Íme a férfi szekció, holnap pedig érkeznek a csajok!

 

 

 

 

 

 

A tavalyi idény csúcseseménye természetszerűleg a Vancouverben rendezett olimpia volt, ennek megfelelően a nagyobb sínemzetek is elsősorban az ötkarikás játékokat tartották szemük előtt, a csúcsformát mindenki február első felére időzítette. Az osztrákok is ezzel hitegették szurkolóikat, miután a gyors számokban nem nagyon akartak jönni az eredmények. A technikai diszciplínákban már annál inkább, Reinfried Herbst sorban szállította a győzelmeket szlalomban, a mind inkább Raich helyére lépő Hirscher pedig „óriásban” hozta a szebbnél szebb sikereket. Előzetesen a torinói 8 érem felével is kiegyezett volna a realistább szurkoló, feltéve, ha köztük befigyel egy arany is, arra azonban a legpesszimistábbak sem gondoltak volna, hogy szégyenszemre egyetlen medália nélkül kullognak haza Kanadából. Mario Scheiber lesikló negyedik helyezése volt a férfi kontingens legjobb eredménye.

 

A rémálom ezzel még nem ért véget: megnyertnek hitt kristálygömbök sora került ki kezükből. A legfájóbb mindközül talán Walchhofer kudarca volt SzuperG-ben, a veterán világbajnok mind Kvitfjellben, mind a szezonfinálén betlizett. Azon már nem is csodálkozott senki, hogy a katasztrofális olimpiai szereplés után minden motivációját elvesztő Raich nem tudta felszívni magát az utolsó hetek versenyeire. A legjelentéktelenebb szuperkombinációs VK- győzelem mellett azért volt minek örülni sógoroknál, a nagy becsben tartott műlesikló világkupát legalább elhódították, igaz, Herbst sem dominálta úgy a mezőnyt, mint januárig tette.

 

Saját kudarcuknál alighanem csak egy valami fájt jobban Ausztriának, mégpedig az ősi rivális Svájc remeklése. 11 futamgyőzelem, 25 VK- dobogó, két olimpiai bajnoki cím a mérleg. S nem utolsósorban Didier Cuche révén ők nyerték a lesikló világkupát is. Az idény szenzációját azonban vitatatlanul Carlo Janka mutatta be, aki harmadéves Világkupa-indulóként meggyőző fölénnyel, becenevéhez („Jégember”) méltó higgadtsággal hódította el az összetett elsőséget. Beaver Creekben pedig történelmet írt, Jean-Claude Killy 1967-es bravúrja után neki sikerült újra zsinórban három versenyen győzedelmeskednie. Feliratkozott továbbá a „wengeni halhatatlanok” közé. A nagy öregek közül Cuche élete szezonját futotta, Défago olimpiai bajnoksága magáért beszél, mint ahogy Zurbriggen is végre tehetségének megfelelően szerepelt. Még mielőtt azt hinnénk, egyedül Janka képviseli a svájci új generációt a „nyugdíjasok” közt, ne feledkezzünk el az Európa-kupa győzteséről, Christian Spescháról is. Minden bizonnyal találkozni fogunk nevével már idén is.

 

A két gigászon kívül azért osztottak lapot más nemzeteknek is, bár náluk azért jóval szűkösebb volt a választék. Az olaszok idényét Giuliano Razzoli olimpiai aranyérme mentette meg, még ha Heel és az ütős óriás-műlesikló szekció azért észre vétette magát egy-egy előkelő helyezéssel. A horvátok zászlóvivője ezúttal is Ivica Kostelić volt, aki kellemes meglepetésre már a gyors számokban is felnőtt a világ elitjéhez. Más kérdés, hogy az olimpián kétszer is csak néhány tized híján csúszott le az aranyéremről. A franciák számításait keresztülhúzta Grange korai sérülése, bár nem sokon múlt, hogy a helyébe lépő Lizeroux kevésbé kockázatvállalóbb stílusával elvigye a legjobb szlalomosnak járó kristálygömböt. A németek legnagyobb örömére Felix Neureuther végre megtalálta számításait, a szezon vége felé két szlalomban elért győzelemmel bizonyított. A szlovének – sérülések és formahanyatlás okán – összességében nem tudták megváltani a világot (Jerman VK- győzelme után ráadásul sérülés miatt búcsút inthetett olimpiai álmainak), a norvégeknél viszont az olimpia érdekében a Világkupát beáldozni kénytelen Svindål mellett Jansrud is felnőtt a feladathoz. Ők ketten három érmet szereztek Vancouverben, ami az inkább északi síelőit tömjénező Norvégiában nagy visszhangot váltott ki. A másik két skandináv nép közül még a svédek lehettek inkább elégedettek elsősorban szlalomosaik révén, míg a Palander nélkül szárnya vesztett finnek egyetlen árva pontocskát sem tudtak összekapirgálni egy teljes szezon alatt.

 

A tengerentúlon ellentétes képet festett a tavalyi szezon. Ha a világkupát nézzük, inkább a kanadaiak, ha az olimpiából indulunk ki, egyértelműen az amerikaiak oldalára billen a mérleg nyelve. Erik Guay SzuperG-ben, Ted Ligety pedig óriás-műlesiklásban nem talált legyőzőre, a juharlevelesek 4, a jenkik pedig kettő VK- győzelmet söpörtek be. Vancouver viszont az USA sikerét hozta, többek közt a Bode Millernek régóta kijáró bajnoki cím révén, míg a hazaiak alpesi síválogatottja messze várakozáson alul szerepeltek.

 

 

 

 

 

A svájciak ott folytatnák, ahol tavaly abbahagyták, az osztrákok készek a visszavágásra, Bode Miller minden korábbinál hamarább vágott bele a felkészülésre, két nagy visszatérő törekszik vissza a csúcsra. Nagyjából így szól az előttünk álló, világbajnoksággal megspékelt idény előzetesének summázata.

 

Az utóbbi napok felmelegedése sem rontott drasztikusan a mintegy 3000 méter magasságban elterülő söldeni gleccseren, az FIS síelésre alkalmasnak minősítette a pályát, a versenyzők pedig már a helyszínen készülnek a kezdésre. Felvezetésünket az összetett esélyeseivel kezdjük, majd szokás szerint nemzetenként tekintjük át a mezőnyt.

 

Elsőként essék szó a címvédőről! Carlo Janka ereje teljében várja a kezdést, felkészülésének nem tett be az őt nyáron ismét ledöntő vírus. A civil foglalkozását tekintve rendőr, nyugodtságáról, lakonikus nyilatkozatairól elhíresült Janka tovább szeretné bővíteni sikerlistáját, ami az újabb vb-cím mellett azt is magában foglalja, hogy a tavalyelőtti kombinációban szerzett győzelme után végre szakági kristálygömb is kerüljön vitrinjébe. Lasse Kjus 1996-os összetett győzelme után ugyanis Janka volt a második, akinek szakági elsőség nélkül sikerült ezt a bravúrt végrehajtania. Ha az egész évben megfigyelhető stabilitását sikerül tavalyról átmentenie, ő lehet az egyértelmű favorit, azzal együtt különösen, hogy önmaga nagyon elégedett volt az elmúlt hetek szlalomban elért fejlődésével…

 

Ha tartja a sormintát, akkor összetett győzelmek tekintetében minden idők legjobb norvég alpesi síelőjévé léphet elő Aksel Lund Svindål. Mint már szó volt róla, tavaly mindent az olimpiának rendelt alá, terve bevált, hiszen SzuperG-ben nem talált legyőzőre. Idén viszont nem áll szándékában beáldozni a Világkupát a vb oltárán. A sármos norvég sportoló egész holtszezonban a pletykák kereszttüzében állt, elsősorban azzal, hogy busás fizetésért lécet váltott, az idei évtől már a Head csapatát erősíti. Az edzőváltás ténye viszont már elsikkadt magánélete mellett. Ki nem tudná, Julia Mancuso és Aksel egy párt alkotnak, az olimpiai specialista Julie közösségi oldalain előszeretettel reklámozza kettejük kapcsolatát. Mondjuk, október eleji twitteres bejegyzése alapján lesz miért izgulnia a bulvár kedvelőinek is: „Aksel Lund Svindal is jealous... Like him!!! but not too much..he's taken.”

 

Ugyanazon sportszergyártóban versenyezik tehát tovább Svindål, mint az amerikaiak botrányhőse, az immár olimpiai bajnok Bode Miller. Tőle szokatlan módon nagyon hamar belevágott a felkészülés gyötrelmeibe Bode, ami még érthetetlen is lenne, ha nem tudnánk, hogy komoly, alighanem teljesíthetetlen célokat tűzött ki maga elé. Újabb, sorrendben ötödik világbajnoki címe mellett azt vette a fejébe, hogy megdönti Stenmark és Maier egy szezonon belüli győzelmi rekordját (vagyis 14 sikerre hajt), és úgy mellékesen győzne a Hahnenkammrennen-en is. Ahhoz képest, hogy egy évvel ezelőtt még a visszavonuláson gondolkodott, rendkívül motiváltnak tűnik, márpedig az utóbbi időben éppen ennek hiánya miatt nem jöttek az eredmények.

 

Az osztrákokat minden bizonnyal Benjamin Raich képviseli majd az összetett élcsoportjában. „Benni” nem volt megelégedve tavaly kondijával, ennél fogva a hosszabb számokban való szereplésével, így ezúttal nagyobb hangsúlyt fektetett az alapozásra. A csalódást keltő olimpiai (nem utolsósorban két hajszálnyival elbukott) szezon után nem is lehet más célja, minthogy megismételje 2006-os sikerét.

 

Ha továbbiakban is felfelé ívelő formában teljesít a gyorsabb diszciplínákban, akár még Ivica Kostelić is beleszólhat az összetett elsőség kérdésébe. A horvát kiválóság maradt az idei évtől többek közt a finn delegációt és az óriás-műlesiklás világbajnokát, Kathrin Hölzlt is soraiban tudó Fischernél.

 

 

 

Az osztrák válogatott gerince az Atomicnál maradt, vagy épp oda igazolt. A technikai számokban Marcel Hirschertől sokat várnak, a jövő nagy ígéreteként beharangozott 21 éves fiatalember már tavaly is megcsillogtatta tudását, két VK- győzelme után idén már a kristálygömbre hajt. Rajta és persze Raichon kívül még Baumann és Schörghofer okozhat kellemes perceket a sógoroknak. Szlalomban szokás szerint még a csapatba kerülésért is meg kell küzdeniük. A címvédő Reinfried Herbst idén is favorit házon belül, de nem szabad megfeledkezni az idősebb generációról (Matt és Pranger) sem. A gyorsabb számokban nagy teher nehezedik Walchhoferék vállára, a tavalyi betli után nem viselnének el a szurkolók még egy csalódást keltő szezont. A Walchi- Reichelt- Kröll- Grugger veteránkontingenst akár meg is lepheti Mario Scheiber.

 

A svájciaknak kijutott jóból és rosszból egyaránt a felkészülési időszakban. Sokunk örömére kitzbüheli horrorisztikus balesete után két évvel visszatér a sípályákra Daniel Albrecht. A heteken át mesterséges kómában tartott sportoló kihagyta a teljes tavalyi idényt, most viszont – saját bevallása szerint – menetkész állapotban, csúcsformában várja az észak-amerikai túrát. A 2008-as söldeni óriás-műlesiklás győztese az idénynyitót tehát még kihagyja.

A lesiklás olimpiai bajnoka, Didier Défago számára viszont már hónapokkal a kezdet előtt véget ért a szezon. A 33. életévét taposó gyorsszám-specialista Zermattban, edzés közben bukott hatalmasat, bal térdét meg kellett műteni, így szinte biztos, hogy kihagyja a teljes idényt.

Défago híján tehát Janka és Cuche vállára nehezedik a teher a gyorsabb számokban, esetleg még Grünenfelder és Hoffmann segítheti ki őket alkalmanként. Szlalomban Zurbriggentől várnak sokat Svájcban, de bizakodnak, hogy Berthod és Viletta is megtalálja végre régi formáját.

 

Az olaszoknál idén is inkább a dobogós helyezések szorgalmas gyűjtögetését várják, noha van azért két emberük, akik jó eséllyel harcba szállhatnak a szakági elsőségért. Werner Heel valamelyik egyfutamos számban, míg Giuliano Razzoli szlalomban. A talján olimpiai bajnok sem úszta meg sérülés nélkül a felkészülést, kezét törte az edzőtáborban, ami miatt 2 hetet kellett kihagynia, éppen a felkészülés legfontosabb fázisában. Az olaszok természetesen most is óriás-műlesikló szekciójukat tartják a legütőképesebbnek, náluk inkább az a gond, hogy sem Blardone, sem Simoncelli, sem Ploner, pláne Mölgg nem képes kiegyensúlyozottan teljesíteni.

 

A franciák rendkívül bizakodóak, hiszen az évről évre jobb Lizeroux mellé visszakapták Jean- Baptiste Grange-ot, vele kiegészülve nagy nyomás alá helyezhetik a rontásra igencsak hajlamos osztrák kontingenst. Gyorsasági síelésben csak középszerű versenyzőket tudnak felvonultatni. A német férfi csapat egyszemélyes marad, Felix Neureuther azonban veszélyes lehet bárkire, miután már kétszer is megízlelte a győzelem zamatát. Nem utolsó szempont, hogy ő is csatlakozott az Atomic- csoporthoz, vagyis az osztrák klasszisokkal együtt készülhet a jövőben.

 

 

Érdekes kezdeményezésbe vágott bele az Elan, a szlovén sportszergyártó azt vette ugyanis a fejébe, hogy egy csapatban egyesíti a világ legjobb szláv síelőit. A masszív szlovén csapaton kívül hozzájuk igazolt például a cseh Ondřej Bank és Kryštof Krýzl is. A horvátok kombinációban bízhatnak még Zrinčić-Dimben is. Tovább bővül a honosított moldáv delegáció, az eredetileg svájci Urs Imboden után az olasz születésű Mirko Deflorian is abban reménykedik, hogy moldáv színekben nagyobb eséllyel alkothat még maradandót. A skandinávok közül megkülönböztetett figyelmet érdemel Kjetil Jansrud, aki könnyen az évad egyik nagy meglepetése is lehet. A svédeknél Hans Olsson a gyors, Hargin, Myhrer vagy épp Axel Bäck szlalomban alkothat maradandót. A finnek legnagyobb örömére 1999-es világbajnokuk, két éves kihagyás után újra sílécet kötött lábára. Kalle Palander rendkívül motivált, a 2014-es szocsi olimpiát vette célkeresztjébe, az 1999-es világbajnok tarsolyából már csak az ötkarikás aranyérem hiányzik. Egészen elegáns síelését már Söldenben is megcsodálhatjuk vasárnap.

 

Végezetül egy gondolat erejéig hagyjuk el az „öreg kontinenst”. Az Egyesült Államok – ocsmány szóval élve – kinevelte Miller utódát, Andrew Weibrecht személyében. Úgy szerzett olimpiai bronzérmet februárban, hogy azt megelőzően, s azután is mindössze egyetlen TOP10-es VK- helyezés fűződött a nevéhez. Könnyen lehet, hogy az idei lesz a kiugrás éve. Ted Ligety ezen már rég túl van, így nincs is más célja, minthogy világbajnokságon is a dobogó tetejére állhasson, ezzel teljessé téve karrierjét. A többi önveszélyes jenki sízőt most hagyjuk. A kanadai csapat még úgy is elsősorban a gyors számokra specializálódik, hogy Janyk és Cousineau személyében azért van két szépreményű szlalomosuk is. Erik Guay címvédőként vág neki az idénynek, Osborne- Paradis az agyonfagyott, kevésbé technikás pályákon verhetetlennek tűnik, a világbajnok John Kucera pedig lábtöréséből felépülve igyekszik bizonyítani, nem volt teljesen a véletlen műve a Val d’Iseres-i siker. A mezőny üde színfoltjait idén is a japán szlalomosok, Minagava és Szaszaki jelentik.

 

 

 

 

Külön posztban még szólunk róla, első ránézésre szembetűnik, hogy visszatért Banszko, valamint a csehek is rendeznek végre egy VK- futamot. Ideje volt, ez is nagy lökést adhat a helyi alpesi sínek. Münchenben először a Világkupa történetében parallelversenyt is rendeznek a férfiaknak. Kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle, látatlanban jó ötletnek tűnik. Ha már itt tartunk: ha sor kerül rá egyáltalán, akkor a moszkvai mesterségesen kialakított lejtőn rendezett versenyről és a fedett pályás EB-ről is beszámolunk.

 

Forrás: sielok.hu