Az orosz főváros tavaly adott otthont először a síbarátok körében emlékezetesnek bizonyuló párosszlalomnak. A verseny pikantériáját két dolog adja. Egyrészt a versenyzők párokba sorsolva két futamban, egymás mellett haladva döntenek a továbbjutásról, másrészt mindez egy monumentális, 2500 tonnás acélszerkezeten történik, amire felszereltek két liftet, továbbá 5000 m² felületet fedtek be hóval. A szabályok szerint maximum fél másodperc előny szerezhető az első futamon, tehát másodjára legfeljebb ennyivel korábban indulhat az első futam nyertese. Ebből is következik, hogy amennyiben elsőre bukás történik, akkor sincs lefutva a párviadal. (Azért pontosan tudjuk, hogy a világ legjobbjai közt borzasztóan sok az 5 tized, főleg, ha együtt, azonos pályaviszonyok közepette indulnak.)

 

Az összedíjazás igencsak csábító, a győztesek egyformán 30 000 amerikai dollárral gazdagodnak, a férfi dobogósok 20, ill. 10 dollárt markolnak zsebre, a hölgyek pedig ennek a felét. Idén januárban, újév után másnap még csak a férfiak álltak rajthoz, akkor Felix Neureuther győzött, megelőzve a szezon szakági győztesét, Jean- Baptiste Grange-ot, a harmadik helyért két amerikai csapott össze, Bode Miller vitte el a pénzt, miután nagy csatában legyőzte Ted Ligetyt.

 

Günter Hujara, a férfi szakág versenyigazgatója nem rejtette véka alá, hogy a moszkvai erőpróbát promócióként fogja fel, s reméli, ez a rendezési forma meghonosul a Világkupában is, minekután sokkal látványosabb. Ha szabad megejtenem egy személyes véleményt, nagyon nem lenne szerintem helyénvaló, ha az alpesi síben is fittyet hánynának a hagyományokra, mint másik imádott sportágamban, a Forma1-ben, ellenben a nyereség (feltételes nagyobb érdeklődés) és a kiszámíthatóság (ld. fedett pályás EB) oltárán feláldoznák magát a sportot. Egy-két Vk- viadalt még el tudnék képzelni, de nagyon rossz irányba menne el az alpesi sí, ha rendszert csinálnának ebből…

 

No, de térjünk rá a szombati versenyekre, a pálya 250 m hosszú, a szintkülönbség 70 méter, 20 akadályt kellett kikerülni a sízőknek, a pálya teljesítése mintegy 20 másodpercet vett igénybe. A körülményekre nem lehetett panasz, leszámítva talán az időjárást, a könnyed eső kissé latyakossá tette a pályát, ami azért síelésre alkalmasnak bizonyult.

 

 

1.       Maria Riesch (Németország)

2.       Sandrine Aubert (Franciaország)

3.       Maria Pietilä- Holmner (Svédország)

4.       Frida Hansdotter (Svédország)

5.       Ana Jelusić (Horvátország)

6.       Therese Borssen (Svédország)

7.       Fanny Chmelar (Németország)

8.       Ljajsan Rajanova (Oroszország)

 

 

 

A listát a 2009-es Vk végeredménye alapján állították össze. Ennek megfelelően sorolták párba a résztvevőket az ismert módszer (1-8, 2-7, 3-6, 4-5) alapján.

Az első párban a hazaiak eddig csupán két Világkupa- versenyt tapasztalt üdvöskéje versengett a világbajnokkal. Óriási meglepetésre az első körben 7 századdal Rajanova megverte Riescht, másodjára azonban helyreállt a papírforma, a német lépett tovább 24 százados előnnyel.

A második negyeddöntőben Jelusić és Hansdotter feszült egymásnak, a svéd lány kettős sikerrel (+0,04; +0,23) lépett a legjobb 4 közé.

Harmadjára skandináv rangadó következett, s Borssen az első körben összegyűjtött 29 százados előnyéből csupán egyetlen századot vesztett, így meglepetésre búcsúztatta Pietilä- Holmnert.

Az utolsó pár küzdelme sima francia győzelmet hozott, miután Chmelar az első futamban rontott, de második alkalommal sem igazán érezte a pályát (+0,50; +0,92).

 

Az első elődöntő parázs küzdelemmel telt, elsőre Hansdotter 9 századdal megverte Riescht, a visszavágón is jól haladt, mígnem az egyik akadállyal meggyűlt a baja, kiesett.

A másik döntőről döntő párharcon simán lépett túl Borssen, az első pályát fél sec-en túli előnnyel hozta Aubert előtt, amivel ügyesen sáfárkodott, így gond nélkül készülhetett a döntőre.

 

A „kis döntőben” tehát svéd- francia párharcnak szoríthatott a szépszámú nézősereg, Aubert 14 százados előnyre tett szert, a második futamban azonban hibázott, így nyugodt síeléssel futott át a célvonalon Hansdotter.

A sporttörténelmi női döntő az eseményhez méltó, izgalmas versenyt hozott. Borssen minimális 11 százados előnyt harcolt ki Maria Rieschsel szemben, a német azonban az utolsó futamon jött fel, mint az esővíz, pechére 5 méterrel rövidebb a pálya, így 3 századdal kikapott svéd riválisától.

 

Therese Borssen nagyon hosszú, 3 éves periódust követően nyert végre nagyobb versenyt, s vihette haza a terebélyes serleget.

 

„Ez egy könnyű, szórakoztató verseny volt. Végre meg sikerült vernem Mariat, a legjobbat nyújtottam, amit csak lehetett, és nyertem! Esett, így a hó puha és eléggé nedves volt, ami természetesen erőteljesen megnehezítette mindannyiunk dolgát.” – így értékelt a győztes. Maria Riesch sem volt elkeseredve: „Elégedett és boldog vagyok a második helyezéssel, számomra tökéletes gyakorlás volt az amerikai versenyek előtt.” Ahogy Hansdotter sem panaszkodott: „Nagyon jól nyitánya ez a szezonnak, élveztem ezt a tökéletes atmoszférát. A Bajnokok Kupája csak valaminek a kezdete, az USA-ban is szeretnék jó eredményt elérni.”

 

 

 

 

1.       Therese Borssen

2.       Maria Riesch

3.       Frida Hansdotter

4.       Sandrine Aubert

 

1.       Jean- Baptiste Grange (francia)

2.       Manfred Pranger (osztrák)

3.       Julien Lizeroux (francia)

4.       Reinfried Herbst (osztrák)

5.       Mattias Hargin (svéd)

6.       Marcel Hirscher (osztrák)

7.       Andre Myhrer (svéd)

8.       Giorgio Rocca (olasz)

9.       Michael Janyk (kanadai)

10.   Patrick Thaler (olasz)

11.   Guilano Razzoli (olasz)

12.   Steve Missilier (francia)

13.   Wolfgang Hörl (osztrák)

14.   Mitja Valenčič (szlovén)

15.   Alekszand Horosilov (orosz)

16.   Sztyepan Zujev (orosz)

 

 

 

Mint a névsorból kiderül, a nőkkel ellentétben egészen impozáns mezőny gyűlt össze Moszkvában, a tavalyi műlesikló Világkupa első 20 helyezettjéből tízen rajthoz állt a hétvégén.

 

Rögtön az első nyolcaddöntőben hatalmas meglepetésnek lehettek szemtanúi a kilátogatók, a szakági címvédő Grange irgalmatlanul leégett a hazai Zujev ellenében Az első futamon még minden rendben volt, tetemes előnnyel (amiből ugye 5 tized maradt) nyert a francia, másodikra azonban bukott, így nem jutott a legjobb 8 közé.

Hasonlóan járt Rocca is, bár az olasz nagy versenyben (+0,09) nagy versenyben volt Janykkel, ő is hibázott a visszavágón. Missilier nagy nehézségek árán (+0,17; +0,02) búcsúztatta Hargint, az osztrák párviadalt simán hozta a Leviben múlt héten győztes Herbst (+0,50; +0,58). Lizeroux-nak sem kellett megizzadnia Valenčič ellenében (+0,50; +0,54).

A hatodik párban két ifjú titán csapott össze, s vívott késhegyre menő csatát. Előbb az osztrák 2 százados „előnyt” sajtolt ki, majd az olasz néhány centivel Marcel elé került, a 10.-11. akadály környékén azonban kaput tévesztett, kiesett.

A hátralévő két duó nem hozott meglepetést, Myhrer két sima menetben intézte el Thalert (+0,5; kiesett), a világbajnok Pranger pedig a jobbik orosz, Horosilovot (+0,09; kiesett).

 

Michael Janyk a verseny előtt bizonyára nem gondolt arra, hogy a lehető legkönnyebb ágra került, Grange kiesésével élni is tudott, Zujevet már az első körben elintézte, másodjára biztonságit ment. (+0,50; +0,14)

A második negyeddöntőben Missilier nem kegyelmezett Herbstnek (+0,33; +0,45). A másik ágon két osztrák jutott az elődöntőbe, Hirscher alaposan megizzadt Lizeroux-val, mindössze két század előnnyel nyerte a presztízscsatát. (+0,19; +0,02) Prangernek viszont laza ujjgyakorlat volt a továbblépés. (+0,50; +0,82)

 

A legjobb 4 közt is átmentette jó formáját az utolsó állva maradt francia, Janyk nem okozott komoly problémát. (+0,49; +1,00) Az osztrák házi rangadót, amit nyugodtan nevezhetünk generációk harcának is, Hirscher nyerte, kivételesen nagy fölénnyel, köszönheti ezt Prangernek, aki inkább csak csetlett-botlott (+0,42; +1,20).

 

A 3. helyért, egyben a ropogós 10 ezer dollárért rendezett párharc heroikus küzdelmet hozott, az első futamot századra azonos idővel teljesítették a felek, Pranger cérnája szakadt el előbb, így vígan masírozhatott át a célvonalon a nap meglepetésembere, Michael Janyk. (+0,00; +2,73)

A döntő viszont hamar eldőlt, Missilier féltávon „megcsuklott”, így pont annyi lendületet vesztett, hogy Hirscher maximális előnyt gyűjtsön a második futamra. Még rátett egy lapáttal, végül 59 százados előnnyel nyerte meg a viadalt. (+0,50; +0,59)

 

 

A korábban három Vk- dobogót jegyző, már most a jövő nagy sízőjének titulált, 20 esztendős Marcel Hirscher magabiztos, ellenállhatatlan síeléssel megérdemelten hódította el a Bajnokok Kupáját a versenyt kihagyó Neureuthertől.

 

A bajnok így kommentálta érzéseit: „Egészen különleges érzés volt a mai nap Moszkvában. A verseny fantasztikus volt, noha rettentően nehéz dolgunk volt. Nagy jó felkészülés volt az olimpiai játékokra. Biztos vagyok benne, hogy ez a Bajnokok Kupája impulzív lesz mind a következő parallelszlalomos versenyekre, mind az alpesi sí jövőjét illetően.” Azért remélem, ebben nem lesz igaza…

Missilier: „Nagyon elfáradtam a nap végére. Büszke vagyok teljesítményemre. Úgy vélem, ez a rendezvény kiváló promóciója volt az elkövetkező hasonló műfajú versenyeknek. Tettem a dolgomat, s viszem a második díjat. Boldog vagyok.”

Janyk: „Igazi rock & roll volt a mai nap! Nagyon izgatott voltam lefelé menet ezen a kihívásokkal teli lejtőn, szembe a csodálatos közönséggel. Meg vagy elégedve, még úgy is, ha mindannyian az első díjért szálltunk hóra.”

 

 

 

 

1.       Marcel Hirscher

2.       Steve Missilier

3.       Michael Janyk

4.       Manfred Pranger