HTML

Síparadicsom

Köszöntünk a Síparadicsomban! Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről? Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben! Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz: siparadicsomblog@gmail.com

Facebook

A ti véleményeitek

Svájc alpesi sízői nyerték az olimpiák történetének első csapatversenyét

2018.02.24. 19:44 :: Dave985

Az alpesi síelés történetének két legeredményesebb nemzete vívta meg csatáját az aranyéremért, amit végül Svájc kaparintott meg, miután 3:1 arányban legyőzte a kissé tartalékosan felálló Ausztriát. A dobogó harmadik fokára kisebb meglepetésre Norvégia állhatott fel, a skandinávok a szám egyik fő esélyesének számító Franciaországot múlták felül a bronzéremért folyó összecsapáson. A csapatverseny presztízsét amúgy semmivel sem emelte fel az olimpia, jellemzően ugyanazon sztárok gondolták úgy, beszállnak egy ötkarikás medáliáért cserébe hazájukat képviselni. Többek közt az osztrák, a norvég, az olasz, de különösen az amerikai csapatból bántóan sok nagy név hiányzott. Az olimpiákon első ízben megrendezett versenyformában Magyarország is képviseltette magát, s azt kell mondanunk, szépen helytálltak a fiúk, lányok az olimpiai bajnokkal szemben. Nem mellékesen ez a szereplés egy olimpiai 9. helyet jelentett az országnak.

Az Alpesi Sí Világbajnokságokon megszokott zárószámként szerepel évek óta a csapatverseny. A két férfi és két női versenyzőt igénybe vevő, parallel elvek szerint működő versenyforma idén debütált az olimpián. 16 csapat mérte össze tudását: a legnagyobb favoritok jellemzően a lehető legerősebb összeállításban szálltak harcba. Ez alól az olaszok, az osztrákok és az amerikaiak képeztek kivételt, de az olaszoknál is lehetett volna szerencsésebben belenyúlni abba a bizonyos varázskalapba. A távolmaradók listája azért beszédes névsor: Lindsey Vonn, Mikaela Shiffrin, Federica Brignone, Sofia Goggia, Ragnhild Mowinckel, Ted Ligety, Henrik Kristoffersen, Kjetil Jansrud, Marcel Hirscher. Tovább is van, de mondjuk még…

Az első körben a kiemelési rendszernek megfelelően csaptak össze a nemzetek, így feleződött le a 16 fős mezőny.

Ausztriának természetesen nem okozhatott gondot Dél-Korea, sima 4:0-lal intézték el a házigazdát. Annyi kiderült viszont, hogy az irányból nézve jobb oldal, vagyis a kék stanglis pálya gyorsabbnak tűnt, ott valamivel szorosabb volt a küzdelem.

Anna Swenn-Larsson bukása ráhozta a frászt az egyik nagy esélyesként elkönyvelt övéire, aztán az egyebek mellett két újdonsült olimpiai bajnokkal felálló svédek 3:1 arányban azért csak behúzták a kötelezőt Szlovénia ellen. Szoros párharcok voltak, Hansdotter is megszenvedett Bucik, Hargin pedig Hadalin ellen, de utóbbi pár százados sikerével folytatódhatott az éremhajsza.

Angolszász összecsapás következett, a csapatversenyben idén bemutatkozó britek az igencsak tartalékos amerikai négyessel csaptak össze. McJames egy hajszállal győzni tudott piros oldalról a jószerivel ismeretlen Charlie Guesttel szemben, amit aztán két brit siker követett. A 2:2 döntetlennél Dave Ryding kiváló menete döntött, jelentősen megverte Chodounsky korábbi győztes menetét.

A felállásokat elnézve aligha lehetett kétséges a norvég-orosz nyolcaddöntő sorsa. Egyik párban sem borult a papírforma, sima 4:0-lal léptek tovább a szintén jó erőkből álló skandinávok.

Bár Costazza megadta az esélyt a cseheknek az egalizálásra, a zárófutamban Forejtek hibázott, míg Alex Vinatzer gond nélkül leért, 3:1-re módosítva a végeredményt. Talán el tudtunk volna képzelni erősebb embert zárásként olasz részről, Vinatzert vélhetően olimpiai tesztre íratták be. Nagyon tehetséges a dél-tiroli tinédzser, kétszeres EYOF- győztes technikai specialista.

Kis híján meglepetés született a francia-kanadai összecsapáson, 2:2-s állásnál, 4 század döntött a gallok javára. A férfiak hozták a két győzelmet, ráadásul Noël kiváló időeredményt repesztett, ami az erősebb nőivel együtt épp elégnek bizonyult az üdvösséghez.

Hasonló forgatókönyv szerint zajlott le a német-szlovák csata, csakhogy itt simábban alakult az ún. tie-break. Lena Dürr és Linus Straßer, vagyis a műfaj két klasszisa toronymagasan erősebben teljesített, mint a szlovák győztesek.

Történelmi pillanat, a többszörös visszalépésnek köszönhetően Magyarország is elindulhatott a csapatversenyen. Svájc ellen persze sok babérra nem számíthattunk. Hozmann Szonja (22,94) egész szépen helytállt Denise Feierabend ellen. A kapukat távolról kerülgette, de mozgása koordináltnak volt mondható. Ugyanúgy bő másfél másodpercet kapott, mint Samsal Dalibor (21,36) az olimpiai ezüstérmes Ramon Zenhäusern viszonylatában. Maróty Mariann Mimi (24,04) sajnos megint kilógott a sorból, három-négy kapu hátránnyal ért célba egy roppant zaklatott menet végén. Kékesi Márton (21,37) is rosszul rajtolt, a folytatásban összeszedte mozgását, de Daniel Yule ellen nem lehetett esélye. Előzetesen tartottunk ettől a naptól, egy látványos leégéstől, végül is szépen helytálltak a mieink, nem nyílt akkorára az olló, mint az talán várható volt. Ehhez kellettek persze a végére kiengedő ellenfelek is. Példának okáért Dél-Koreával akár még eséllyel fel is vehettük volna a versenyt. Szóval: szép volt, lányok, szép volt fiúk!

Sok mindenről döntő rangadó következett a negyeddöntőben. Svéd-osztrák párharcot rendeztek az elődöntőért. Bár jobban kapta el a rajtot, s az ugratót követően is tisztes előnnyel rendelkezett, végül minimálisan kikapott Liensbergertől Hansdotter, méghozzá kék pályáról. Harginnak nem volt esélye Matt ellen, majd egy befékezés után Swenn-Larsson is kikapott Gallhubertől. Myhrer dühből alaposan bekezdett, majd egy késés következtében pályán kívül rekedt. Impozáns teljesítménnyel, 4:0-s söpréssel lépett tovább Ausztria.

Laurie Taylor váratlan győzelmével folytatódni látszott a brit csoda. Igaz, ideje nem volt az igazi, a másik női ágon Nina Haver-Løseth jobbat repesztett nála. A férfiaknál Haugen, illetve Ryding győzött nagy fölénnyel, lomhább rajtja miatt itt is a brit síző húzta a rövidebbet. A jobb futamok összevetésében a norvégok végeztek jobban, méghozzá 21 századnyi előnnyel.

Elmúlt évek vonatkozásában a francia-olasz párharc igazi rangadó lehetett volna, de sajnos a taljánok nem vették túl komolyan ezt a versenynapot. Worley magabiztosan verte a ritmusából kieső Curtonit. Kellemetlen meglepetésre Pinturault nem tudta megduplázni előnyüket, Vinatzer lelkesedése fontos részpontot hozott az olaszoknak. Több borsot már nem törtek a gallok orra alá, Baud Mugnier jobb idővel győzött, Noël pedig újabb ellenállhatatlan sízéssel oktatta Tonettit, aki eleve pályát tévesztett.

Érdekes összecsapásnak ígérkezett Svájc és Németország csörtéje. A németek fontos részsikerrel nyitottak, Wallner piros oldalról győzött a botladozó Feierabend ellen, igaz, Zenhäusern rögtön kiegyenlítette a hátrányt Schmid ellenében. Holdener és Dürr párharca már önmagában is figyelemre méltó volt, a jobb forma itt is a svájci mellett döntött. A záró körben Straßer érvényesítette a papírformát, de időeredménye közel sem volt oly meggyőző, mint a svájci legjobb férfiéé.

A döntőbe jutásért tehát osztrák-norvég és francia-svájci párharcokat rendeztek, vagyis a kiemelésnek megfelelően alakult eddig a verseny.

Bár szorongatta őt Lysdahl, Liensberger részsikere nem forgott igazán veszélyben, a férfiak első ütközetében szintén a piros pálya győzött, Haugen az ugratótól gyorsulta le Mattot. Nina Haver-Løseth saját magát verte meg, fölényes vezetés birtokában, három kapuval a vége előtt besokallt, a ritmusvesztés pedig vereséghez vezetett. Az osztrákok embert cseréltek, Fellert Marco Schwarz váltotta, s igazolta a döntés helyességét, tükörsimán lehagyta Foss-Solevågot. 3:1 arányban az osztrákok kerültek a döntőbe.

Baud Mugnier piros oldalról verte fölényesen Feierabend ellen, aki nem igazán tudta azt nyújtani parallelben, mint az elmúlt években. Nem úgy Zenhäusern! Hiába rontotta el csúnyán a rajtot, úgy legyorsulta Noëlt, mintha más ligában síeltek volna. Holdener és Worley párharca sok mindenről dönthetett az előzetes kalkulációk szerint. A pöttöm francia rosszul fogott havat az ugratóról, ott előzte be őt a svájci, aztán már nem adta el előnyét. A záró párban eleve hátrányban volt Pinturault, majd végletekig bevállalta a kockázatot, hiszen tudta, csak pályarekorddal felérő idővel lehet esélyük a döntőre. Vesztére, késésbe került, majd kiesett, eközben Yule konszolidált sízéssel bemasírozott a célba.

Alig pár perc múlva már az éremcsatákat rendezték. Jól lőtt ki a rajtállásból Lysdahl, de ahogy mentek le a lejtőn, úgy fordult a kocka Worley javára, kék pályáról hozta a kötelezőt. Azonnal kiegyenlített Norvégia. Foss-Solevåg nem találta el a rajtot, de a végére mégis olyan sebességi fokozatot talált, amire nem tudott mit reagálni Pinturault. A második női csörtét is a franciák nyerték, Baud Mugnier ugratója jobban sikerült, Haver-Løsethnek nem volt erre ellenszere. A mindenről döntő csatában Haugen extatikus szinten síelt, Noëlnek esélye nem volt, s minthogy a norvég kiváló időt repesztett, 12 századdal a norvégok szerezték meg a bronzérmet.

Az alpesi síelés két legeredményesebb nemzete csapott össze az első csapataranyéremért. Feierabend formája a fináléra sem érkezett meg, Liensberger piros oldalról adta meg a jó alaphangot az osztrákoknak. Fej-fej elleni, pokolian szoros meccset hozott Zenhäusern és Matt küzdelme. Míg az osztrák kis térvesztésbe bonyolódott az ugratót követően, kapura is lépett, a hórihorgas svájci kiváló idővel érte el a célvonalat. Alaposan besokallt a legelején Gallhuber, de remekül mentett az ugratónál, s minthogy Holdener ismét alaposan belassult a végén, szoros lett a vége. A záró kört a svájciak várhatták előnyből. Schwarznak remek időre lett volna szüksége, így alaposan bekezdett, aminek korai ritmustévesztés lett az átka. Az ugrató után aztán majdnem átfordult a kék pályára, szerencsére Yule érintetlenül folytathatta sízését a célig – az aranyérem felé vezető úton.

Részletes statisztika itt.

Nagy világversenyen legutóbb még a 2007-es világbajnokságon állt dobogóra a svájci csapat, az akkori válogatottból (Suter, Gini, Albrecht és Berthod) mára mindannyian visszavonultak. A tavalyi vb-n hazai havon közel kerültek az éremszerzéshez, ám a bronzmeccsen kikaptak a svédektől, így negyedikként zártak.

Wendy Holdener teljessé tette pjongcsangi éremkészletét, szlalomos ezüstje és kombinációs bronza után a legfényesebb medáliából is jut egy vitrinjébe. Ő lett mára a svájci alpesi síelés egyik arca, lassanként felválthatja Lara Gutot a rangsor elején. Denise Feierabend karrierje csúcsára érkezett, hiszen még soha nem nyert érmet világversenyen, vagy állt dobogóra Világkupában, annak dacára sem, hogy azért évek óta ott volt a bő élmezőnyben. Daniel Yule két VK- dobogó és egy az elmúlt évben felfelé ívelő karrier fontos állomásához érkezett. Ramon Zenhäusern szlalomos ezüstérme mellé nyerte mai aranyát, megérdemelten, a férfiak viszonylatában ma ő alkotta a leginkább maradandót. Luca Ärni nem kapott ma szerepet.

Hiába az elvesztett döntő, összességében tisztes éremgyűjteménnyel zárták az alpesi sí versenyeket az osztrákok. Katharina Gallhuber a lassan véget érő olimpián, míg Manuel Feller a tavalyi vb-n szerzett ezüstérmet szlalomban, a többiek ugyanakkor első világversenyes érmükkel gazdagodtak. Katharina Liensberger idei eredményei alapján nagy jövő előtt áll a technikai számokban, Michael Mattot és Marco Schwarzot pedig nem egyszer láttuk már VK- dobogón. Stephanie Brunner nem kapott ma szerepet.

Norvégia még sosem szerepelt ennyire jól csapatversenyben. A csapat valamennyi tagja első ízben állhatott nagy világverseny dobogójára. Nina Haver-Løseth két VK- győzelem és további hat dobogós helyezés után érezhette meg a siker ízét. Kristin Lysdahl élete sikerét érte ma el, eleddig egyetlen TOP-10-helyezésen túl a Világkupában sem sikerült igazán megvetnie lábát. Rossz szezont teljesít Sebastian Foss-Solevåg, folyamatosan esik vissza a ranglistán, az olimpia sem jött össze számára ez idáig. Ellenben Leif Kristian Nestvold-Haugennel, aki egy szép 8. helyezést szerzett óriásban, s egy korrekt 13. pozíciót szlalomban. Ma pedig láthatóan ő volt a csapat kapitánya. Maren Skjøld és Jonathan Nordbotten nem kapott szerepet.

(Csak zárójelben jegyezzük meg, eléggé furcsa eljárás és a versenyforma komolyságát erősen devalválja, hogy azon sízők is ott pózolhattak éremmel a nyakukban a dobogón, akik semmit nem tettek hozzá csapatuk eredményéhez. Semmit. A statisztikai adattárak ettől függetlenül olimpiai érmesekként fogják őket emlegetni. Eközben emlékezhetünk, Oláh Csaba nem vehette át érmét az olimpiai bajnok váltónk csereembereként. Tudjuk, más sportág, más szabályok, de ez bizony erősen visszás így...)

Az alpesi síversenyek ezzel lezárultak Pjongcsangban, holnap a záróünnepséggel pedig pontot teszünk az olimpiai játékok végére.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://siparadicsom.blog.hu/api/trackback/id/tr5413695082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.