Ötvenhatan vágtak neki a nők 900 méteres távjának, először egyenkénti indítással, közülük csak a legjobb 30 idő tulajdonosa folytathatta. A kvalifikáción a szlovén Vesna Fabjan érte el a legjobb időt, megelőzve két svédet, Hanna Falkot és Magdalena Pajalát. Hiába a nem túl acélos mezőny (többek közt Bjørgen, Kowałczyk, Falla és Saarinen is hiányzott), a németek két nagy reménysége, Böhler (36.) és Zeller (37.) így sem tudta beverekedni magát az első 30 közé.

 

Délután 5 darab hatos csoportban folytatódott a verseny. Minden futamból automatikusan továbblépett a legjobb két helyezett, az elődöntő 12-es listáját még a két legjobb időeredmény birtokosa egészítette ki. Toronymagasan az első volt a leggyorsabb futam. A három szlovén diktálta a pokoli tempót, Fabjan első helye nem forgott veszélyben, a mögötte beérő négyes viszont fergeteges hajrát produkált. Visnar, Falla, Koroszteleva, de még Petra Majdič is simán továbbjuthatott volna idővel, ám mivel utóbbi csak a harmadik volt a sorban, így szerencsés vesztesként sem folytathatta. Elkényelmeskedte a selejtezőt, csak a 20. legjobb időt teljesítette, így kerülhetett a legnehezebb ágra.

 

A következő, jóval lassabb futamban Follis végig kezében tartotta saját sorsát, mögötte a kanadai Crawford lehajrázta a német Hanna Kolbot. A harmadik csoportban elesett, így búcsúzott Magda Genuin, innen Brun-Lie mellett két finn döntötte el a másik továbbjutó hely sorsát, a selejtezőben is remekül teljesítő Kirsi Perälå végül lehajrázta a 2001-ben világbajnoki címet szerző Pirjo Muranent. A negyedik hatosban próbálkozott a legesélyesebbnek tartott német, ám Nicole Fesselnek roppant nehéz dolga volt, mivel három svéd gyűrűjében kellett volna befészkelődnie az első két hely valamelyikére. Nagy versenyt futott a skandináv trióval, Ingermarsdottert még meg tudta előzni, ám arra már nem futotta erejéből, hogy Brodint és Falkot is lehagyja. Az utolsó futam drámaira sikeredett: Procházkova már az elején bukott, az előremenekülés taktikáját követő Kikkan Randall magabiztosan nyerte a futamot, a németek becsületét Herrmann megmentette, miután két svédet (Pajalát) és egy norvégot is maga mögött tudta tartani.

 

Sokáig nem pihenhettek a hölgyek, durván fél óra múlva újra rajthoz kellett állniuk. Az első elődöntőben újra Follis taktikázott a legjobban, Fabjant a végén még ’biztos, amit biztos’ alapon lehajrázta, Visnar és Crawford még reménykedhetett. Nem sokáig, ugyanis a másik futam jóval gyorsabb volt, Randallt itt sem tudták megállítani a skandinávok, más kérdés, hogy mindannyian továbbléptek idővel.

 

A döntő hatosát tehát a minden futamukat magabiztosan nyerő Follis és Randall mellett két svéd (Brodin és Falk), a selejtező győztese, Fabjan, valamint Brun-Lie alkotta. Az előzmények ismeretében az északiak esélytelennek tűntek, s valóban, a dobogós helyekért a másik hárman küzdöttek. Remekül kontrollálta az eseményeket, majd a végén ellenállhatatlan hajrájával a regnáló világbajnok nyerte a szezon második sprintversenyét. A 32 esztendős Arianna Follisnak ez volt a harmadik VK- győzelme. Kikkan Randall a második (4. dobogó), Vesna Fabjan (3. dobogó) pedig a harmadik helyre érkezett be.

 

 

 

 

A férfiak 71 fős mezőnyéből is hiányzott néhány nagy név, a hazaiak legnagyobb bánatát azonban az okozta, hogy egyetlen német legény sem kvalifikálta magát a délutáni negyeddöntőkbe. Teichmann és Angerer el sem indult, kiesett Filbrich és Tscharnke. A kvalifikáció kiemelkedően legjobb idejét a düsseldorfi címvédő Petyuhov érte el, közel 3 másodperccel verte a Kuusamóban győztes Dahlt.

 

Akárcsak a nőknél, az uraknál is az első futamban diktálták a legjobb tempót, Petyuhov, a két svéd (Modin, Brüntesson) és Eigenmann egymást segítve léptek tovább a következő fázisba. A második hatosból kiemelkedett Oystein Pettersen, különösebben meg sem kell erőltetnie magát, mögötte a két olasz közül Renato Pasini jutott az elődöntőbe, kiesett mindkét állva maradt finn versenyző, köztük a selejtező negyedik helyezettje, Matti Jylhä is. A harmadik futam is orosz győzelmet hozott Parfenov révén, mögötte Scola jutott tovább. A negyedikből két norvég (Golberg és Dahl) lépett tovább, míg az utolsó negyeddöntő parázs összecsapást hozott. Nem túlzás, döntős mezőny gyűlt össze a világbajnok Hattestaddal, a klasszikus sprint olimpiai bajnokával, Krjukovval, az ezüstérmes Panzsinszkijjel, vagy az amerikai Andrew Newellel. A babért aztán két svéd, Jönsson és Larsson aratta le, remekül összedolgoztak.

 

Az első elődöntőből annak rendje és módja szerint Petyuhov és Pettersen gond nélkül továbblépett, a második futamban ugyanígy tett a két svéd, s mivel előbbiek nagyobb tempót diktáltak, a döntőbe vitték magukkal Scolát és Modint, ezzel együtt kiejtették John Kristian Dahlt.

 

Három svéd versenyző jutott tehát be a döntőbe, rajtuk kívül a norvég Pettersen, a címvédő orosz Petyuhov és az olasz Scola volt a finálé résztvevője. Némi meglepetésre a célegyenesbe a legesélytelenebbnek tartott olasz vezetésével fordultak be – a többiek egymásra figyeltek –, s végül csak Emil Jönssonnak sikerült megelőznie célfotóval (az olasz hibázott, túl korán dobta be léceit), míg a harmadik helyre a norvég Pettersen ért be. Az egész nap folyamán meggyőzően teljesítő Petyuhov irgalmatlanul eltaktikázta a döntőt.

 

 

A vasárnapi váltóversenyekről itt csak igazán röviden szólok, teljesen kimaradt az a délután. A nőknél 18 csapat jelezte részvételi szándékát, melyek közül tízen folytathatták a döntőben. A kétfős csapatok 2x 2,7 km-t, vagyis fejenként 3-3 kört teljesítettek. Az Arianna Follis- Magda Genuin páros nagy versenyben, de az utolsó méterig vezetve, rajt-célgyőzelmet aratott. Az ötödik körben aztán rákapcsolt az olasz és a norvég csapat, valamint Visnar, amivel leszakították az addig magukat meglepően jól tartó francia, finn és német váltót. Az utolsó kilométeren aztán a szlovének teljesen visszaestek, a norvégok Brun-Lie vezetésével felzárkóztak az olaszokra, ám a sorrend itt már nem változott. Crawford remek hajrával felhozta a dobogóra a kanadai stafétát.

 

A férfiak versenyében már a döntőért is alaposan meg kellett szenvedni, ugyanis 25 csapat vetélkedett azért a bizonyos 10 helyért. Kiesett mindkét finn, amerikai és kanadai váltó! A fináléban féltávig a két norvég és az oroszok II-es váltója diktálta az iramot, majd a negyedik körben Petyuhov és Renato Pasini révén az 1-es számú olasz, ill. orosz csapat állt az élre. A svéd, a másik olasz és a két norvég staféta az utolsó emberekre bízta a döntést. A viadal utolsó kanyarjában Dahl és a hazai közönség ovációja közepette új lendületet kapott Wenzl összeakadtak, így a teljes mezőny elment mellettük. Anders Gløersen nagy versenyben megverte Emil Jönssont, a dobogó harmadik fokára pedig az olaszok II-es stafétája állhatott fel.

 

 

 

A hétvégén – várhatóan a legjobbakkal kiegészülve – a svájci Davosba látogat a mezőny, ahol szombaton 10, ill. 15 km-es klasszikus stílusú távon, majd szabadstílusú sprintben méretnek meg a sportolók.