Már csak hat mérkőzés volt hátra a 2010-es női curling világbajnokság küzdelmeiből a legutóbbi cikk megjelenésekor, amiből az elmúlt napon háromat le is bonyolítottak, így már tényleg csak a véghajrá van hátra a négy jégen maradt csapat számára. A mai nap eseményeit tekintjük most át.

Kezdődött minden a tiebreak mérkőzéssel a svédek és az amerikaiak között, amely összecsapás a negyedik továbbjutó hely sorsát hivatott eldönteni. Itt hosszú és taktikus játékban egy gólgazdag - illetve, hogy a tárgynál maradjunk, kőgazdag - találkozón Cecilia Östlundék bizonyultak jobbnak, így 11:8-as végeredménnyel immár hivatalosan is ők zárták a negyedik helyen a csoportküzdelmeket, s ennek megfelelően folytathatták tovább a versengést. Ellenfélként a harmadik helyen végző skótokat kapták, akiktől pár fordulóval korábban tetemesnek tűnő 7:3-as vereséget szenvedtek. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen az ő összecsapásukat egy talán még jobban várt meccs előzte meg.

A csoport első két helyét megszerző Kanada és Németország már a döntőbe kerülésért szállt jégre. A mérkőzés különlegessége azon túl, hogy a házigazdák az Európa-bajnokok ellen harcoltak, az volt, hogy Andrea Schöpp csapata volt az egyetlen, aki le tudta győzni a juharleveleseket eddig a tornán. Jennifer Jonesék minden eddiginél elszántabban készültek a visszavágásra, de mindvégig abban a tudatban, hogy aligha kaphattak volna kellemetlenebb ellenfelet a hatalmas rutinnal rendelkező németeknél. A játék ennek megfelelően óvatos kóstolgatással kezdődött. Két 0:0-ás end után a kanadaiak harmadszorra már kénytelenek voltak elvinni az egy pontot, majd a következőkben egy rablással máris megduplázták előnyüket. A második "félidő" is hasonlóan indult, ám ezúttal német szempontból: előbb egy egypontos győzelem, majd egy rablás következett, s a 8. forduló végére még mindig nem volt egyetlen olyan end sem, amit valamelyik csapat egynél több ponttal tudott volna megnyerni. Így 3:2-es kanadai vezetéssel, és német kalapáccsal vágtak neki a csapatok a utolsó két menetnek. Ekkor viszont olyan dolog történt, ami curlingben legfeljebb szökőévente fordul elő, és a német edző, Reiner Schöpp valószínűleg nagy betűkkel ki is ragasztja majd  csapata öltözőjének ajtajára: Kanada beleszaladt egy négy ponttal elveszített endbe, ami ugyan sosem érkezhet jókor, de a játék ezen szakaszában különösen érzékenyen érinthette a hazai együttest. 6:3-mal fordulva az utolsó endre a németeknek nem volt más dolguk, mint minden létező követ a lehető leggyorsabb módon eltakarítani a pályáról, csírájában elfojtva minden kanadai próbálkozást. Ennek a romboló jellegű hozzáállásnak meg is lett az eredménye, amint már matematikai esély sem mutatkozott az esetleges egyenlítésre, a mérkőzés befejeződött, Andrea Schöppék pedig még egy szabanapot is kivehettek a vasárnapi döntő előtt. Az előnyösebbik ágnak köszönhetően Kanada számára sincs még veszve semmi, a másik párosítás nyertesének legyőzése után még bejuthatnak a döntőbe, és ismét megpróbálhatják legyűrni Németországot.

	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	Eredmény
Kanada (Jennifer Jones)	0	0	1	1	0	0	0	1	0	X	3
Németország (Andrea Schöpp)	0	0	0	0	0	1	1	0	4	X	6

A másik ágon, mint arról már említés esett, a skótok és a svédek mérték össze erejüket. A két fiatal skip, Eve Muirhead és Cecilia Östlund 2008-ban még a junior világbajnokság döntőjében találkoztak egymással, ami akkor skót győzelemmel zárult, két évvel később pedig már a felnőttek között is az élmezőnyben harcolhatnak.

A lányok gyorsan bele is csaptak a közepébe, már az elején izgalmas endekkel szórakoztatták a közönséget. A fordulópont az 5. endben érkezett el, amikor a skótok 2:1-es vezetésnél egy három pontos győzelmet tudtak a nevük mellé írni, ráadásul úgy, hogy a befejezés joga a svédeket illette meg. Östlund és csapattársai az elfogadhatónál is jóval több hibát vétettek ebben az endben, köveik gyakran nem kanyarodtak úgy, mint kellett volna, amit a jég állapotának is fel lehetett róni, de persze ez nem lehet mentség, hiszen az ellenfelet is ugyanúgy érintette. Féltáv után 6:1-es vezetésnél tehát Muirheadéknek csak a mindig hasznos, ám kevésbé szórakoztató romboló stratégiát kellett alkalmazniuk, hogy biztosan megőrizzék előnyüket. A svédek ekkora hátrányban már nem is tudtak mit kezdeni a skót taktikával, így nyolc end után - mivel a bajnokság ezen szakaszában már a mérkőzéseknek legalább 80%-át kötelesek lejátszani a csapatok - kezet is nyújtottak egymásnak a hölgyek.

	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	Eredmény
Skócia (Eve Muirhead)	1	0	2	0	3	0	2	0	X	X	8
Svédország (Cecilia Östlund)	0	1	0	0	0	1	0	1	X	X	3

Skócia fog tehát Kanada ellen pályára lépni a második döntős hely megszerzéséért vívott találkozón, de a vesztesnek sem ez lesz az utolsó mérkőzése, és nem örülhet még a bronz éremnek sem. Egy korábbi cikkben talán már tettem rá utalást, hogy a világbajnokság lebonyolítása egy csöppet eltér az EB-n megszokottól. Ez a kis különbség az Olimpiai Bizottság unszolására jött létre, akik arra kérték a Curling Világszövetséget, hogy egy bronzmérkőzést is iktassonak be a programba, és az érem sorsa ne a rájátszáson dőljön el. Ennek hatására 2008 óta eggyel több meccset láthat a közönség, hiszen a második döntős helyért vívott összecsapás vesztese kénytelen a csoport 3. és 4. helyezettje között zajló találkozó vesztesével megmérkőzni a bronzért.

Ha ez így kicsit meredeknek tűnik, vessünk egy pillantást a korábban már bemutatott ábrára, ami a lebonyolítás módját próbálja demonstrálni. Ezen a képen nincs feltűntetve a világbajnokságra megalkotott változtatás, de talán átláthatóbb, hogyan is néz ki, ha az ábrán "rájátszás"-nak nevezett mérkőzés vesztese a 3. vs 4. vesztesével találkozik. Talán egy ilyen párosításnak már nem igazán van létjogosultsága, de örüljünk, hogy ennyivel is több curlinget láthatunk. Így akár az is könnyedén előfordulhat, hogy Skócia és Svédország kevesebb mint egy napon belül ismét egymásra találjonak a pályán.

Érdemes lesz figyelni a hátralévő küzdelmeket is, blogunk pedig jelentkezni fog majd a végeredménnyel.