Köszöntünk a Síparadicsomban!
Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről?
Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben!
Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz:
siparadicsomblog@gmail.com
staropramen:
Jakov Fakról sok mindent el lehet mondani de azt ,hogy szlovák lenne azt nem.
1987. augusztus 1én... (2018.02.10. 19:35)Kiknek érhet egy lövés olimpiai aranyat?
A másnapi hakubai versenyt illetően csak két kérdés merülhetett fel talán a síugrás rajongók gondolataiban! Az egyik, hogy a lengyelek tudnak-e itt is versenyt nyerni távol Európától, valamint folytatja-e Ito idei pazar teljesítményét hazai közönség előtt! Nem kis tétje volt a vasárnapi versenynek a japánok szemszögéből, hiszen Ito esetleges újabb győzelmével behozhatatlan előnyre tett volna szert az összetettben, mellyel Okabe (1994) és Harada (1997, ’98) után újabb japán sikernek örülhetett volna a maroknyi japán szurkolótábor! Végül is a verseny végeredményének ismeretében nyugodtan megállapíthatjuk lesz még miért izgulni (főleg a japánoknak és lengyeleknek) a pont egy hónap múlva sorra kerülő két (Liberec, Klingenthal) versenyen! A vasárnapi versenyen is sziporkáztak a lengyelek, végül Kamil Stoch gondoskodott arról, hogy ne legyen még előre lefutott a hátralévő két európai „futam”!
A kvalifikáció mezőnye az egy nappal korábbihoz képest jelentősen megcsappant, hiszen 6 japán ugróval kevesebben (összesen 27 fővel) indult útjára a tét nélküli elő verseny! A FIS szabályzata szerint ha egy adott helyszínen két versenyt tartanak, akkor csak az első, nyitó versenyen illetheti az a kegy a házigazdákat, hogy a korábban megszerzett kvótaszám duplájával indíthatnak versenyzőket, így mind a selejtezőn, mind a versenyen már csak az eredetileg megszabott létszámmal indulhattak (azaz 6 fővel)! A kvalifikáció végül „hiper” gyorsasággal, mindössze fél óra alatt lezajlott, melyen a hazaiak egyik nagy igérete, Fumihisa Yumoto győzött!
A verseny villanyfényben kezdődött el a 14-es beülőből az egy nappal korábbihoz képest is gyérebb létszámmal! A 37 (!) fős mezőnyt az osztrák Diethart (111,5 m) nyitotta, utólag kiderült ennél már csak nagyobb távolságoknak örülhetett a közönség (egy kivétellel...)! Mechler (114,5 m) vette át tőle a vezetést, majd az a kazah Levkin (108,5 m) következett, aki nem sokkal ugrása után fennakadt a technikai ellenőrzés „szűrőjén”, ugyanis szabálytalan ruházat miatt diszkvalifikálták! Ruuskanen és Hocke (egyaránt 116,5 m) ugrásaik után ugyan élre kerültek, de vezetésük tiszavirág életűnek bizonyult, mert nem sokkal később Muotka tette le a léceit a K-ponton, így már ő vezetett! Pikl már ennél is feljebb „merészkedett” a távolságot illetően (123,5 m), aminek jutalma mi más lehetett, mint hogy 7 ugró produkcióját kisérje figyelemmel az éppen vezető ugrók számára felállított kapunál! Watase volt aztán az (123 m), aki ugrását követően leválthatta a szlovén versenyzőt az ácsorgásból! Majd az első lengyel ugró is sorra kerülhetett Slíz személyében, aki az addigi legnagyobb távolságot elérve (127,5 m) közel 8 pontos előnyre tett szert a japánnal szemben! Vezetése tartósnak bizonyult, ugyanis az őt követő ugrók közül jó párat sikerült maga mögé utasítania! A hakubai lelátó aztán „morajlani” kezdett, újabb japán ugró következett a kvaligyőztes Yumoto személyében, aki egy évvel korábban már ezüstéremnek is örülhetett épp ezen a sáncon! 129 m-es ugrása már senkit sem lepett meg (joggal várta el tőle a közönség az elmúlt versenyek tükrében), mellyel át is vette a vezetést 4,2 ponttal!
Aztán Karelin ugrása után (124,5 m) szinte érthetetlen módon változatott a zsűri a nekifutó hosszán és lejjebb vitte a beülőt a 13-asba! Ez túlságosan is óvatos döntésnek bizonyult részükről, hiszen semmi nem indokolta ezt a lépést, ha csak az nem, hogy már az utolsó tíz ugró volt csak hátra! Bár az ezért járó kompenzációt (+4,6 pont) ezután mindenki megkapta, Sedlak (125,5 m), Hula (125 m) és Kot (125,5 m) sem tudott a vezető pozícióra törni! Tochimotót viszont nem zavarta meg a beülőváltoztatás, 127 m-ével közel 3 pontos előnyt szerzett honfitársával szemben és az élre került! Freund következett ezután, aki 126 m-ig szállt és a 2. helyre ért be Yumotóval holtversenyben! Míg Olli átlagosnak mondható ugrásával (126 m) feljött Tochimoto mögé, addig Takeuchi (123,5 m) jóval hátrébb végzett! Stoch-on volt a sor, hogy a japán-lengyel külön csatát a maguk javára billentse, ez sikerült is, az első kör legnagyobb ugrásával (129,5 m) már ő vezetett, a zsűritől igen magas, csupa 19-es osztályzatot kapva! A szombaton első GP-érmét szerző Kubacki következett, aki Stoch-hoz hasonlóan kitett magáért, 129 m-e ha csak pár tizeddel is, de egyelőre a 2. helyre volt elég! Már csak Ito volt hátra, azonban meglepően mérsékelt ugrást (124,5 m) hajtott végre, amivel csak a 4. helyre tudott beférni, a lengyelekkel szemben pedig komolynak tűnő, 8-9 pontos hátrányban várhatta a folytatást! Az első kör végén Stoch, Kubacki, Tochimoto volt a sorrend!
A második sorozatot a 13-as beülőből folytatták! 10 ugró lejövetele után Kornilov állt az élen, aki a 2. körben elsőként érte el a K-pontot (120,5 m). Őt Pikl váltotta az élen 122 m-es ugrásával. Matura következett, akinek 126 m-es ugrása közel tíz pontos fórt eredményezett a szlovén versenyzővel szemben, így helyet cseréltek az élen! Nem sokra rá Karelin ugrott egy hatalmasat (128,5 m), aki szintén tíz pontos előnnyel került az élre! Ezután jött Slíz, aki már az első körben is pazar ugrást hajtott végre, most meg sem állt a zsűritávolságig, a nap legnagyobb ugrásával (131 m) vette át a vezetést! Honfitársa, Kot már nem tudott ilyen bravúrt végrehajtani, 124,5 m-ével csak a 3. helyre tudott bejönni. Ekkor a zsűri úgy döntött lejjebb hozza a beülőt, ami Slíz ugrása után talán nem is volt meglepő, legfeljebb az, hogy ez csak Kot ugrása után tudatosult bennük! Takeuchi így már a 12-esből indulhatott (amiért további +4,3 pontot írtak jóvá számára) és „lemásolva” előző ugrását, megint 123,5 m-en tette le léceit, mellyel a 2. helyre érkezett be! Sedlak (123,0 m), Hula (120,5 m) és Freund (125,5 m) sem tudott előzni, így még mindig Slíz állt az élen! Következett Yumoto és ami előző nap nem, az most sikerült neki, vagyis élre tudott kerülni a véghajrában! Mindehhez most egy 126,5 m-es ugrás is elég volt, ráadásul a „nap embere” címet is kiérdemelte! Még öten voltak fönn a sáncon, közülük Olli kezdte a sort! Bár nem ugrott kicsit, 124,5 m-e mégis csak a 4. helyre volt elég! És jött Ito, kinek egy 128 m-es ugrás is elég lett volna, hogy átvegye a vezetést, de nem így történt! Két m.-rel kevesebb jött össze, így csak másodikként ért célba! Tochimoto próbálta ezután honfitársát letaszítani az élről, 125 m-e neki sem volt elég erre! Ezzel Yumoto már biztos érmesnek érezhette magát, a szombati sikertelen landolása után (melyen a dobogója úszott el) - valljuk be - nem érdemtelenül! Már csak a lengyelek voltak hátra, akik már az első körben is közel tíz pontos fórra tettek szert az őket követőkkel szemben. Kubacki indult elsőként és 128,5 m-rel vette át a vezetést a japán ugrótól! Stoch azzal a lelki plusszal indulhatott el, ha hibázik, akkor is lengyel siker születik! De nem hibázott, 130,5 m-ig repült és magabiztos győzelmet aratott Hakubában!
Ezzel 3. GP-győzelmét szerezte (idén a másodikat), mellyel összetettben feljött a 4. helyre és Ito, Malysz, Kubacki mellett még matematikailag ő is nyerhet Grand Prix-t! A legnagyobb esélyes továbbra is Daiki Ito, aki mostani 4. helyezésével kénytelen visszajönni Európába (eredetileg az utolsó két versenyt kihagyta volna), mivel még a 150 pontos előny nem elég, hogy kényelmesen hátradőljön a hátralévő versenyekre! Most egy hónap szünet vár a síugrókra, legközelebb Liberecben folytatódik a GP, ahol remélhetőleg már a komplett, nevesebb ugrókból álló mezőny fogad bennünket!
Nem új dolog, de én még mindig rosszul vagyok ettől a kompenzációs rendszertől. Nem kell ez a patikamérlegen kiszámolt igazságosság, az nyerjen, aki a legmesszebbre repül, ez egy ilyen sport volt ezer éve.
.jpg)
.jpg)
A ti véleményeitek