A fővárostól mintegy 100 km-re fekvő, a Vesijärvi folyó partján elterülő százezres város, Lahti a téli sportok impozáns szentélye. A Lahti Ski Games, vagy – ahogy arrafelé hívják – a „Salpausselän Kisat” távolra visszanyúló múltra tekint vissza, az első játékokat még 1923-ban rendezték. A síugrás, a sífutás és az északi összetett kezdetektől fogva alapvető része a programnak, későbbiekben az alpesi sít és a biatlont részévé tették, manapság ismét a nagy hármast bonyolítják le. (Az Alpesi Sí Világkupával nehéz volt összehangolni, a sílövők külön szervezet égisze alatt más időpontban látogatnak Lahtiba.)

 

Pécs testvérvárosa egyedülálló módon hat alkalommal (1926, 1938, 1958, 1978, 1989, 2001) adott otthont az északi sportágak világbajnokságának. Itt született a síugrók közül a tegnap visszavonult Janne Ahonen, a kétszeres olimpiai bajnok Toni Nieminen, a mostaniak közül Ville Larinto és Kalle Keituri; szintén innen származik a finn labdarúgó-válogatott rekordere, Jari Litmanen, vagy a Werder Bremen kőkemény védője, Petri Pasanen.

 

 

Szombaton került sor a két üldözéses versenyre, a hölgyek 10, a férfiak 20 kilométeren mérték össze tudásuk, felerészben klasszikus, felerészben szabadstílusban, közte egy léccserével. A lányoknál teljesnek volt mondható a mezőny, mindenki rajthoz állt, aki számított. Marit Bjørgen vezetésével már a klasszikus táv első felénél, a legnagyobb emelkedőnél meglógott egy hét fős csoport. A norvég Johaug, a lengyel Kowalczyk, az olasz Longa és Follis, valamint a két svéd, Kalla és Haag alkották az élbolyt. Az első egy-két km-en még biztatóan mozgó Astrid Jakobsen, valamint a hazaiak nagy bánatára Aino Kaisa Saarinen is a leszakadók közt foglalt helyet.

 

A táv feléhez Arianna Follis ért leghamarabb, de árnyékában ott loholt honfitársa és a két norvég mellett Kowalczyk is. A svédek nem bírták a norvégok iramváltásait, már bő 10 másodperces hátrányban cserélhettek lécet, az üldözőket vezető Saarinen az etap végére már csaknem utolérte kettejüket. A vb üldözéses versenyében (akkor 5 km-rel nagyobb volt a táv) diadalmaskodó Bjørgen nem sokkal a léccsere után lesett, miután felkelt, már nem tudta megközelíteni a két főre szűkült élbolyt. Therese Johaug ugyanis az egyik jelentős emelkedőn akcióra vállalkozott, iramváltását hosszabb távon csak Kowalczyk bírta lereagálni, Arianna Follis csak tisztes távolból, saját tempójával volt képes követni őket.

 

Bjørgen 7,5 km-nél már közel negyed perces elmaradásban volt Johauggal szemben, betagozódott Longa és a két svéd mellé, s minthogy hátrányuk még Follishoz képest is folyamatosan növekedett, mindannyian a hajrára tartogatták erejüket. Nagyobbrészt Johaug diktálta a tempót az élen, ám a célegyenesbe már a lengyel fordult be elsőként, a papírforma mindenképpen az ő sikerét ígérte, hiszen Johaug tudvalevőleg nem a hajrák és a magas végsebesség embere. Az utolsó métereken mégis ellenállhatatlan hajrába kezdett a 30 km-es tömegrajtos verseny világbajnoka, s jobb lécdobással, a célfotó tanúsága szerint valamivel előbb érte el a célvonalat. Ha egyszer egy üzlet beindul, a 23 éves Johaug az egyéni vb-cím után élete első Világkupa-győzelmét is learatta.

 

Follis higgadt versenyzéssel dobogóra állhatott, mintegy 23 másodperces hátrányt szedett össze. A két svéd vezette négyesből Bjørgennek maradt több ereje az utolsó méterekre, magabiztosan lehajrázta Kallaékat. Saarinen már csaknem 50 másodperces hátrányt szedett össze, szurkolóinak azt a szívességet azért megtette, hogy lehajrázta Skofterudot, így beért a 8. helyen.

 

 

 

A férfiaknál 76 főt számlált a mezőny, két nagy nevet hiányolhattunk a listáról, a vb-n három aranyérmet is begyűjtő Petter Northugot, valamint a svédek klasszisát, Marcus Hellnert. Durván 5 km-ig együtt haladt a mezőny, ekkor azonban Lukaš Bauer, Dario Cologna és Daniel Rickardsson akcióra adták a fejüket (pontosabban Cologna nem akarta engedni, hogy a két klasszikus stílusban erős vetélytárs túlzottan ellógjon), a klasszikus rész végéig ki is építettek közel 15 másodperces különbséget az őket követő tízfős csoporthoz viszonyítva. Egy rövid ideig egyébiránt még az orosz Ilja Csernusov próbálkozott tartani őket, de nagyon korán besorolt a követőbolyba.

 

A szabadstílusú etap elején más sebességi fokozatba kapcsolt a Heikkinen- Szedov vezette mezőny, 13 km környékén még csak az „előőrs” (két olasz, Moriggl és Clara) érte utol Baueréket, a táv háromnegyedére kialakult egy tizenhét főt számláló élmezőny, amit a továbbiakban hol Richardsson, hol Heikkinen, hol Angerer vezetett, komoly szökési kísérletre és komolyabb iramváltásra sem került sor, legalábbis a csoportból az esélyesek nem szakadtak le. Az utolsó métereken aztán az addigi okosan megbújó sífutók vitték a prímet. Dario Cologna megállíthatatlan bizonyult, simán nyerte a sprintet, megelőzve két franciát, Maurice Manificat-t (6. VK-dobogó)és Vincent Vittoz-t (23. VK-dobogó). A finneknek ezúttal csak a 14.- 16. helyezések jutottak: Lallukka, Heikkinen, Jauhojärvi sorrendben.

 

.............................................................................................................................

 

Vasárnap tűzték programra a sprintversenyeket. A hölgyeknél Kikkan Randall kevéssel vezette ugyan a szakági tabellát, de minekután Lahtiban, majd hét közben Stockholmban is klasszikus stílusban került sor a legrövidebb számra, s az amerikai ebben a műfajban nem az igazi, sejthető volt, hogy lekerült róla a piros trikó. A selejtezőben nem történt nagy meglepetés, érzékeny veszteséget egyetlen esélyestől sem vettünk. A legjobb kvalifikációs idő tulajdonosa az egykori világbajnok Astrid Jacobsen lett, aki a második Saarinenre több mint 2 másodpercet vert az egyéni indításos délelőtti ráhangolódáson. A favoritok mind a mezőny első negyedében foglaltak helyet, egyedül Petra Majdič 24. helyezése okozhatott riadalmat a szlovéneknek, nem mintha akkor kellett volna megszakadnia.

 

A középdöntők közül az elsőben Follis és Jacobsen a végére kiengedve is fölényesen uralták futamukat. A második hatosban foglalt helyet Bjørgen, Majdič és Longa is, kiváló tempóban tudták le a pályát, s noha valamivel elmaradtak az előző futam idejétől, kiegészülve a svájci Doris Trachsellel kiegyenlítettebben teljesítettek, így mind a négyen továbbléphettek. Nem történt nagy meglepetés a harmadik menetben sem, Ingemarsdotter és Muranen kéz a kézben érték el a célvonalat, Randall a várakozásoknak megfelelően nem tudott velük konkurálni. A negyedik középdöntő hozta a legérdekesebb forgatókönyvet, hiszen a táv nagy részében vezető Magda Genuin a végére kipukkadt, avagy túl biztosra vette a figurát, így az utolsó néhány méteren Falk és Saarinen is elviharzott mellett, ami egyszersmind az olasz kiesését jelentette. Kalla és Kowalczyk magabiztos továbbjutása zárta az első kört.

 

Már a névsorból előre meg lehetett jósolni, hogy az első elődöntőben jóval gyorsabb szintidőt teljesítenek a lányok. Így is történt, Bjørgen már ebben a futamban bizonyította, hogy tegnapi szereplése egyszeri kisiklás volt, nagyon elverte a többieket, akik közül Follis még helyezéssel, Jacobsen és Majdič idővel szintén finalistának vallhatta magát. Az elsőben Muranen, a másodikban Saarinen bukott a célegyenesre fordító éles kanyarban, így finn versenyző nélkül rendezték a nagydöntőt, amibe a második futamból még Kalla és Kowalczyk jutott be. A lengyel nagy hajrával utasította maga mögé a sprintcsapatversenyben vb-aranyérmes Ingemarsdottert.

 

A döntőben nem volt kegyelem, Marit Bjørgen irgalmatlan fölénnyel hozta az első helyet, három másodperccel ért csak mögötte célba a honfitárs Jacobsen. A harmadik hely és az azzal járó 60 pont a Kowalczykot lehajrázó Petra Majdičnak jutott, aki így átvette a vezetést a sprinterek világkupájában. A stockholmi utolsó sprint előtt hét ponttal vezet a mai napon Kalla mögött hatodik Arianna Follist megelőzve, Randall 29 egységgel van elmaradva.

 

A férfiak selejtezőjét a szakági tabellát vezető svéd Emil Jönsson nyerte 3:10,28-as időeredménnyel, Golberget és Kjølstadot megelőzve. Nem a sprinttávok mestere, mégis váratlannak számított Dario Cologna kiesése, szintén nem került a legjobb harminc közé az olasz Frasnelli, Pasini és Pellegrino, a kanadai Kershaw, az orosz Parfenov, vagy a vb-n csodát tevő észt Peeter Kummel.

 

Az első középdöntőben rögtön megbizonyosodhattunk Emil Jönsson erejéről. A svéd specialista visszaverte az oroszok (Gyevjatyarov és Krjukov) és Fulvio Scola támadásait, a végére kiengedve is simán tartotta első helyét. A nagy küzdelmet hozó futammal a másik három is jól járt, hiszen továbbjutás lett a jutalma. A második hatosból többek is eséllyel pályáztak az elődöntős szereplésre, többek közt Andrew Newell is, de az amerikait a versenybírák az utolsó helyre sorolták, miután a finnek legnagyobb esélyét, Matias Strandvallt szabálytalanul akadályozta, ami a finn bukásához vezetett. A délelőtti selejtezőn visszafogottan teljesítő Dahl mellett Jesper Modin került még a legjobb 12 közé. A harmadik futamban sem örülhettek a finnek, ugyanis a norvég Rønning mellett az ő emberük, Colliander is elesett az egyik éles kanyarban. Hiába indult négy norvég ebben a futamban, egyedül Eirik Brandsdal folytathatta, igaz, ő meggyőző fölénnyel hozta az első helyet megelőzve a kazah Poltoranyint. Némi meglepetésre Martti Jylhä mentette meg a házigazdák becsületét, a norvég Golberggel kerültek az elődöntőbe. Az utolsó csoport hozta a legnagyobb meglepetést. A norvégok (Hattestad és Kjølstad) alaposan eltaktikázták magukat, későn indítottak, így mintegy átengedték az első két helyezést Panzsinszkijnak és Revitihnek.

 

A sífutók már-már jégkorongmérkőzéshez hasonlították azt a test-test elleni küzdelmet, ami a pozíciószerzésért ment egymás közt. Az első elődöntőben hárman-négyen akartak egyszerre beférni a kanyarokban, kész csoda, hogy nem akadtak össze léceik, így a célegyeneshez mind a hatan nagyjából együtt érkeztek. Nagy volt a küzdelem, ismét csak Jönsson mögött, a svédet nem lehetett megállítani. Némi meglepetésre Dahl lehajrázta az olimpiai bajnok Nyikita Krjukovot, de neki sem kellett bánkódnia, hiszen Modinnal együtt szerencsés vesztesként döntőbe került. A másik elődöntő kettős norvég továbbjutást hozott, Golberg-Brandsdal sorrendben.

 

A fináléban tehát három norvég, két svéd és egy orosz sífutó kapott helyet. Mindhárom futamában remek erőt képviselt Emil Jönsson, s nagy esélyeshez méltón szerepelt az utolsó megmérettetésen is. Figyelt, nem engedte, hogy körbezárják, amikor kellett, a célegyenesben ismét ellenállhatatlanul hajrázott. A többieknek így csak a második hely juthatott, amit végül az első VK- dobogóját ünneplő Paal Golberg előtt Eirik Brandsdal szerzett meg. Emil Jönsson pályafutása során kilencedik alkalommal győzött a Világkupában, a vb-bronzérmes mostani sikerével megvédte szakági elsőségét a sprinterek között.

 

A sífutók is befejezik a héten idei Világkupa-szereplésüket. Szerdán a stockholmi sprint következik, ahol kiderül a női sprinterek közti elsőség sorsa, majd Falunban amolyan „mini-Tourral” zárják az évet, melynek keretében rendeznek sprintet, tömegrajtos és hendikepindításos versenyt.