Az északi összetett második versenyszáma az oslói VB-n a normálsáncos csapatverseny volt. A verseny végül papírforma-eredményt hozott, ami azonban a két nappal ezelőtti egyéni verseny után már-már meglepetés: az osztrákok magukhoz tértek, és nagy csatában centikkel legyőzték a remeklő németeket. A hazaiaknak meg kellett elégedni a bronzéremmel.

Nagy versenyre számíthattunk ma az északi összetett első csapatversenyén. Az előzetesen nagy esélyesnek tartott osztrákok és norvégek az első egyéni versenyen nagyot betliztek, a franciák sem voltak valami meggyőzőek, a Világkupa-idényt végigszenvedő németek viszont remekeltek, és előkerültek a középmezőny ködéből az amerikaiak is.

Összesen 12 csapat nevezett a csapatversenybe, közülük Oroszország és Észtország inkább csak a tisztes helytállásért küzdhetett. A középmezőnyben Szlovénia, Csehország, Finnország, Japán és Olaszország vetélkedhetett egymással, ám az sem okozott volna hatalmas meglepetést, ha közülük valaki/valakik meg tudják szorongatni a fentebb említett élcsapatokat - két éve a japánoknak sikerült.

Az oroszok első embere, Szergej Maszlennyikov kezdte a síugrást, meglepően jó, 97,5 méteres ugrással (6.). Az észtek nyitóembere, Aldo Leetoja sem lehetett elégedetlen 95 méterével (8.), a szlovén Gasper Berlottól viszont várható is volt egy remek repülés, fél méterrel maradt el a 100-tól (5.). Churavý sérülés miatt hiányzott a csehektől, a helyére beugró Lukaš Havránek nem is tudta igazán pótolni (10.). Hannu Manninentől maguk a finnek (7.) sem várhattak sokat ebben a részben, és Johnny Spillane is joggal ingatta a fejét, az amerikaiak sem kezdtek jól (9.). A japán Minato Juszuke 92,5 métere az addigi leggyengébb ugrást jelentette (11.), majd az idényben formán kívül teljesítő Alessandro Pittin ezúttal is alulmúlta az olasz elvárásokat (12.). François Braud hatalmasat ugrott, persze a franciáktól ugrásban ez talán el is várható, 103 méteres ugrásával alaposan feladta a leckét a többieknek (2.). Johannes Rydzek viszont megoldotta a leckét: fél méterrel Braud-t is felülmúlta (igaz pontokkal mögé került), tiszteletet parancsoló volt tehát a német kezdés (3.). A norvég nyitóember, Jan Schmid még ezt is felülmúlta, 106 métere egyértelműen jelezte, a szél is kedvez most a versenyzőknek (1.). Utolsóként David Kreiner ugrott az első csoportban, fő vetélytársaiknál kisebb ugrással nyitottak az osztrákok (4.).

A második csoportot az oroszok részéről Ivan Panyin jó ugrása nyitotta (7.), Kail Piho viszont gyenge ugrással szomorította az észteket (10.). Mitja Oranič ugrása 100 méterhez közelített, a szlovének tehát továbbra is bizakodhattak (5.), a csehek második ugrója, Aleš Vodsedalek viszont átlagos ugrásra volt csak képes (8.). Joni Karjalainen gyenge ugrása után a finnek még szomorúbbá válhattak (9.), Bill Demong viszont magához képest remekül ugrott (100,5m), visszahozta a versenybe az amerikaiakat (6.). Kobajasi Norihito gyenge ugrása a japán remények korai végét jósolta (11.), majd Mattia Runggaldier még őt is jócskán alulmúlta (79,5m), az olaszok reménytelen helyzetbe kerültek (12.). Sebastien Lacroix folytatta a francia remeklést (100,5m, 4.), Björn Kircheisen pedig folytatta a német csodát (103m, 1.). Magnus Moan síugrásban a norvégek gyenge pontja, most azonban rácáfolt erre (99,5m, 3.). Bernhard Gruber zárta a sorozatot, tőle sokat várhattak síugrásban az osztrákok, hozta is magát (2.).

Az oroszok harmadik embere az egyéni versenyben remekül ugró Nijaz Nabejev volt, aki az oldalszél miatt kisebb várakozásra kényszerült, eggyel lejjebb is hozták a beülőt. Nabejev most sem ugrott rosszul (7.), az észt Karl-August Tirmaa is alig maradt el tőle (11.).Joze Kamenik folytatta a szlovén remeklést, 100 méterig jutott (5.), Miroslav Dvořák viszont nem tudott javítani a csehek helyzetén (10.). A szépnevű finn, Eetu Vähäsöyrinki jót ugrott, rá is fért már csapatára (8.). Bryan Fletcher remekül ugrott, tovább éltek az amerikai remények (101,5m, 6.). Takahasi Daito hatalmas ugrással hozta vissza a halódó japán reményeket (102m, 9.), és Giuseppe Michielli is kicsivel közelebb hozta a többiekhez a leszakadó olaszokat (12.). Maxime Laheurte a nap addigi legnagyobb ugrását ugrotta, 110,5 méterrel új sáncrekordot ért el - ugrásban továbbra sem kell félteni a franciákat (1.). Tino Edelmann sem adta sokkal alább, nem akartak leszakadni a németek sem (105,5m, 2.). A harmadik norvég, Mikko Kokslien sem az ugrásával nyeri a versenyeket, ám most ő is kitett magáért (101,5m, 3.). Felix Gottwald zárta a sorozatot, ő is kitett magáért (101m, 4.) - a négy nagy nagyon ellépett a többiektől.

Az utolsó sorozatot Dimitrij Matvejev nyitotta, még egy beülővel lejjebbről, gyengécske ugrással csúfította el az addig remek orosz szereplést (10., +2:01). Han-Hendrik Piho az észt remeklésnek vetett véget (11., +2:39), a két kicsi utolsó ugrói alaposan kilógtak a mezőnyből. Marjan Jelenko az egyéniben remekül ugrott, most is odatette magát, a szlovének jó pozícióból várhatták a folytatást (6., +1:09). Tomáš Slávik viszonylag jót ugrott, a csehek így is a hátsó régióban maradtak (9., +1:55). Janne Ryynänen ugróspecialistaként 100 méterig jutott - ő legalább hozta a kötelezőt a finneknél (7., +1:39). Todd Lodwick is jót ugrott (100m), az amerikaiak ugrásban már-már régi formájukat mutatták (5., +1:08). Vatabe Akito közepes ugrása után a japánok letehettek az élmezőny beéréséről (8., +1:47), Lukas Runggaldier is csak a többi olaszhoz képest nyújtott jó teljesítményt (12., +2:51). Jason Lamy-Chappuis óriásit ugrott (107m, 1.), az összes francia remekül ugrott. Ahogy a németek is: Eric Frenzel világbajnokhoz méltó ugrással zárta a germánok remek ugróprodukcióját (106m, 2., +0:13). Håvard Klemetsentől el is várták a norvégok a nagy ugrást, tulajdonképp hozta is (102,5m, 3., +0:34), utolsó ugróként pedig Mario Stecher 100,5 méterével versenyben tartotta az osztrákokat (4., +0:49).

---------------------

A 4x5 km sífutásnak így a franciák vághattak neki az élről. Laheurte azonban a nem túl acélos francia sífutó-csapatból is inkább lefelé lóg ki, így nem lehettek komoly reményel tíz másodperces előnye megőrzésére. Főképp úgy nem, hogy a németek Rydzeket, a norvégok pedig szokásos taktikájuk szerint egy futógépet, Kokslient raktak be nyitóembernek. Az osztrákok az egyéniben kissé leszerepelt, ám előtte kiváló formában lévő Kreinerrel, az amerikaiak a nagyszerűen futó Demonggal, a szlovének Oranič-csal indítottak. A finnek egyetlen reménye az lehetett, ha Manninen felcsillant valamit régi formájából, és nyitóemberként felhozza őket az élboly közelébe - nem így történt, bár nem jött rosszul.

Laheurte pár száz méter után eladta előnyét, innentől kezdve azonban jó darabon Rydzekkel tudott haladni. Kokslien azonban nemcsak a franciánál, de junior világbajnok németnél is gyorsabb volt, fokozatosan beérte őket. Nem elégedett meg ennyivel, nem lassult be, ezzel pedig a franciák sorsa el is dőlt: Laheurte a végére nagyon elfáradva közel 20 másodperces hátránnyal adta át a lehetőséget Lacroix-nak. Rydzek viszont tartotta a lépést a norvéggal, együtt érkeztek az első váltáshoz. Mögöttük Oranič féltávig együtt haladt Demonggal, de ráfázott, a második körben teljesen elmaradt, láthatóan ereje végérer érve vánszorgott be a célba. A szlovének ezzel ki is szálltak a dobogóért folyó versenyből, inkább hátrafelé kellett tekintgetniük. A japánok ugyanis Kobajasival egyre közelebb értek, sőt, Manninen is kéz a kézben haladt a távol-keletivel. Demong viszont jócskán előttük már Kreinert sarkában adta át a váltót.

A németek második embere Frenzel, a norvégoké Klemetsen volt - papíron itt nyerhették volna meg a versenyt a germánok. Gruber megháláta a bizalmat az osztrákoknak (az utolsó pillanatban került be Denifl helyett), némi meglepetésre nemcsak a leggyengébb amerikait, Fletchert rázta le, de hatalmas hosszú hajrával elhaladt a végére teljesen elkészülő Lacroix mellett, sőt, 20 másodpercen belülre került az élen állókhoz képest. Az újdonsült világbajnok Frenzel ugyanis talán kicsit elkényelmeskedte a dolgot. Klemetsen erős abban, hogy egy nála erősebb rivális árnyékában sokáig tartja az iramot, ám ha Frenzel olyan formában jön, mint az egyéniben, a norvégnak aligha lett volna esélye. 3 km-nél, az emelkedőn Klemetsen így is megzsibbadt, de hatalmasat küzdött, így a végén sem volt jelentős elmaradása Frenzellel szemben. A japán-finn-szlovén trió egymás társaságában ért a váltóponthoz, Vatabe, Jelenko és Ryynänen az utolsó két emberre bízta a dolgot.

Az osztrákok harmadik embere, Gottwald pillanatok alatt ledolgozta 20 másodperces hátrányát, Jan Schmiddel együtt felért a németek mai gyenge pontjára, Kircheisenre. Az emelkedőn aztán robbantott az osztrák, és ezzel véget is értek a hazaiak reményei: Schmid teljesen összecsuklott, gyakorlatilag feladta a küzdelmet, a váltáshoz 20 másodperc feletti hátránnyal érkezett. A németek és az osztrákok között dőlhetett el az aranyérem sorsa. Az amerikaiak sem adták fel, Spillane könnyedén a franciák (Braud) elé került, az éremre azonban vajmi kevés esélyük maradt. A 6. helyért a japánok már csak a finnekkel csatáztak, Karjalainen és Takahasi tempójával Kamenik nem tudott versenyre kelni, a szlovének leszakadtak.

A norvégek utolsó embere, Moan tett még egy elkeseredett kísérletet: az elején nagyot robbantott, 800 méter alatt ledolgozott 13 másodpercet, miközben az élen a német Edelmann és az osztrák Stecher már a finisre gondolva egymásra figyeltek. A kamikaze-kezdés azonban meghozta várt böjtjét: Moan izmai besavasodtak, az emelkedőnél sokkal lazábban mozgott Edelmann és Stecher, egy ideig követte őket 10-15 méteres hátrányból, aztán beletörődött, nem bírta a fokozódó iramot. Az aranyért csatázó páros együtt ért a célegyenesbe, Edelmann valamiért jobb oldalról akart elmenni Stecher mellett, de az osztrák lezárta az utat annyira, hogy hosszú lábmozdulatokat ne tudjon tenni a német. Edelmann megingott, ezzel el is dőlt az elsőség kérdése, végül mégis osztrák papírforma-győzelem született. Moan több mint 40 másodperces hátránnyal hozta be a bronzot érő helyre Norvégiát, mögötte az amerikaiak záróembere, Lodwick érkezett be nagy magányban. Lamy ma sem tett csodát, a franciák másfél perces elmaradással csak az 5. helyet szerezték meg, míg a 6. helyre a kiválóan teljesítő Minatónak köszönhetően a japánok érkeztek. A finn záróember, Vähäsöyrinki nagyon elfáradhatott, a végére már a szlovének is látótávolba kerültek, ám sikerült legalább a 7. helyet megtartania. A szlovének mögött a 9. helyet a kiválóan futó olaszok szerezték meg, akik az utolsó helyről indulva utasították maguk mögé a cseheket, oroszokat és észteket.

---------------------

Ausztria nagy favoritként tulajdonképp papírforma-győzelmet aratott. Az egyedüli ok, ami miatt mégis talán kicsit meglepő a győzelmük, az az egyéni versenyben mutatott gyengélkedésük - alighanem a sífutás végén már többen is a mai napra tartalékoltak. Nyugati szomszédunk harmadik VB-győzelmét szerezte csapatversenyben, 2003 után sikerült újra nyerniük.

Németország nagy lehetőséget szalasztott el: négy versenyzőjükből három bombaformában volt - a legrutinosabb csapattag, Björn Kircheisen azonban nem tudott annyira extrát nyújtani, mint a fiatalok. Hatodik alkalommal szerzett dobogós helyet VB-n a német csapat, a győzelmet azonban továbbra is hiába üldözik. Pedig nem sokon múlt, talán ha Stecher nem húz rá Edelmannra a célegyenesben...

Norvégia váltója kisebb csalódást okozott a hazai nézőknek. Persze, inkább csak a hazai pálya előnyében bízhattak, Klemetsen és Schmid sífutásban ritkán tudja felvenni a versenyt a legjobbakkal. Ez pedig két ilyen ellenféllel szemben csak a bronzra lehetett elég. A norvég váltó 14 alkalommal állhatott fel a világbajnoki dobogóra.