Gregor Schlierenzauer adatlapja.doc          Thomas Morgenstern adatlapja.doc

Vasárnap az osztrákoknak minden okuk meg volt az ünneplésre! Egyrészt Schlierenzauer szállította az újabb győzelmet csapata számára, mely már a 34. volt mindössze 5 éves pályafutása során! Szombaton csak beérte, másnap viszont már be is előzte a keletnémetek egykori csillagát, Jens Weißflogot, így a Vk verseny győztesek örökranglistáján már a 4. helyen áll! Az újabb veszélyeztetett most már nem más, mint minden idők egyik legjobb síugrója, Janne Ahonen. A még mindig csak 21 éves osztrák „titán” akár már szezon végére beérheti őt, esetleg le is hagyhatja. Ehhez persze a Vk-ból még hátralévő (Lahti, Planica 1-2.) versenyek megnyerése szükséges, melyek közül leginkább – mint Vikersundban is kiderült – a repülő versenyek fekszenek neki. Eddig ez az 5. Vk évadja és nem telt el úgy egy szezon, hogy ne szerzett volna legalább egy győzelmet, pedig az idei nem a legjobb előjelekkel indult. Sorrendben: 2006/07: 5 győzelem, 2007/08: 6, 2008/09: 13, 2009/10: 8, idén pedig 2 győzelemnél tart. Schlierenzauer elmondhatja magáról azt is, hogy ő a régi sánc utolsó, valamint az új sánc első (másod magával) és második győztese is, igéretes széria! Az aktuális Vk verseny győztesek örökranglistáját láthatjátok most frissített verzióban: VK egyéni verseny győztesek.doc

Az osztrákok örömének tárgyát képezi továbbá Thomas Morgenstern újabb összetett Vk győzelme is, melyet a vasárnapi versenyen biztosított be 5. helyével, így azt, amit már hosszú hetek óta mindenki sejtett az most beigazolódott, fölényesen nyerte a Világkupa sorozatot! Az ezért járó kristálygömbhöz és pénzjutalomhoz a planicai sírepülő hétvége fináléjában juthat majd hozzá. „Esthajnalcsillag” (neve magyarul ezt jelenti) idei szezonja nem is alakulhatott volna jobban, hiszen nyári felkészülése jól sikerült (4. lett), a Vk sorozatot pedig egyből dobogós hellyel (2.) kezdte, majd egy 5. hely után négy győzelem következett zsinórban. Ennél jobb szezon kezdetet csak 2007/08-ban tudhatott magáénak, akkor első hat versenyét meg is nyerte, mely minden idők legjobb szezon kezdése lett a mai napig! Természetesen nem maradt el ezért jutalma, a szezon végén be is söpörte az összetett címet úgy, hogy 27 versenyen 24-szer végzett Top10-en belül, ebből 16 alkalommal dobogón, melyen 10-szer sikerült annak legmagasabb fokára állnia! Akkor jó barátját, egyben csapattársát és legfőbb riválisát győzte le, most úgy néz ki (bár még 3 verseny hátra van) a svájci olimpia rekordert, Simon Ammannt.

2007/08-as Vk szezon végeredménye.doc

Morgenstern idén begyűjtötte azt a címet is, ami még hiányzott a repertoárjából, nevezetesen a Négysánc aranyat. Ezzel ő lett egyedüliként a Vk mezőnyben, aki minden fontos kupát, címet be tudott gyűjteni, amit csak meg lehet szerezni ebben a sportágban! A sportág jelenleg még aktív nagyjai (pl. Ahonen, Malysz, Ammann) sem tud ilyen érem kollekcióval dicsekedni, hiszen előbbi kettőnek az olimpiai-, míg utóbbinak a Négysánc arany hiányzik az éremgyűjteményből. Az ex ugrók közül is csak a síugró fenomén, Matti Nykänen az egyedüli, aki a maga idejében minden fontos címet be tudott söpörni. Morgenstern idén majdnem beállította Ahonen 2004/05-ben szerzett rekordját (aki 13 egymást követő versenyen tudott dobogón végezni), hogy ez nem jöhetett össze neki csak a Garmischban okozott irreális időjárási körülményeknek köszönhette (akkor csupán 14. lett)! A Négysánc és összetett Vk megnyerése után Team Tour győztesnek is vallhatja magát idén, immár másodszor. Ami még motiválhatja az éremgyűjtést illetően az az egyéni VB cím (síugró és repülő változata egyaránt), melyeket eddig csak csapatban ünnepelhetett a legjobbként. A jövő héten megrendezésre kerülő oslói világbajnokságon kétszer is lehetőség nyílhat most erre: normál-, valamint nagysáncon. Jelenlegi formája alapján minden esélye meg is van rá!

Thomas Morgenstern: „Nagyszerű érzés, hogy minden összejött eddig, szeretném megköszönni ezt a csodálatos szezont csapattársaimnak, valamint edzőmnek, Alexandernek is! Megpróbáltam egész évben jó munkát végezni, mely azt hiszem nagyon jól sikerült. Ma – ellentétben a tegnapival – egy szuper teljesítményt tudtam nyújtani, mely meghozta számomra az újabb összetett győzelmet. A szezonban az ugrások egyébként nagyon sok mókával teltek és minden egyes versenyt nagyon élveztem. Most, hogy a nagy célomat (Négysánc arany) már elértem nagyon várom a világbajnokságot! Csak egy hetem maradt, hogy erre a nagy eseményre felkészüljek, melyen szeretném a legjobb formámat nyújtani!” 

A verseny az elmúlt naphoz képest is hidegebb körülmények közt indult útjára, ugyanis mindössze -20 C-ot mutatott a hőmérő higanyszála. Evensen szenzációs győzelme után még többen látogattak ki a norvég szurkolók közül, hittek abban, hogy egy újabb hazai siker születik majd új világrekorddal megspékelve. Elsőként az olasz Bresadola ugrott le a sáncról, méghozzá a 4-es beülőből, viszont 170,5 m-es ugrása most nem volt elég ahhoz, hogy újabb pontokat tudjon szerezni. A németek közül először Wank (166,5 m), majd Mechler próbálkozott azzal, hogy sikeresen vegye az első kört. Míg előbbi kiesett, addig utóbbi K-ponton túl (198,5 m) tette le magát, mellyel tovább is jutott. A lengyel Zyla már a 200 m-es határt is túllépte, 201,5 m.-ével kerek 3 ponttal vette át a vezetést tőle. Morassi már ennél is tovább merészkedett, 207,5 m-es távolságával (mely korábban hosszú évekig nemzeti rekord is volt edzője, Roberto Cecon által) már ő vezetett. Muotka következett, akiről a szombati versenyen is kiderült nagyon jó repülő, hiszen új egyéni rekordját nem volt rest 226 m-re javítani. Most ennél jóval kevesebbet produkált, de még így is 200 m fölött (203,5 m), viszont az olasz ugrót nem tudta kielőzni. A rajtlista szerint az osztrák Thurnbichler következett volna, de nem kapott engedélyt az indulásra, mivel elvesztette rajtszámát. Ez már nem először fordult elő vele a szezon folyamán. Damjan 165 m-es ugrása újból kiejtette őt a versenyből, ami Planicán sikerülni szokott az most itt nem, úgy látszik ez a sánc nem fekszik neki. Kornilov egyedüli oroszként indult a versenyen és kitett magáért, 204,5 m-es ugrásával csak 3 tized ponttal maradt le attól, hogy a vezetést átvegye. Janne Happonen készülődött a rajtra, majd miután elrugaszkodott az asztaltól sikerült egy kitünő enyhe szembeszelet kifognia (0,16 m/s), mellyel a K-pont fölött méterekkel repült át, látszott az ívén, hogy nagy ugrás van kibontakozóban. A finn ugrónak elég lett volna egy 207,5 m-es ugrás is, hogy átvegye a vezetést, de ő ezt jelentősen túlszárnyalta, 240 m-en landolt, ami 34 pontos fórt eredményezett neki Morassival szemben még úgy is, hogy a telemarkra már nem futotta erejéből. Happonen ezzel új finn rekordot állított föl, ami nem sikerült anno honfitársának, Ahonennek Planicán, az neki igen, sikeresen fogta meg a hatalmas ugrást. Evensen, Schlierenzauer és Koch után így Happonen is csatlakozott a 240 m vagy a fölött elért ugrások táborába, mint utólag kiderült a verseny legnagyobb távolságát érte el. 

Hogy ennél nagyobb ugrások nem születtek már arról szokásához híven a zsűri gondoskodott, hiszen egyből levitte 2-vel a beülőt. Ez még nem lett volna gond, ugyanis előző nap Schlierenzauer ugyaninnen hajtott végre 243,5 m-es ugrást. Később aztán a zsűri meghökkentett mindenkit. De mielőtt ezt bővebben kifejteném, a verseny Velta ugrásával (190,5 m) folytatódott. Újabb norvég következett, Ingvaldsen személyében, aki szinte szélcsendben repült 210 m-ig, mellyel egyrészt saját egyéni csúcsát állította föl, másrészt a vezető finnt közelítette meg 17 pontra. Ezután igen eltérő ugrások születtek. Először Matura ugrott igen kicsit (155,5 m), mellyel kiesett, majd Tochimoto közel 50 m-rel nagyobbat (204,5 m), aki ezzel a 3. helyre jött fel. A verseny jelentős momentumához érkeztünk, amikor is Chedal 184 m-es ugrása annyira „megrémítette” a zsűrit, hogy ijedtében újabb 2 beülővel hozta lejjebb a nekifutóhosszt. Immár a nullásba került a palló, mely viccesnek tűnt elsőre, hiszen lassan már a sáncasztaltól indultak az ugrók. A 0-s beülő egyben azt is jelentette, hogy soha még ilyen alacsony beülőből nem indultak ugrók egyetlen sáncról sem, az új sánc hozta magával ezt a negatív rekordot is. A norvég közönség is hangot adott ennek az érthetetlen döntésnek, melyet füttyszóval jelzett. Semmi nem indokolta ezt a lépést részükről, ugyanis ha közvetlen Happonen hatalmas ugrása után hozza meg mindezt talán érthetőbb lett volna, bár az egyből 4 beülőnyi mínusz is enyhén szólva túlzás lett volna. S hogy mekkora nagy butaság volt ez a döntés, az ezután lesíkló versenyzők ugrott távolságai is jelzik. Kasai 177,5 m, Kranjec 155 m, Jacobsen 179,5 m, Koudelka 118 m, Ito 145 m, közülük utóbbi két ugró járt a legrosszabbul, hiszen kiestek.

Az új világrekorder, Johan Remen Evensen következett a norvég szurkolók legnagyobb örömére, aki világcsúcsát két nappal korábban a 6-os beülőből érte el, most egy hasonló távolságra minimális sansz nyílt. A norvég csodaugró így is kihozta magából a maximumot, 230,5 m-e volt erre a bizonyíték, mellyel 26 ponttal vette át a vezetést Happonentől. Őt a másik nagy esélyes, Schlierenzauer követte, aki 227 m-ig repült, mellyel 5 pontos hátrányt szedett össze nagy riválisával szemben. Stoch ezzel ellentétben csak 188 m-ig szállt, ezzel is bizonyítva, hogy előbbi két ugró mennyire a mezőny fölött van. Innentől kezdve ismét egyre nagyobb ugrások születtek, persze nem hill size körüliek. Hautamäki 195,5 m, majd Koch már 206,5 m-en landolt. Hilde hasonló távolsággal (207 m) Koch elé, de még a mindig dobogós helyen álló Happonen mögé ért be. Malysz tovább fokozta a nagyobb ugrások szériáját, neki már 213 m jött össze, mellyel sikerült a finn srácot megelőznie. Ammann 209,5 m-ével viszont 10 ponttal maradt el Malysztól. Morgenstern zárta a sort, aki 216,5 m-ével életben tartotta dobogós reményeit, mindössze másfél pontos hátrányba került a lengyel síugró ikonnal szemben, viszont ez a helyezés azt is jelentette számára, hogy elérhető közelségbe került az újabb összetett cím megszerzése!

A zsűri látván azt, hogy enyhén szólva is nem tetszését fejezte ki a hazai közönség az indokolatlanul alacsony beülő változtatásért, visszavitte azt a 2-esbe. Az első valamirevaló ugrást az első körét alaposan elrontó Kranjectől láthattuk, aki 155 m-ére egy 210,5 m-eset produkált, lám mennyit számít egy méterrel magasabbról indulni. Több mint 80 pontot vert arra a Sklettre, akivel holtversenyben állt még az első körben, ő ugyanis csak 145 m-re volt képes. Yumoto még ezt is überelte, a korábban szerzett 191 m-ére egy 112 m-es ugrással tromfolt, mellyel sereghajtóként zárta a versenyt. Közel tíz ugró lejövetele után sikerült csak Kranjectől átvenni a vezetést, mindez egy norvégnak sikerült. Velta 197 m-ig repült, mellyel 7 pont előnyt szerzett. Kasai is javított első körös gyengébb ugrásán, 190 ,5 m-ig szállva csak egy tized pont választotta el, hogy Kranjecet kielőzze, így maradt a 3. helyen. Jacobsen is kijavította a csorbát, amit az első körben szerzett, 204,5 m-e 16 pontos előny megszerzésére jogosította fel honfitársával szemben. Muotka 194,5 m-e sem volt nagy csalódás Niemelä részéről. Bár nem került az élre, de sikerült meggyőznie teljesítményével edzőjét, hogy ott legyen az oslói VB-n, csapattársa, Keituri látta ennek kárát, aki így hoppon (és otthon) maradt. Kornilov 197,5 m-es ugrása is jó helyezést biztosított számára, Jacobsen mögött a 2. helyen ért célba. Stoch viszont már sikeresen „ostromolta” a norvég ugrót, 198,5 m-es ugrásával másfél pont fórral vette át a vezetést tőle. Tochimoto viszont közel 30 méterrel ugrott kisebbet (175 m), így jelentősen visszaesett. Hautamäki 218,5 m-es távolsága az élre repítette az egykori világrekordert, míg Ingvaldsen 196,5 m-ével 22 pontnyi hátránnyal követte. Koch következett, aki 210,5 m-es ugrással újból az élre került, az őt követő Hilde pedig 208,5 m-ével csak Koch mögé ért be. Az újdonsült sírepülő világbajnok, Simon Ammann jött le a sáncról és repült, csak repült, messze a zsűritávolságon túl landolva 238,5 m.-en tette le magát hazájának új rekordot szállítva. A svájci ugró 33 pontos előnnyel taszította le az élről Kochot. 

Úgy látszik tanult hibájából a zsűri, hiszen az első körben ilyen nagy ugrás alkalmával már rögtön intézkedett. Most hagyta a beülőt, pedig az első kör legnagyobb ugrását elérő Happonen következett, aki 219 m-es ugrásával Ammann után kapott besorolást a tabellán. Happonen lett a legjobb nem minősített ugró, így a nap embere is lett egyúttal. Morgenstern követte őt és hajszálra lemásolta első körös ugrását, újból 216,5 m-en landolt, s ha nem is vette át a vezetést az már bizonyossá vált, hogy matematikailag sem lehet őt behozni, csapata és hazája legnagyobb örömére 3 év múltán újból összetett győztes lett! Az első kör dobogósai követték egymást, először Malysz lökte el magát a sánc tetejéről, aki 230,5 m-es ugrásával új nemzeti csúcsot állított fel saját, 8 éves rekordját megdöntve. Hatalmas ugrása az élre segítette és zakopanei bukása óta újból a dobogóra küzdötte fel magát, ami szám szerint már a 91. volt. A két nagy rivális maradt már csak hátra. Schlierenzauer indult le elsőként, aki 237,5 m-es ugrásával (amit már a 0-ásból ért el) kerek 40 ponttal került az élre, feladta a leckét az új világrekordernek! Evensen viszont „csak” a hill size körül landolt (226 m), így elbukta kettejük csatáját, 11 ponttal nyert az osztrák klasszis.

Verseny statisztika - Vikersund 2.xls