Stílszerűen fölényes norvég győzelmekkel ért véget a 2010-2011-es Sífutó Világkupa-sorozat. A svédországi Falunban rendezett szezonzárón az oslói világbajnokságon összesen hét aranyérmet szerző Marit Bjørgen- Petter Northug páros oktatta a mezőnyt, de mivel előbbi egyáltalán nem indult, utóbbi pedig nem volt még csúcsformában a január eleji Tour de Skin, az ott összehozott hátrányt már egyik sem tudta a maga javára fordítani. Ennek megfelelően a patinás versenysorozat két győztese, a lengyel Justyna Kowałczyk és a svájci Dario Cologna nyerte a nagy kristálygömböt a távolsági szakági világkupával együtt, immáron második alkalommal. Vasárnap két világklasszis is szögre akasztotta síléceit, a Sprint Világkupát harmadszor elhódító Petra Majdič és a sporttörténelem egyetlen francia sífutó világbajnoka, Vincent Vittoz is elbúcsúzott szurkolóitól.
A presztízsen túl nem bírt nagy jelentőséggel a stockholmi- faluni évadzáró utolsó három napja, miután a távolsági szakági és az összetett pontverseny győztesének személyével már azt megelőzően tisztában voltunk. A svéd főváros sprintversenyét a legrövidebb szám idei győztesei nyerték meg, Majdič harmadszor, Jönsson másodszor hódította el a kis kristálygömböt. Azt ugyanakkor mindketten pontosan tudták, hogy a Világkupa-finálé érdemben szombaton, gyakorlatilag vasárnap fog eldőlni. A pontszámítás a kuusamói hétvégéhez hasonlóan történt, vagyis a napi helyezettek feleannyi ponttal, az összesített lista legjobb harminc helyezettje pedig kétszer akkora pontmennyiséggel lesz gazdagabb, mint egy mezei VK- versenyen szokás. Minden nap időjóváírásokat is osztogattak, futam közben és végén egyaránt.
Pénteken prológot rendeztek a három alkalommal (1954, 1974, 1993) Északi Sí Világbajnokságnak otthont adó Falunban. A közép-svédországi városka a világörökség része, kétszer pályázott anno a téli ötkarikás játékok rendezési jogáért, ám előbb Calgary, majd Albertville is legyőzte a versengésben.
A hölgyeknek két és fél, a férfiaknak 3,3 km-t kellett megtenniük klasszikus stílusban. Az első kilométert követően még Therese Johaug állt valamivel jobban, Marit Bjørgen ott loholt – képletesen szólva, hiszen egyenkénti indítású időfutamról beszélünk – a nyomában, fél másodperces elmaradása jelentéktelennek tűnt, ha jóval energikusabb hajrájából indultunk ki. Kowałczyk 3,6, a hazaiak képviseletében Anna Haag 8., Charlotte Kalla 10 másodperces lemaradást szedett össze ezer méteren.
A
táv második felében erősebb sebességi fokozatban kapcsolt Bjørgen, onnantól ellenállhatatlan volt, végül több mint 10 másodperccel utasította maga mögé lengyel riválisát, aki remek hajrával, két másodperccel megverte a végére kicsit visszaeső Johaugot. Anna Haag (+ 0,17) is jól bírta a végét a norvéggel szemben, csakúgy, mint az ötödik helyre felkapaszkodó Arianna Follis (+ 0,23). Kiélezett verseny alakult ki ezen a rövidtávon: Fessel, Longa, Kalla, Jacobsen, Zeller és Saarinen között összesen két másodperc döntött. Bjørgen és Kowałczyk is megelőzte időjóváírásoknak köszönhetően a VK- finálé összesítésében Majdičot, a szlovén 37 másodperces hátránnyal 17. helyen zárta a napot.
A
férfiak hasonló versenyszámában az oroszok vitték a prímet. Ezer méter után Jevgenyij Belov neve mellett állt a legjobb időeredmény, igaz, mindössze egyetlen tizeddel előzte meg a svéd Daniel Rickardssont. Makszim Viljegzsanyin és Eldar Rønning kettő, további négy versenyző 6 másodpercen belül követte Belovot. Köztük volt
Ilja Csernusov, aki a táv második felében fordított honfitársával szemben, s a szintén kiváló hajrát bemutató Petter Northugot szűk 3 másodperccel megelőzve
megnyerte a prológot. Viljegzsanyin 4,2-es lemaradással foglalta el a harmadik helyet, további négy szekundummal végzett mögötte Belov. Dario Cologna bő 3 km-en is összeszedett 20 másodpercet Northuggal szemben, ez a 16. helyhez volt elegendő. Kitett magáért viszont Jönsson, a stockholmi sprinten diadalmaskodó svéd 9 másodperccel el csupán Northugtól.
(Tévedésből sprintként tűntettük fel a prológot a táblázatban, elnézést érte.)
........................................................................................................................
Másnap 10 km-es üldözéses verseny várt a hölgyekre, melynek keretében a táv első felét klasszikus, a másikat szabadstílusban kellett teljesíteniük, közte egy léccserével. Nem vágott már neki a napnak az ismertebb nevek közül Longa, Lahteenmaki és Skofterud, a sprinter Višnar pedig menet közben adta fel a viadalt.
Bjørgen és Kowałczyk a várakozásoknak megfelelően még a klasszikus rész elején az első nagyobb emelkedőn leszakították a többieket, az üldözőket vezető Anna Haag 24 másodperccel később cserélte le léceit, mint az élen álló páros. A tizenegy fős bolyban nem volt nagy a mozgolódás, a táv második felére hagyták a döntést, tempójukat azért jól jelzi, hogy a többi sprinterrel együtt Majdič is nagyon leszakadt tőlük.
Eközben
Bjørgen is hamar dűlőre vitte a dolgot a lengyellel, a szabadstílusú rész elején található hosszú emelkedőn iramot váltott, lerázta magáról Kowałczykot, 8 km-nél 10, a célban 25 másodperces különbséget mért a jelzőműszer. Mivel a szökés előtt és után is bezsebelt minden jóváírást a norvég,
összesítésben már egy percet meghaladó előnyre tett szert. Ami ennél is sokkal fontosabb,
megszerezte pályafutása 47. Világkupa-győzelmét, amivel
letaszította az örökranglistát addig vezető kilencszeres világ- és nyolcszoros olimpiai bajnok legendát,
Bjørn Dæhlie-t a trónról.
Az üldözők közül, mint arra szintén számítani lehetett, más sebességi fokozatban lépett az addig okosan megbújó Therese Johaug, az emelkedők egyik legjobbja nagyon hamar 10 másodperc fölé tornászta előnyét, ami a célig érdemben már nem is változott. Astrid Jacobsen jól tartalékolt erejével, a végén lehajrázta Arianna Follist, Anna Haag a hatodik helyen futott be már 50 másodpercen túli lemaradással, a szezon végére visszaesett Kalla és Saarinen már az egy perces határt is átlépte.
A férfi verseny első 10 km-én Legkov és Rickardsson közös szökési kísérletén kívül nem történt említésre méltó esemény, a csaknem 30 fős mezőny egy sorban érkezett a léccseréhez, Emil Jönssont dicséri, hogy a futam felénél az ő neve vezette a listát. Nem sokkal ezután újfent az emelkedőn Daniel Rickardsson próbálkozott szökéssel, vele csak Northug és Di Centa bírt lépést tartani. Néhány száz méter alatt tíz, 15 km-nél már 20 másodpercre nőtt a hármas előnye a zömmel Bauer, Gaillard és Cologna vezette tizennégy fős üldözőbollyal szemben.
Az olasz és különösen a svéd többször kísérletet tett az újabb iramváltásra, de
Northugot csak
nem sikerült leszakítaniuk, s mivel ők hárman együtt érkeztek az utolsó méterekhez, bizonyára tisztán látták sorsukat. A
norvég kiválóság ellentmondást nem tűrve hajrázta le Di Centát, Rickardsson már hamarább hátraesett, 10 másodperces hátrányt szedett össze a norvéghoz képest. Az üldözők a végére kicsit feljebb zárkóztak, Cologna és Gaillard is húsz szekundumon belül ért célba a negyedik és az ötödik helyen. Lukaš Bauer mögött meglepetésre remekül tartotta magát Jönsson, valamint az ifjú norvég Finn Haagen Krogh, akiről még említést kell tennünk a későbbiekben.
A Világkupa-finálé Northug szombati győzelmével lényegében el is dőlt, lévén közel másfél perces előnyre tett szert Jönssonnal és Rickardssonnal és két percet is meghaladva verte Dario Colognát.
.........................................................................................................................
Vasárnap a hendikepes rendszerben lebonyolított szabadstílusú versennyel fejeződött be az idény. A hölgyeknél is borítékolni lehetett Marit Bjørgen sikerét éppúgy, mint a mögötte 1 perc 11 másodperccel később induló Kowałczyk második helyét, a lengyelt ugyanis további 80 szekundummal követte Therese Johaug. A norvég kiválóság zárásként sem adott alább, két sec híján két percre tornászta előnyét, az egész szezonban megszokott fölénnyel oktatta a teljes mezőnyt, még az Összetett Világkupát nyerő lengyel klasszist is.
Kowałczykon viszont a fáradság jelei mutatkoztak, rohamléptekben csökkent a különbség közte és a versenyfutásra kényszerített Johaug között, no azért fél perc alá egy pillanatig nem csökkent a távolság. Arianna Follis, Astrid Jacobsen és a verseny első felében Charlotte Kalla egyesítette erejét, nem sokon múlt a dolog, de végül nem sikerült befogniuk Johaugot, aki így pódiummal ünnepelte a Távolsági Világkupában elkönyvelt dobogós helyezését. A legkitartóbb mindközül a nap legjobb futóidejét teljesítő Follis volt, mindössze három másodperc hiányzott. Kalla három percen túli hátránnyal ért be a hatodik helyen, mintegy 25 másodperccel megelőzve a Haag- Steira kettőst. Élete utolsó VK- versenyén Petra Majdič is kitett magáért, jó néhány erős vetélytárson átverekedte magát, ami a 9. pozícióhoz volt elegendő.
A Világkupa-finálé végeredménye:
A férfiak versengésében még világosabb képet festett a harci helyzet, hiszen Petter Northug kényelmes másfél perces fórral vágott neki a 15 km-es távnak, amit könnyed sízéssel növelni is tudott, 7,5 km-nél már meghaladta a két percet. Ez nem a norvég zseni irdatlan tempójának, sokkal inkább az őt követő Jönsson- Rickardsson visszafogottságának volt köszönhető, persze a sprintertől már addigi szereplése is erőn felülinek volt mondható.
A táv felénél többen beérték őket, Dario Cologna és Giorgio Di Centa mintegy fél, Maurice Magnificat és Finn Haagen Krogh már durván egy perces hátrányból. Zseniálisan futott a fiatal norvég, többek között az általa diktált iramnak volt köszönhető, hogy nem sokkal később a végül tízedikként zárt Emil Jönssont, majd az utolsó három kilométeren a Magnificat- Rickardsson párost is lerázták magukról. Ők hárman együtt maradtak a célegyenesig, s a végén tovább fokozta az elképedést
Krogh, amikor laza természetességgel
lehajrázta mindkét olimpiai bajnok ellenfelét. Cologna zárt a harmadik, a végére erejével teljesen elkészült Di Centa a negyedik helyen fejezte be az idényt. A legjobb futóidőt természetesen nagy fölénnyel (23 másodperces különbség) Krogh nevéhez fűződik, mögötte Manificat és a hetedikként zárt Lukaš Bauer futott a leggyorsabban.
A Világkupa-finálé végeredménye:
…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………….
A Világkupa-döntőn elért 22. helyével zárta eredményes pályafutását a sporttörténelem egyetlen francia világbajnok sífutója. Vincent Vittoz Annecy-ben látta meg a napvilágot 1975 júliusában. Junior-világbajnoki hatodik helyezését követő évben, 1996-ban mutatkozott be a VK- sorozatban, azóta 179 versenyen indult. Első alkalommal 2000-ben állhatott dobogóra a Santa Catarina-i 15 km-es szabadstílusú viadalon. Összesen 23 alkalommal végzett az első háromban, az utolsót a néhány héttel ezelőtt Lahtiban rendezett 20 km-es üldözéses versenyen. Hétszeres Vk- győztes, világ életében szabadstílusban volt erősebb, 10, 15 és 30 km-en, valamint az üldözéses versenyszámban voltak kiemelkedő eredményei.
Utóbbiban nyert óriási meglepetésre világbajnoki aranyérmet a 2005-ös oberstdorfi világversenyen, kiélezett küzdelemben, az utolsó métereken utasította maga mögé Giorgio Di Centát valamint Frode Estilt. Bravúros győzelmének fényét még tovább növelte az a tény, hogy a vb előtti hetekben doppinggyanúba keveredett, a furoszemid hashajtó koncentrációját mérő A-próba pozitív lett, majd néhány nappal később a B-próba ellentmondott az első vizsgálatnak, így elkerülte a két éves eltiltást, indulhatott a vb-n. Világbajnokságokról még további nyolc TOP-10-es eredménnyel büszkélkedhet.
A 35 éves sífutó a tavalyi vancouveri téli játékok után, ahol a 4x 10 km-es váltóval csak kevéssel maradt le az éremről, úgy nyilatkozott, legalább még egy szezont vállal, akár még a 2014-es szocsi olimpia is beleférhet, most viszont kiderült, elég volt számára ez az egy idény. Döntésében minden bizonnyal az is befolyásolta, hogy sérülés miatt több hétig nem versenyezhetett, és az oslói vb-n egyetlen számában sem került a legjobb 10 közé.
.........................................................................................................................
Izgalmas, kiélezett versenyekkel teli, emlékezetes idényen vagyunk túl, de ha a Világkupa végeredményét összevetjük a látottakkal, egészen más megvilágításban értékeljük a 2010/2011-es szezont.
A hölgyeknél hatalmas, 500 pontot is meghaladó fölénnyel nyert Összetett Világkupát (és a Távolsági VK-t) zsinórban harmadik alkalommal Justyna Kowalczyk, ami első ránézésre irdatlan lengyel fölényre enged következtetni. A helyzet ezzel szemben az, hogy amikor összecsaptak a végül második helyen zárt Marit Bjørgennel, 90%-ban mindig a norvég örülhetett, legyen szó mezei világkupa-versenyről, vagy világbajnokságról. A norvégok világklasszisa egészen elképesztő szezonon van túl, tucatnyi egyéni és három csapatban elért győzelmet szerzett, ehhez jött az Oslóban gyűjtött négy világbajnoki aranyérme. Mint már szóltunk róla, mostantól ő minden idők legeredményesebb sífutója. Bjørgen a világbajnokságra tartogatta csúcsformáját, magaslati edzésekre gyakran elvonult a többiektől, több hétvégét kihagyott, az összetett szempontjából a Tour de Ski tette be a kaput, ahol nyolc etapra is sor került, összesítésben pedig négyszeres szorzóval osztották a pontokat.
Kowalczyk négy szakasz- és az összetett győzelemmel zárta az ötödik alkalommal megrendezett patinás viadalt, lényegében már ott megnyerte a nagy kristálygömböt és az egyik szakági kristálygömböt. Sprintben idén nem volt annyira versenyképes, a Falunban búcsúzó Majdič elhódította tőle ezt az elsőséget. Arianna Follis legjobb szezonját zárta, abból a szempontból mindenképp, hogy pályafutása során először állhatott fel az összetett dobogójára. Előző évekből volt már egy negyedik és egy ötödik helyezése, idei kiegyensúlyozott teljesítményével (egy versenyt nyert csupán, a düsseldorfi sprintet) biztosan felléphetett a legalsó fokra. Talán az fájhat kicsit szívének, hogy a vb-ezüstérem mellett a szakágiban sem tudott eggyel feljebb lépni. Feltétlenül ki kell még emelnünk Therese Johaugot. A 20 esztendős norvég szőkeség két napi győzelem mellett (a kuusamói hendikepes verseny mellett a legendás Alpe Cermis emelkedőn lebonyolított hegyi üldözéses viadalt is megnyerte) élete első világbajnoki, majd Világkupa-győzelmét is begyűjtötte, a távolsági szakágban vasárnap felállhatott a dobogó harmadik fokára.
Kowalczyk több érem mellett nyert már két aranyat vb-kről, egyet a tavalyi olimpián, 15 egyéni Világkupa-győzelem fűződik a nevéhez. Harmadik nagy kristálygömbjével beérte a 80-as évek finn kiválóságát, Marjo Matikainent, most már csak az öt elsőséggel csúcstartó szovjet-orosz Jelena Välbe előzi meg e tekintetben.
.........................................................................................................................
A férfiaknál sokkal sokoldalúbb volt az idény. Nem kevesebb, mint tizenkilencen nyertek futamot ebben az évben (beleértem itt a Tour de Ski szakaszait is) nyolc különböző nemzetből. Az összetettet az erősebbik nemnél is az újévkor rendezett viadal döntötte el, Dario Cologna makulátlan taktikai érettségét még sokáig emlegetni fogjuk, olyan szinten űzte ezt a műfajt, hogy még Petter Northug sem tudott mit kezdeni vele. Bár tegyük hozzá, a norvég zseni is a hazai rendezésű világbajnokságra került csúcsformába, be is húzott három arany- és két ezüstérmet, míg a svájci üres kézzel távozott Oslóból.
Cologna négyszáz pontot is meghaladó különbséggel nyerte 2009 után másodszor a Sífutó Világkupát, a címvédő Northug mögött jó 100 ponttal elmaradva Daniel Rickardsson foglalta el az összetett dobogó legalsó fokát. Nem lehet nem észrevenni a 29 esztendős svéd versenyző fejlődését, 2009-ben az 50., tavaly a 17. helyen zárt, egy győzelem és további dobogós helyezések mellett az Északi Nyitányon elért harmadik helyezést emelhetjük ki a váltóban olimpiai bajnokságot nyert klasszis idei szezonjából. Nem mellékesen másodikként zárt a távolsági szakágban. A 2008-as győztes Lukaš Bauer összetett épp csak lemaradt a dobogóról, a távolságiban viszont kis különbséggel megelőzte Northugot, így a Tour de Ski után az idény végén sem maradt üres kézzel. Mint arról már múlt héten említést tettünk, napjaink legjobb sprintere, Emil Jönsson kiemelkedett idén a mezőnyből, durván 170 ponttal verte Hattestadot, csaknem háromszázzal a harmadik Jesper Modint.
Dario Cologna a hosszú távú, többszakaszos versenyek mestere, idén másodszor győzött a Tour de Ski-n, két éve a VK- finálén nem talált legyőzőre, összesen négy VK- győzelem fűződik nevéhez, illetve részese volt a svájci váltó történelmi sikerének idén La Clusaz-ban. Egész idényen át képes a masszívan erős teljesítményre, épp ezért a nagy világversenyekre csak nagyon ritkán érkezik csúcsformában, eleddig nem szerzett érmet világbajnokságokról, ehhez Liberecben állt a legközelebb, ahol meglepő módon épp sprintben zárt negyedik helyen. Ezt az állítást a vancouveri olimpián vonta kétségben, a 15 km-es szabadstílusú szerzett aranyérmet első svájci sífutóként.
Ezzel a cikkel befejeződött a sífutó szezon blogunkban, legközelebb majd valamikor novemberben olvashattok nálunk erről a gyönyörű sportról. Reményeink szerint addig találunk majd egy teljes idényes szerzőt.:)
A ti véleményeitek