Már a délelőtt sorra kerülő selejtező alapján következtetni lehetett a végső kimenetelre. Míg Petra Majdič a végére kiengedve is laza 5 tizeddel felállította a legjobb kvalifikációs időt honfitársát, Katja Visnart megelőzve, addig két még talpon álló riválisa, Kikkan Randall a 13-as, míg Arianna Follis mindössze a 23-as rajtszámot tudta megszerezni. Az amerikai 29, az olasz csak hét ponttal volt elmaradva az olimpiai bronzérmes szlovéntól a verseny előtt a sprinterek szakági pontversenyében. Világkupa-döntőről lévén szó csak feleannyi pontokat osztanak, azaz a maximális szerezhető mennyiség 50 volt.

 

Biztatóan mozgott még a verseny 2004-es győztese, a világbajnok Marit Bjørgen, általában elmondható, hogy az esélyesek Follis kivételével mind helyet követeltek maguknak a legjobb tizenkettő közt. Markáns meglepetés talán csak a hazaiak részéről Hanna Falk kiesése volt, a jól csengő norvég nevek majd a hétvége folyamán lesznek igazán ütőképesek, lévén nem igazán erős sprinterek.

 

A középdöntők első csoportjában rögtön megmutatta Petra Majdič, milyen nagyszerű formában is van, a norvég Maiken Caspersen Fallával együtt hamar elhúztak a Muranent és Fabjant is felvonultató mezőnytől, továbbjutásuk biztos tudatában a végén ki is engedhettek. A második futam bizonyította, nem mindig érdemes messzemenő következtetéseket levonni a selejtezős eredményekből. A taktika dominált, ez hozta meg Saarinen sikerét, mögötte meglepetésre a kanadai Perianne Jones léphetett még tovább, a délelőtti negyedik Smutna és hetedik Anna Haag búcsúzni kényszerült. Anna csalódását azért némileg orvosolhatta barátja, Emil Jönsson szereplése. A harmadik csoportban Ingermarsdotter vitte a prímet, nem is lehetett elvenni első helyét, Katrin Zeller viszont némi meglepetésre lehajrázta a 2007-es világbajnok Astrid Jacobsent. A negyedik futamot végig uralta Katja Visnar, mögötte Kalla és a szlovák Prochazková is nagy hajrát vágott ki, így utóbbi is továbbléphetett idővel. A zárómenet Marit Bjørgen tükörsima elsőségét hozta, az összetett idei győztese, Kowalczyknak sem kellett a végén aggódnia. A harmadik helyért Randall és Follis küzdött meg egymással, a klasszikus műfajban nem igazán versenyképes amerikai jutott tovább, Majdič tehát örülhetett, Follis korán búcsúzni kényszerült.

 

Az első elődöntőben újra demoralizálta ellenfeleit Majdič, kétség sem férhetett továbbjutásához. A szlovén olyan örömujjongásba kezdett a célban, mintha ez a döntő lett volna. Nem volt véletlen kitörő öröme, hiszen a döntővel minimum 16 pontot gyűjtött, s Randall legjobb esetben is csak ötvenet szerezhetne, a másik ágat ismerve eleve szinte ki lehetett zárni az amerikai továbbjutását. Majdič mögött hárman döntötték el egymás közt a kérdést, Prochazková benyúlása sikerült a legjobban, de még Falla is örülhetett „szerencsés vesztesként”, Saarinen ugyanakkor befejezte. A második elődöntőn kezdetben Kalla és Visnar iramodott meg jobban, egymást hergelték mind nagyobb tempóra. A célegyeneshez érve azonban már feltűnt Bjørgen, aki annak rendje és módja szerint gond nélkül elsuhant mellettük. A szlovénben maradt még annyi kraft, hogy másodikként Ingemarsdotter előtt továbbjusson. Randallnak és Kowalczyknak ez alkalommal nem osztottak lapot, vagyis Majdič szakági győzelme immáron tényként volt kezelhető.

 

A szlovén ennek örömére már az első emelkedőn megiramodott a döntőben, onnantól bottal ütötték a nyomát. Bjørgen talán kicsit bealudt, a többiek beszorították, nem tudta lereagálni a szlovén iramváltását, így jobb híján a magabiztos második hely jutott neki. A dobogó harmadik fokára is norvég, Maiken Caspersen Falla állhatott fel, aki a végén lehajrázta Ingermarsdottert. Az első métereken még vezető Visnarból a nap végére kifogyott a szufla.

 

 

Petra Majdič a jelenkor talán legnagyobb női sprintere, klasszikus stílusban feltétlenül. Első győzelmét is ebben aratta öt évvel ezelőtt. A drammeni győzelem nem kicsúszott eredmény, hanem valaminek a kezdete volt. A 2006/2007-es szezontól valamennyiszer a szakági tabella dobogóján végzett, egy második és a tavalyi harmadik helyezés mellett háromszor is elvitte a kis kristálygömböt. 12 éves Világkupás pályafutása során 24 győzelem és 47 dobogó fűződik nevéhez. Legjobb éve a 2008/2009-es volt, összesen kilencszer győzött, az összetettért is komoly versenyben volt, csupán 80 ponttal maradt el Kowalczyktól. Egy évre rá a harmadik helyet foglalta el a végelszámolásnál. A Tour de Ski versenysorozatban is fel tudott mutatni hat napi részsikert, egy összetett második és harmadik helyezést. Mindenki sprinterként ismeri, de akad azért néhány kimagaslóan jó eredménye hosszabb távokon is. 10 és 30 km-en is győzött már, mindannyiszor klasszikus stílusban.

 

A világversenyeken nem jött össze a hőn áhított aranyérem. A szapporói vb-n ezüst-, a februári oslói viadalon bronzérmet akasztottak nyakába, míg a tavalyi olimpia legnagyobb esélyeseként alighanem besöpörte volna hazája első téli ötkarikás aranyérmét, ha az edzésen nem zuhan bele az éles kanyar mellet elterülő mély katlanba. Összeszorított fogakkal, kegyetlen fájdalommal így is felállhatott a dobogó legalsó fokára.

 

 

.............................................................................................................................

 

 

A férfiak mezőnyéből akadt már néhány hiányzó, különösen a legjobb sprinterei maradtak távol a szezonzárótól. A selejtezőt tekintélyes, majdnem 4 másodperces fölénnyel a 2009-es világbajnok Ola Vigen Hattestad nyerte, megelőzve Northugot, Modint és Jönssont, az összetett-éllovas Cologna szerezte meg az 5-ös rajtszámot. A kiesők közt igazán meglepő nevet nem találtunk.

 

Hattestad az első középdöntőben is bizonyára erődemonstrációt tartott. Könnyedén otthagyta az első apró emelkedőnél a többieket, a végére volt már majd’ 20-25 méteres előnye, még vissza is nézhetett, hogyan öli egymást a két olasz és svéd Halfvarsson. Sokat mond, hogy a második Scolával együtt utóbbi is továbblépett szerencsés vesztesként. A második futamban egy jó darabig együtt haladt a mezőny, két kanyarral a cél előtt a fiatal norvég Finn Haagen Krogh vállalkozott támadásra, a célegyenesben aztán mellette és mindenki mellett eliramlott Emil Jönsson, különösebb izommunka nélkül. Nagy verseny volt a második továbbjutó helyért, az utolsó métereken Dahl is elhagyta fiatal honfitársát. A harmadik hatosban Eldar Rønning és Dario Cologna hosszú hajrája döntött, a többiek nem vették eléggé komolyan iramváltásukat, mire észbe kaptak, esélyük nem volt beérni őket. Petter Northug is hozta a kötelező feladatot, a célegyenesre fordulva elindult, onnantól csak a hátát nézték. A végére alaposan kiengedett, így Newell valamelyest megközelítette. Remek hajrája szintén elődöntős szereplést ért Brandsdalnak. Az utolsó középdöntőben nagyon hamar kettészakadt a mezőny, Jesper Modin és a finn Matias Strandvall „szökése” sikeresnek bizonyult, Richardsson még talán időben észhez kapott, ám elcsúszott a cél előtti kanyarban.

 

A selejtező és a középdöntők alapján még azt gondolhattuk, hogy Hattestad kimerítő versenyfutásra késztetheti majd Jönssont, elvégre mindkétszer toronymagasan ő futotta a legjobb szintidőt. Még az első elődöntő sem adta meg igazán a választ, miután a két kiválóság ellentmondást nem tűrve hagyta ott a többieket. Jönssont vitte előre a szíve, a rend kedvéért azért lehajrázta ellenfelét, nem mintha bármelyikük a határon síelt volna. A követőket sokáig Cologna vezette, a végén nevető harmadikként az olasz Fulvio Scola örülhetett, a célegyenesre mindkét norvégnál többet tartalékolt. A második elődöntő érdemi része a végén következett, amikor az addig okosan megbújt Northug elképesztő irammal néhány méter alatt felkapaszkodott az élre. Modin helyezéssel, Newell idővel került fináléba.

 

Az amerikai és az olasz mellett tehát két-két norvég, illetve svéd kapott helyet a nagydöntőben. A hazaiak az elején összedolgoztak, a kanyarban lezárták Hattestad elől az utat, majd némi lépéselőnyre tettek szert. Sejteni lehetett, hogy Northug félelmetes hajrájára épülő taktikája Jönsson ellen kevés lesz, Modint ugyanakkor Hattestaddal együtt meg sikerült előznie.

 

 

Emil Jönsson pályafutása tízedik sikerét aratta az immáron kétszeres Sprint Világkupa-győztes svéd, érdekesség, hogy most sikerült először hazai környezetben nyernie, korábban egy második és egy harmadik helyezést tud felmutatni Stockholmból. A tökéletes évet egy világbajnoki győzelem szolgáltatta volna, ám Oslóban meg kellett elégednie a bronzéremmel.

 

A Világkupa-döntő péntektől vasárnapig Falunban folytatódik, sorrendben prológ, üldözéses és hendikep indítású verseny zárja az idei VK-szezont.