A verseny 7000 néző előtt kezdődött a 17-es beülőből, kettővel lejjebb, mint a pénteki versenyen. Ez valószínűsíthette, hogy 130 m fölötti ugrások nem igen lesznek, hiszen az egy méterrel lejjebb való nekifutás (egy beülőhossz fél métert jelent) miatt az elugrási sebesség is csökken, ami alacsonyabb távolságokban mutatkozik meg. A zsűri elképzelhetően a 0,9 m/s-os szembeszél miatt döntött így! A selejtező 2. helyén végzett finn Kovaljeff ugrásával indult a verseny, aki 119,5 m-en tette le a léceit. 10.-ként következett Bardal, aki már egy ideje keresi jó formáját, de ezen a napon sem találta meg! 100 m-es ugrása, valamint landoláskor történt esése miatt borítékolható volt, hogy nem látjuk őt a 2. sorozatban! Aztán a tavaly márc.-ban itt még Kontinentális Kupát nyert Koflert sem sok jóval kecsegtette 113,5 m-es ugrása a folytatást illetően, ez elmondható volt a sírepülő specialista Hajekről is, aki csak 109 m-en fogott talajt! 15-en jöttek le, de a vezető pozicíót még mindig Kovaljeff tartotta, majd a kvaligyőztes Kranjec következett, aki az előző versenyen hiába szerepelt jól, s a 9. helyen végzett, mivel a technikai ellenőrzést elmulasztotta, így utólag visszasorolták őt (a honfitárs Prevccel együtt) a mezőny végére. A versenyen az első K-pont fölötti ugrást (120,5 m) viszont ő szolgáltatta, mellyel át is vette a vezetést a finntől! Nem sokkal ezután érkezett Kasai, aki a pénteki versenyen a kiesés sorsára jutott és az eddigi legnagyobb ugrást (123 m) mutatta be, viszont Bardalhoz hasonlóan ő neki sem sikerült megfognia az ugrást, még a fehér vonal előtt elesett, így komoly pontlevonásokat kapott! Hiába volt a nagy távolság most sem érte meg a 2. kört, újból kiesett a versenyből!

Trofimov követte őt és bár ő nem ugrott olyan nagyot (118 m), mint a japán mégis szinte hajszálra lemásolta Bardal és Kasai esését! Ez a néhány bukás talán a sánc karakterisztikájának tudható be, hiszen kevés olyan sánc van a világon, ahol a kifutórészt (mint ez esetben is) ellenlejtővel oldották meg (pl. az innsbrucki és a régi Holmenkollen), s mivel a landolást követően ez túl hamar bekövetkezik talán szokatlan lehet a versenyzőknek! A mezőny több mint fele lejött már, amikor Janda került sorra, s ha bár 121 m-es ugrása (a megállt ugrásokat tekintve) az eddigi legnagyobb volt, alacsonyabb stíluspontjainak köszönhetően csak Kranjec mögé tudott bejönni. Loitzl következett és hiába ugrott 123 m-es távolságot, az ugrása alatt kapott szembeszele miatt 8,6 pontot vontak le tőle, így csak a 4. helyre tudott beérni! 122 m-es ugrással és minimális kompenzált pontlevonással ugyan, de hosszú idő után sikerült Kranjecet letolni az élről, az „elkövető” Romören volt! Nem sokáig örülhetett a vezetésnek a norvég, hiszen a pénteken csak 8. helyen végző Schlierenzauer következett, aki a 17-es beülő ellenére hatalmasat ugrott (129 m) és több mint 10 pontos előnnyel már ő volt az első! Már csak a prekvalis ugrók voltak hátra, közülük is elsőként az a Stoch érkezett, aki a pénteki versenyen ha csak hajszállal is, de lecsúszott a győzelemről a nagy „öreg”, Malysz mögött! Természetesen lengyel ugró lévén felerősödött a nyáron világszerte oly megismert vuvuzelára hasonlító dudaszó, s nem csalódott a lengyel publikum most sem, Stoch a nap legnagyobb és egyetlen 130 m. fölötti ugrásával (131 m) megelőzte a korábban komoly előnyt szerző osztrák versenyzőt, fel lett adva hát a lecke Adam Malysznak!

A következő helyszín Hakuba lesz, aug. 28-29-én, ahol Stoch tovább folytathatja jó szereplését, viszont egészen biztosan nem utazik a távol-keletre Adam Malysz, mivel inkább Finnországban treníroztatja magát személyi edzőjével, Hannu Lepistoe-vel!