Liberec városa nem messze fekszik a cseh- lengyel-német határtól, lakossága meghaladja a 100 ezer főt. A középkor óta meghatározó kereskedelmi csomópont, híres kisiparáról, kiváltképp kerámiákat és különféle textiltermékeket gyártanak bel- és külföldi értékesítésre. A világháborús konfliktusokig a várost túlnyomórészt németek lakták, a cseh kisebbség aránya nem érte el a 10%-ot sem. A város mai neve is német megfelelőjéből, a „Reichenbergből” fejlődött ki, aminek jelentése „gazdag hegy”, bizonyára a várost két oldalról körülvevő erdőségekre utal. A turistákat a tradicionális konyha és középkorba nyúló épületegyüttesek mellett a sportlehetőségek is vonzzák, különösképp a Ještěd Sportközpont, ahol egy hosszú sípálya és kisebb-nagyobb síugró sáncok várják az érdeklődőket.

 

Sajnos valahol várható volt, hogy közvetlenül a Tour de Ski után csak kevesen teszik tiszteletüket holmi sprintversenyeken, még a szakági specialisták közül is sokan távolmaradtak az eseménytől. Az orosz, a svéd, a norvég, a fehérorosz csapat is foghíjasan szerepelt, ha egyáltalán megjelent. A Tour ászai sem érkeztek meg Liberecbe, Cologna és Kowałczyk is a pihenés mellett döntött. A következőkben előbb a két egyéni versenyről olvashattok rövid visszatekintést, majd rátérünk a csapatsprintekre.

 

Negyvennyolc hölgy állt rajthoz a szabadstílusban rendezett sprint selejtezőiben, ahonnan szokás szerint harmincan folytathatták. A legjobb időeredményt Marit Bjørgen (2:39,53) érte el, csaknem négy másodperccel bizonyult jobbnak a svéd Hanna Falk és öttel az amerikai Kikkan Randallnál. Azért akadt még néhány nagyágyú a mezőnyben. Pirjo Muranen a hetedik, Marianna Longa a kilencedik, Petra Majdič a 13., Arianna Follis pedig a 18. idővel kvalifikált.

 

 

Az öt középdöntőben sem borult a papírforma, az elsőt okosan tartalékolva Bjørgen nyerte a Genuint lehajrázó Katja Visnart megelőzve, a másodikban három skandináv küzdött a helyekért, a norvég Eide és a svéd Brodin mellett Muranen húzta a rövidebbet. A harmadik futam volt mindközül a legtempósabb, így onnan a két automatikus továbbjutó mellett szerencsés vesztesként még ketten is folytathatták. Öten harcoltak egymással, a végén kettős norvég győzelem született Falla- Brun-Lie leosztásban, harmadikként az a Barthelemy ért célba, aki már a Touron is megmutatta oroszlánkörmeit, zárásként még a norvég Øberg kiütötte Vesna Fabjant. A szlovén kiesése azért mindenképpen meglepetésnek volt mondható. A negyedik hatosból tükörsima továbbjutást láthattunk, Falk és Longa még csak meg sem izzadt, a zárófutamban viszont kihullott Follis, más kérdés, hogy Majdič és Randall mellett borzasztóan nehéz volt a dolga.

 

Az első elődöntőben három norvég is pályára lépett, mégis csak az egyik, Brun-Lie járt szerencsével. A francia lány ugyanis olyan tettet vitt véghez, amire idén eddig még nem volt példa: lehajrázta Bjørgent. A norvég klasszis még reménykedhetett, hogy idővel esetleg megússza a dolgot. A második futamban viszont jóval nagyobb volt az iram, Randall és Majdič alaposan kitettek magukért, így magukkal húzták a döntőbe Falkot és Fallát, Longa kiesett, akárcsak az első futamból Visnar.

 

A döntő az utolsó méterekig kiélezett versenyt hozott, majdhogynem a célegyenesig együtt maradt a hatos. A táv első felében Falk és Brun-Lie diktálta az iramot, majd a svéd mellé felzárkózott Kikkan Randall, aki aztán jobb oldalról ellenállhatatlan hajrával megelőzte Hanna Falkot. A harmadik helyre Celine Brun-Lie futott be, a véghajráját talán kicsit túl hamar elindító francia lányt Majdič és Falla is megelőzte az utolsó métereken. Az amerikai sífutónak ez a második egyéni Világkupa-győzelme, legutóbb 2007-ben az oroszországi Ribinszkben nyert versenyt.

 

 

 

 

 

A férfiaknál is csak számra volt jelentősebb a mezőny, összesen hatvannégyen álltak rajthoz délelőtt. Köztük volt idén először egy magyar versenyző is, Tagscherer Zoltán megelőzött egy finn és egy ausztrál riválist, az első helyezettül mintegy 19 másodperccel elmaradva a 62. helyen zárt. A legjobb időt a svéd Robin Brüntesson (3:01,07) futotta, megelőzve a norvég Kjølstadot és a szintén svéd Modint. A kiesők közt találjuk a cseh bajnok Koukalt, az orosz Panzsinszkijt és a finn Paakkonent.

 

 

A kvalifikáció legjobbja aztán rögtön az első középdöntőben elvérzett, mentségére legyen szólva, hogy a sprintspecialista Andrew Newell társaságában volt kénytelen búcsúzni. Hattestad és a német Wenzl volt a két továbbjutó. A második csoportban is kihullott egy nagy név Dahl személyében, viszont a hazaiak legnagyobb örömére Mats Larsson mellett Dušan Kožišek is a legjobb 16 közt tudhatta magát. A következő futamból a finn Strandvall és két olasz (Pellegrino és LL-ként Pasini) került tovább. A maradék öt helyet egytől egyig északiak foglalták el, három svéd (Peterson, Modin, Halfvarsson), a norvég Kjølstad, valamint az észt Simonlatser.

 

Hiába volt négy svéd az elődöntős mezőnyben, végül csak egyetlen került a döntőbe. Az első futam volt a gyorsabb, a csehek továbbra is reménykedhettek, mivel Hattestad mögött Kožišek ért a célba, megelőzve a két talpon maradt olaszt. A másik hatosból csak hárman maradtak a célegyenesre fordulva, Modin és Strandvall mögött Kjølsted húzta a rövidebbet.

 

Az első méterektől kezdve Hattestad diktálta a finálé iramát, a norvég mögött sokáig a finn versenyző síelt, majd a második emelkedőn Pellegrino még próbálkozott egy megindulással, ám a célegyenesben ismét ellenállhatatlan volt a norvég, az olasznak csak a második hely jutott. A végére alaposan szétszakadt a hatos, Kožišek futott be harmadikként, így hazai földön ünnepelhette pályafutása első VK- dobogóját, korábban kétszer nyert bronzérmet csapatban világbajnokságokon. A világbajnoki címvédő Ola Vigen Hattestad pályafutása kilencedik egyéni világkupa- győzelmét ünnepelte Liberecben.

 

 

 

 

 

 

 

Vasárnapra maradtak a klasszikus stílusú csapatsprintek, amelynek keretében csapatonként két-két versenyző 3x 1,3 km-t teljesített, felváltva.

A hölgyeknél maximálisan igazolódott a papírforma, Marit Bjørgen alaposan felspannolta magát az előző napi fiaskó után, így már az első résztávjánál tekintélyes, 11 másodperces előnyt épített ki az olasz, a svéd, a kanadai és a norvég 2-es váltó alkotta üldözőkkel szemben. Társa, Maiken Caspersen Falla is hozzátette magát természetesen a sikerhez, így a célba már fél perces előny birtokában ért az elsőszámú norvég staféta.

Az első két váltásnál még jelentős hátrányban (Niskanen az egyik kanyarból kijövet egyensúlyát vesztette, bukott) csak a 9. helyet elfoglaló finn váltó alaposan összeszedte magát, s Muranen vezérletével a végére utolérték a dobogóesélyes csoportot, elsőként a Brodin- Falk összeállítású svéd, majd az utolsó résztáv második felében a Gajazova- Crawford- féle kanadai váltót is megelőzték. Az olaszok Marianna Longa második futásánál szakadtak el a többiektől, a szökésből Magda Genuin is kivette részét, így második helyük nem forgott veszélyben. Hiába a finnek előretörése, a dobogó harmadik fokára is norvégok, mégpedig Kari Vikhagen Gjeitnes és Celine Brun-Lie állhattak fel.

 

 

 

 

 

Mivel a nőknél csak tizenkét váltó nevezett (pontosabb eggyel több, de az olasz kettes csapat végül nem állt rajthoz), ott minden előzetes csatározások helyett azonnal megrendezték a döntőt. A férfiaknál szerencsére népesebb volt a mezőny, kétszer annyian össze az elődöntőkben, ahonnan csak tízen kvalifikálták magukat a délutáni döntőbe. Mindkét váltójával továbblépett Norvégia, Svédország, Olaszország és Németország, rajtuk kívül még a franciák és az oroszok képviseltették magukat a döntőben. Kiesett tehát mindkét finn, cseh és svájci váltó.

 

A mezőny a második számú olasz váltón kívül egészen az utolsóelőtti váltásig együtt maradt. Hol a svédek, hol a norvégok valamelyik váltója, hol az oroszok diktálták az iramot, szökés helyett inkább a riválisok fárasztása, a kivárás szerepelt terítéken. Kjølstad, Brandsdal és Modin aztán megnyomták utolsó részhajrájukat, amivel lerázták a német és az orosz váltókat. Az első emelkedőnél Mats Larsson iramváltását már csak Hattestad bírta lekövetni, a norvég kettes váltó második embere, Dahl erejéből csak arra futotta, hogy előbb Panzsinszkij, majd Miranda támadásait visszaverje bebiztosítsa a harmadik pozíciót.

 

A győzelmet Ola Vigen Hattested verhetetlen hajrája révén a norvégok szerezték meg, Larsson a végére teljesen elkészült erejével.

 

 

 

 

 

E hétvégén az észtországi Otepääben folytatódik a VK- sorozat, ahol előbb 10, ill. 15 km-en, majd sprintben mérik össze tudásukat a világ legjobbjai, egyformán klasszikus stílusban. A versenyekről azt követő hét szerdán szolgálunk beszámolóval.