Az Alpesi Sí Világbajnokság lassan fél távjához érkezik, túlvagyunk már megannyi emlékezetes versenyen, egy valami azonban nem változott: a sportolók egy emberként bírálják a gyors számoknak otthont adó pályát, a Kandahart. De míg kezdetben egyenetlenségén, állítólag sehol korábban nem tapasztalt hepehupásságán, keménységén, jegességén köszörülték nyelvüket, addig a hétvégéhez közeledve a fényviszonyok (hol vakítóan ragyog a nap, hol félhomály uralkodik) és a magas, 10 fokot is elérő hőmérséklet került terítékre. Ezek ellen persze végképp nincs semmi orvosság, amit lehet, megtettek a rendezők ez ügyben, a lányok tegnapi lesikló edzése után a fiúk ma esedékes kombinációs tréningjét is törölték, kímélve ezzel a pályát.

 

A másik beszédtéma napok óta a két barátnő, a két gigász állapota. Nem ismételgetjük önmagunkat, mindenki tisztában van a történtekkel. Maria Riescht – Rebensburggal és az egyébként is sérült Hölzl-lel együtt – ledöntötte az influenza, nagyon legyengült a szervezete, a balul sikerült (11. helyezés) szuper-kombinációs futamok után alig tudott megállni saját lábán. A helyzet talán azóta valamicskét javult, de nem jelentősen. Lindsey Vonn a másik véglet, nála mentális problémák léptek fel, dekoncentrált múlt heti esése után, valósággal retteg a pályától. Az ügy pikantériáját az adja, hogy az elmúlt 14 lesiklásból – beleértve az olimpiát is – kilencet Vonn, ötöt Riesch nyert, a 2009. márciusi Åre-i verseny óta róluk szólt a királykategória. A tavalyi, egyetlen ezen a pályán rendezett viadalon Riesch győzött.

 

Az eddig remeklő osztrákoknál sincs fenékiga tejföl, a szuper-kombináció újdonsült világbajnoka, Anna Fenninger bajlódott kisebb gyomorfájdalmakkal (vírusos), de ez nem állta útját mai rajthoz állásának. Egyébiránt igencsak karcsú, mindössze 38 sízőt számláló mezőny gyűlt össze lesiklásban, öröm, a mi Berecz Annánk jelen volt, fájdalom, Miklós Edit a zárós határidő miatt már nem tudta kvalifikálni magát.

 

Beszámolónk elején idézzük fel az előzetesben már megejtett pályabemutatót!

 

 

A hölgyek pályája 1490 méteren, a Tröglhangnál veszi kezdetét, majd a Schußhanger két kanyarja után egy ugrató következik, a Himmelreich. Itt található a Szuper-G starthelye, azaz innentől már a kedden megismert pályát láthatjuk. A Waldeck meredek kezdőrészét egy rendkívül technikás traverz követ, ahol komoly erőket fitogtatva keresztbesíelnek a lányok. Ezután érkeznek meg egy gyors jobb-bal kombinációhoz, ez az Eishang és a Ramwiesen, mint előbbi nevéből ki lehet találni, ezen a részen nem övezi a pályát erdőrengeteg, így a ma dél körül is hétágra sütő nap sugarai fokozhatják a jegesedést. Nagyon könnyen le lehet kerülni az ideális ívről, a hibát több kapun keresztül viszik magukkal, tetemes időveszteség szerezhető csak ezen a rövidke részen. Kis pihenésre, feltöltődésre alkalmas szakasz után elérkezünk a Höllentor-hoz (a „Pokol kapujához”), mely a pálya legmeredekebb, így leggyorsabb része, az itt szerzett tempó viszik magukkal az „FIS- Schneisé”-n, ami lényegében egy hajlított balos kanyar, ez vezet el minket a „Tauber-Schuss” nevű ugratót követően a férfipályába torkolló célegyenesbe.

 

- startmagasság: 1490 m

- célmagasság: 770 m

- hosszúság: 2920 m

- szintkülönbség: 720 m

 

 

Az enyhe idő rányomta bélyegét a versenyre, már abban az értelemben, hogy szűk másfél óra alatt le is zavarták, abból a célból, hogy minél kisebb hátrányt szenvedjenek a később indulók.

 

Az indulók során az amerikai Laurenne Ross (10.) nyitotta, első ránézésre is sokat ígérőnek tűnt alapideje, alaposan „kisíelte” magát, majd’ beesett a célba, de megérte, Világkupákon csak egyszer került a legjobb 20 közé, élete első világbajnokságát TOP-10-es helyezéssel zárta. (Szuper-G-s 16. helye is szép eredmény.) Csak később derült ki, hogy Ross különösen a pálya alsó részén ment fergetegesen, az éles fordulókkal nehezített szakaszon viszont alsó hangon egy másodpercet lehetett rajta fogni könnyedén.

 

Maruša Ferk (12.) ez idáig nem remekelt a gyors számokban, remek pénteki kombinációs szlalomjával a jelek szerint új impulzusokat szerzett. Néhol nehezen találta az íveket, néha keresztbeálltak lécei, de ez betudható kiváló tempójának, aminek köszönhetően mindössze 17 századdal maradt el az amerikaitól. Végső helyezése több mint vállalható. Alexandra Coletti (24.), a monacói színekben versenyző olasz egészen más dimenzióba síelt, mint az előtte érkezők, szép nyomvonalon haladt, épp csak jóval lassabban, végső elmaradásával ő is meg lehetett elégedve. Carolina Ruíz Castillo (19.) már kevésbé. A „Himmelreich” ugratót követő szakaszt nagyságrendekkel jobban síelte az amerikainak, de nem bírta végig ezt az iramot, az FIS-Schneisén (célegyenesre ráfordító) nagyon le kellett lassítani, így is alig fért a kapuba, jelentős hátrány lett a vége. Leanne Smith kiváló részidők után a pálya felénél is túl már másodperces meghaladó előnnyel állt, a Waldecknél aztán nagyot rontott (autós zsargonnal élve: elmérte a féktávot), a pályát övező háló megóvta.

 

Klára Křižová (28.) a verseny szokatlan szakaszában kapott rajtjelet, nem élt vele, az argentin testvérpárt legalább felülmúlta. Elena Fanchini (16.) is nagyon-nagyon vezetett az éles kanyarokkal szabdalt szakaszig, onnantól aztán teljesen szétesett mozgása, jelentős túlcsúszások eredményeképp hat tizeddel besorolt a pillanatnyi harmadik helyre. Marie Marchand-Arvier (22.) az első edzésen nem talált legyőzőre, élesben viszont most sem sikerült bizonyítania, lekopírozta Fanchini menetét, azt az apróságot leszámítva, hogy ő egy pillanatig sem állt jobban az amerikainál.

 

Andrea Fischbacher (9.) is csaknem egy egész másodperces előnyt bukott el a záró szakaszon, egyetlen egy századdal ugyan az élre ugrott, de sokáig nem volt oka az örömre. Érkezett ugyanis a pénteki kombinációs lesikláson remekül teljesítő Dominique Gisin (8.). A tendencia mit sem változott: ő is a végére fogyott el, pedig sokáig úgy tűnt, talán dobogóra is esélyes futamot teljesít (utólag nézve ez sem igaz), a Tauber-Schussnál ő is megingott, így csak 16 századdal vette át a vezetést. A svájcit két francia követte, egyformán közepes teljesítménnyel, Ingrid Jacquemod (18.) és Marion Rolland (20.) is gyakori vendégei voltak a bukótérnek. Lara Gut (4.) 13-as rajtszámmal érkezett, remek tempóban, végig az ideális íven. Egészen az ún. „Pokol Kapujáig”, lecsúszott a legjobb nyomvonalról, majd a célegyenesre fordulva is megingott, ezzel együtt is odavert honfitársa idejére 52 századot. Az apró bizonytalanságok másodjára is bronzérembe kerültek.

 

Anna Fenninger (17.) mozgásán érződött, hogy nincs optimális fizikai állapotban, hiányzott belőle a „kraft”, visszafogta magát a kritikus szakaszokon, nőttön-nőtt a hátrány, így az egyébként szép síelés ezúttal nem hozott eredményt. „Nem bántam meg, jó döntést hoztam. A rajt előtt nem éreztem rosszul magam. Kifogyott belőlem a szufla, de ez ilyenkor természetes. A buckák a végére kikészítették a gyomromat, de át akartam rágni magam a pályán, ami össze is jött végül. Most hazautazom, s ott feltankolom magamat energiával. Aztán eldöntöm, hogyan tovább.” Fabienne Suter (13.) sem akart elmaradni a többi svájcitól, egészen a Tauber-Schussig úgy tűnt, hármas helvét vezetéssel érkezünk el a világranglista legjobbjaihoz, Suter azonban említett fordítónál nagyon mélyre került, bár megfogta, jelentős sebességet vesztett, majdnem egy másodpercet kapott végül Guttól.

 

 

Még mielőtt bárki vérmes reményeket táplált volna a startállásnál, Elisabeth Görgl (1.) gyorsan demoralizálta a társaságot. Egészen elképesztő futamot láthattunk a stájer kiválóságtól, a pálya minden pontján felülmúlta Gutot, majd ahol a fiatal svájci hibázgatott, ott is remekelt Görgl, annyira magasan, tisztán senki nem tudott túllendülni a „Höllentor”-on, mint ő. 94 századdal robbant az élre, a pénteki teljesítményénél két másodperccel jobb idővel. (Teljesen eltértek a körülmények, ezzel együtt is magáért beszél ez az adat.) Ma sem igazán értette a célban, mit síelt megint: „Ma reggel nagyon nyűgös voltam, mivel rosszul aludtam. Aztán viszont maximálisan odakoncentráltam, hogy minden összejöjjön a futamon. Kiadtam magamból, amit csak lehetett. Minden kanyart nem csíptem el optimálisan, de végig a határon voltam. A célban nem hittem a szememnek, csodálatos volt!”

 

 

Maria Riesch (3.) már azért is elismerést érdemelt, hogy egyáltalán rajthoz állt, de nem elégedett meg ennyivel. A pálya két-harmadáig másfél-két tized környékén tartotta az osztrákot, a célegyeneshez érve aztán elfáradtak lábai, hátránya gyorsan megnőtt hat tizedre. „Jóllehet tisztában voltam vele, hogy az emberek érmet várnak tőlem, de igazán nem hittem benne. Mindent kisajtoltam magamból és ez némiképp sikerült is. Nem akarom sajnáltatni magam, ezzel az éremmel úgyis megjutalmaztam magam.” – nyilatkozta Riesch két köhögési roham között.

 

Julia Mancuso (6.) titkos esélyesként előre borítékolta, ő bizony aranyéremért síel a mai napon. Viszonylag jó kezdés után a középső, technikás részen rendkívül bizonytalan volt, gyakran teret vesztett, az ott vesztett temérdek hátrányt már nem lehetett visszahozni az utolsó két szektorban, ahol egyébként tartotta a lépést még Görgl-lel is. Kicsivel több mint 1 tizeddel még Gut is eléje került, a dobogóról vagyis egész biztosan lemondhatott. Anja Pärson (11.) egyáltalán nem jött jól, tempóban sem, pontosságban sem alkotott maradandót. Szuper-kombinációs bronzérme után mondjuk annyira rossz szájízzel biztosan nem kell visszatekintenie Garmischra. Óriás-műlesiklásban aztán még bármi előfordulhat…

 

Lindsey Vonn (2.) ma sem idézte régi önmagát, már a pálya első harmadában összeszedett mintegy 4 tizedes hátrányt. Ekkor velem együtt kevesen gondolták volna, hogy innen lehet visszaút, lehet érem. Márpedig igen, a legélesebb kanyarok közben váratlanul visszatért az igazi Vonn, s még azzal együtt is befért a második helyre 44 százados lemaradással, hogy a célegyenes egyik buckája alaposan megdobta, korrigálnia is kellett, hogy megelőzze a borulást. „Nagyon elégedett vagyok, nagy volt könnyű így megoldani ezt a pályát sérüléssel (agyrázkódás, hajlítóizom – szerk.), büszke vagyok a teljesítményemre. Többet síeltem határon, mint egyébként egész héten. Nehezemre esett koncentrálni, különösen a Pokolban. De minden sokkal jobban ment, mint Szuper-G-ben.”

 

 

Görgl már megnyugodhatott, a dobogóra viszont még ketten egészen jó esélyekkel pályáztak. Nadja Kamer (14.) harmatos produkciója után az olasz Daniela Merighetti (7.) sopánkodhatott, amiért a „Höllentornál” nagyon letért az ívről, kövérre vette a fordulót, a többi részidőből kiindulva akár-akár az éremre sem volt esélytelen. Lotte Smiseth Sejersted, mint a szám junior-világbajnoka és a második edzés győztese, nagy önbizalommal vágott neki a pályának, nagy igyekezetében lecsatolódott egyik lábáról síléce, bravúros mozdulattal elkerülte a balesetet. A Szuper-G után újra kiesett, ugyanakkor szuper-kombinációs 10. helyével felhívta magára a figyelmet a felnőttek között is.

 

A norvég lány után egy másik vb-újonc, az osztrák Regina Mader (23.) volt soron, nem mert vagy nem akart kockáztatni, három másodpercen túli hátránnyal Világkupa- futamon aligha járt volna pont. Britt Janyk (15.) sem váltotta meg a világot, de ő legalább a mezőny első felében tudhatta magát, nem úgy a rendkívül visszafogott Johanna Schnarf (21.), a csúnyábbik arcát mutató Verena Stuffer (27.), vagy az ötödik számú amerikai Stacey Cook (25.). Az utolsó komolyabban értékelhető menetet Tina Mazétól (5.) láthattuk, a szlovén lányt olyannyira feldobta kombinációs ezüstérme, hogy nagy hirtelen leggyengébb számában is kis híján dobogón találta magát. Agresszív sízése a végére bosszulta csak meg magát, elfogyott belőle a dinamika, így négy századdal még Gut is előtte maradt. Az első harmincast Aurelie Revillet (26.) kiábrándító menete zárta, ezzel mintegy megkoronázandó a francia gyorsasági szakág szégyenteljes szereplését.

 

A maradék hat versenyzőt, a két Simari Birkner nyitotta, a sorban második Maria Belen (29.) közel két másodperccel nyerte a családi párharcot Macerenával (31.) szemben. A cseh Pavla Klicnarová (32.) után érkezett a mi lányunk. Berecz Anna (33.) nagyon szépen síelt, nem akart túlzottan óvatoskodni, kihozta magából a maximumot, Görgl idejéhez képest mintegy 10 és fél másodperccel maradt el. A magyar alpesi sísport a királykategóriában is megmutatta magát, a nemzetközi sporttelevízió is végre teljes egészében mutatta Anna futamát, hosszasan méltatták tehetségét. Egy másik cseh, Daniela Marková (30.) még néhány századdal a gyengébbik argentin testvért is maga mögé utasította, az ukrán Bogdana Macockát (34.) viszont ismét jócskán meg tudta verni Anna.

 

 

 

 

Született: 1981. február 20., Bruck an der Mur

Versenyszámai: lesiklás, Szuper-G, óriás-műlesiklás, szlalom, (szuper-) kombináció

Olimpia: kétszeres bronzérmes (lesiklás és óriás-műlesiklás; Vancouver, 2010)

Világbajnokság: kétszeres világbajnok és aranyérmes (Szuper-G és lesiklás; Garmisch, 2011), bronzérmes (szuper-kombináció; 2009, Val d’Isère), negyedik (lesiklás; 2009, Val d’Isère) és hatodik (Szuper-G; 2009, Val d’Isère) helyezett

Junior-világbajnokság: bronzérmes (szlalom; 1999, Pra Loup)

Világkupa-debütálás: 2000, Sestriere

Világkupa-rajt: 240

Vk- futamgyőzelem: 3 („óriás” 2, Szuper-G 1)

Vk- dobogó: 26 (12 „óriás”, 4-4 lesiklás és Szuper-G, 3 szlalom, 2 kombináció, 1 parallel szlalom)

Vk- összetett: negyedik (2007/2008) és hatodik (2009/2010)

Vk- szakági: második (Szuper-G 2007/2008 és 2009/2010; „óriás” 2007/2008), negyedik („óriás” 2003/2004 és 2008/2009; ill. kombináció 2009/2010)

Európa Kupa: az összetett és a szlalom, ill. óriás-műlesikló szakág győztese (2002/2003); 9 győzelem, 19 dobogó

 

További eredményei: ötszörös osztrák bajnok (szlalom 2004 és 2005; kombináció 2005; Szuper-G 2006 és 2010), egy győzelem az Észak-Amerikai Kupában, hét győzelem FIS- versenyeken, a Trofeo Topolino* kétszeres győztese

 

* Nem hivatalos gyermek világbajnokság.

 

 

Elisabeth Görgl, az 1960-ban olimpiai bronzérmes Traudl Hecher-Görgl lánya jövő héten tölti be 30. életévét, több mint 10 éves osztrák kerettagsága alatt számos alkalommal bizonyította tehetségét, de az igazi nagy siker mindezidáig váratott magára, a gyors számokban a Götschl- Dorfmeister kettős, óriás-műlesiklásban Meissnitzer, majd Zettel, szlalomban pedig Marlies Schild személyében mindig volt olyasvalaki, aki háttérszerepre kárhoztatta. Garmisch előtt is a feltörekvő új generáció valamelyik tagjától várták az áttörést (ez Fenningernél realizálódott is), bár lehetett tudni, hogy Görgl nagyszerű formában érkezett a vb-re.

 

Görgl 2000-es debütálásakor egyetlen hellyel maradt el attól, hogy a második futamban pontokért harcolhasson szlalomban. Kb. három év múlva a bormiói műlesiklásban Janica Kostelić mögött végzett, ez volt első dobogója a Világkupában, öt év múlva, 26 éves korában nyert először a maribori óriás-műlesikláson. Még fiatalként három térdszalag-szakadást szenvedett, az utóbbi 10 évben elkerülték a sérülések. Imádja a zenét, szeret (és tud) énekelni, szabadidejében jógázik, thaiboxol, vagy kiruccan egy kis wellnessre.

 

Elisabeth Görgl személyében 2001, Michaela Dorfmeister győzelme után van újra lesikló világbajnoknője Ausztriának, ő az ország 11. szakági világbajnoka. Maria Walliser (1987), Anja Pärson (2007) és Lindsey Vonn (2009) után a sportág történetének negyedik sízőnője, aki egy évben duplázni tudott a két gyors számban. Mostani sikere azért különösen szenzációs, mert ezt megelőzően még sohasem nyert lesiklást a Világkupában.

 

 

 

Ha néhány héttel ezelőtt felajánlottuk volna neki a lesikló ezüstérmet, a címvédő Lindsey Vonn csalódottan visszautasította volna. Az előző másfél hét eseményei ismeretében nem álszerénység részéről a féktelen öröm, hiába ő a szakág koronázott királynője. Az előző három szakági kristálygömb nyertese, a 20 lesikló VK- győzelemnél tartó amerikainak ez a második ezüstérme, legutóbb Åré-ben végzett a dobogó második fokán. Minden valószínűség szerint számára ezzel véget is ért a világbajnokság, minekután a két technikai számban nem lehetnek vérmes reményei, Világkupa- pontokat pedig nem osztanak, gyaníthatóan inkább kikúrálja bajait a két hét múlva sorra kerülő svédországi VK- fordulóig.

 

 

Maria Riesch is hasonló cipőben járt, egyértelműen győzelemre tört lesiklásban is, ám betegsége miatt aranyként fénylik ez a mostani bronzérem. Katja Seizinger 1996-os ezüstje után ez a következő német érem lesiklásban. Az összetett idei éllovasa eztán sem hagyja cserben övéit, minden számban, így a csapatversenyben is rajthoz fog állni, a hőn áhított otthoni aranyéremre szombatig kell várnia, addig remélhetőleg teljesen felépül, így sokáig emlékezetes csatát vív majd Schilddel, Poutiainennel vagy épp Pietilä-Holmnerrel.