A 2013-as világbajnokság helyszínén, mintegy 50000 őrjöngő osztrák szurkoló gyűrűjében rendezték meg a szezon hetedik műlesikló versenyét, a nevezetes schladmingi esti szlalomot. Ahogyan tavaly, idén is szakadó hóesésben került sor a viadalra, ami alaposan megnehezítette, ám nem lehetetlenítette el a 83 fős mezőny dolgát. 1973 óta rendeznek Világkupa- fordulót a stájer településen, a Mr. Nightrace-ként emlegetett Benjamin Raich a legeredményesebb a maga négy győzelmével, de a mostani mezőnyből még Matt (kétszer), Pranger és Miller is nyerni tudott. Hagyományosan osztrákoknak kedvez tehát a versenynaptár talán legnehezebb pályája, tavaly például dupláztak a sógorok, Herbst győzött Pranger előtt.

A verseny külön pikantériáját az adta, hogy az osztrák szakmai stáb itt kívánta véglegesen eldönteni, melyik sízőjük képviselje Ausztriát az olimpián a Herbst- Raich- Hirscher hármas mellett? A szakági címvédő Pranger, és a kétszeres vb Matt küzdött az utolsó helyért!

 

 

A kérdés nagyon hamar eldőlt, Pranger ugyanis rögtön űridővel nyitott, különösen a pályára oly jellemző balos fordulót síelte meg kiemelkedően. Az osztrákok regnáló világbajnoka legutóbb Alta Badián szintén az első helyről, viszonylag komoly fölénnyel várhatta a folytatást, s mint kiderült, a 2. futam is hasonló forgatókönyv szerint zajlott le a két helyszínen. A párhuzam egyébként egyáltalán nem a véletlen műve, tekintve két, hasonlatos pályáról beszélünk, mind Alta Badia, mind Schladming rendkívül meredek, ugyanakkor tükörsimára legyalult, hosszú pálya. Tapasztalatból tudjuk, hogy ez bizony az osztrákok vadászterülete, mellettük még a japánok rendelkeznek kiváló mutatókkal. Beváltak az előzetes jóslatok, meglepetések persze tegnap is bőven akadtak azért.

 

Herbst szokását megtartva már az első futamban izomból nekiesett a pályának, a felső részen követni is tudta Pranger tempóját, kicsivel gyorsabb is volt nála, de már a fordulónál, de különösen a cél előtti szakaszon képtelenség volt konkurálni vele, 59 százados hátrány azonban ezen a pályán nem volt differencia. Az olasz edző brutálisan nehéz pályát állított össze, Mölgg hozta az elvártat, 1,31-es hátránnyal az 5. helyen zárta az első futamot. Raich hangzatos kijelentéseinek megfelelően (5. győzelmére készült, nem a biztos TOP-6-os szereplésre) megtámadta a pályát, aránylag tiszta menettel éppen másodpercen belül végzett honfitársával szemben. Hargin (9.) is alaposan megküzdött a pályával, s mindinkább fokozódó hózáporral, a felső részen rontott egy komolyat, kis híján 2 másodpercet kapott, de ezzel is benn tudott maradni a legjobb 10 között ezen az embert próbáló futamon. Kostelić (11.) sorozatban aratott két győzelme után joggal szemelte ki magának a szakági kristálygömböt, ehhez képest nem igazán érezte a pályát, végül kiszorult a 10-ből, hátránya mégsem volt egetverő, legalábbis a 4.-5. helyezettekhez képest. A legjobb hetest a szakági éllovas Lizeroux (8.) zárta, s a francia remek első szakasz (mint szinte mindenki, tizedre volt csak Prangertől) és korrekt középső rész után teljesen szétesett a végére, sorozatos késések, fékezések miatt 1,81 gyűlt össze a célvonalig. Legfőbb riválisával szemben ugyanakkor nem volt oly hatalmas az elmaradása.

 

Hirscher (18.) is hasonló utat járt be, mint a francia, csak ő még többet kapott a meredek, néhol 70% feletti meredekségi részen. Az őt követő Zurbriggen (4.) volt Herbst után az első, aki előnyben volt az első időmérési pontnál, s a lenti részt is annyira képes volt megsíelni, hogy ne kapjon olyan sokat, végül egyetlen századdal még Raich elé is beférkőzött. Missilier (32.) korrekt kezdés után a befordulást kényszeredetten tudta csak bevenni, földtől elrugaszkodva pedig a következő kapuval gondjai támadtak, kvázi újra kellett indulnia, végül még a pontszerzésről is lecsúszott. Következett Mario Matt (39.), hatalmas teherrel a vállán, s elmondható, hogy a görcsös akarásnak nyögés lett a vége, rossz ütemben, rossz tempóban kanyarodott, 30-ban sem végzett. Vagyis a korábbi kétszeres világbajnok kimarad az osztrák olimpiai keretből!

 

A tegnapelőtt még élete első Vk- diadalát ünneplő Neureuthernek elméletileg nagyon hamar véget ért ez a verseny, amikor a rajt után nem sokkal rátaposott az egyik kapura. Gyakorlatilag végigment, nem különösebben jó idővel, de a versenyigazgatós nem kegyelmezett rajta. Razzolinak (19.) is megfeküdte a gyomrát ez a pálya, ő már 2,5-et kapott Prangertől, Michael Janyk (24.) pedig szokásos gyenge első futamát mutatta be. A középmezőny viszont szoros volt, ez újabb grandiózus felzárkózást helyezett kilátásba a kanadai számára. Myhrer tartja jó formáját, az alsó részen pl. meglepő módon alig kapott, így a 7. helyen állt egy futam után. Ted Ligety (16.) mintha lenyugodott volna, avagy csak szimplán tisztelte a pályát, bejött számítása. Miller (26.) ellenben nekiesett, ahogy az kell, fent komoly problémái voltak, tempót is vesztett, izgulnia kellett (volna) a továbbjutásért, ami végül összejött neki. A 20-on belüli rajtszámosok közül egyedül Myhre (22.) jutott még tovább, Mitja Valenčič folytatta rossz sorozatát, kiesett, Thaler (40.) pedig nagyon messze fordult a kapuktól, ezzel pedig nem lehetett továbblépni.

 

A 20-as rajtszámokkal indulók közül Julien Cousineau (6.) vitte a pálmát, közel másfél másodpercet kapott mindössze az alábbhagyó hóesésben, amivel a kiváló 6. helyről várhatta a második futamot. De dicséretet érdemelt Hörl (10.) és Jimmy Cochran (12.) remek menetéért is. Imboden (15.) hozta, amit tud, Larsson (28.) is végre továbbjutott.

 

Jó napjuk volt a svédeknek, hiszen Hargin és Myhrer mellett két sikertelen verseny után végre Axel Bäck (20.) is továbbjutott, a szezont 60-on túli rajtszámokkal kezdő síző ezzel szinte biztosan tagja az olimpiai csapatnak. A 4. kiadó helyért ketten küzdenek, s mindketten tovább is léptek: Larsson a 28., Lahdenperä (59-es rajtszámmal) a 30. helyen. A múlt eredményei miatt itt talán Larsson mellé dőlhet a mérleg nyelve. Büggmark (42.) viszont egész biztosan lemarad Vancouverről.

 

Az osztrákok előtt le a kalappal, mint szó volt róla, hárman végeztek az első 4, s négyes az első 10 között. Ezen felül Bechter (17.) és Hirscher (18.) is a továbbjutók közt foglalt helyet, Bechterrel ez idén először fordult elő, korábban – rendre rossz időeredményével – pottyant ki. Omminger (35.), Nösig (55.) és Dreier kiesett.

 

A csehek lassan kirobbanthatatlan tagjai a legjobb 30-nak (inkább 20-nak), Krýzł a 13., Trejbal a 14. helyről várhatta a folytatást, Bank (49.) ugyanakkor kiesett. A japánok igazolták hírnevüket, valósággal sziporkáztak a meredek lejtőn, mindhárman továbbléphettek. Köztük Juasza (21.) végzett a legelőkelőbb helyen, de Sasaki (23.) és Minagawa (27.) is megkönnyebbülhetett az első futam végén. Svájcnál a szlalom amolyan lyukasszámnak tekinthető, ezúttal Berthod (24.) volt az a szerencsés, ki ismételhetett, Gini (35.) csont nélkül kiesett, Dimitri Cuche (a Didier unokatesója, ha jól tudom, 52.) és Boner (54.) pedig jelenleg nem VK- szintű versenyzők. A franciák tragikus napot zártak, ugyanis Lizeroux-n kívül egyetlen versenyzőjük sem folytathatta. Anthony Obert-t (31.) érheti a legkevesebb sérelem, elvégre 64-es rajtszámmal is csak 3 századon múlott továbbjutása, viszont Stéphane Tissot (41., pedig 2005-2006 tájékán még dobogóra is futotta…), Anselmet (48.), Mermillod Blondin (50.) nem magyarázhatja semmivel csúfos szereplését.

 

A szlovének is nulláztak, Valenčičen kívül kiesett Vajdič (37.), Dragšič (46.) és Skube is. Kanada is felemás napon van túl, említett két versenyzőn kívül mindenki más kiesett, Spence (33.), Semple (37.), Stutz (44.), White (47.) sorrendben, Biggs nem ért célba. Zrinčič-Dim (34.) továbbjutása 3 tizeden múlott, az utolsó előtti helyen újra továbbléphetett viszont Nolan Kasper (29.), az amerikai Kitzbühelben is így tett, ám akkor limiten kívül idejével végül mégis pont nélkül zárt.

 

 

 

A svájci edző némiképp könnyebb pályát tűzött ki, mint olasz kollegája. Szellősebben voltak a kapuk, a pálya is jóval ritmusosabb volt, mint az előző. Ennek dacára sem szabad elfelejteni, hol vagyunk, könnyű pálya Schladmingban nem létezik, mint az első lesiklók ezt prezentálták is nekünk. Lahdenperä (23.) zaklatott menettel nyitott, igazából a biztos pontszerzésre ment, hiszen egy esetleges kieséssel minimalizálta volna esélyeit az olimpiát illetően. Nolan Kasper (24.) már odafent hatalmasat rontott, 1,6-os hátrányát a végére 6 század híján teljesen ledolgozta, ez jól mutatta, mennyire gyengét is ment előtte a svéd. Larsson (25.) is gyengélkedett, még komoly hibái is voltak, így a párbaj aktuális állomását elbukta. Minagawa (21.) volt az első, aki szép, stabil, ritmusos, ám összességében nem túl gyors menettel kápráztatta el a kilátogatókat, át is vette tekintélyes előnnyel a vezetést. Másik versenyen ezzel a legjobb 15-be is bekerülhetett volna, ám ma hallatlanul magas volt a színvonal, nem akartak a többiek sem hibázni, így a japán csupán pünkösdi királynak bizonyult. No, nem Bode Miller (26.) taszította le a trónról, az amerikai elcsúszott a fordulónál, s aztán hiába ment 1 másodperccel jobbat a japánnál, csak utolsó lett, a győztestől majdnem 9 másodpercet kapott, ezért pedig nem járt pont.

 

Michael Janyk (12.) újabb remek második futamot produkált, technikailag nem volt maga a tökély, alaposan odacsapta léceit, bevállalósnak mondanám inkább. Több mint 1 másodperccel vette át a vezetést, s a két japán oldalvizén egészen a 12. helyig lépett előre. Berthod (14.) sem ment rosszul magához képest, idei legjobb eredményével – válogatási elv ide, vagy oda – gyaníthatóan vele is találkozhatunk az olimpián. Őt követte a japán invázió! Sasaki (9.) gyönyörű felső szakasszal megalapozta a remek folytatást, 24 századot vert a kanadaira, TOP-10-ben végzett, 2008 óta nem volt ennyire elől. Myhre kiesése után (féltávon rálépett egy kapura), Juasza (8.) folytatta a távol-keletiek show-ját, ő a meredek lejtőn volt iszonyatosan erős, pattogós menetével 4 tizedet vert honfitársára. Végül a 8. pozícióban zárt, élete legjobbja egy 7. hely volt, de még 2005 decemberében, Krajnszka Gorán érte ezt el.

 

Innentől kezdve egészen a legjobbakig változatlan maradt a felállás, a két japán vezette a mezőnyt, ilyet Világkupában nagyon régen nem láthattunk, ha történt ilyen egyáltalán. Axel Bäck (13.) különösebben nem reszkírozott, az olimpiára ment, Razzoli (15.) is hasonlóan járt el, bár neki egy nagyobb mentése is. Hirscher (11.) menete sem volt túlontúl dinamikus, ennek ellenére pl. Janyket is megelőzte, s szépen előrelépdelt. Bechter (17.) érzésem szerint alulvállalta magát, de legalább idei első pontjait zsebre tehette. Ligety (19.) jelek szerint fejet cserélt, szokatlan módon inkább a precizitásra törekedett, ennek megfelelően célba ért, de nem olyan jó pozícióban, mint kockázatos menetei végén szokott. Imboden (18.) már fent elvesztette a kiemelkedő szereplés lehetőségét, Trejbal pedig megmutatta, milyen az, amikor a túlzott óvatosság kényszeríti ki a hibát. Krýzł (22.) eleve rosszul, mély súlyponttal kezdett, a végén pedig lomha tempót haladt a cél felé, kiugró eredmény elmaradt, idei első pontjait viszont megszerezte. Cochran (20.) volt az első, akinél legalább az első időmérési pontnál előnyt mutatott az LT, aztán sem esett volna annyira vissza, ha az egyik törött kapu darabja nem akadályozza útjában.

 

Kostelić (10.) újra csak a stabilitást helyezte célkeresztjébe, az alsó részen sokat kapott a japánoktól, mögéjük sorolódott be. Hörl jó szerepléssel kívánta felvezetni a véghajrát, de már odafent ritmust tévesztett, amiből már nem is tudott visszatérni, kiesett. Harginnak (16.) újfent a meredek részen voltak komoly problémái, alaposan visszaesett ő is. Lizeroux (7.) nem ismer kegyelmet, nekiesett a pályának, a balos betörésnél káprázatosat mentett, így csak kevéssel került a japánok elé. André Myhrer rögtön az elején hibázott, szemüvegével gondok akadtak, majd orrát is bevágta az egyik kapuba, nem tudta folytatni. A nap meglepetését Cousineau (5.) szolgáltatta, precíz, merev síeléssel átvette a vezetést, az egyébként jól síelő Mölgg (6.) is csak mögé sorolt be. Benni Raich (4.) káprázatos futamon volt, egész másodpercen kívül veri a kanadait, joggal bízott tehát a dobogóban, illetve a hármas osztrák győzelemben. Ehhez képest ráfagyott arcára a mosoly, amikor Zurbriggen alaposan rávert az alsó részen. 5, majd 2 százados előny után lent egészen frenetikus volt, összességében a legjobb 2. futam tulajdonosa. Egészed addig, míg le nem ért Herbst, frenetikus volt a hangulat, majdnem felrobbant a „stadion” a hangorkántól. Pranger igazából nem tudott konkurálni vele, 9 századdal Raichot azért megveri, tehát a dobogó összejött.

 

 

A hétvégén (péntektől vasárnapig) a férfiak Krajnszka Gorába látogatnak, ahol a versenynaptár legnehezebb óriás-műlesikló pályáján kétszer is megbirkóznak, az első az adelbodeni törölt futam pótlása. Vasárnap pedig újabb szlalom következik. A hölgyek St. Moritzban folytatják, szuper-kombináció és a két gyors szám szerepel a programban.

 

 

 

  A mai verseny részletes statisztikáját, ill. a szezon eddigi kimutatását a linkre kattintva tanulmányozhatjátok/ le is tölthetitek!