A Téli Olimpiák története során szerintem az egyik legokosabb döntés volt, amikor a síkrosszt felvették az ötkarikás játékok programjába. A szabadstílusú síelés legfrissebb szakága itt, Vancouverben debütál az olimpia műsorán.

 

Sportágismertető dióhéjban. A síkrossz nem tartozik szorosan a freestyle-hoz, inkább átmenetnek tekinthető a szabadstílus és az alpesi sí között. Egy különféle ugratókkal és fordítókkal teletűzdelt pályán rendezik a versenyeket. A kvalifikációt követően, ahol egyéni indításos rendszerben kell abszolválni a pályát, a legjobb 32 a nyolcaddöntőben folytathatja, ahol már négyes csoportokban mérkőzhetnek meg riválisaikkal. A futamokból a legjobb kettő célba érkező jut tovább a következő körbe.

 

Rengeteg minden múlik a rajton, hogy ki tud elsőként elfordulni az első fordulónál. Innentől neki nincs is más dolga, minthogy tartsa a sebességet, s ügyesen lezárja az előzési lehetőségeket. Az éles kanyarokon túl számos kisebb-nagyobb ugrató teszi változatossá a pályát. Engedélyezett a test-test elleni harc, persze csak mértékkel, a szándékos kilökést, akadályozást keményen szankcionálják a versenybírák.

 

1998 óta rendeznek versenyeket, kezdetben csak Európában, két év múlva már világszerte. A 2002/2003-as szezontól a FIA Freestyle Világkupa részeként tartják a viadalokat. Az érdeklődés megsokszorozódott évek múltán, aminek következtében a NOB 2006-ben a sportág olimpiai programba vételéről döntött, így idén, Vancouverben debütálnak a síkrosszosok.

 

A hódeszkások versengésével szemben itt ritkábban tud valamelyik versenyző annyira előretörni, hogy aztán már csak bottal üthetik nyomát a többiek. A kicsúszásoknak ugyanúgy se szeri, se száma, viszont ez inkább adódik az egymásközti torzsalkodásból, mintsem egyéni hibákból. Nyílván nem mondok újat azzal, hogy a síléc stabilabb lábon tartást biztosít, mint a snowboard. Maga a pálya egyébként brutálisan kemény volt a Világkupában megszokotthoz képest, az utolsó ugrató például síléccel komoly kihívást nyújt a sportolóknak. Garantált volt tehát, hogy itt tényleg csak az nyerhet, aki aznap mindenkinek jobban teljesít.

 

Jellemzően levitézlett fiatal, avagy kivénhedett korábbi meghatározó alpesi síelők alkotják a mezőnyt, bár akad azért néhány olyan fenegyerek is, aki kezdettől fogva a síkrosszal foglalkozik.A síkrosszról egyéb tudnivalókat korábbi írásunkban találhattok.

 

A múltbeli eredmények és a tapasztalat nyilván Tomáš Kraus (kétszeres világbajnok, ötszörös VK- győztes) mellett szóltak, ebben a sportágban mindez azonban nem sokat számít, szükséges egy jó adag szerencse is, a cseh versenyző idén különben sem nyújt meggyőző teljesítményt. Mint a szakági tabella éllovasával, Michael Schmiddel természetszerűleg számolni kellett, az osztrákok regnáló világbajnokával, Andreas Matt-tal sem szabadott figyelmen kívül hagyni. A franciák Xavier Kuhnben, a norvégok pedig a mind jobb formába lendülő Grønvoldban bízhattak.

A Cypress- hegy kialakításában idomultak a kanadai sízők igényeihez, így az idén kétszer is futamot nyerő Del Bosco, a vb-bronzérmes Stanley Hayer, vagy az idény egyik felfedezettje, Dave Duncan is aranyesélyesként várta az ötkarikás játékokat. Duncan azonban két nappal a versenyek előtt egy edzésen kulcscsontját törte, így a január végén rendezett X Games síkrossz- versenyén (Del Bosco mögött) második helyezést elért kanadai búcsúzott olimpiai álmaitól. Beugróból nem volt hiány, az X Games- bronzérmes Brady Leman másnap máris kipróbálta a pályát, de ő sem húzta sokáig, múlt évben már sérülést szenvedő sípcsontját újra eltörte. Davey Barr tehát nem mindennapi körülmények közt, de végül szerepet kapott az olimpián…

Végül botorság lett volna kihagyni az amerikaiakat. A veterán Casey Puckett már ötödik olimpiájára készül (még 1994-ben 7. helyezett volt a Lillehammerben rendezett olimpián óriás-műlesiklásban), Daron Rahlvest pedig bizonyára senkinek nem kell bemutatnom. Tizenkétszer nyert Világkupa-futamot alpesi síben, a Szuper-G 2001-es világbajnoka, emellett ezüst-és bronzérmes is van világversenyekről. 2008-ban döntött úgy, hogy kipróbálja magát a síkrosszosok közt, eddig 7 versenyen állt rajthoz, idén volt már második is.

 

Magyar idő szerint 18:15-kor vette kezdetét a selejtező, de ez esetben helyénvalóbb a kvalifikáció kifejezés, ugyanis a folytatást jelentő 32 helyért harminchárom atléta gördült végig egyszer a pályán. Az egy szem kieső a cseh ždenek Šafar volt, aki történetesen a célt sem érte el. A kvalifikáció eredménye azért sem lényegtelen, mert majdan ez alapján sorsolják össze a versenyzőket, tehát el lehet kerülni egy-egy erős menettel a keményebb ágat. Bár a férfiaknál ilyen nem nagyon létezik, legalább 20 olyan versenyző szerepel a mezőnyben, akik közül bárki megnyerheti az olimpiai aranyat, s ez egyáltalán nem túlzás…

 

A legjobb időt a svájciak VK- éllovasa, Michael Schmid szerezte meg 1:12,53-as eredménnyel. Mögötte a kanadaiak nagy örömére Del Bosco, a kiváló formának örvendő Kuhn, a vb Andreas Matt és a már említett Grønvold végzett. Tomaš Kraus nem kezdte jól az olimpiát, csak a 11. legjobb idő tulajdonosa, Rahlves a 24-es, a szintén alpesi síelőként megismert Beni Hofer pedig csak a 31-es rajtszámmal várhatta a folytatást.

 

A selejtezőben elért időeredmények alapján osztották csoportba a versenyzőket. Az első nyolc helyezett minden futamban a piros, a 9.-16. legjobb időt teljesítők a zöld, majd a kék, a leggyengébb nyolcas pedig a sárga trikóval kezdi a futamokat. Értelem szerint az események alakulásától függően színt is válthatnak a versenyzők. Annyi előnyt nyújt a kiemelés, hogy a piros és a zöld trikós a két középső rajtállásból indulhat, míg szélről elég nehéz a másik elé keveredni, kevésbé jeges ott a pálya, nehezebb normális tempóval kezdeni.

 

A nyolcaddöntőkben, noha komoly riválisokkal kellett összemérniük tudásukat, a favoritoknak még nem szabadott volna igazán megizzadniuk. Rögtön az első csoportban rangos nevek foglaltak helyett. Az idei szakági éllovas Michael Schmid, a 2001-es Szuper-G- világbajnok Daron Rahlves és az ugyanebben a szemben Calgaryban olimpiai bajnokságot nyerő Franck Piccard öccse, Ted is rajthoz állt. Schmid nem vacakolt, jó rajttal ellépett a többiektől, jól is tette, hiszen mögötte komoly adok-kapok bontakozott ki Rahlves (28.) s Piccard (21.) közt. Célegyenes előtti ugratónál aztán összeakadtak síléceik, hatalmasat buktak mindketten. Így a nevető harmadik, a svéd Iljans örülhetett, aki egyébként alaposan le volt maradva.

 

A következő kvartettben is három esélyes volt, ehhez képest a norvég Rekdal (22.) egészen addig a bizonyos ugratóig a 2. helyen tanyázott, ott azonban annyira furcsán haladt át, hogy csúnyán a hátán érte csak a földet, könnyebben megsérült. Így a végig magabiztos jamaikai Kerr mögött a kanadai Barr jutott a legjobb 16 közé, miután az első német VK- futamgyőztes Simon Stickl (19.) végig indiszponáltan versenyzett, miután kitört a körbezárásból, s már harcba szállhatott volna a továbbjutásért, elcsúszott az egyik kanyarban, így meglepetésre búcsúzott.

Ezután Tomaš Kraus aratott rajt-célgyőzelmet, a második helyért viszont hatalmas, végig sportszerű csata folyt Spalinger és Zangerl (18.) közt, végül néhány centivel a svájci ért előbb a célba, a svéd Lewen (24.) meglepetésre esélytelen volt.

A negyedik menetben Matt és Gavaggio kéz a kézben jutottak tovább, Fialának (31.) csak egy korai előretörésre maradt ereje, Forslund (27.) nem veszélyeztette az élen állókat.

Az ötödik forduló elvileg a két francia továbblépését ígérte. A pálya feléig tükörsimán meg is léptek, Miaillier és Kuhn viszont egy idő után egymást kezdte zavarni. Előbbi kétszer is befékezett, amivel nagy esélyes honfitársát akadályozta, másodjára Kuhn (17.) nem bírt befordulni, így az outsider osztrák, Wittner lépett tovább, aki Haukkalát (26.) azért megelőzte.

A 6. kör nagy esélyese az osztrák Patrick Koller (30.) volt, ehhez képest az osztrák csak a 30. idővel érkezett a 32 közé, s újból bizonyította, nem ízlik neki ez a pálya. Már a rajtnál elszállt, nem volt elég lendülete az első gátszerű akadály leküzdésére. Grønvold uralta futamát, mellette még Kneller lépett tovább, noha az ugratókkal alaposan meggyűlt a baja, de Korotkov (25.) nem jelentett rá veszélyt.

A hetedik négyesben is helyet kaptak az egykori alpesi síelő, a zömében FIS Race- futamokon induló Filip Flišar nevénél minden bizonnyal többet mond az ötödik olimpiájára érkező Casey Puckett (23.). Az amerikai viszont gyorsan elszállt, az első két helyen magabiztosan jutott tovább Flišar és a kanadai Hayer, bár Takizawa (29.) a végsőkig szorongatta őket.

Utoljára két svájci is követhette volna Spalinger és Schmidet, ám egyikük sem váltotta valóra esélyeit. Beni Hofer (32.) már az elején eltűnt, de Netzer (20.) sem tudta sokáig tartani Del Bosco és Eliasson tempóját.

 

 

A negyeddöntőkben tehát három kanadai, két-két osztrák, svájci, svéd és francia, továbbá norvég, szlovén, jamaikai és ausztrál csapott össze egymással, vagyis szinte az egész világ képviseltette magát a legjobb 16 között.

 

Az első futamban Michael Schmid újra dominált, a rajttól kezdve saját kezében tartotta továbbjutását. Mögötte heves küzdelemben bontakozott ki, a nagyobb sítudás győzedelmeskedett Barr személyében, így a sportág üde színfoltja, Kerr (9.) kiesett. Iljanson (16.) itt már nem könyörült meg Fortuna. Barr viszont beugróként meg sem állt az elődöntőig, ennek volt betudható a kicsattanó öröm.

Második menetben Spalinger (14.) iramodott meg a rajtnál, de lendülete nem tartott sokáig, Gavaggio gyorsan elment mellette, majd Kraus (11.) tette volna ugyanezt, de nem éppen tiszta eszközökkel, kilökte a svájcit. Ezzel a cseh is lendületet vesztett, ezt kihasználva Matt is meglógott, eldőlt minden lényeges kérdés. Az ötszörös vk- győztes klasszis tehát, ahogy idén megszokott tőle, nem jutott be a 8 közé.

Ezt követően Grønvold sima győzelme következett, mögötte sokáig Miailler (12.) haladt, de a francia sorozatban elmérte ugrásait, guggolásból pedig tempót vesztett, így Kneller a végén el tudott menni mellette. Wittner (15.) itt már nem tudott csodát tenni.

Del Bosco ugyanazt megoldotta, mint előtte Schmid, tehát kimaradt a csörtékből, egy percig sem forgott veszélybe elődöntős szereplése. Keserű pirula volt viszont, hogy Hayer (10.) kiesett, a nap meglepetésembere, Fišnar taktikus versenyzéssel maga mögött tartotta erősebb vetélytársát. Eliasson (13.) a végére nagyon lemaradt.

 

Az elődöntőben természetszerűleg csupa világklasszis csapott össze, a szlovén, az ausztrál srác és Barr ittléte viszont meglepetésszámba ment. Kettő közül is az első ígérkezett nehezebb négyesnek. Schmid persze egy méterig nem engedte ki kezéből a vezetést, de a rossz rajt után Matt is stabilan tartotta második pozícióját. A kisdöntőben folytathatta tehát Barr, aki azért a sportág nagy öregjét, Gavaggiot megverte futamában.

A második elődöntő sem hozott már meglepetést, Grønvold újból már az elején meglépett a többiektől, mint ahogy a közönség kedvenc Del Bosco döntős szereplése sem forgott veszélyben, noha Kneller kullancsként tapadt a kanadaira. Flišar a végére teljesen elfogyott.

 

Szűk egy órán belül már a negyedik lesiklásukra készülődhettek a nap legjobbjai. Először a kisdöntőt rendezték meg. Enak Gavaggio (5.) kihozta a maximumot, magabiztosan nyert, s miután a túl nagy rössel támadó Kneller (7.) kicsúszott, amivel Fišnart (8.) is a pálya elhagyására kényszerítette, Barr a remek 6. helyen fejezte be az olimpiát.

 

A döntő mezőnyét alkotta: a vk- éllovas Michael Schmid, a világbajnok Andreas Matt, a korábbi vk- győztes Audun Grønvold, valamint a fenegyerek Christopher Del Bosco. A rajtot mindkét középről induló versenyző remekül kapta el, de Schmid kihasználta előnyösebb pozícióját, így elsőként fordult be a kanyarba. A svájci tempója újfent követhetetlen volt, Matt ugyanilyen fölénnyel haladt az ezüstéremért. A dobogó harmadik fokáért viszont öldöklő küzdelem zajlott, Del Bosco elsősorban remek ugrásainak köszönhetően a pálya utolsó harmadában a norvég elé került, s már-már úgy tűnt, a végére akár Mattra is odaérhet. Az eszeveszett tempó megbosszulta magát, az utolsóelőtti ugratónál hatalmasat bukott, így a norvég ért be harmadiknak. Az utolsó métereken Matt szorítgatta Schmidet, de a svájci érezhetően visszavett a kritikus ugratók előtt.

 

 

A fővárostól nem messze fekvő Frutingenből származó, 26 esztendős Michael Schmid idén robbant be igazán a köztudatba, amikor az Innichenben rendezett szezonnyitón mindkét versenyt nagy fölénnyel nyerte, megtriplázva ezzel VK- győzelmei számát. Öt fordulóval a Világkupa zárása előtt tisztes, 129 pontos előnnyel vezet Matt előtt. Az olimpiai versenyen egyszerűen megállíthatatlannak bizonyult, a kvalifikációval együtt valamennyi futamot ő nyert, magabiztosan, fölényesen, így kétség sem férhet győzelme jogosságához. Az ezüstérmet a tavalyi szakági világbajnok Andreas Matt (a kétszeres szlalom- világbajnok Mario Matt testvére) nyakába akasztották. A bronz pedig a 2007-es szakági kristálygömb nyertesének, a lesiklóként Világkupa- dobogót is szerző, egyébként kétszeres norvég bajnok (többek közt az ifjú Svindålt is verte) Audun Grønvoldnak jutott.