A férfi curlingesek rémálma, a Kevin Martin-féle kanadai csapat ismét eloszlatta a kételyeket afelöl, hogy legyőzhetőek lennének, miután kedvük szerint átsétáltak Norvégia legjobbjain. Mivel azonban a döntőben kettőnél többféle érmet nehéz lenne kiosztani, szükség volt még egy mérkőzésre, ami a dobogó legalsó fokának sorsáról döntött...

Bronzmérkőzés:

Svájc Norvégiától, Svédország pedig a nehezen megszerzett továbbjutás után Kanadától szenvedett vereséget, ami megfosztotta őket a döntőbe jutás reményétől. A svájci-svéd csatát azonban mindenki nagy érdeklődéssel várta, hiszen a találkozót úgy bélyegezték meg, mint a decemberi Európa-bajnokság döntőjének visszavágója. Akkor Niklas Edinék extra endben kiharcolt 6:5-ös győzelmükkel csenték el az aranyat a svájciak orra elől, és Ralph Stöckliék nem titkolt vágya volt egy olimpiai bronz érem alakjában revansot venni emiatt.

A mérkőzés visszafogott stílusban kezdődött, kevés pontot és végig kiegyensúlyozott küzdelmet hozott. Már a két ponttal megnyert endek is ritkaságszámba mentek, féltávnál éppen egy ilyennek köszönhetően 3:2-es svéd vezetést mutatott az eredményjelző. Svájc a 7. end után még mindig egy pontos hátrányban volt, s ekkor már mindkét csapatnál javában elkezdődött a számolgatás: milyen taktikával mennyire kell megnyerni, elveszíteni, vagy döntetlenre hozni a következő endeket, hogy a végén valahogy több pontjuk legyen, mint ellenfelüknek. Stöckliék merész stratégiát választottak. A befejezés jogával élve kiürítve a házat 0:0-ra játszották a 8. endet, majd mivel ezzel a kalapács még náluk maradt, ugyanígy tettek a 9. fordulóban is, bízva abban, hogy az utolsó játékrészben egy bonyolultabb állás kialakítása után lehetőleg 2 pontot is tudnak a maguk nevéhez írni. Ha csak egy kővel nyerik, az még mindig a svédeket hozná jobb helyzetbe, hiszen Niklas Edinék kedvezményezettként vághattak volna neki az extra endnek.

Azonban nem így történt, Stöckliék jól számolgatva, remekül taktikázva végül el tudták érni, hogy két kövük is közelebb legyen a ház középpontjához, mint a svédeké, így 5:4-re fordítva visszavágtak az Európa-bajnoknak, s ha már a női csapatnak nem sikerült, hazavihettek egy érmet Vancouverből.

Döntő:

A szombati nap legjobban várt eseménye hazai szempontból kétségtelenül a curling döntő volt, ahol a kanadaiak eddig mindent és mindenkit elsöprő csapata a legnagyobb kihívó Norvégiával találkozott. A házigazdák címvédésre készültek, noha négy éve Torinoban nem Kevin Martin sztárcsapata, hanem egy másik, a Brad Gushue által irányított négyes érte el ezt a tekintélyes eredményt.

Thomas Ulsrudnak ezzel szemben nem volt bajnoki címe, amit megvédhetne, inkább az őket sújtó átkot szerette volna végre megtörni. A norvég skipet és csapatát örök másodiknak könyvelték el curlinges körökben, hiszen hiába évek óta elmaradhatatlan tagjai az élmezőnynek, mindeddig egyetlen nagy nemzetközu bajnokságot sem sikerült megnyerniük. A csapattagok többségének van már bronz érme a 2006-os, 08-as és 09-es világbajnokságról, a 2007-es és 2008-as EB-ről két ezüstjük, sőt további két haradik helyük még 2002-ből illetve tavalyról. S most sem a legjobb ellenfelet kapták ahhoz, hogy ezen könnyedén változtathassonak. Győzte már le Norvégia a Kevin Martinnal felálló Kanadát olimpiai döntőben még Salt Lake Cityben, ezt a sikert viszont akkor még nem Ulsrud, hanem Pal Trulsen csapata érte el. Trulsen most Ulsrudék edzőjeként volt jelen a meccsen, ám a pálya széléről az édes nosztalgiázás közepette nem sokat tehetett hozzá tanítványainak játékához.

Kevin Martinék játékát sokféle jelzővel lehet illetni attól függően, hogy az illető az ő, vagy az ellenfél csapatának tagja-e: kellemetlen, idegesítő, hibátlan, zseniális. Féltávhoz két rablás után 3:0-ás vezetéssel érkeztek, majd a norvégok végre pontot szerezve 3:2-re feljöttek ugyan, de a következő end végeztével Kanada újra három pontos előnyre tett szert. Három enddel a vége előtt az ügy Ulsrudéknak innen már veszett fejsze (vagy ahogy a kommentátorok idevágó vicces hasonlattal megjegyezték: veszett kalapács) nyele volt a minden szituációt remekül megoldó házigazdák ellen. Néhány pár centivel elméretezett követ leszámítva nem játszottak ugyan a norvégok rosszul, de Kanada bármikor képes volt rájuk eröltetni az akaratát. Martinék legjobb fegyvere (sőt, ebben inkább a harmadik embernek, John Morrisnak van a legnagyobb érdeme) a szinte mindig jól kivitelezett "double take-out" volt, amikor egy erős kővel egyszerre két jó pozícióban lévő ellenséges követ is eltávolítottak a házból, gyakran úgy, hogy közben a sajátjukat még biztos védelmet nyújtó guardok mögé is rejtették. Egyszerűen nem volt orvosság Kanada ellen ezen az olimpián, a meccseket nézve sokszor lehetett az a néző érzése, mintha a juharlevelesek egy másik dimenzióban curlingeztek volna. Ami egy nappal korábban Cheryl Bernardéknak kicsúszott a kezükből, azt most a férfiak megszerezték, olyan örömünnepet keltve az országban, amire előrelátóan már mindenki fel volt készülve.

A kitartóan küzdő Ulsrudék úgy vágtak neki az utolsó endek, hogy annyi pontot kellett volna szerezniük a döntetlenhez, amennyit addig az egész mérkőzés alatt gyűjtöttek. Természetesen Kanada minden létező követ azonnal megpróbált eltakarítani a pályáról, így amikor már matematikai esélyük sem volt a három pont szerzésére, Thomas Ulsrud, Torger Nergard, Christoffer Svae és Havard Vad Petersson sietve gratulált is győzteseknek, majd átvette a jól megérdemelt, viszont otthon a vitrinben már nagy számban megtalálható ezüst érmet.

Az olimpiai bajnok csapat:

Lead: Ben Hebbert
Second: Marc Kennedy
Third: John Morris
Skip: Kevin Martin

Csere: Adam Enright

Curling rajongók, aggodalomra semmi ok: a női után egy héttel a férfi világbajnokság is kezdetét veszi; április 3-ától az olaszországi Cortina d'Ampezzoban sorakoznak fel újra a legjobb csapatok. -->