Severin Freund adatbankja.doc                Andreas Kofler adatbankja.doc

A sapporói Vk versenyek hangulata mindig is különleges volt, amolyan semmilyen, egyike azon helyszíneknek (vagy talán az egyetlen), melyek érdeklődési nívója vetekszik egy hazai NBIII-as futball meccs látogatottságával, de talán mondhattam volna NBI-est is… :) Itt legtöbbször olyan síugrók is pontokat tudnak szerezni, akik más versenyeken nem indulnak vagy akik még a kvalikat sem szokták túlélni. Ennek oka, hogy a jobb képességű, a Vk elitjéhez tartozó ugrók általában kihagyják a sapporói versenyeket a hosszú út, az aklimatizálódás, a rossz időjárás miatt vagy egyszerűen csak ha közvetlenül olyan síugró esemény (VB, olimpia stb.) előtt van, amit az előbb említett okok miatt ésszerűtlen bevállalni. Most valamelyest változott a helyzet. Az oslói VB egy hónappal odébb van még, így jó pár nevesebb ugró is tiszteletét tette a Távol-Keleten. Így tett néhány Vk éllovas, Morgenstern, Kofler, Ammann és Malysz is, utóbbi ráadásul hat éves távolmaradást szakított meg részvételével.

Essen pár szó a sapporói hétvége legnagyobb felfedezettjéről, Severin Freundról is. Tavaly ilyenkor még senki sem gondolta volna, hogy egy új német generáció tagjaként csapatuk legjobbja lesz olyan nevek mellett, mint Schmitt, Uhrmann és Neumayer. Azon túl, hogy neve barátot jelent, a németek lassan imába foglalják nevét, hiszen hosszú sikertelenséget szakított meg azzal, hogy két kiegyensúlyozottan jó ugrással az 5. helyről 6 pontos hátrányból szerzett meglepő, de nem érdemtelen győzelmet az első napon. Ráfért már ez a német csapatra, hiszen az utóbbi időben nem sűrűn érezhette a siker ízét sem a Rohwein, sem a Schuster vezette német „alakulat”.

Hihetetlenül hangzik, de az egykori Hannawald-Schmitt féle „aranycsapat” óta csak kétszer tudott nyerni az egyik legnagyobb síugró hagyománnyal rendelkező nemzet!  Úgy látszik 3 évre vannak berendezkedve egy-egy igazi komoly sikerre, hiszen utoljára 2007 jan. 28-án örülhettek a németek hazai győzelemnek Uhrmann révén (Oberstdorf), azelőtt pedig 2004-ben szintén neki köszönhetően (Zakopane). Egy jó ideje már mocorgott valami ebben a német csapatban, az előző szezonbeli Bodmer és Wank egyéni ezüst után a vancouveri olimpián is villantottak ezüstérmükkel, Freund szombati győzelmével pedig igazolta, hogy Schuster jó munkát végez és jó úton haladnak. Vasárnap szerzett ezüstje is jelzi nem egy véletlenszerű (anno 2008-as pragelatói Yumoto féle) győzelmet aratott előző nap, hanem egy éremesélyeshez illő teljesítménnyel (na és persze egy kis szerencsével) rukkolt elő, mely meghozta számára a váratlan, de annál inkább értékes győzelmet. Szombati győztesünk a síugró szezonnyitó Grand Prix-n tűnt ki pár figyelemreméltó eredménnyel, hiszen az összes versenyén a top10-ben volt és szintén itt, a Távol-Keleten már majdnem összejött a dobogó is, akkor 4. hely volt a legjobb helyezése Hakubában. Ezzel a győzelmével végleg beírta magát a német síugró almanachokba. Ki tudja, talán Hannawald, Schmitt és Uhrmann után egy újabb német csillag született személyében, alighanem ez az elkövetkezendő időszakban kiderül majd!

Következzék pár sor erejéig a sapporói sánc története. Az ázsiaiak hagyomány gazdag sáncát 1931-ben az akkori trónörökös segítségével létesítették. A 60 m.-es sáncot egy japán báró, Kishichiro Okura építette föl, kinek nevét ma is viseli a sánc. 1969-ben építették az Okurayama sáncot, mely az 1972-es olimpiai játékok nagysánc versenyeinek lebonyolítási színhelye volt. Az első sáncrekordot itt állították föl 111 m.-rel, a lengyel Wojciech Fortuna ezzel az ugrásával meg is nyerte az olimpiát! Az 1991-es téli Universiade számára a sánc átépült. 2007-ben az első ázsiai északi sí-VB számára ismét korszerűsítési intézkedéseket hoztak a HS134-esen, melynek tetején egyébként egy csodálatos kilátás is nyílik az 1,8 milliós nagyvárosra. Sapporo nagysánca a kezdetektől szerves része az összetett Vk szezonjainak, a mai napig itt rendezték a legtöbb Vk versenyt (42 egyéni-, míg 1 csapatversenyt). Számos egyéb versenyt is lebonyolítottak már a sáncon, többek között GP, COC, FIS Cup, FIS Race versenyeket, valamint nők számára GP-t is.

http://www.fis-ski.com/pdf/2011/JP/3068/2011JP3068RLQ.pdf

A szombati versenyt a 12-es beülőből és szokás szerint hazai ugrók kezdték. Az időjárás pocsék volt (mint általában itt mindig), hol 1,0 m/s-os hátszél, hol 1,5-ös szembeszél hátráltatta vagy éppen segítette a versenyzőket. A 10.-ként rajtoló norvég Stjernen volt az először, aki át tudta lépni a K-pontot (121,5 m), majd jött két, szebb napokat is látott síugró, Vassiliev és Olli személyében, akik eddig pont nélküliekként kezdhették a versenyt. Mindketten formájukat kereső ugrók még, melyet most sem sikerült megtalálniuk, utóbbi legalább bekerült a 2. körbe, ehhez egy 113,5 m-es ugrás is elegendőnek bizonyult. A mezőny fele lejött, de igazán értékelhető ugrás nem akadt közöttük. Kornilov ugrása (117,5 m) sem volt igazán kiemelkedő, 4 m.-rel ugrott kisebbet a norvégnál, mégis 8 pontos fórral a kompenzáció élre segítette. Matura 123,5 m-es ugrása elvileg a laikus néző számára elég lehetett volna, hogy élre kerüljön, viszont a nap legnagyobb levonásával (-18,3 pont) csak a 3. helyre tudott bejönni. Az egész versenynek egyébként több köze volt a matematikához, mint a síugráshoz. Kiszámíthatatlan volt, hogy egy esetleges nagy ugrással is kit hova rak be a számítógép. A cseh fiú után előbb Bodmer (123 m), majd Uhrmann tornázta föl a távolságot, aki egy komolyabb szembeszelet „meglovagolva” 130 m fölé repült és természetesen az élre került 10 pontos előnnyel. A németek versenyzője igazolta jó formáját. Csapattársa, egyúttal a nap főszereplője érkezett ezután, Freund 124 m-es ugrásával Uhrmann mögé ért be. A Gp hős Ito 110,5 m-e csalódást keltő volt a hazaiak számára, mégis 2. körös szereplést eredményezett neki, bár éremszerző pozíciótól messze elmaradt.

Már csak az igazi esélyesek voltak hátra, közülük is Adam Malysz érkezett elsőként, aki a nap legnagyobb ugrásával (132,5 m) átvette a vezetést az orosztól, 14 pontos előnyre tett szert ezzel. Kofler jött eztán, s bár 7 m-rel ugrott kisebbet, mégis csak 6 tizeddel maradt el, hogy az élre kerüljön. Ammann is esélyesként érkezett és hiába ugrott épp szélcsendben, 117 m-es ugrása meglepően alacsony volt, közel 20 pontos hátrányba került az élen álló Malysszal szemben. Morgenstern zárta a sort, de ő sem váltotta meg a világot. 124,5 m-rel csak 4.-ként várhatta a folytatást a döntő körben.

Morgenstern következett és lekoppintva első körös ugrását (124,5 m) majdnem sikerült az élre kerülés, csak 1,4 pont hiányzott hozzá, érett a meglepetés! Uhrmann próbálta csapattársát leszorítani az élről, ehhez – papíron - elvileg elég lett volna egy 124 m-es ugrás is, melyre minden esélye meg volt a pillanatnyi formáját tekintve. Viszont 20 m.-rel múlta alul korábbi ugrását, így még a dobogó is elúszott számára. A nap embere cím sovány vigasz lehetett számára. Ekkor már biztos dobogós volt Freund, hiszen már csak ketten voltak hátra. Kofler próbált megbírkózni a széllel, de csak 114,5 m-re futotta erejéből, csak Morgenstern mögé tudott bejönni. Malysz egyike azon kevés ugróknak, aki szeles időben is jól tud teljesíteni. Na ez most nem mutatkozott meg itt, 118 m-e kevésnek bizonyult, hogy megnyerje a versenyt, az első körös extra teljesítményének köszönhetően azért legalább a dobogónak örülhetett. Freund ezzel 5. helyről nyerte meg a versenyt, mely az első volt pályafutása során, egyúttal első érme is!

Verseny statisztika - sapporo 1.xls

http://www.fis-ski.com/pdf/2011/JP/3070/2011JP3070RLQ.pdf

A 8-as beülőből indult a verseny és a sort kezdő japán ugrók közül az egykor szebb napokat is átélt Funaki érte el a legjobb eredményt, 116,5 m-rel jó darabig vezette is a mezőnyt. Az első K-pontot elérő ugrás (120 m) Vassiliev nevéhez fűződött, aki ezzel át is vette a vezetést. Olli nem hazudtolta meg önmagát, 99 métere hűen tükrözte az elmúlt időszakbeli teljesítményét. Az egy héttel korábbi Kontinentális Kupa versenyek (ahova „száműzték” két hónapja), - mely szintén Sapporóban zajlott - nem hozott számára minőségi javulást, a 37., 32. és 25. helyezései, valamint a most hétvégén elért eredményei azt mutatják továbbra sem motivált. Innauer „lovagolt” meg egy heves áramlatot a levegőben, 122,5 m-es távolságáért közel 30 pontos levonást kapott, de így is át tudta venni a vezetést. Sklett volt ezután az, aki feljebb tudta srófolni az aznapi távolságot, 126,5 m-en landolt, mellyel 20 pontos előnyre tett szert „üldözőivel” szemben. Szembeszél uralkodott a verseny folyamán szinte végig, nagyobb távolságok is csak elvétve születtek, a helyezések sorrendjét leginkább a kompenzáció döntötte így el. A norvég versenyző ennek köszönhetően igen sokáig tudta tartani a vezető pozíciót, még a kvaligyőztes Kasai sem tudta leszorítani onnan, ő 118 m-ig repült. A cseh Matura próbált élre törni, de 120,5 m-es távolsága csak az átmeneti 2. helyre volt elég. Aztán ami sokaknak nem sikerült az végre épp egy hazai versenyzőnek igen, Tochimoto 128 m-ével meg sem állt az első helyig. Jó formában versenyző ugrók követték egymást, előbb Uhrmann (126 m), majd Koudelka (119,5 m) ugrott, de csak a Top10-be való kerülés okozhatott nekik örömet. Már csak az esélyesek voltak hátra, közülük is elsőként Freund következett, aki ugrásával méltóképp igazolta nem volt véletlen előző napi győzelme. Az első kör legnagyobb ugrását mutatta be, 134,5 m-en landolt és bejelentkezett egy újabb győzelemre. 

Míg Fettner csak 120,5 m-ig szállt, addig Malysz újból oda tette magát, 131 m-ével Freund mögé jött be, a német versenyző kirobbanó formáját tekintve komolynak tűnő 7 pontos hátránnyal lemaradva. Kofler sem adta alább, szintén 131 m-ig szállt, viszont a kompenzáció számára kedvezőbben alakult, így Malyszt kielőzve került a német ugró mögé. Ezután Ammann (116,5 m) és Morgenstern (110 m) sem tudott mit kezdeni az esélyesség terhével, meglepetésre mindketten „elszálltak”, a több mint 30 pontos hátrány ledolgozása lehetetlen feladatnak tűnt…

Ammann próbálta meg a lehetetlent, mégpedig ledolgozni komoly hátrányát most már nem csak Freunddal, hanem Morgensternnel szemben is. Bár ő is javított, de nem akkorát, hogy azzal vezetni tudjon, a 127 m erre most kevés volt. Koudelka 131,5 m-e jelezte tart harrachovi jó formája, viszont ez csak a svájci beelőzéséhez volt elég. Az első körben ugyanannyi pontszámot gyűjtő Uhrmann és Ito következett, kik közül a német rontott kevesebbet. Míg előbbi 123 m-rel csak Ammann mögé tudott bejönni, addig utóbbi hatalmasat rontva, 86 m-es ugrásával jelentősen visszaesett. Matura volt Freund mellett a nap legkellemesebb színfoltja, a cseh ugró 128 m-en tette le léceit, mellyel ugyan nem vette át a vezetést, de így is élete legjobb eredménye látszott körvonalazódni. Négy évvel ezelőtt éppen itt szerzett egy 9. helyezést és mivel már csak öten voltak hátra így biztossá vált javítani fog egyéni legjobbján. Az őt követő Sklett (107 m) és Tochimoto (97,5 m) is pórul járt, pedig mindketten az előnyösebbnek mondható szembeszelet fogták ki, mint szinte mindenki a verseny folyamán.

Hárman voltak már csak hátra és még mindig a 13. helyről magát élre feltornászó Morgenstern vezetett. Malysz indult el ezután és ő is rontott. 114 m-ével még Maturát sem tudta megelőzni, így lemondhatott a dobogós helyezésről. A cseh ugró előtt viszont megnyílt egy kivételes lehetőség, hogy életében először Vk érmet szerezhessen. Erre a még hátralévő Kofler vagy Freund rontására lett volna szükség. Andreas Kofler viszont nem tette meg ezt a szívességet neki, 132,5 m-rel és 10 pontos fórral vette át a vezetést honfitársától. Freund már nem járt ilyen jól, ő is rontott ugyan, de 120 m-es ugrása így is elég volt ahhoz, hogy dobogón maradjon. A 2. hellyel aligha szomorkodott, hiszen  a sapporói hétvégéből a lehető legjobban jött ki, a két nap alatt szerzett 180 pont önmagáért beszél. Kofler 5. győzelmét szerezte pályafutása során, mellyel összetettben így visszaelőzte Ammannt a tabellán. Morgenstern küzdeni tudása példamutató, hiszen nem adta föl, vesztett helyzetből is a maga javára tudta fordítani a versenyt, összetettben pedig hatalmas előnyre tett szert!

Verseny statisztika - sapporo 2.xls