VK csapatverseny éremtáblázat - nemzet szerint.doc

Az osztrák csapatról az idei szezonban csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, páratlan sikereket értek el mind egyéniben, mind csapatban, egyszerűen verhetetlennek bizonyultak az összes csapat versenyen. 7 versenyt nyertek zsinórban, ebből két világbajnoki szereplésük is tökéletesre sikerült. A szezonzáró csapatversenyük pedig olyannyira jól sikerült, hogy összes ugrójuk 200 méter fölött teljesített, ráadásul 8 ugrásukból 5 zsűritávolság fölött született!

Ha ez a verseny egyéni lett volna, akkor magabiztosan nyeri az összetett Vk szezont is abszolút domináló Thomas Morgenstern, aki megjavította új egyéni csúcsát is, 232 m-es ugrással járult hozzá a fölényes diadalhoz, Schlierenzauer pedig pénteki egyéni győzelme után a második legjobb eredményt szolgáltatta a versenyen. Az osztrákok körről körre léptek meg a mezőnytől és a csapatversenyek történetének legnagyobb különbségű (135,5 pont) győzelmét szerezték, egyszerűen nem volt egy súlycsoportban a többi nemzettel, többek között azzal az „örök második” norvég csapattal sem, akik akkor sem tudtak volna élre kerülni, ha az osztrákok három ugrója is bukik a versenyen! Már már megalázó csapást mértek a mezőnyre, sokatmondó az a tény, hogy az utolsó körben az osztrákoknak (Schlierenzauer révén) már elég lett volna egy 120 méteres (!) ugrás is, hogy megnyerjék a versenyt! Egyébként utoljára ilyen nagy arányú győzelmet az Okabe-Nishikata-Harada-Saito összetételű japánok arattak éppen 15 évvel ezelőtt, akkor ők a németeket (és persze a többi nemzetet) leckéztették 120,2 pontos különbségű győzelemmel. Az osztrákok 1992 (azaz a csapatversenyek bevezetése) óta messze a legtöbb győzelmet aratták, 22-szer nyertek (a második finnek 15 arannyal követik őket) és 45 érmet gyűjtöttek be a Világkupa szezonok alatt, a Nemzetek Kupáját pedig már zsinórban 7. alkalommal söprik be, nevezetesen a 2005/06-os szezon óta. A szlovének VB-n szerzett meglepetés bronza után megérdemelten gyűjtötték be újabb érmüket, a hazai pálya, valamint a 8-ból öt 200 m fölötti ugrás megtették hatásukat, szépen búcsúztak el így a szép számban kilátogató szurkolóiktól. A verseny végén a norvégok is ünnepeltek. Az edzősködéstől meghatározatlan ideig visszavonuló finn tréner, Mika Kojonkoski váratlan húzásra szánta el magát, ugyanis leceket csatolt lábára és a sánc puklijától nekiiramodva síklott le tanítványaihoz, akik pezsgővel búcsúztatták csapatukat számos sikerhez hozzájuttató és közel tíz évig irányító mesterüket. Szép pillanat volt!

Mika Kojonkoski adatlapja.doc 

Az első kör első sorozata a 16-os beülőből indult 10 nemzet részvételével, közülük hiányzott az a japán csapat, melyből csak Daiki Ito maradt hírmondónak, miután még a csütörtöki selejtezőn Kasai zúzódásokat, Yumoto pedig a csuklóján szenvedett el (szerencsére nem túl komoly) sérüléseket. Mivel Takeuchi és Yoshioka sem tudta magát kvalifikálni a pénteki versenyre, így a két sérült játékossal együtt hazautaztak a manapság nem túlzottan a béke és nyugalom szigetéről elhíresült Japánba. Mivel a vasárnapi fináléban csak a Világkupa legjobb 30 ugrója vehet részt (összetettbeli helyezésük alapján), így nem volt értelme, hogy tovább maradjanak.

Az első sorozat legnagyobb ugrását (215,5 m), amiért már joggal szólalhatott meg a híres Planica dal az osztrákok érték el Morgensternnek köszönhetően, aki a norvégok képviseletében ugró Bardallal (207,5 m) szemben szerzett tíz pontos fórt. Meglepetésre az oroszok fordultak a 3. helyen, Karelin 208 m-es ugrása által nagyon jól indult így a verseny számukra, szintúgy, mint az elmúlt két csapatversenyen is, aztán a végére kifulladtak és egyszer sem jutottak tovább. A finnek most is, úgy mint legutóbb igen rosszul kezdtek, Muotka csak 174 m-en ért földet, ezzel pedig épp hogy továbbjutó helyen álltak. A szlovének sem kezdtek jól, pedig Prevc mostanság az egyik legjobb ugrójuk, 185,5 m-rel a 6. helyre jöttek be. A lengyelek első embere Hula sem volt a topon ugrásával (183,5 m), de ez talán nem is volt meglepő, ők a végére tartogatták az erejüket. A Schmitt nélkül felálló németek elsőként Neumayert küldték „harcba”, viszont ő is csak épp hogy túlszárnyalta a K-pontot (189,5 m), így ők a 4. helyen fordultak a következő körre. Az erősebb hátszél eredményeképp a zsűri úgy döntött másfél méterrel emel a nekifutó hosszon, így a második sorozatban az oroszok tovább folytathatták remeklésüket, igaz, Kornilov már jóval elmaradt csapattársa teljesítményétől (194 m), viszont előnyük minimálisan apadt csak, így továbbra is a bronz helyen tudtak maradni.

A franciák második embere az északi összetettes világ- és olimpiai bajnok Jason Lamy Chappuis volt, akinek ugrása a legnagyobb volt (201,5 m) csapattársai közül, így a pillanatnyi 6. hely akkor még továbbjutást ért számukra. Az osztrákok Kofler révén (212 m) kezdtek meglépni a mezőnytől, Evensen nem tudott vele lépést tartani, így a norvégok – bár maradtak a 2. helyen – már 20 pontos hátrányban voltak. A finnek Koivuranta által hiába teljesítettek jól (195,5 m), a franciák váratlan remeklése kieső helyre taszította őket. A harmadik sorozatban a szlovének eddigi K-pont körüli ugrásaik után megkezdték felzárkózásukat, ezt Tepes 206 m-es ugrásának köszönhették. Az oroszok viszont megkezdték mélyrepülésüket, Rosliakov 173,5 m.-e jelentősen vissza vetette őket a mezőnyben. A lengyelek egyik adu ásza következtt Stoch személyében, aki 206,5 m-ével dobogós helyre repítette csapatát. Az olaszoktól meglepetésre az a Morassi volt a leggyengébb, aki előző nap még új egyéni rekorddal (215,5 m) rukkolt elő, most csak 176 m-re volt képes. Keituri 176 m-es ugrásával továbbra is kieső helyen tartotta a finneket, csak legjobbjukban (Hautamäki) bízhattak már, hogy ez a szégyen ne történhessen meg velük. Az osztrákok és norvégok közti pontkülönbség pedig tovább nőtt, már 50 pont (!) volt közöttük, melyet Koch 221,5 m-es ugrásával tett egyértelművé.

A norvégoktól a Jacobsen helyére bekerült ex világcsúcstartó Romören csak 198,5 m-rel tudott hozzájárulni csapata teljesítményéhez. A németektől a halovány formát mutató Hocke csak 176,5 m-t produkált, így csapatával a 6. helyre estek vissza. Az utolsó sorozat ugrásai választ adtak a legfontosabb kérdésekre, miszerint kik folytathatják a második kört és kik várhatják legkedvezőbb pozícióból a versenyt. A zsűri közben visszább vett egyet a beülőből (18-as). Az olaszoktól Colloredo próbálta bent tartani a második körre is csapatát, melyre volt is remény, hiszen 200,5 m.-es ugrást hajtott végre. A franciáktól Chedal (197,5 m) gondoskodott arról, hogy hosszú idő után ismét pontokat szerezhessenek csapatban. Ez utoljára tavaly Willingenben sikerült nekik, amúgy pedig az elmúlt 14 verseny alatt másodszor élték át a továbbjutás örömét. A csehek, akik az első 3 kör alatt végig kieső helyen álltak szintén legjobb emberüknek köszönhették a továbbjutásukat, minderről Koudelka gondoskodott 203,5 m-ével és csupán másfél ponttal bizonyultak jobbnak a kiesett olaszoktól. A másik búcsúzó nemzet az orosz volt, hiszen Trofimov csak 166 m-re volt képes, így ő, valamint Hautamäki (205,5 m) mentette meg a finneket a kínos leszerepléstől. A németek legjobbja, Freund tett ki magáért és csapatáért, aki 212,5 m-ével csak a biztos 5. helyet tudta tartani. A hazaiak egyre nagyobb hangorkánja mellett ugorhatott Kranjec, akit doppingolt is ez, az első kör legnagyobb ugrásával (223,5 m) egészen a dobogóig hozta föl csapatát.

A lengyelek „motorja”, Malysz 207,5 m-es ugrásával csak 3 ponttal maradt el a szlovénektől, így ekkor még teljesen nyílt volt a bronzérem sorsa. A dobogó első két fokát az osztrákok és norvégok bérelték ki, melyeket sikeresen tudtak is tartani. Míg Hilde 200,5 m-ig repült, addig az osztrákok utolsó embere, Schlierenzauer 3 beülővel lejjebbről is 220 m-ig tudott suhanni, így a „sógorok” már elképesztő fórral, 85 ponttal vezették a versenyt.

A szlovének egy 180,5 m-es ugrással is (Prevc) jócskán növelték előnyüket a lengyelekkel szemben, akiktől Hula rontott egy nagyot, csak 160 m-en tudott talajt fogni. Ezt a botlást kihasználta a német csapat is, Neumayer 187,5 m-es ugrásával maguk mögé utasították a lengyeleket. A csehektől Janda (170,5 m), a finnektől pedig Muotka (156 m) hibázott nagyot, így ők már legfeljebb csak egymással csatázhattak a 6. helyért a későbbiekben, a franciák pedig az utolsó helyet bérelték ki a verseny végéig. A következő körben a Kofler-Evensen párharcból is az osztrákok kerültek ki győztesen, pedig mindketten remek kört tudhattak magukénak, míg előbbi 216,5, addig utóbbi 210 m-en landolt és ha minimálisan is, de tovább növelték előnyüket az osztrákok. A szlovének második embere, Damjan ugrott egy hatalmasat, aki 220,5 m-en tette le magát, mellyel bebiztosították 3. helyüket, már 40 ponttal vezettek azokkal a lengyelekkel szemben, akiktől Zyla hajtott végre egy nem várt hatalmas ugrást (mely egyéni legjobbja is lett egyúttal), ő 210 m-en ért földet. 

A németek visszaszorultak az 5. helyre, miután Mechler csak a K-pont környékére (185,5 m) ugrott. A harmadik sorozatban Koch csak 200,5 m-es ugrást tudott csak végrehajtani, de miután Romören sem ugrott nagyobbat (197 m), így újabb pár ponttal nőtt a különbség köztük. A szlovénektől Tepes (207,5 m), míg a lengyelektől Stoch (197,5 m) ugrott és hiába volt köztük távolságban 10 méter különbség, ez pontokban egyáltalán nem mutatkozott meg, szinte ugyanannyit kaptak ugrásaikért, így a különbség is maradt, egyáltalán nem fenyegette veszély a szlovének 3. helyét. A németek leggyengébb láncszeme továbbra is Hocke volt, aki csupán 163 m-re volt képes, így már 60 ponttal voltak a lengyelek, míg 100-zal a szlovének mögött! Az utolsó sorozatban már nem változtak a helyezések, legfeljebb a pontkülönbségek nőttek. Az osztrákoktól Schlierenzauer zárta a sort, aki 209,5 m-ével tovább növelték előnyüket, mivel Hilde csak 198,5 m-t tudott összehozni, így az osztrákok minden idők legnagyobb különbségű győzelmét aratták Planicán, 135 ponttal nyertek és új csúcsot állítottak föl ilyen téren is!

A szlovének legjobbja, Kranjec 212,5 m-rel, míg a lengyelek utolsó előtti versenyén szereplő Malysz 209 m-rel fejezték be saját körüket, így a bronzérem sorsa egy pillanatig sem forgott veszélyben, megtartották közel 40 pontos előnyüket a lengyelek ellen. A németek pontszámán Freund kozmetikázott egyet 205,5 m-es ugrásával, de így tett a cseheknél Koudelka (203 m), míg a finneknél Hautamäki (204,5 m) is, bár a helyezéseiken nem tudtak már változtatni. Az utóbbi években nem volt példa arra, hogy a fináléban szereplő csapatok között ilyen nagy különbségek legyenek. A „legszorosabb” eredmény a németek és csehek közt alakult ki, 25 ponttal a németek bizonyultak jobbnak.

Verseny statisztika - Planica 2.xls

Egyéni verseny esetén ez a végeredmény születik (csak érdekességképpen):