Pénteken a selejtezőket rendezték a stájerországi 1000 lelkes síparadicsomban, a Pest megyei Iklád testvértelepülése, Tauplitz mellett. A kvalifikáción szokás szerint nem voltak kötelesek indulni a Világkupa első 10 helyét elfoglaló síugrók. Rajtuk kívül még Dimitrij Vasziljev hiányzott, ő kihagyta ezt a hétvégét. A 45 indulóból harmincan küzdhettek másnap a pontokért. Már a selejtezőn feltűnt egy cseh fiatalember, bizonyos Antonin Hajek, aki egyedüliként ugrotta át a bűvös 200 métert (200,5), amivel nagy fölénnyel nyerte a selejtezőt. Mögötte a 4Sánc első két állomásán remeklő Evensen, valamint két német, Uhrmann és Neumayer végzett, megelőzve a szörnyű idényt maga mögött tudó Hautamäkit, valamint Kranjećet. Fontos leszögezni, hogy a tét csupán a legjobb 30 közé kerülés volt, tehát eredményeiket nem vitték magukkal a versenyzők. Így is akadt azért néhány meglepő kieső. A lengyel Stoch, vagy a cseh Matura továbbjutását azért bizonyára elvárták volna a szakvezetők.

 

A szombati első sorozatban még elmaradtak a 200 feletti ugrások, Walter Hofer versenyigazgató ugyanis alacsonyabbra helyeztette a beülőket. A Világkupa éllovasa, s kétszeres olimpiai bajnok Simon Ammann 195 méterig jutott, ugyanúgy, mint Robert Kranjeć, ugyanakkor a stíluspontjai jobbak voltak, így 1 pontos előnnyel várhatta a második sorozatot. Harmadik helyen, 3 pontos hátránnyal Schlierenzauer (192,5 m) következett, Hajeket (193 m) csak az ítészek pontjainak segítségével volt képes megelőzni. A sírepülő- specialistaként számon tartott Martin Koch 192 méterig ugrott, a többiek viszont már tetemes hátrányt szedtek össze. Kofler 188,5 méterrel következett, Małysz pedig már több mint 10 ponttal maradt el az éllovas svájcitól. Loitzl, Ahonen és Morgenstern egészítette még ki a legjobb 10 mezőnyét. Rontott ugrással utolsó helyen búcsúzott a szebb napokat is látott Anders Jakobsen (102 m, 59,9 pont), de szintén kiesett Roar Ljøkelsøj (155,5 m, 134,1 pont) valamint Harri Olli (160,5 m, 140,1 pont) is.

 

Második sorozatban az első jelentősnek mondható, 190 méter körüli ugrást Loitzl hajtott végre (189,5 m), aki ezzel maga mögé utasította az addig vezető Janne Ahonent. Előrelépni mégsem tudott, komoly hibát senki sem vétett. Małysz és Kofler átlépte a 190 métert, pozíciójukon mégsem tudtak javítani. Nem úgy Martin Koch, aki elsőként túlugrotta a 200 métert (201,5 m), övé volt a versenynap legnagyobb ugrása, ennek köszönhetően végül felállhatott a dobogóra, ugyanis sem Hajek (196 m, 4.), sem pedig Schlierenzauer (190 m, 5.) nem tudott igazán nagyot ugrani. Hajek ezzel pályafutása legjobb eredményét érte el. Korábbi legjobbja egy hatodik pozíció volt, amit még 2007-ben Lahtiban szerzett. Az élen álló páros másodszorra is egyforma hosszúságú ugrást mutatott be, mindketten 200 méterig repültek. A stíluspontok viszont ezúttal a szlovénnek kedveztek (négy 19-es mellett 19,5-est is kapott, míg Ammann csak egyetlen 19-est kapott), így fél ponttal ő nyerte meg a szombati viadalt. A csapatban olimpiai bronzérmes szlovén síugrónak ez volt a második Világkupa- győzelme, legutóbb meglehetősen régen, 2005 novemberében, Kuusamóban tudott nyerni. Ammannak ez a 44. (sírepülésben a 6.), Kochnak pedig (sírepülésben a 7.) a 23. dobogója.

 

 

 

 

 

 

 

Az első kört követően Schlierenzauer vezette a versenyt, méghozzá tetemes, 6 pontos előnnyel. Egyedül az osztrák klasszis ugrott 200 méter fölé (203,5 m), s stíluspontokban is a mezőny fölé nőtt. Kranjeć tartotta jó formáját, 198,5 méterrel a második helyről várhatta a folytatást. Érdekesség, hogy mind Kochnál, mint a szombati betli után belelendülő Ollinál rövidebbet ugrott, a telemarkját jobbra értékelték ellenfeleinél, így 3 tizeddel több lett végül a pontszáma. Ammann is javított tegnapi eredményén, a 196 méter azonban vasárnap csak az 5. helyre volt elegendő. Evensen és Loitzl ugrotta még meg a 190 m-t. Małysz stabil tagja a legjobb 10-nek, Hájek ezúttal a 9. helyre ugrott, s még Romøren került a tízbe. Kofler (183,5 m) csak a 12., Ahonen (181,5 m) csak a 13. helyen állt az első sorozat után. A 17. helyezett Morgensternt még két fiatal honfitársa, Müller és Thurnbichler is megelőzte. Meglepetésre kis híján kipottyant a 30-ból Pascal Bodmer (171 m, 29.), Ljøkelsøj és Keituri viszont nem folytathatta a versenyt.

 

 

A második sorozat az első igazán erős ugrását Anders Jakobsen mutatta be, az első kör után csak 20. norvég 190,5 méteres repülésével feljött a tabella 13. helyére, az előtte záró Ahonen vette át tőle a vezetést, igaz, nem sokáig üldögélhetett az éllovasnak kijáró piros fotelben. Romøren elrontott ugrása (159 m) után Hájek ismét remekelt, 193 m-ével két helyet előrelépett, Małyszt és a szintén gyengét ugró Evensent (180 m, 8.) is megelőzte, így a 7. helyen zárt. Loitzl egy méterrel rövidebb ugrása viszont már elég volt arra, hogy letaszítsa az élről cseh vetélytársát, Ammann azonban 195 méterig jutott, amivel immáron ő állt az élen. A legjobb négy viszont mind 200 fölé jutott. Harri Olli fél méterrel ugrott túl az álomhatárt, ráadásul igen magas pontot kapott stílusáról, így Kochnak nehéz dolga volt, kereken 200 métert ugrott, amivel leszorult a dobogóról, Olli pedig az elmúlt egy hónap során első ízben állhatott fel rá (ez sírepülésben a 3., összesítésben a 14. pódiuma). Kranjeć mindent beleadott a duplázásba, 204,5 méteres ugrásával azonban nem tudott elég terhet rakni Schlieri vállára, hiszen az osztráknak egy laza, 198-as ugrás is elég lett volna az üdvösséghez. Hazai környezetben még egyszer meg akarta magát mutatni, s fél méterrel a szlovént is megverte, vagyis mindkét körben a legnagyobb ugrással, simán nyerte a sírepülők viadalát, s mivel Ammann csak az 5. lett, két pontocskával át is vette a vezetést összetettben. Ez volt a 34. győzelme a Világkupában, sírepülésben pedig már a hetedik sikerét számlálja.

 

 

A hét végén Szapporóban folytatják a fiúk, a párviadal tehát újabb állomásához érkezhet, már amennyiben Schlierenzauer átutazik Japánba, nevezését eleddig nem erősítette meg.