Utólag egy jól sikerült nyilvános edzésként is felfoghatnánk az első futamot, a jövőre nézve azonban talán levonhatunk néhány következtetést, elemezhetjük az indulók pillanatnyi formáját. Tehát egy kicsit azért tekintsünk vissza, mi is történt pontosan.

 

Stílszerűen a szakági világkupa címvédője, vagyis Ted Ligety nyitotta a sort. Az amerikai nem bízott semmit a véletlenre, megtámadta a pályát, különösen az alsó, laposabb részen találta el a fonalat. Így hiába voltak nála többen jobbak a meredekebb szakaszon, a végére elfogyott előnyük. Pazar folytatásra volt kilátás, ugyanis az utolsó szektorban bizonytalan Simoncelli és az a Schörghofer is mindössze egyetlen századdal maradt el a „piros mellényestől”, aki az enyhe letörésnél hatalmasat rontott, kevésen múlt, de be tudta venni az ominózus kanyart. Az osztrákok fiatal reménysége, Hirscher 13 és az olimpiai ezüstérmes Jansrud 15 százados lemaradása is elhanyagolható volt, mint ahogy Svindål sem lehetett elkeseredve, amiért zaklatott menete végén csupán 39 százados hátrányt mutatott az eredményjelző. Ekkor már Cyprien Richard neve díszelgett a lista élén, a francia – természetesen – szintén csekély, 2 százados fórral tudott élre állni.

 

A legjobb tízben viszont már csak Baumann maradt egy másodpercen belül, a tavalyi söldeni győztes Cuche és Kostelić már ekkor kiszállt az első helyért folyó csatából. Kellemes meglepetésre a 11. legjobb idővel tért vissza két éves szünet után a finnek (ősrégi, 1999-es) világbajnoka, Kalle Palander végül mégsem tudott pontot szerezni a tavaly pont nélküli finn csapatnak. A helyezés tényén túl az is dicséretes, hogy az elmúlt két olimpia győztesét is maga mögé tudta utasítani. Carlo Janka (13.) és "Benni" Raich (16.) is erősen idény eleji formában síelt. Simoncelli kivételével gyengélkedtek az olaszok is, ami nem véletlen, elvégre ez a kevésbé meredek pálya nem különösebben fekszik nekik. Arra mondjuk senki nem számított, hogy pont Blardone menete lesz mindközül a mélypont.

 

A franciák viszont kiváló formában érkeztek Söldenbe, nem véletlen, hogy délután ők követelték a leghangosabban a második futam megtartását, vagy legalább az első értékelését. De Tessieres 35-ös rajtszámmal fért a legjobb 15 közé, megelőzve a másik nagy visszatérőt, az inkább szlalomos Grange-ot. Fanara 17. legjobb ideje is biztató kezdésnek tűnt (remélhetőleg szokása szerint nem fog lesérülni Levi előtt…), még Missilier és Mermillod- Blondin is befért (volna) a továbbjutók közé. Kamatozódni látszanak az új edzésmódszerek a német csapat szereplésében, Neureuther (18.) feltétlenül biztató, Dopfer révén pedig még az is elképzelhető, hogy idén többszereplős lesz a német férfi csapat. Az idén csúcsdöntésre törő Bode Miller (23.) a célban zárta első futamát, ez is valami…

 

A folytatásban 3 hét múlva következik Levi, ahol mindkét nem képviselői szlalomban indulnak!