Március közepén az északi összetett legjobbjai számára is befejeződött az idény. Az utolsó két versenyre Finnországban, Lahtiban került sor, tulajdonképp már igazi tét nélkül. Jason Lamy-Chappuis címvédőként már a VB előtt szinte megnyerte a mostani idényt is, Lahtiban épp csak be kellett kocognia a célba. Nem is róla szólt a szezonzáró: március 11-én Björn Kircheisen, március 12-én Johannes Rydzek örvendeztette meg győzelemmel a németeket.

Az első versenynapon, március 11-én a norvég Havard Klemetsen nyerte az ugrórészt, mögötte az osztrák Wilhelm Denifl, és a síugróból "átképzett" észt Kaarel Nurmsalu zárt. Lamy viszont nem hagyott sok reményt a riválisoknak: az ugróspecialistának számító trió mögött már rögtön ő következett, azaz valamennyi nagy riválisát megelőzte az ugrórészben. Igaz, a VB-re kiváló formába lendülő németekre alaposan oda kellett figyelnie, Eric Frenzel közvetlenül utána indult, és Björn Kircheisen is egész jót ugrott. Az egyetlen ember, aki még befoghatta volna a Vk-ban, a norvég Mikko Kokslien viszont csak a 20. helyre ugrott, a nagy öreg Felix Gottwald pedig "szokás szerint" lehetetlen helyzetbe hozta magát gyenge ugrásával.

A futásban aztán minden a papírforma szerint alakult: Frenzel előretört, egyedül az tűnt talán kissé meglepőnek, hogy Kircheisen még nála is jobban futott. A két német végül egymás között meccselte le az elsőséget, Kircheisen hat másodperccel előzte meg fiatalabb honfitársát. Lamy megelégedett a dobogó legalsó fokával, ezzel is megnyerte a Vk-t, immár matematikailag is. Denifl meglepően jól tartotta magát, befutott a 4. helyre, lehajrázva Klemetsent. Hiába tettek meg mindent a gyengébben ugró jó futók: Kokslien csak a 8., Gottwald csak a 12. helyre tudott előrelépni.

Az évad utolsó versenyén, március 12-én is a németekről szólt a verseny vége - igaz, jóval izgalmasabbra sikerült. Klemetsen újra megnyerte az ugrórészt, ezúttala francia Maxime Laheurte és Denifl előtt, míg a 4. helyen újabb francia, François Braud végzett. Kiválóan ugrott az olasz Lukas Runggaldier (5.), Lamy viszont csak a 8. helyről várhatta a sífutást. A németek közül Frenzel (7.) mellett ezúttal Johannes Rydzek (12.) bizakodhatott. Az előző napi győző, Kircheisen elszállt (27.), csakúgy, mint Kokslien (36.). Gottwald magához képest elfogadhatót ugrott élete utolsó versenyén (23.), megőrizve ezzel reményét a szép búcsúra.

A sífutás nagy taktikázást hozott, tömött mezőny haladt a cél felé. Az élboly sebességét mindennél jobban jelzi, hogy Klemetsen és Denifl is többé-kevésbé tartani tudta a lépést, ugyanakkor Gottwald is fel tudott jönni a győzelemért küzdők közé. Az osztrák veterán azonban hiába tett meg mindent, hogy győzelemmel koronázza meg pályafutását, a németek nem hagyták: a véghajrában Rydzek és Frenzel tizedre azonos idővel zuhant be a célba, közülük végül Rydzeket nyilvánították győztesnek, Gottwald pedig 0,9 másodperces hátránnyal is csak a harmadik helyre volt jó. Persze, előző versenyeihez képest ez is szép búcsúnak számít, ráadásul egyetlen tizeddel előzte csak meg a norvég Jan Schmidet, és kettővel Jason Lamyt. Runggaldier járt legrosszabbul, hiába volt két másodpercen belül a győzteshez képest, ez is csak a 6. helyre lett elég. Kircheisen végül a 15., Kokslien a 16. helyen fejezte be a versenyt.

Jason Lamy-Chappuis végül több mint 200 pontos előnnyel nyerte az összetettet. Az Amerikában született 24 éves francia az előző idényben robbant be igazán a mezőnybe (bár 2007-ben már második volt, ezt azonban csak két ötödik hely követte), és azóta is szinte verhetetlen. Pedig sífutásban vannak nála jobbak - ám legfőbb riválisainál annyival jobb síugró, hogy az esetek nagy részében lehetetlen befogni a futórészben. Az előző idényhez képest talán kicsit még vissza is esett futásban, ám az is lehet, hogy csak taktikusabbá vált - összességében tükörsimán húzta be élete második összetett Vk-győzelmét. Fiatal még, rengeteg győzelem jöhet a folytatásban - az aggódóbb természetűek akár Vonn-szerű dominanciától is tarthatnak, ami aligha tenne jót a sportágnak. Persze, ha megnézzük a fiatal német csapat idény végi formáját, talán nem kell unalmas következő idénytől tartanunk.

Mikko Kokslien zárt az összetett tabella második helyén. A 26. életévét nemrég betöltött norvégnek voltak remek periódusai, ám nem tudta állandósítani formáját. Becsülettel végigcsinálta a szezont, sífutásban mindig hozta is a kötelező nagy előrelépéseket, az ugrásai azonban ritkán sikeredtek elfogadhatóra. Ha viszont igen, akkor nem lehetett megállítani, Gottwalddal karöltve futótudásával kimagaslott a mezőnyből. Második helye ellenére sem lehet csalódott, hisz komolyabb eredmények nélkül robbant be idén az élmezőnybe - ha ráfekszik az ugrásra, akár az összetett győzelem is összejöhet neki.

Felix Gottwald személyében 3 olimpiai győzelem (és 4 további érem), három VB-győzelem (igaz, csak csapatban; mellette 8 dobogó), 198 Vk-starton 23 győzelem és 45 további dobogós hely megy most nyugdíjba. A 35. életévét taposó Zell am See-i sportoló pályafutásából persze az összetett Vk megnyerése sem maradhatott ki, még 2001-ben sikerült a csúcsra jutnia. 2002-ben, 2003-ban és 2010-ben második, 1998-ban és 2011-ben harmadik hely jutott számára - 1993 óta tartó pályafutásával a sportág korszakos alakja távozott. Méghozzá egész szépen búcsúzott, bár kiváló idénykezdet (sífutásban egy dimenzióval mindenki más felett állt) után kissé visszaesett, és idejekorán fel is adta az összetettért folyó küzdelmet. Helyette a VB-re koncentrált, hisz csaknem tökéletes pályafutásából hiányzott az egyéni VB-cím - és immáron örökké hiányozni is fog, hisz egész idény során konzervált borzalmas ugróformája mellé a végén már sífutásban sem volt annyival a mezőny felett, amivel előbbit ellensúlyozhatta volna.

Nem Gottwald az egyetlen búcsúzó: a németek legendája, Ronny Ackermann is bejelentette visszavonulását. Ackermann négy egyéni világbajnoki címet gyűjtött be. Háromszor nyerte meg az összetett Világkupát (2002, 2003, 2008), ám az ő kollekciója sem teljes: az olimpiai játékokról "csak" három ezüstérme van. A sportág emblematikus alakját 2005-ben Németországban az év sportolójának választották. Ha valaki hiányolta nevét tudósításainkból, az ne bennünket okoljon: Ackermann már az idény előtt bejelentette, hogy a 2010/2011-es szezont kihagyja. és egy év pihenő után dönt a folytatásról. Nos, sajnos szavának állt és döntött: véglegesen szögre akasztja a léceit.