A mai napon az északi összetett mezőnye is bemutatkozott az Oslóban zajló Északi Sí Világbajnokságon, az egyéni normálsáncos versennyel vette kezdetét számukra a VB. A nagy esélyesek közül csak Felix Gottwald fért fel a dobogóra, ám az osztrák is csak annak legalsó fokára, a mai nap ugyanis a németekről szólt: Eric Frenzel fantasztikus ugrás után jól gazdálkodott előnyével sífutásban, Tino Edelmann pedig - kis szerencsével - lehajrázta Gottwaldot. A Világkupa-éllovas Jason Lamy-Chappuis tűrhető ugrás után a futásban nagyon leszerepelt.

Az északi összetett helyzetét leginkább az alpesi sí kombinációs számával lehetne összevetni. Ha belegondolunk, ez lehetne a legnagyobb sportértékű és leglátványosabb szakág ezen a VB-n, hisz egyesíti magában a síugrást és a sífutást. Ugyanez a helyzet az alpesi kombinációnál, mely a lesiklást (vagy szuper-G-t) és a szlalomot foglalja magában. Ehhez képest a síugrás és sífutás, illetve a lesiklás és szlalom egy-egy világesemény súlypontja, az északi összetett és a kombináció pedig már-már a "megtűrt" kategóriába tartozik.

A szakág sanyarú helyzete jól látszódik a Világkupa igencsak ritkás menetrendjéből, vagy épp abból is, hogy itt még szóba sem került a nők "egyenjogúsítása", azaz az északi összetettben csak a férfiak versengenek. Na és persze a síugró előzetesünkben bemutatott James Lambert helyzete is jó példa arra, mire is tartják azt a sportágat: a 45 éves brit "tehetség" síugrásban nem indulhat, ezért északi összetettben ugrik egy jót, majd lehet, el sem indul az ezt követő sífutórészben - hisz futni nem nagyon tud.

A mezőny összetételére összességében mégsem lehet panasz, a legnagyobb ászok itt vannak Norvégiában, és küzdenek az idény csúcspontjának számító VB-ért. A Világkupát Jason Lamy-Chappuis szinte már hazavitte Franciaországba, arra nincs értelme tartalékolni - ez a VB most tényleg mindenek felett áll valamennyi résztvevő számára (ellenpéldának emlékezzünk csak az alpesi síre és Kostelićre).

A mezőny összetétele azért is dícséretes, mert az északi összetett "sokországos", nem fenyegeti az a túlzott nemzeti dominancia, ami például a németek által uralt szánkót, vagy akár az osztrák vezérelte síugrást (a síugró csapatversenyre aligha érdemes fogadni...). Francia (Lamy), osztrák (Gottwald, Stecher, Kreiner...), norvég (Kokslien, Moan) győzelem tűnik a legvalószínűbbnek, de odaérhetnek az elejére németek, amerikaiak, csehek, finnek, japánok, olaszok, svájciak... Egyszóval: az északi összetett kisebb elismertségét ez sem nagyon magyarázza.

A Világbajnokságon két egyéni és két csapatversenyre kerül sor. Mindkét kategóriában rendeznek egy normálsáncos és egy nagysáncos versenyt - ez az esélyek szempontjából nem jelent nagy különbséget. A jelenleg használatos ún. Gundersen-típusú lebonyolításban (lényege, hogy a síugrás különbségeit átszámolják időkülönbségre, és ennek megfelelően indulnak a versenyzők sífutásban) a síugrásban legfeljebb akkor dől el valami, ha egy ugrást nagyon elront valaki. A verseny fő része ebben a lebonyolításban a futórész, gyakran csak az utolsó métereken, sprinthajrában dől el egy-egy verseny. Igaz, a számot több mint egy éve uraló Lamy titka épp az, hogy többnyire már az ugrórész után az élen áll, és meg tudja tartani előnyét. Nagy ellenfele, az utolsó szezonját futó osztrák Felix Gottwald viszont az ugrórész után rendszeresen hatalmas hátrányba kerül, amit aztán a mezőny egyik legjobb sífutójaként próbálhat visszahozni - a szezon második felében egyre kevesebb sikerrel. Honfitársai közül Mario Stecher kisebb sérülés után tér vissza, elvileg már teljesen felgyógyultan, David Kreiner viszont csúcsformában érkezik a VB-re. A hazaiak közül a régóta élmezőnyben lévő Magnus Moan gyengébb idény (és hagyományosan pocsék ugróforma) után kevésbé tűnik esélyesnek, mint Mikko Kokslien, aki kiváló formát mutatott az elmúlt versenyeken. A németek eddigi idénye elég gyengécske, de Tino Edelmannban, Eric Frenzelben, Björn Kircheisenben vagy Johannes Rydzekben mindig benne lehet egy jó eredmény, csakúgy, mint az olimpián egy "érdekes" körülmények között zajló versenyen remeklő, ám a mostani idényben igencsak eltűnő amerikaiak (Loddwick, Spillane, Demong). A finnek ugróspecialistája, Janne Ryynänen, a japán Vatabe Akito, az olasz Lukas Runggaldier, a cseh Pavel Churavý vagy a svájci Seppi Hurschler idei formájuk alapján csapatuk zászlóshajói lehetnek, jó napot kifogva akár a dobogó közelébe is kerülhetnek - de ehhez meg kell küzdeniük a fentebb felsoroltakkal, vagy akár olyanokkal, akikre e rövid és hézagos felsorolásban nem jutott hely.

--------------------

A mai, normálsáncos versenyt az ukrán Andrij Parhomcsuk nyitotta a ködös, szeles időben, összesen 59-en álltak rajthoz, 18 ország képviseletében. Szokás szerint a végén kerültek sorra a menők, ennek megfelelően az első igazán jó ugrásokra várni kellett. AZ 5-össel induló lengyel Adam Cieslar jutott elsőként 90 méter fölé - meg sem állt 97,5 méterig, ezzel bizakodhatott egy egész jó pozícióban (25., +1:23). A fentebb említett Lambert ugrott egy kellemes 50 métert, így "kiváló" 3 pontos teljesítménnyel várhatta a sífutást. Legalább hátraeséstől nem kellett tartania (58., miután egy fehéroroszt kizártak, +7:39)...

A szlovén Marjan Jelenko 12-essel ugrott, hatalmasat: 102 méterrel vette át a vezetést, ezzel az élmezőnnyel is versenghetett (7., +0:50). Az orosz Nijaz Nabejev csak pontszámmal szorult Cieslar mögé (26., +1:32), majd hosszabb szünet után a 21-essel ugró észt Kaarel Nurmsalu szintén pontszámmal a lengyel elé került (20., +1:17). Igaz, az észt síugróként talán ennél is többre vágyott.

Két amerikai következett egymás után: 24-essel Bill Demong egész jót ugrott (29., +1:47), majd Johnny Spillane kevéssel mögé sorolt be (34., +2:05) - túl sok reményük így sem maradt. A szlovén Gasper Berlot hagyományosan jól szerepel az ugrórészben, némi meglepetésre kikapott Jelenkótól, ám így is két szlovén állt pillanatnyilag az élen (14., +1:11). Pavel Churavý idén nem az igazi, 90 méteres ugrása után ma se nagyon reménykedhettek a csehek (40., +2:30). 29-essel indult a finn legenda, Hannu Manninen - ez az idény már nem róla szól, de most remekül ugrott, legalábbis magához képest (30., +1:50). Az első 30 indulót egy szinte ismeretlen olasz, Samuel Costa zárta, aki a beteg Armin Bauert helyettesítette, kevés sikerrel (53., +3:32).

35-össel a cseh Tomáš Slávik 99,5 méterig jutott, ezzel betört a két szlovén közé (12., +1:05). A francia Maxime Laheurte is kiváló ugásairól ismert, most sem okozott csalódást: 102 méter, és pontszámmal átvette a vezetést (4., +0:35). Az amerikai Bryan Fletcher is jót ugrott, jó pontokat is kapott - kis probléma, ő nem tartozik a legjobb futók közé (10., +1:00). A cseh Miroslav Dvořák sem szomorkodhatott ugrása után (28., +1:46), majd az újabb amerikai, Todd Lodwick is elfogadható teljesítménnyel szállt harcba (16., +1:13).

Seppi Hurschler gyenge ugrással szomorította a svájciakat (48., +2:52), akiknek így Ronny Heer maradt a legfőbb (halovány) reményük (32., +2:02). AZ osztrák ugróspecialista, Wilhelm Denifl hozta a kötelezőt (17., +1:14), csakúgy, mint a francia François Braud (5., +0:41). Janne Ryynänen is alig maradt 100 méter alatt, felhőtlenül elégedettnek azért nem tűnt (11., +1:01). A norvég ugróspecialista, Håvard Klemetsen óriásit ugrott: 104 méterrel vette át a vezetést (2., +0:19).

Újabb francia következett: Sebastien Lacroix is az élbolyba jött (17., +1:14). Lukas Runggaldier is versenyben maradt, 99,5 méteres távolságába a zsűri pontszámai "rondítottak bele" (19., +1:17). Vatabe Akito sem lógott ki a sorból (13., +1:11), sőt, nagy meglepetésre Magnus Moan is jót ugrott: 97,5 méter nála kiemelkedően jónak számít (23., +1:22). Jan Schmid is a remeklő norvégok sorát gyarapította, 100 méter fölé jutott (8., +0:51), majd az elsőként érkező német, Johannes Rydzek 97,5 méterére sem lehetett panasz (9., +0:55). Björn Kircheisenre talán már igen, 95 métere már nagyobb hátrányt jelentett (27., +1:40).

David Kreiner elfogadható ugrása (22., +1:20) után Tino Edelmann remekelt: 103 méterrel bejelentkezett a győzelemre esélyesek közé - még ha jó pár pontot le is vontak tőle a szél miatt (6., +0:44). Az utolsó német, Eric Frenzel viszont mindenkit lefőzött: 109,5 méterrel (sáncrekord!) vette át a vezetést, és nyerte is az ugrórészt (1.).

Osztrákokkal folytatódott a verseny: Mario Stecher átlagosat ugrott (20., +1:17), Felix Gottwald is közel ugyanakkorát, ám tőle ez jó eredménynek számít (15., +1:12). Mikko Kokslien elmaradt Gottwaldtól is, nagy futás várt rá (24., +1:22). Jason Lamy-Chappuis jót ugrott, ám Frenzellel nem tudott mit kezdeni - sőt, még Klemetsen is előtte végzett (3., +0:32).

--------------------

Eric Frenzel vághatott neki tehát elsőként a 10 km-es sífutásnak, ám csak fél perccel követte őt Lamy. 1:10-es lemaradás környékén pedig egy hatalmas boly követhette őket, többek között Gottwalddal és Koksliennel. Churavý és Nurmsalu viszont nem volt ott a rajtnál, miután ugrásuk elmaradt saját elvárásaiktól, nem álltak oda a sífutáshoz.

Az első időellenőrző pontnál, 800 méternél Frenzel növelte előnyét mind Klemetsen, mind Lamy előtt - nagyobb változások ennyi idő alatt persze nem következtek be. Némi meglepetésre a következő ellenőrző pontnál, 1,6 km-nél is hasonló volt az állás. Frenzel tehát alaposan bekezdett, és úgy tűnt, ez a taktika kifizetődhet a németnek. Gottwald viszont alaposan megnyomta a kör végét, 2,5 km-nél már csak 40 másodpercnyi távolságból követte a németet, Lamyt pedig gyakorlatilag beérte egy néhányfős boly tagjaként. Az ugrásban remeklő szlovének és Ryynänen szép lassan csúsztak hátrafelé, Moan és Kokslien pedig kéz a kézben próbálták csökkenteni lemaradásukat.

Klemetsen is szép lassan visszaesett a népes követőbolyba, Frenzel viszont tartani tudta tekintélyes előnyét a hamarosan már Gottwald által vezetett boly előtt. A három francia, Lamy, Laheurte és Braud együtt próbáltak tempót diktálni, ám ez csak ideig-óráig sikerült. A második kör végére, azaz féltávra 32 másodpercre sikerült csökkentenie hátrányát Gottwaldnek, a bolyról pedig kezdtek leszakadni emberek: már csak Edelmann, Rydzek, Jan Scgmid, Vatabe és a három francia tartotta vele a lépést. Klemetsent lassacskán Kokslien is utolérte, Moan viszont nem tudta tartani a lépést honfitársával. Kokslien mögött nem sokkal viszont ott szaporázta a lépést Lodwick.

A harmadik kör legfontosabb eseménye az volt, hogy Frenzel megállította előnye további csökkenését. A 2,5 km alatt csak 2 másodpercet hoztak rajta - ezzel el is dőlt az aranyérem sorsa. Gottwald tempóját egyre kevesebben bírták, hamarosan már csak Edelmann, Rydzek és Vatabe alkotta a követőbolyt. Lamy nagyjából a kör elején érezhetően feladta, fokozatosan esett hátra - a VB legnagyobb esélyese ma igencsak kiábrándító formáról tett tanúbizonyságot, bár valószínű, innentől már a folytatásra tartalékolt. Kokslien mindent megpróbált a kör vége már az 5. helyen találta, felcsillant számára az érem lehetősége. Moan is alighanem némiképp feladta, Klemetsen mellett Jan Schmid is visszaesett melléjük - a norvégok nem igazán tudták kiszolgálni a hazai nézőket.

Az utolsó körben Frenzel már ki is engedhetett, világbajnoki címét így sem fenyegette veszély. Az ezüstért Gottwald és Edelmann vívott hatalmas csatát, ami csak a célegyenes ráfordítójánál dőlt el - Gottwald itt minden bizonnyal elesett, így kettős német győzelemmel kezdődött a világbajnokság. Az osztrák így is bronzzal gazdagodott, a germán örömünnepet pedig Rydzek 4. helye tette teljessé. A japánok is örülhettek, Vatabe 5. hellyel nyitott, a hazaiak azonban aligha voltak felhőtlenül boldogok Kokslien 6. helyét látva. Az amerikaiak nem spóroltak a végén: Demong a 7., Lodwick a 8. helyet szerezte meg, míg Runggaldier az olaszoknak hozott egy top-10-es helyezést (10., célfotó után).

Klemetsen egész jól tartotta magát, 9. helyezésével talán ő lehetett a legkevésbé boldogtalan norvég. Slavík a nap meglepetésembereként 11. helyet hozott a cseheknek, Kreiner (12.) és Denifl (13.) viszont kezdhet aggódni: az osztrák csapat a vártnál gyengébben kezdte a VB-t (ráadásul Stecher csak 29. lett). Jason Lamy csak a 15. helyen zárt, még Moan is megelőzte. Manninen sem a régi már, egy 21. helyet így is összehozott - így sem ő lett a legjobb finn, Ryynänen (18.) sikeresen a nagy öreg előtt maradt. Lambert nekivágott ugyan a távnak, ám ahogy azt sejteni is lehetett, hamarosan feladta.

Eric Frenzel alig múlt 22 éves, világbajnoki címe tehát egy hosszú pályafutás első igazán nagy sikere lehet. Az Érchegységben, Oberwiesenthalban élő kelet-német síző fiatal kora ellenére rutinos Világkupa-résztvevő. Már 2007-ben bemutatkozott a Vk-ban, 2008-ban Klingenthalban már dobogóra is állhatott: 2. helyen végzett. Azóta további 11 alkalommal állhatott dobogóra, győznie azonban csak kétszer sikerült (először rögtön 2008-ban Klingenthalban, majd 2010 elején Seefeldben). A 2009/2010-es szezon kezdetén a dobogó állandó résztvevője volt, ám csak a 3. pozíciót sikerült kibérelnie. A mostani szezon kevésbé sikerült neki, csak két dobogója volt az idényben - úgy tűnik, csapattársaihoz hasnlóan a VB-re készült.

Tino Edelmann, a Zella-Mehlis 26 esztendős sízője lassacskán kinevezhető örökös VB-másodiknak. 2007-ben Szapporóban csapatban, 2009-ben Liberecben csapatban és egyéniben is begyűjtött egy-egy ezüstöt. A mostani tehát már negyedik ilyen színű érme, lehet, kezdi már unni is a dolgot. A Világkupában 122 versenyen csak 6 dobogót gyűjtött be, a mostani idényből egy ramsaui 2. hely (mi más...) az egyetlen kiemelhető eredménye - a német formaidőzítés nála is kifizetődött.

Felix Gottwald nemrég betöltötte 36. életévét, rég tudjuk, a mostani az utolsó idénye (hacsak meg nem gondolja magát). Nyilvánvaló, győzelemmel akarja zárni a saalfeldeni veterán hosszú és sikeres pályafutását, egyéniben még egy lehetősége maradt erre. 16 VB-részvételéből 7 alkalommal is dobogóra állhatott, győzni azonban csak egyszer tudott, akkor is csapatban - az egyéni arany ezért is tűnhet számára mindennél fontosabbnak. A Világkupában 196 versenyen 67 dobogó, 23 győzelem - ennek fényében az egyéni VB-arany hiánya még meglepőbb adatnak tűnik.

A mai verseny teljes eredménylistája ide kattintva letölthető a VB hivatalos honlapjáról!