Team Tour végeredménye:

http://www.fis-ski.com/pdf/2011/JP/3062/2011JP3062STTET.pdf

Alexander Pointner csapata ismét bebizonyította, hogy egyszerűen felülmúlhatatlan. Most is – mint az elmúlt versenyeken egyaránt – minden egyes csapattag tevékenyen kivette részét a sikerből, nem volt gyenge pontjuk. Az osztrákok 3. csapat sikerüket könyvelhetik el idén, összeségében pedig már a 20.-at az összetett Vk keretén belül. Ha az A-válogatottak összes csapat versenyeit figyelembe vesszük, akkor szintén ők vezetnek nagy fölénnyel. A 20 megnyert Vk verseny mellett, 2 olimpiai-, 2 sírepülő VB- és 6 világbajnoki címet mondhatnak magukénak, s ha a megnyert Grand Prix versenyeket is beleszámítjuk, akkor már 35 megnyert csapatversenynél tartanak az osztrákok megalakulásuk óta. Az utóbbi jó pár évben egyszerűen nincs ellenfelük, mindenkit legyőznek, csak Vk illetve Gp versenyeken tudnak időnként más nemzetek is babérra törni mellettük. Elképesztő sorozatot tudhatnak magukénak, hiszen idén zsinórban 3 csapatversenyt is kipipáltak a Vk-ban, 2005 óta 4 világbajnoki címet, 2006 óta 2 olimpiai címet, 2008 óta pedig 2 sírepülő Vb aranyat söpörtek be. A 3 hét múlva megrendezésre kerülő oslói világbajnokság előtt így nem kell nagy jóstehetségnek lennünk, hogy megállapítsuk kik lesznek a legfőbb esélyesei mind a normál-, mind a nagysánc küzdelmeinek. Az osztrák csapat sikeresen védte meg címét a csapat turnén (Team Tour), lássuk hát az örömittas győztes csapat nyilatkozatait:

Martin Koch:  „Szuper, ma egyszerűen minden összejött! Ma ugyan nem volt olyan erős a csapat, mint azt reméltem, de rászolgáltunk a sikerre. Ma hálás feladatom volt. Odafönn ültem és utolsó ugróként tudtam, hogy a társak lent már várják a győzelmet. Úgy érzem mindannyian hatásosan bizonyítottuk, hogy felkészültek vagyunk. A csapat turné nagyon hasznos volt, szuperül megszervezték. A záró napon az időjárás fantasztikus volt, melyhez nagyszerű teljesítménnyel járultunk hozzá. Oberstdorfból csak a legpozitívabb benyomásaimat viszem magammal. Vikersundban biztosan ott leszek, azután pedig örömmel utazok a világbajnokságra, ahol a legjobb formámat fogom nyújtani”.

Andreas Kofler: „Ez egy nagyszerű rendezvény volt, számomra nagyon pozitív befejezéssel. Kezdetben a versenyen nem voltam a legjobb, de idővel kezdtem egyre jobban érezni magam. Bárki láthatja az egész csapat eredményét, mi mindannyian élveztük a versenyzést, amik nagyon szép emlékeket hagytak bennünk. Még nem tudom megyek-e Vikersundba, egyelőre csak a világbajnokság felkészülésére koncentrálok.” 

Gregor Schlierenzauer: „Wow, ez egy kifejezetten sikeres hétvége volt, mely különleges volt számomra. A csapattal újból a dobogón állni nagy örömmel töltött el és természetesen a továbbiakban motivációt ad majd. Az elmúlt egy hétben mindenki láthatta, hogy nagyon jó a csapatszellem nálunk. Úgy vélem a győzelmi prémiumra, a 100 ezer euróra a buszsofőrtől a fizioterapeután át mindenki rászolgált, becsületesen fogjuk szétosztani! Ez egy nagyon jó alkalom nekünk, hogy megjutalmazhassuk azokat az embereket, akik egyébként a háttérben segítik munkánkat.”

Thomas Morgenstern: „Ma megint tettem egy lépést a helyes irányba. Különösen hálás vagyok az edzőmnek, Alexandernek, aki bízott bennem és lehetővé tette, hogy elsőként ugorhassak. Deja Vu érzésem volt ma. Három évvel ezelőtt a sírepülő VB-n hasonló időjárás volt és szintén a dobogó tetején álltunk. Akkor gyenge voltam, fizikailag nem éreztem jól magam. Ma úgy éreztem minden egészen más volt. Fizikailag sokkal jobban éreztem magam. Mindig jó érzés, ha sikerül megnyerni a csapatversenyt. Sokan hozzájárultak ehhez a sikerhez. Úgy érzem a versenyzők és a munkatársak között tökéletes a hangulat. Tény, hogy társaim a Team Touron nem csak több jó ugrást tudtak bemutatni, de itt az egész csapat jól funkcionált”.

Alexander Pointner: „Büszke vagyok a fiúkra, akik az elmúlt másfél hét óta a legmagasabb színvonalon űzik ezt a sportot. Nem volt gyenge pillanatuk, de még van hova fejlődniük. Természetesen ez a tény reményteljessé és magabiztossá tesz bennünket az oslói VB-re. A turné győzelemért járó 100 ezer eurós jutalmat egyenlően osztjuk szét, melyért nagyon sok ember megdolgozott. Természetesen az osztrák síugró csapat esélyesként megy Oslóba, ahol megszeretnénk nyerni a csapatversenyt. Hat éve mi vagyunk a favoritok, mely még jobban erősít bennünket.”

A verseny ragyogó időben kezdődött 12 ezer néző előtt a 28-as beülőből, melyet csupán 9 csapat részvételével indítottak útjára, ahol mindössze egy nemzet számára nem juthatott hely a döntő körben. Az első sorozat ugró közül a japánok újdonsült Grand Prix győztes ugrója, Daiki Ito tudta elsőként a K-pontot teljesíteni, 189,5 m-ével vette át a vezetést, majd utána már az első 200 m fölötti ugrásnak is örülhettünk a finnek féléves kihagyás után pazar formában visszatérő ugrójának, Happonennek köszönhetően, aki 203 m-ig repült több mint 17 pontot verve a japánokra. A lengyelek szerették volna rögtön egy jó ugrással megalapozni teljesítményüket, Stoch ugyan 196,5 m-en landolt, de csak 6 tizeddel maradtak el a vezető finnektől. A németek gyengébb rajtot vettek, melyet az egyéni versenyen bukó Neumayer számlájára írhattak, csupán 187,5 m jött össze, mellyel csak a japánok mögé tudtak bejönni. A norvégoktól Evensen kezdte a sort, aki jóformán szélcsendben (0,02 m/s) tudott egy szépet ugrani, 202,5 m-nél ért célba és 5 pontos fórt hoztak össze a finnekkel szemben. Az osztrákoktól Morgenstern zárta a sort, aki 205 m-ével a legnagyobb ugrást mutatta be az első sorozatban és így 7 ponttal vezettek a norvégok előtt. A következő körben a csehektől Matura mutatott be egy rontott ugrást (151 m), mellyel visszazuhantak az utolsó helyre, a szlovének sem vigéckedtek, Prevc után Tepes is 170 m körül ugrott. Náluk még a leggyengébbnek vélt orosz csapat is jobb volt, Karelin (181,5 m) és Kornilov (170,5 m) révén. Yumoto is ugyanannyit ugrott, mint honfitársa, Ito (189,5 m) és már 30 pont volt köztük és az oroszok közt. A finnektől Keituri ugyan rontott (174,5 m), de még maradt előnyükből, így 4 ponttal vissza tudták előzni a japánokat. A lengyelek képviseletében Zyla ugrott, akinek 166,5 m-e jelentősen vissza vetette csapatukat, 20 ponttal távolodtak el a finnektől. A németeknél a friss junior világbajnok (csapatban) Freitag lett beválogatva csapatukba a hiányzó Schmitt helyett, 180 m-ével nem okozott nagy csalódást, viszont így csak pár ponttal tudtak a lengyelek elé kerülni. 

A norvégok jöttek, Jacobsen pedig hozta a kötelezőt, 204,5 m-es ugrásával már ők vezettek, ráadásul 40 pont fórral (!) a finnek előtt. Az osztrákok négyeséből Kofler tűnt a „leggyengébb” láncszemnek, „csak” 199 m-en landolt és mindössze egy tized ponttal előzték be a norvégokat! Kiélezett csatára volt kilátás köztük, ekkor még…  A harmadik sor jött, az oroszoktól pedig Trofimov. A verseny legkisebb távolságával (137 m) rukkolt elő, mellyel az eddig remélt pontszerző hely is veszni látszott. Az eddig utolsó cseh csapatból Janda következett, aki 186 m-ével feljebb tornászta csapatukat a tabellán, több mint 40 ponttal kerültek az oroszok elé. Egymást előzték ki a csapatok ezután, előbb a szlovénok (Damjan, 182 m), majd a japánok kerültek élre. Tőlük Tochimoto rontott ugrásával is (159,5 m) elsők lehettek, igaz, a 30 pontos fórt 7-re kurtították le ennek köszönhetően. Aztán a finnek kerültek az élre, Muotka 171 m-es ugrása révén. Ha a lengyeleknek volt is titkon dobogós álmai ezen a versenyen, akkor azt Hula végleg szertefoszlatta. 150,5 m-e az utolsó előtti helyre taszította le a lengyeleket. A németektől Uhrmann gondoskodott a vezetés megszerzéséről, 191,5 m-es ugrása közel 10 pontos fórt eredményezett a finnekkel szemben.

A norvégoktól az a Romören várt trénere indító jelére, aki az elmúlt versenyeken ismét visszazökkent egy gyengébb periódusba. Olyan ő, mint egy hullámvasút, egyszer fenn, egyszer lenn. Hosszú, kiegyensúlyozott ugrásokra az utóbbi időben nem igazán volt képes, pedig pár héttel korábban sorra nyerte az egyéni versenyeken való indulásra feljogosító kvalikat. Most sem remekelt, 174,5 m-ig repült, mely a németekkel szemben ugyan bőven belefért (35 pontos előny), de az osztrákok ellen ez már nagy luxusnak tűnt. Schlierenzauer bár nem ugrott extra nagyot (mint hajdanán), de egy 197 m-es ugrás is elég volt ahhoz, hogy meglépjenek a norvégoktól. Az egy tizednyi pontelőny 30-ra duzzadt. Az első kör záró sora következett, ahol már rögtön az elején eldőlt melyik csapat búcsúzik a finálétól. Az oroszok voltak azok, kiktől Vassiliev koppintotta le csapattársa, Trofimov által produkált távolságot, szintén 137 m-re repült. Ezután a csehektől Koudelka ugrott, aki 171,5 m-ével ugyan 110 ponttal előzték be az oroszokat, de összeségében kevés volt, hogy feljebb is kerüljenek. A kiváló sírepülő hírében álló Kranjec következett, aki csak 178,5 m-rel tudott hozzájárulni csapata teljesítményéhez, ez azonban kevés volt egy jobb helyezés elérésére, a cseheket azért beelőzték így is 20 ponttal. A japánoktól Kasai indult neki, aki a K-pontot épphogy megugrotta, 188,5 m-e azért a vezető pozícióra elég volt. A finnektől Hautamäki mutatott be egy szenzációs ugrást (mely az első kör legnagyobbja is volt egyben), 212,5 m-nél tette le a léceit, mellyel 46 pontos előnyre tett szert a japánokkal szemben.

A lengyelek legjobbja, Malysz következett, akinek 207 m-es ugrása arra volt csak elég, hogy kozmetikázzon csapatuk pontszámán, a 8. helyről az 5.-re hozta föl csapatát. A németeknél Freund ugrott gyengébbet a vártnál, 188,5 m-en landolt, mellyel a finnek mögé jöttek be. A norvégok utolsó embere, Hilde jött le, aki egyéniben ezüstérmet szerzett előző nap. 195,5 m-es ugrása 32 pontos fórt eredményezett a finnek ellen. Koch volt már csak hátra, aki ezen a sáncon nyerte egyéni versenyét, de most nem sikerült kiemelkedőt nyújtania, 191,5 m-e igen csak biztonságira sikeredett, mellyel 22 pontra apadt előnyük a norvégokkal szemben.

A finneknél Keituri javított 15 métert korábbi ugrásán (189,5 m), mellyel biztosította csapata számára továbbra is a dobogós helyet. A sort Jacobsen és Kofler zárta, ők is javítottak, előbbi 207, míg utóbbi 203,5 m-en landolt, a különbség változatlan maradt csapatuk pontszámain. A harmadik sorozatban eldőlt, hogy a lengyelek csak a 6. helyért küzdhetnek tovább, ellenfelük pedig a szlovén csapat volt, kik közül Damjan 186 m-ére Hula csak egy 178,5 m-es ugrással tudott válaszolni, 3 pont különbség volt ezután a két csapat között. A japánok Tochimoto 186 m-ével már 60 ponttal vezettek a lengyelek előtt, de közel 30 pontos hátrányuk is volt az előttük lévő németekkel szemben, akiktől Uhrmann 209 m-ig repült, mellyel megkezdték a felzárkózást a dobogós helyért. A finnek több mint 30 pontot veszítettek Muotka gyengébb ugrásának (183,5 m) köszönhetően, így a németek már csak 8 pontra voltak tőlük. Romören ismét gyengébbet ugrott társainál (184,5 m), így egyre inkább távolodtak a győzelemtől, viszont a második helyük nem forgott veszélyben, a 60 pontos előnyük garancia volt erre. Schlierenzauer második ugrása már jobban sikerült (204,5 m), az osztrákok pedig már több mint 50 ponttal vezettek, győzelmük kulcsa már csak az eddig kiváló teljesítményt nyújtó Koch kezében volt, így az utolsó kör már csak formalitás volt részükről. Az utolsó sorozat az alsóházban nem hozott változást, a csehek maradtak az utolsó (8.) helyen, pedig Koudelka zárásként 202,5 m-re szállt, messze a legjobb teljesítményt nyújtva csapatában. Hogy a lengyeleket nem tudták befogni a mögöttük lévő szlovének az csak Malysznak volt köszönhető, aki 210,5 m-es ugrásával biztosította a 6. helyet számukra. Malysz nagyon élt ma ezen a sáncon, csapattársai viszont nem tudtak felnőni hozzá, pedig ha ez a verseny egyéni lett volna a pontszámok alapján győztesként került volna ki. Kasai az 5. helyre hozta be csapatát, erre egy 202,5 m.-es ugrás bőven elég volt. A német csapat megpróbálta utolsó erőtartalékait mozgósítani, Freundra várt az a feladat, hogy érmes helyre küzdje föl csapatát. Az idei szezon legnagyobb felfedezettje tökéletes ugrást hajtott végre, a nap legnagyobb távolságával, 218 m-rel feladta a leckét a finneknek.

Hautamäkin volt a sor, első ugrása a legnagyobb volt az első körben, bár a második sem volt kicsi, viszont a 207 m most kevés volt ahhoz, hogy vissza tudják venni a vezetést a németektől. A német csapat nagy hajrát levágva, valamint Freund extra nagy ugrásának köszönhetően szerezte meg a harmadik helyet. A norvégoktól Hilde is nagyot ugrott (206,5 m), mellyel már ők vezettek, de csak addig, míg Koch le nem érkezett. Az idén két sírepülő versenyt is megnyerő osztrák ugró 204 m-es ugrással biztosította be csapata győzelmét a Team Tour utolsó állomásán, mellyel megnyerték a 100 ezer eurós fődíjat. Az osztrák csapat így megvédte címét és kitünő formában várhatják a 3 hét múlva sorra kerülő világbajnoki csapatversenyeket Oslóban!

Verseny statisztika - Oberstdorf 2.xls

 Végezetül íme a versenyzők teljesítménye egyénileg lebontva, mely a csapatversenyen elért eredményeik alapján lett rangsorolva, azaz ha ez egyéni verseny lett volna ilyen végeredmény születik: