Vasárnap az egyéni versennyel folytatódott a síugrók világkupa-sorozata a finnországi Lahtiban, ez egyben az Északi Turné első állomása volt. A győzelmet a Vancouverben két aranyat szerző és az összetett világkupában is vezető svájci Simon Ammann szerezte meg, aki mindkét sorozatban a legnagyobbat ugrotta.
A következő cikk CSD barátunk írása.
A hajrájához érkezett a 2009–2010-es Síugró-Világkupa, ezzel együtt kezdetét vette a 14. alkalommal megrendezett, négy helyszínből álló Északi Bajnokság, amelynek első állomását a finnországi Lahtiban rendezték. Természetesen mindenki itt volt, aki számít, a nézők a finn kedvenceken kívül alig várták, hogy újból összecsapjon egymással az összetett világkupában vezető, Vancouverben verhetetlen Simon Ammann és az őt üldöző, a második északi címvédésére készülő Gregor Schlierenzauer.
Az első tíz ugró után az osztrák Manuel Fettner állt az élen 120.5 méteres eredményével, és sokáig élvezhette ezt a pozíciót, ugyanis az utána következő versenyzők nem tudtak a bűvös 120-as határ fölé kerülni. Egészen a harmicadik próbálkozóig, akkor ugyanis a lengyel Kamil Stoch centiméterre ugyanolyat teljesített, mint Fettner, de jobb stíluspontjaival átvette a vezetést. Michael Neumayer fél méterrel rájuk licitált, és a legjobb tíz versenyzőhöz érve ő vezetett.
Az első tíz ugró után az osztrák Manuel Fettner állt az élen 120.5 méteres eredményével, és sokáig élvezhette ezt a pozíciót, ugyanis az utána következő versenyzők nem tudtak a bűvös 120-as határ fölé kerülni. Egészen a harmicadik próbálkozóig, akkor ugyanis a lengyel Kamil Stoch centiméterre ugyanolyat teljesített, mint Fettner, de jobb stíluspontjaival átvette a vezetést. Michael Neumayer fél méterrel rájuk licitált, és a legjobb tíz versenyzőhöz érve ő vezetett.
Igazán nagy ugrások továbbra sem születtek: Olli, Kaszai, Koch, mindannyian 120 alatt maradtak, a hazaiak utolsó reménye, a Vancouverben megsérülő Janne Ahonen is csalódást keltő 115 méterig jutott, ezzel épphogy befért a legjobb 30-ba. Jött Adam Malysz, aki az olimpián fantasztikus formában volt, régi önmagát idézte. A Whistlerben két ezüstöt szerző lengyel a nap legjobbját érte el, 126 méterének nem csak honfitársai és a pártatlan nézők, de a zsűri is igazán örült, mert végre rendesen megnyomhatták készülékeiket. Malysz neve mellé 135 pont és persze az aktuális egyes szám került.
Még öten voltak hátra a nyitó sorozatból: Wolfgang Loitzl és Andi Kofler sem jutott túl a 120-on, Thomas Morgenstern viszont Malysz nyomába eredt. 123.5-nél ért földet, 5 pontnyira megközelítette a lengyelt. Gregor Schlierenzauer is elrugaszkodott a sáncról, 124-nél csapta le a léceket. A pontozóbírók jóvoltából is újabb fél egységet vert Morgensternre, ám az idén bevezetett szélkompenzációnak köszönhetően csak 3 tizeddel bizonyult jobbnak, mint a valamelyest kedvezőtlenebb körülmények között ugró honfitársa. 4 és fél ponttal maradt el Adam Malysztól. Következett a sorozatot záró – kimondani is hihetetlen – négyszeres olimpiai bajnok, Simon Ammann. A svájciak "Varázslója" 128 méteres repülést „húzott elő a cilinderből″, ennek köszönhetően ő várhatta a legkedvezőbb helyzetből a második sorozatot.
Az olimpiához képest az élen semmi sem változott, ahogy azt az elmúlt hetek során megszokhattuk, Ammann, Malysz, Schlierenzauer álltak a képzeletbeli dobogós helyeken, Utánuk következett Morgenstern, Neumayer, Stoch, Loitzl, Koch, Kaszai és a 10. helyen Zauner.
A második sorozatban először a hazaiak örülhettek nagy ugrás láttán, Janne Happonen 123 méterével sokáig vezette a versenyt, tőle csak honfitársa, Harrii Olli tudta elragadni az első helyet egy hatalmas, 126.5 méteres teljesítménnyel. Kicsit rontott a finnek örömén Michael Uhrmann, a németek versenyzője tökéletesen lemásolta Olli gyakorlatát, ugyanolyan messzire szállt, ugyanannyi pontot kapott a zsűritől, így megtartotta az első kísérletek során szerzett másfél pontos előnyét. Uhrmann, Olli, Happonen sorrenddel érkeztünk el a legjobb tízhez.
David Zauner, Kaszai Noriaki és Martin Koch sem bírt velük, egyikük sem fért be az első három közé. Koch például olyannyira nem, hogy 108 méterét korábban csak Andi Küttel tudta alulmúlni. Jött Loitzl, aki viszont elbírta a nyomást, 126.5-öt ugrott ő is, ezzel átvette a vezetést Uhrmanntól. Stoch már 114-nél lecsapta a léceket, és az őt követő Neumayer sem tudta megelőzni a tavalyi Négysáncverseny-győztes osztrákot, 122.5 métere az első sorozatban jónak számított volna, itt azonban már kevésnek bizonyult. Négyen voltak a sáncon, és Loitzl vezette a versenyt.
Thomas Morgensetrn a nap eddigi legjobbját,130 métert teljesített. De ez nem csak ezért volt elképesztően fontos, Morgi ugyanis ma elsőként eljutott a zsűritávolságig, ami jócskán megdobta pontjait. Ezzel alaposan feladta a leckét a még fent lévő hármasnak.
Schlierenzaueren volt a sor, 127 métere nem volt elegendő, hat ponttal maradt el az első helytől. Így biztossá vált, hogy Morgenstern dobogóra állhat, De nem nyerhet! Mert erről Adam Malysz gondoskodott: ő is megugrotta a 130 métert, és megtartotta első ugrásával szerzett előnyét az osztrákhoz képest.
Ammann-on volt a világ szeme, a svájciak ásza nem mehetett biztosra, itt neki is rendesen oda kellett tennie magát ahhoz, hogy nyerjen. Miután edzőjétől megkapta a jelet, elindult lefelé. 88.4m/s-os elrugaszkodási sebessége ugyan elmaradt a legjobbakétól, de remek ívben szállt! 131méternél landolt!!! Ammann egészen elképesztő dolgokat művel az idén mentálisan, ott folytatta, ahol Vancouverben abbahagyta, ezúttal is mindkét sorozatban övé volt a legjobb eredmény. Élen áll az Északi Bajnokságban, és ami talán ennél is fontosabb, növelte előnyét a világkupában: Schlierenzauerhez képest-már több mint 100 ponttal vezet.
A mezőny marad Finnországban, két nap múlva a turné második helyszínén, Kuopioban mérik össze tudásukat, az idei utolsó villanyfényes versenyen.
Lahti (Finnország)
|
1. Simon Ammann (svájci) |
284,4 (128,0; 131,0) |
|
2. Adam Małysz (lengyel) |
274,3 (126,0; 130,0) |
|
3. Thomas Morgenstern (osztrák) |
272,4 (123,5; 130,0) |
|
4. Gregor Schlierenzauer (osztrák) |
264,9 (124,0; 127,0) |
|
5. Wolfgang Loitzl (osztrák) |
255,5 (120,5; 126,5) |
|
6. Michael Uhrmann (német) |
252,1 (120,0; 126,5) |
|
7. Harri Olli (finn) |
250,6 (119,0; 126,5) |
|
8. Michael Neumayer (német) |
252,1 (120,0; 126,5) |
|
9. Janne Happonen (finn) |
245,4 (118,5; 123,0) |
|
10. David Zauner (osztrák) |
244,4 (119,0; 123,5) |
A Világkupa állása:
|
1. Simon Ammann (svájci) |
1349 pont |
|
2. Gregor Schlierenzauer (osztrák) |
1242 pont |
|
3. Thomas Morgenstern (osztrák) |
809 pont |
|
4. Andreas Kofler (osztrák) |
743 pont |
|
5. Wolfgang Loitzl (osztrák) |
686 pont |
|
6. Adam Małysz (lengyel) |
642 pont |
A ti véleményeitek