Robert Kranjec adatlapja.doc       Bad Mitterndorf HS200 adatbank.xls

Nos, egy szenzációs Négysáncversenyen vagyunk túl, ahol abszolút osztrák dominancia született, mely az utóbbi évek tapasztalatai alapján már senkit sem lepett meg! Ugróik szinte egytől egyig kíváló repülő hírében állnak, így a végeredményt tekintve meglepő volt, hogy csak egyikük tudott előkelő helyen végezni! Bad Mitterndorf Ausztria egyetlen, a világ 5. legnagyobb repülősánca, ahol a tavalyi szezon rendezését épp azért hagyták ki, hogy a sánc átalakítási munkáit végre tudják hajtani, amely már rájuk fért, hiszen utoljára ’85-ben végeztek rajta „tatarozást! Bár korábban szó volt róla, hogy növelik a sánc méretét (hill size) olyannyira, hogy akár a világ legnagyobb sánca is válhat belőle, aztán ebben Vikersund megelőzte és a tervüken menet közben módosítottak, a nekifutóba hűtőrendszert építettek, valamint a kifutó területén végeztek minimális átalakítást!

Az időjárás, mint a Négysáncverseny több állomásán is alaposan megnehezítette a verseny zavartalan lebonyolítását. Már a pénteki tréningek is elmaradtak, nem beszélve a kvalifikációról, melyet szintén nem tudtak megrendezni a zord időjárás miatt. Nem csak, hogy erősen fújt a szél, de a sűrű havazás sem tudta megkönnyíteni a rendezők dolgát, így nem ért váratlanul senkit mikor lefújták a terv szerinti programot! Másnap sem javult a helyzet, az elmaradt selejtezőt a szombati verseny előtt próbálták bepótolni, de többszöri tologatás, kezdési időpont módosítás mellett sem tudtak mit kezdeni a kialakult helyzettel, így a zsűri olyan döntést hozott, mely az elmúlt pár évtized során sem sokszor fordult elő, mégpedig hogy a „nyúl is jól lakjon, de a káposzta is megmaradjon” elve érvényesüljön! A teljes 54 fős mezőnyt mindenféle selejtező nélkül egy tréningugrással a hátuk mögött engedték elrajtoltatni vasárnap, de csak úgy, hogy egy sorozatban mérettessen meg mindenki egymással és az alapján hirdessenek győztest! Az eredetileg vasárnapra kiírt verseny kezdési időpontján, valamint lebonyolításán nem változtattak, így aznap két versenyen is izgulhattak kedvenceikért a szurkolók!

Bár a vasárnap délelőtt megrendezett egy körös versenyen nem volt „selejtezés”, ettől függetlenül tartogatott érdekességet a rajtlista, ugyanis akik a Vk jelenlegi állása szerint minősítettek voltak, azok egyáltalán nem érezhették biztonságban magukat, hiszen a FIS (Nemzetközi Síszövetség) a szezon előtt hozott új szabálya szerint a prekvalifikáció a legutóbbi sírepülő Világkupa végeredménye alapján az első 10 helyezett ugró számára adott helyzeti előnyt! Fura volt a rajton olyan ugrókat minősítettként és ebben a kegyben részesítettként látni, akik az idei szezonban eddig harmatgyengén muzsikáltak, azaz Johan Remen Evensent, Matti Hautamäkit és Wolfgang Loitzlt és olyanokat azon kívül látni, mint a Vk összetettet vezető Andreas Koflert, az idei szezonban eddig szárnyaló Anders Bardalt, vagy a két német meglepetés embert, Severin Freundot és Richard Freitagot, de még Daiki Itót is! Előbbiek örülhettek jobban a selejtező törlésének, hiszen egyáltalán nem mehettek annyira tutira a megmérettetésnek, mint a jobb formában lévő, ugyanakkor helyzeti hátrányban lévő versenytársaik, mindenesetre érdekes szabályt hozott létre a FIS, leginkább a Vk összetettben gyengébben teljesítők számára kedvezett ezzel a döntéssel!

A versenyre meglepő módon rengetegen voltak kiváncsiak, itt is, mint a Négysánc utolsó két osztrák állomásán telt ház volt, azaz 25 ezer lelkes rajongó várta az aznapi első „összecsapást”! Mindjárt az első rajtszámmal induló hazai versenyző, David Zauner indult le a sáncról, aki 190 m-es ugrásával megadta a verseny alaphangulatát! Sokáig vezetett, többek között annak köszönhetően, hogy a mezőny fele még a K-pontot sem tudta megugrani az időnként változékonyra forduló idő miatt. Aki elsőként „ráijesztett” az a norvég Gangnes volt, aki bár kisebbet ugrott (186,5 m) nála, mégis a magasabb stíluspontjai miatt nem sokon múlt, hogy helyet cseréljenek a tabellán, csupán 3 tized választotta el ebben őket egymástól. A következő ugró, Hayböck is jól teljesített, hajszálra lekoppintotta a norvég távolságát, de ugrása után csak a 3. helyre jött be. Az idei szezon meglepetésembere, Freitag sem tudott élre törni, olyannyira nem, hogy 175 m-es ugrása még arra is kevés volt, hogy pontszerző helyet érjen, így kiesett.

 A 22.-ként rajtoló Sklett jött le ezután és hatalmasat ugrott, elsőként lépte át a 200 m.-es határvonalat (204,5 m), mellyel közel 30 ponttal vette át a vezetést a sokáig vezető osztráktól. Sklett egyébként – nyílt titok – 5.-ként fejezte be a csonka versenyt, mellyel így élete legjobb Vk teljesítményét tudhatta maga mögött. Nem sokkal ezután honfitársa, Velta is odapörkölt egyet a távolságnak, 203 m.-ével második legjobb norvég eredményt szolgáltatta ezzel és mindössze 3 ponttal maradt el tőle. Velta csapattársához hasonlóan szintén javított egyéni legjobbján, aki a végén 8. helyre futott be (korábban 9. volt egy éve Engelbergben). Janda ugrott ezután, de 189,5 m-es ugrása nem igazán hagyott mély nyomot a nézőkben, mindenesetre pontszerzésével (19. lett a versenyen) átlépte 4000. Vk pontját is. A 200 métert ugrók nem éppen népes táborát szaporította a finnek eddig még Vk pont nélkül árválkodó fiatal reménysége, Muotka, aki kíváló sírepülő hírében áll tavaly február óta, hiszen a nemrég világ legnagyobb mamutsáncává varázsolt vikersundi létesítményben alkotott maradandót 226 m-es távolságával. Most ha addig nem is, de jelen körülmények közt igen csak értékesnek mondható 202,5 m-es jelig jutott, mellyel a két norvég mögé jött be, összesítésben pedig a középmezőnyben (16.) végzett. Érdekes volt, hogy csapattársa, Happonen 12 méterrel ugrott kevesebbet nála (190,5 m), mégis bő 6 ponttal végzett előrébb a kompenzációs pontoknak köszönhetően. Muotka pechjére a legmagasabb pontlevonást kapta az egész versenyen a kedvezőbb időjárási feltételeknek „hála”, mivel közel 2 m/s-os szembeszélben ugorhatott.

Ezután két kiváló, az idei szezonban azonban tompán versenyző ugró jutott a kiesés sorsára. Loitzl nem csak hazai (nemzete révén) sáncon, hanem lokálisan értve is otthon ugorhatott, hiszen a pénteken 32. születésnapját ünneplő sportoló Bad Mitterndorfban él már évek óta, így ha valaki, akkor ő igazán ismerhetné a sáncot. Bár ettől függetlenül nem ugrott le róla többet másnál a résztvevők közül, hiszen hiába otthonában versenyzett a szabályok értelmében még tréningen sem használhatja többet a sáncot, mint bárki más, így nem volt helyzeti előnyben. Loitzl iszonyatosan kicsit, csak 132,5 m-t ugrott, mellyel nem volt esélye jó eredmény elérésére. Az egykori világcsúcstartó finn Hautamäki még ezt is alul tudta múlni, 128,5 m-ével ő is a kiesés sorsára jutott. Koudelka enyhe szembeszélben ugorhatott, ezért is volt meglepő 163,5 m-es ugrása, mellyel nem sok vizet zavart a versenyen, csak a 30. helyet tudta megcsípni, amivel nem igazán tudta emlékezetessé tenni 100. Vk rajtját. Stoch tudott hosszú idő után egy szép ugrást bemutatni, aki 193 m-ével ha a vezetést nem is tudta átvenni, de az élmezőnyben tudott maradni, a 6. lett.

Őt a szlovének legjobbja, a kíváló sírepülő hírében álló Kranjec követte, aki 206 m-es ugrásával és kíváló stíluspontjaival az élre tört, Bardalra több mint 10 pontot vert és a vezetést – mint utóbb kiderült – már nem is engedte ki a kezéből. Élete 2. sírepülő győzelmét szerezte ezzel, az elsőt épp legutóbb két éve ugyanitt, így igazi "sáncspecialista" lett! A szlovén győztes egyébként 20. győzelmét szerezte ezzel a Vk sikerrel, hiszen pályafutása során 3 Vk-, 2 GP-, 1 sírepülő Vk-, 13 COC- és egy nyári összetett COC győzelmet aratott.

Teljes végeredmény:  http://www.fis-ski.com/pdf/2012/JP/3074/2012JP3074RL.pdf