Finiséhez érkezett az alpesi sízők Világkupa- sorozata, a VK- döntőben a kombinációt kivéve valamennyi szakágban rendeznek, nemenként egy-egy futamot. A hölgyeknél kevés izgalom maradt az utolsó hétre, hiszen Lindsey Vonn már korábban bebiztosította szakági győzelmét lesiklásban, Szuper-G-ben, valamint szuper-kombinációban, de zsinórban harmadik összetett diadalát is csak matematikailag akadályozhatta meg Maria Riesch. A két technikai diszciplínában viszont még nyílt a verseny. Mind óriás-műlesiklásban, mind szlalomban német-osztrák párviadalra van kilátás, előbbi versenyszámban a világbajnok Hölzl és a tavaly VK- ezüstérmes Zettel közt 26 pont a különbség. Műlesiklásban noha Sandrine Aubert is táplálhat esélyeket a kristálygömb megszerzésére, a végső győzelem minden bizonnyal az olimpiai bajnok Riesch és Zettel közd dőlhet el.

 

A férfiak versengésében sokkal inkább parázs hét elé nézünk. Az összetett győztes személye Raich és Janka csörtéjének végén derül ki, az osztrák 46 pontos fórral várhatta a VK- finálét. Papíron mindkét sízőnek akad egy-egy lyukas száma, amiben nem számolhat pontszerzésre. A fiatal svájcinak lesiklásban feltétlenül szüksége volt jó szereplésre, azt tudni lehetett ugyanis, hogy Raich ebben nem áll rajthoz. Szuper-G-ben és óriás-műlesiklásban mindketten változó formát nyújtottak évközben, előbbiben mindenképpen Janka az esélyesebb, mint ahogy „óriásban” sem szerénykedhet világbajnoki címvédőként és friss olimpiai aranyérmesként. Raich kedvező helyzetét egyszersmind köszönheti Janka időszakos gyengélkedésének, mint saját megbízható versenyzésének. Kérdés, szlalomban túl tud-e lépni saját árnyékán? A poszt írója szerint ott dőlhet el az összetett, hasonlóan 2009-hez…

A szakágak közül egyedül a lesiklás dőlt el, Didier Cuche senki sem veszélyeztethette. Szuper-G-ben Walchhofer komoly lépéselőnyben van Svindållal (46) és Guay-vel (69) szemben. Ligety 43 ponttal előzi meg Blardonét és 46-tal Hirschert, őt ismerve csak kiesése esetén előzhetik meg. Szlalomban Herbst és Lizeroux vív, szintén 43 egységgel áll jobban az osztrák. Szuper-kombinációban Raich győzött.

 

 

A Világkupa döntőjére a hagyományokat tiszteletben tartva a szakági lista első 24 versenyzője kvalifikálta magát, rajtuk kívül lehetőséget adnak a regnáló junior világbajnoknak, valamint az összetettért küzdő, ám az adott szakágban lehetőséget biztosítanak TOP25-ön kívül maradt sízőnek is az indulásra. Benjamin Raich viszont nem élt az alkalommal, inkább a számára erősebb számokra tartogatja erejét. A két amerikai, az óriás-műlesikló serlegért küzdő Ligety, valamint a bokasérülését odahaza kúráló Bode Miller sem állt rajthoz. Gyanítom, hogy Bode ezzel be is fejezte pályafutását…

Lényeges, hogy a normál VK-val ellentétben itt csak a legjobb 15 sízőt pontozzák!

 

 

Garmisch- Partenkirchent nem kell bemutatnom a téli sportok szerelmeseinek. Az egészen 1953-ig visszanyúló Négysáncverseny egyik – általában második – állomásaként megannyi felejthetetlen versenynek adott otthont a helyi óriássánc. Ezen felül az osztrák határ tőszomszédságában fekvő bajor városkában rendezték az 1936-os (szám szerint IV.) Téli Olimpiai Játékokat. 1978 után jövőre második alkalommal ad otthont Alpesi Sí Világbajnokságnak a Kandahar, miután tavaly jobb híján csak a juniorok seregszemléjét kapta meg. 1970 óta szinte kihagyhatatlan állomása a Világkupa- sorozatnak. Már az első évtől kezdve rendeznek férfi lesiklást, a múltban két triplázót jegyezhettünk fel, a svájci Rolland Collumbin és a kanadai Steve Podborski nyert itt háromszor, zsinórban. A mostani mezőnyből Michael Walchhofer nyert kétszer (2005-ben mindkétszer), Jerman és Guay 2007-ben (sokáig ez volt egyetlen VK- győzelmük), Cuche pedig 2004-ben győzött.

 

Az ősi nyomvonal csupán a felső szakaszon köszön vissza, alaposan átalakították a pályát, ami az előző napi havazás miatt puhább állagú volt a megszokottnál, noha odafent természetesen fokozottabban jegesedett. Néhány brutálisan éles kanyar, s mesterséges ugratót leszámítva amúgy nem ér fel a Streif, vagy a Stelvio szintjére, de Whistlerhez képest feltétlenül több kihívást jelentett, elsősorban a hölgyeknek.

 

 

Elsőként Romed Baumann (20.) teljesítette a 3300 méter hosszúságú, de mindössze 920 m szintkülönbségű pályát. Tőle már az is nagyszerű dolog, hogy egyáltalán eljutott idáig, alapidőnek azért elment futama. Ivica Kostelić (10.) idei nagyszerű lesikló formáját hozta, 1,2 másodpercet vert az osztrákra, kinézett neki egy TOP10-es szereplés, kihasználta a visszalépéseket (Theaux és Weibrecht is vélhetően sérültek), az összetett 5. helyére még jó esélyekkel pályázik, Hirscher lesz ebben legnagyobb ellenfele. Johan Clarey (15.) is elégedett lehetett, nívós mezőnyben befért a pontszerzők közé. Patrick Järbin (18.) döcögős, zaklatott futammal búcsúzott a lesiklástól, a veterán svéd holnap Szuper-G-ben lezárja sportpályafutását.

 

Az év egyik felfedezettje év végén még egyszer kitett magáért, Patrick Küng (3.) alaposan megszenvedett, az alsó szakaszon vert fél másodpercet Ivicára, akkor még nem gondoltuk sokan, hogy ezzel a dobogóra állhat életében először. Márpedig egy jó ideig lehetetlen volt letaszítani az élről. A junior-világbajnok Mattia Cassének (22.) még nagy falat ez a mezőny, nehezen találta az íveket, szemmel láthatóan a biztos célba érést tűzte ki maga elé. David Poisson kevésbé, túlzott vehemenciája eloszlott a szűk jobbosban, akár a róla elnevezett (poéngyáros;)) eloszlás, már nem tudott korrigálni. Élete szezonjának zárásaként Andrej Sporn (11.) csak alig maradt le a legjobb 10-ről, a másik Andrej, Jerman (17.) viszont a sok ívvesztését alacsonyabb sebesség mellett követte el, szezon végére leeresztett Bormio bajnoka.

 

A kvitfjelli bravúros dobogó után visszatért átlagos formájához Klaus Kröll (16.), rendre késésben volt, az ugratóknál rendkívül bizonytalan volt, mindennek eredményeként jött össze az egy másodperces hátrány. Hans Grugger (5.) ellenben lassan, de biztosan régi önmagát idézi, kellően agresszív, ugyanakkor tiszta ívekkel operált, fent még negyed másodperccel vezetett, a végén 4 század hátrányba fordult kettejük párharca. Megkezdődött újra a századok küzdelme! Marco Büchel (14.) is utolsó lesiklását teljesítette, a tőle megszokott, 10 körüli helyezéssel, néhány durva hibával.

 

Jó ideje nem fordult elő, hogy osztrák lesikló győzelem nélkül érjen véget VK- idény. Ennek a gyalázatnak Mario Scheiber (2.) szeretett volna véget vetni, rögtön 33 százados előnnyel nyitott, a sokkal erősebb tempó mellett jöttek a hibák is, de a végén valahogy mégis megőrzött 5 századot, így átvette a vezetést. Ambrosi Hoffmann (19.) szóra sem érdemes menete után a múlt hétvégén meglepetést okozó Hans Olsson következett, de nem tartott sokáig versenye, már a futam elején egyensúlyt vesztett egy buckán, annyira tudott csak korrigálni, hogy megússza a komolyabb bukást.

 

A világ jelenlegi legjobb lesiklóit a furcsa mód idén elsősorban Szuper-G-ben remeklő Michael Walchhofer (9.) vezette fel, láthatóan nincsen a topon, hiszen hiába ment hibátlan menetet, képtelen volt megfelelő szintre gyorsulni. Az azért figyelmeztető jel volt Scheibernek, hogy még így is közel 5 tizedet fogott rajta a második szektorban. Didier Cuche (8.) továbbra is fájdalomcsillapítókkal versenyzett, szektoronként pattogott ide-oda az időkülönbség, a célban 17 század hátrányt jelzett az LT. Az olimpiai bajnok is kiosztatta ugyanazt, Didier Défago (13.) az utolsó szakaszon ennél jóval többet kapott, így még a pontoknak is örülhetett. Werner Heel (6.) már 3 tizedes előnyről várta az utolsó szakaszt, de 11 századdal mégis Scheiber „fordított”. Célját mindenesetre elérte a dél-tiroli.

 

Miközben Carlo Janka készülődött a rajtállásnál, váratlanul kisütött a nap, nem lehetett tudni, milyen változást eredményez a pálya állagát tekintve, ha egyáltalán változik valami. Akárhogyan is, Janka nem remegett meg a nagy lehetőségtől. Nem lett meg az osztrák lesikló siker, ráadásul pont az a fickó előzte meg őket, akit a legkevésbé szerettek volna. Holott odafent még 5 tizedes hátrányt mutatott a stopper, aztán egészen elképesztő íveken haladt, az utolsó előtti szektorban már csak a bűvös 11 századdal el volt maradva, a végén pedig talált valamit, valami nagyon keveset. 2 századdal kiverte Scheibert az első helyről.

 

Manuel Osborne-Paradis (7.) frenetikusan kezdett, 4 tizeddel még Jankánál is gyorsabb volt, aztán érthetetlen hibák következtek, de még így is bízhattak rajongói a dobogós helyezésben, mindössze 15 századdal maradt el, ez ma csak a 7. helyre volt elegendő. Így nem jött össze a szakági pontverseny dobogója. Aksel Lund Svindål (12.) még Jankánál is gyengusabb felső szakaszt produkált, s ő már nem is tudott újítani, végképp kiszállt az összetettért folyó küzdelemből a címvédő. Erik Guayre (3.) azért még oda kellett figyelnie Jankának, elvégre nyert ő már a Kandaharon, nem mellékesen múlt hétvégén megszerezte második VK- győzelmét is. Most sem volt adós a jó szerepléssel a kanadai, konkrétan valamennyi szektorban vezetett, csak akkor és ott nem, ahol igazán kellett volna. Hét század lemaradással – Künggel holtversenyben – a 3. helyen zárt. Tobias Grünenfelder (21.) fejét biztosan leszedték volna, ha megverte volna honfitársát. Ez a veszély azért nem fenyegette, mégis az volt az ember érzése, hogy különösebben nem is erőltette a dolgot.

 

 

Carlo Janka 73. Világkupáján hetedik győzelmét aratta (lesiklásban a harmadik, idén az ötödik), ezzel 54 pontos előnyre tett szert Benjamin Raichhal szemben. Az előszóban megkezdett fejtegetést folytatva: innentől az osztrákon a teher. Szuper-G-ben feltétlenül legalább tartania kell a tabellán egyébként néhány ponttal kevesebbet szerző Jankát, mert óriás-műlesiklásban nagyon nehéz feladatnak ígérkezik a svájci lepipálása. 50 pont feletti hátrányból a szlalom pedig egyenlő a lutrival, márpedig tavaly nyerőbb helyzetben sem bírta ki idegekkel…

Mario Scheiber 89. fellépésén 12. (szakágban a 8.) dobogós helyezésének örülhetett… volna, ha legalább egy futamgyőzelem lett volna közöttük. Így azonban a mezőny ügyeletes pechvogele, az olimpiai 4. helyéről nem is beszélve…

Erik Guay 138. VK- futamán szintén a 12. (lesiklásban ugyancsak a 8.) alkalommal állhatott fel dobogóra, Patrick Küng pedig debütált a pódiumon, egy híján 100 versenynek kellett ehhez eltelnie. Korábban két 11. helyezés volt legjobbja.

 

A Lesikló Világkupát – 2007 és 2008 után harmadszor – Didier Cuche hódította el, ez a svájci veterán negyedik szakági kristálygömbje, tavaly óriás-műlesiklásban végzett az élen. Carlo Janka fejlődését hűen tükrözik, hogy tavaly még a legjobb 10 közé sem került lesiklásban, idén a szakági ezüstérem jutott 2009 vb-bronzérmesének. Werner Heel tavaly Szuper-G-ben zárt dobogón, idén lesiklásban nyújtott meggyőzőbb teljesítményt, így a 2008-as 5. helyezését megjavítva idén a 3. hely jutott neki.

 

Végén egy megjegyzés: vicc, hogy a tavalyi VK-döntőhöz képest mennyire puritán módon "ünnepelték" a VK-győztest. Se himnusz, se dobogó, se semmi. Vagy lemaradtam volna valamiről?