (a sáncasztal alatti résztől) egészen a kifutózónáig olyan polipropilén rostcsomókat tartalmazó gyékényszőnyeget helyeztek le 20x50 centis darabokban, ami egymást fedve lehetővé tette, hogy erre ráugorva tökéletes síklást biztosítson az ugrók számára. Természetesen ennek alkalmazása folyamatos nedvesítés hiányában lehetetlen lenne, ezért időnként a felugró domb két oldalán több ponton is elhelyezett öntöző berendezés végzi a műszőnyeg csúszásra alkalmassá tételét! Persze a sáncasztalig is el kell jutni valahogy, éppen ezért a sánc nyomvonala sűrű porcelánbetétet tartalmaz, melynek csúszását valamilyen siklóképes anyag (víz, jég) teszi lehetővé. 2007 óta egy új, az ún. Ski-Line lesíklónyomrendszer könnyíti meg a nyári versenyek minél egyszerűbb lebonyolítását, melyet a német Rehau cég fejlesztett ki. Bár az idei GP helyszínek közül csak a debütáns osztrák Hinzenbach sánca van még ilyen technológiával ellátva, de a többi műanyagborítású sánc átalakítása is csak az ehhez szükséges anyagi forrás előteremtésén múlik. A 4 nyomcsatornából (2 kerámia- és 2 jégnyom) álló rendszer előnye, hogy mindkettőt párhuzamosan lehet használni és könnyen lehet átváltani egyikről a másikra! Bővebben lásd itt:  Hinzenbach - Ski-line rendszer.doc

A Grand Prix 1994-ben kapott létjogosultságot, s azóta minden év nyarán megrendezésre kerül. Az elsőt a jelenlegi síugró szezon korelnöke, a nemrég 41. évét betöltött japán Takanobu Okabe nyerte, aki még mindig aktív résztvevője síugró versenyeknek, legutóbb főként a FIS Cup és Kontinentális Kupa (COC) hazai (japán) rendezésű versenyein szerepelt Top10-es eredményekkel! A legtöbb GP-t az idén visszavonult Adam Malysz, valamint idei győzelmével a jelenlegi világelső Thomas Morgenstern szerezték, mindketten 3-3 bajnoki címet vallhatnak magukénak. Közülük a lengyelek „sasmadara”, Malysz büszkélkedhet a legtöbb etap győzelemmel (13) és éremmel (28). A GP-k történetében eddig 127 egyéni, míg mindössze 15 csapat versenyt bonyolítottak le, a legtöbb viadalt Hinterzartenben tartották, ahol összesen 32-szer rendeztek egyéni ill. csapat versenyt. Az elmúlt 18 szezon alatt 43-an nyertek legalább egy GP versenyt, valamint 89-en kerültek föl a dobogó valamely fokára. A legtöbb csapat aranyban Morgensternnek volt része, az osztrákok eddigi 7 elsőségében 6-szor játszott fontos szerepet. Az osztrákok egyébként a GP csapat statisztikáját is toronymagasan vezetik, hiszen övéké a legtöbb Nemzetek Kupája cím (9) és érem (18), ugróik által a legtöbb GP cím (6) és érem (18), valamint a legtöbb egyéni verseny megnyerése (40) és érem szerzése (106), s nem utolsósorban a legtöbb csapatarany (7) és érem (11) is az ő nevükhöz fűződik! A legfiatalabb GP győztes egyébként az a Morgenstern, aki idén nyerte 3. címét, az elsőt épp 8 évvel ezelőtt, még 16 évesen! A legidősebb GP győztes pedig a japán Masahiko Harada, aki 1997-ben és ’98-ban is nyert, utóbbit 30 évesen!

Alább a Grand Prix leglényegesebb statisztikai táblázatait nézhetitek meg!

2011-es GP érmesei.doc                            2011-es GP érmeseinek ranglistája .doc

GP éremtáblázat - nemzet szerint.doc          GP összesített éremtáblázat .xls

GP egyéni verseny éremtáblázat.doc            GP csapatverseny éremtáblázat.doc

GP győztesek.doc                                     GP rekordok.doc

A síugró Vk szezonok egyébként 6 periódusra vannak felosztva, melynek első állomása éppen a Grand Prix (a többi pedig a Vk egyes szakaszai, mint pl. a Négysánc). A periódusoknak csupán a síugrók világranglista (WRL – World Ranking List) helyezésének megállapításánál van jelentősége, hiszen csak az az ugró szerepel a WRL-n, aki az elmúlt 6 periódus valamelyikén szerzett legalább egy pontot a GP vagy a Vk keretén belül. A WRL-nél egyébként mindig 6 periódust vesznek figyelembe, tehát az adott periódusok alatt szerzett pontokat! Minden elkezdett új periódus alkalmával kiesik a legkorábbi alatt szerzett pontok és az új periódusban szerzett pontok számítanak utána már! Jelenleg a WRL vezető az elmúlt egy év legfontosabb díjait, kupáit (Vk, Négysánc, VB és most a GP) megnyerő Thomas Morgenstern 2140 ponttal!

Nagyon sokan vannak, akik csak a síugrás téli változatára esküsznek (bevallom jómagam is), így a gyakorta 10 versenyből álló nyári versenysorozatot általában nem övezi  túl nagy érdeklődés (kivéve a lengyel, osztrák és német helyszíneket)! A sportolók túlnyomó része azonban komolyan veszi, hiszen ez kiváló lehetőséget nyújt nekik a téli Vk szezonra való felkészülésre! Sokat sejtet az a tény, hogy aki nyáron remek formát mutat annak általában lendülete kitart november végéig, a Vk szezon kezdetéig és egy sikeres Vk-beli villámrajt megalapozhatja egész szezonbeli teljesítményét is. Az elmúlt pár évben jó néhány példa volt arra, hogy, aki megnyerte a GP-t az a szezon végén a Vk összetettért járó kristálygömbnek is örülhetett! 2005 óta 5 versenyző is így járt, sorrendben: a cseh Janda, a lengyel Malysz, az osztrák Morgenstern és Schlierenzauer, valamint a svájci Ammann.

Tavaly ezt a szériát a japánok legjobb formát nyújtott versenyzője, Daiki Ito szakította meg, aki ugyan megnyerte a GP-t a Világkupára már nem maradt elég szuflája, még prekvalifikációs pozícióba sem tudott kerülni a végén, csak a 15. helyen végzett! Ito ráadásul úgy nyert GP-t, hogy a hakubai versenyek után már nem utazott vissza Európába a hátralévő két versenyre, a 150 pontos előnyét is csak úgy tudta megtartani, hogy a szenzációs hajrát levágó GP-specialista Malyszt a fináléban az első kör után a 4. helyről (ami még GP győzelmet eredményezett volna számára) zártak ki, mivel nem értették meg egymást edzőjével, a finn Lepistoe-vel, aki piros jelzésnél indítatta el versenyzőjét a sáncról!

Az idei Grand Prix szolgált pár újdonsággal is, hiszen a mindössze 5 nyarat megért 4 Nemzet GP-t egy új versenysorozat váltotta föl, nevezetesen a „3 sánc turné”, melynek ötlete tavaly nyáron pattant ki a Lengyel Síszövetség elméjéből, a FIS pedig áldását adva rá idén már meg is valósította! A 3 lengyel helyszínen (Wisla, Szczyrk és Zakopane) zajló versenysorozat győztesét a Négysáncverseny mintájára az összesített pontok alapján hirdetik ki. A 4 Nemzet GP már tavaly is „haldoklott”, mivel egyik helyszíne, Pragelato financiális gondokkal küszködött, így a FIS-nek előzetesen törölnie kellett a GP-naptárból, így az elnevezése is módosult, méghozzá Nemzetek Turnéjára! Hogy a 3 sánc turné mellett idén miért nem rendezték meg a 4 nemzet GP-t érthetetlen, hiszen a korábbi helyszíneiből 3 (Hinterzarten, Courchevel, Einsiedeln) továbbra is a GP része maradt, Pragelato helyett pedig talán nem lett volna nehéz feladat olyan helyszínt választani, ahol a sánclétesítmény üzemeltetése nem ütközik anyagi nehézségekbe…  De ez végül is már a FIS magánügye!

Az idei GP újdonságai közé tartozott továbbá az is, hogy új helyszínekkel bővült a versenysorozat, hiszen a tavaly debütált Wisla után most egy újabb lengyel helyszín mutatkozott be, nevezetesen Szczyrk, mely eddig csak a FIS Cup keretein belül bizonyíthatott. Első alkalommal fordult elő az is, hogy két ázsiai ország kapjon rendezési jogot. Japán (Hakuba, Sapporo) után Kazahsztán is bekerült a nemzetközi síugrás vérkeringésébe Almaty révén, melynek sáncait  (HS105, 140) a VII. Téli Ázsiai Játékok számára építettek, ami tavaly ősszel készült el. Végül a nemzetközi porondon épp a GP keretén belül veszítette el „szűzességét” az osztrákok 2010-ben épített normálsánca (HS94), a hinzenbachi Aigner sánc (lásd a képen), melyen a GP helyszínei közül egyedüliként alkalmaznak kerámia- és jégnyom lesíklórendszert!

Végezetül lássuk dióhéjban az idei Grand Prix történéseit, amely rögtön a 3 sánc turnéval indult (úgymond verseny a versenyben jelleggel). Első állomása Wisla volt, ahol az első kör végén még a tragikus sorsú Pavel Karelin vezetett meggyőzőnek tűnő 9 pontnyi előnnyel, aztán a fináléban Thomas Morgenstern hajrázta le őt a 8. helyről és nyerte meg a versenyt. Szczyrkben született az idei GP egyetlen sáncrekord döntése, a lengyel Maciej Kot 106 m.-es ugrása is csak a 12. helyhez volt elegendő, a versenyt magabiztosan nyerte Morgenstern riválisai, Schlierenzauer és Stoch előtt. Az osztrák csapat folytatta remek sorozatát a GP-n is, Zakopanéban sem volt ellenfele, magabiztosan nyert Morgenstern vezérletével a német és orosz csapat előtt!

Az oroszok Karelinnek köszönhették történelmi jelentőségű bronzérmüket a nap legnagyobb ugrását (138,5 m.) bemutatva! Az egyéni versenyen újból Morgenstern volt a legjobb, mellyel nem csak a versenyt nyerte, hanem az első ízben kiírt 3 sánc turnét is. Az osztrákok jó sorozata folytatódott Hinterzartenben is. Nem csak legjobbjuk, Morgenstern révén, aki már negyedik versenyét hozta magabiztos teljesítménnyel, hanem csapatuk is remekelt, újabb GP győzelmet szereztek a lengyelek és norvégok előtt. Az osztrák csapat már 9 verseny óta veretlen, 5 Vk, 2 VB és most 2 GP győzelmet szerzett zsinórban! Courchevelben folytatódott a megállíthatatlannak vélt Morgenstern pazar sorozata, 5 versenyt abszolvált egymás után, ami GP rekord is egyben, hiszen eddig csak honfitársa, Andreas Widhölzl tudott ilyen remek sorozatot produkálni anno 2002-ben! Einsiedelnben aztán megtört Morgenstern szuper szériája, bár az egy körössé vált versenyen így is dobogón végzett (2. lett). Aki pedig legyőzte őt nem volt más, mint a nagy rivális Stoch, aki pályafutása 5. GP győzelmét aratta ezzel. A Távol-Keletre, egészen pontosan Hakubába a legnagyobb esélyesek közül csak Tom Hilde utazott el, aki esélyeshez méltón söpörte be mindkét aranyat, összetettben pedig feljött a 2. helyre. Még mielőtt a síugrók visszatértek volna Európába egy verseny erejéig Almaty következett, ahol borult a papírforma! Hilde csak 10. lett, a másik nagy esélyes, Karelin pedig 6., aki – mint utólag kiderült sajnos – élete utolsó versenyén szerepelt!

A versenyt általános meglepetésre a szlovén Jurij Tepes nyerte, aki életében először szerzett GP érmet, mindjárt a legfényesebbet! Ezután egy hónap szünet következett, majd a finálé előtt első alkalommal mutatkozhatott be a GP-n Hinzenbach, ahol már kiegészülve a mezőny nevesebb ugrókkal is hazai siker született, Gregor Schlierenzauer 11. GP győzelmét szerezte pályafutása során. Morgenstern 6. helyezése viszont elégnek bizonyult, hogy tetemes előnyét megtartsa, így 2003 és ’07 után újabb GP bajnoki címének örülhetett, beérve ezzel az örökranglistán Adam Malyszt, aki idei visszavonulásával már nem szaporíthatja tovább győzelmei számát. A finálé szokás szerint Klingenthalban zajlott, ahol Kamil Stoch az idei GP legnagyobb ugrásával (140,5 m.) és a GP-k történetének legnagyobb előnyével (25,2 pont) nyerte a GP záró versenyét Schlierenzauer előtt, így összetettben a tavalyi ezüstérme után duplázni tudott, míg Hilde egy helyet visszacsúszva első bronzérmét szerezte meg a Grand Prix-n!

Gregor Schlierenzauer volt az egyetlen a mezőnyben, aki a versenyek kevesebb, mint felén szerepelt, de ha már ott volt a dobogóról egyszer sem szorult le. Nem sokon múlt, hogy beérje a bronzérmet szerzett Hildét, aki viszont az összes versenyen rajthoz állt! Rajta kívül még hárman voltak a 90 fős pontszerző mezőnyben, akik az összes versenyen ott voltak, ők Johan Remen Evensen (25. lett), Dejan Judez (28.) és Borek Sedlak (44.).

A nyár felfedezettjei között tarthatjuk számon többek között Richard Freitagot, aki egy ezüst és egy bronzéremmel jelezte edzőjének, Werner Schusternek, hogy a csapat összeállításnál lehet majd rá számítani ezentúl. Courchevelben nem sok hiányzott első győzelméhez, csak egy kiváló formában versenyző Morgenstern tudta útját állni ebben. Piotr Zyla is nagyszerű teljesítményt tudhat maga mögött, Malysz visszavonulásával Stoch elsőszámú úgymond „fegyverhordozójává” lépett elő, aki két ezüstérem mellett több jó eredményt is fel tudott mutatni a nyáron. Maciej Kot is többször állt az éremszerzés, valamint a győzelem kapujában. Hogy két egyformán stabil ugrást nem tudott végrehajtani egyszer sem az csak a rutin hiánynak tudható be, mindenesetre jó úton halad, hogy a lengyel csapat egyik oszlopos tagja legyen a jövőben. Taku Takeuchi volt a japán csapat legjobbja, többször végzett top10-es helyen, a „hazai pálya” (Hakuba) előnyét kihasználva pedig megszerezte élete első, majd második GP érmét is (bronz), ideális kezdet egy még jobb folytatáshoz. S pár név még, akik több versenyen is kitűntek azzal, hogy van bennük spiritusz, érdemes lesz rájuk odafigyelni a téli szezonban is: a szlovén Jurij Tepes és Jure Sinkovec, a német Andreas Wank, a norvég Andreas Fannemel és a bolgár Vladimir Zografski. Végül, de nem utolsósorban meg kell említenem Pavel Karelint is, aki egy nagyszerű kezdés után (ezüst Wislában) egy kis mélypontot leszámítva többször benne volt a lehetőség, hogy több érmet is begyűjtsön, csak a kellő összpontosítás hiánya gátolta meg ebben. A téli Vk szezon egyik nagy felfedezettje lehetett volna, ha a sors nem bánik el vele ilyen kegyetlenül… :(

A síugrás legközelebb nov. 26-án folytatódik a finn Kuusamóban csapat-, míg másnap egyéni versennyel, akkor már a Vk szezon keretén belül!