A csapatversenynek több évtizedes hagyománya van az északi síelésben, legyen szó síugrásról, sífutásról, északi összetettről, vagy épp biatlonról. Az FIS döntéshozói fejében az ezredforduló táján fogalmazódott meg a gondolat, hogy az alapkoncepciót átültessék az alpesi síelésbe is. 2004 márciusában az Európa Kupa Sierra Nevadai állomásán tartották az első tesztversenyt, akkor még négy-négy futamot rendeztek Szuper-G-ben és óriás-műlesiklásban.

 

Nem telt el egy év, s a 2005-ös bormiói világbajnokságon már élesben is debütált ez a kurta-furcsa versenyszám. A metódus szerint négy-négy futamot rendeztek Szuper-G-ben és szlalomban, kettőt a fiúk, kettőt a lányok teljesítettek, a végén az a csapat nyert, amelyik a legkevesebb helyezési pontot gyűjti be. Nagy meglepetésre ezek a németek voltak (Martina és Andreas Ertl, Hilde Gerg, Florian Eckert, Felix Neureuther és Monika Bergmann), megelőzve a nagy favorit osztrákokat és a franciákat.

 

A Világkupán 2006-ban mutatkozott be a csapatverseny, az Åre-i szezonfinálén már nem borult a papírforma, Ausztria győzött az USA és Svédország előtt. Innentől kezdve rendre ezzel a hangulatos erőpróbával zárják a szezont az alpesi síelők. 2007-ben ismét az osztrákok, 2009-ben az olaszok, tavaly pedig bombameglepetést okozva a csehek vitték el a pálmát. (2008-ban a zord időjárás miatt nem rendeztek csapatversenyt.)

 

A tavalyi évtől változtattak a szabályokon, mondjuk ki, új versenyszámot hoztak létre. A Nemzetek Kupájának legjobb 16 csapata parallel óriás-műlesiklásban méri össze tudását, egyenes kieséses rendszerben, váltott pályán. Körönként négy futamon bizonyíthat nemenkénti feles leosztásban. Amelyik csapat legalább három párban győzedelmeskedik, az továbblép; döntetlen, azaz 2:2 esetén az dönt, melyik csapat nevéhez fűződik a legjobb szintidő (legjobb férfi+ legjobb női együtt). A már említett, cseh győzelemmel végződő szezonzárót, illetve a francia győzelmet hozott februári világbajnoki versenyt is már e rendszer szerint bonyolították le.

 

A világ legjobb tizenhat sí nemzete közül sajnos mindössze kilencen indítottak csapatot a szezont záró viadalon. Hiányoztak az ötödik amerikaiak, a nyolcadik szlovénok, a tizenegyedik norvégok, tizenkettedik finnek, valamint az elitosztály utolsó három helyét elfoglaló szlovákok, spanyolok és japánok. Nyilván ennek az volt az oka, hogy a potenciális csapattagok javarésze egyéni szinten el sem utazott Lenzerheidére (japánok, spanyolok, finnek), hiányos volt a keret (szlovákok, szlovének, norvégok), illetve parallel óriás-műlesiklásban kevésbé erős sízőket tudtak volna csak indítani (amerikaiak).

 

A lecsökkent létszám azt jelentette, hogy egyetlen nyolcaddöntő került csak lebonyolításra cseh-horvát szereposztásban. A kvázi címvédő csehek csaptak tehát össze az immáron Ivica Kostelić-csel megerősített déli szomszédunkkal. Az Eurosport sajnos nem adta le ezt a párharcot, az FIS honlapja pedig nem jelzi, ki kivel versenyzett adott futamban, így csak következtethetünk. Az első párban vélhetően Šárka Záhrobska verte nagy fölénnyel a horvátok erősebbik emberét, Ana Jelušićet, majd Bank duplázhatta meg a csehek előnyét Zrnčić-Dim legyőzésével. A kék színű kapukkal ellátott pálya már ebben a párharcban is gyorsabbnak bizonyult. Sofija Novoselić minden bizonnyal nem ennek köszönhette sikerét, az előző hétvégén élete első VK- pontjait szerző Katerina Paulathová komolyat ronthatott, csak nyolc másodperccel később ért célba. Sokat elmond azonban a horvát menetéről, hogy előzőleg Ana is jobbat síelt nála. Krystof Križl és Ivica Kostelić párosa valójában tét nélkül versenyzett, női fronton behozhatatlan hátrányba kerültek a horvátok, ha történetesen kiesett volna Križl, Ivica akkor sem tudott volna kellően gyorsan menni. Az Összetett Világkupa idei győztese a maga részéről mindent beleadott, a nap hatodik legjobb férfi idejét produkálta, a lányoknál viszont sokkal gyorsabb volt a cseh, így Ivicának már délelőtt befejeződött az idény. (2:2 után + 1,73)

 

A Nemzetek Kupáját toronymagasan nyerő Ausztria kapta ellenfeléül azokat a cseheket, akik egy éve nagy meglepetésre előbb a franciákat, majd az elődöntőben épp az osztrákokat múlták felül. Ma sem adták olcsón a bőrüket. Záhrobská és Bank révén két pontos előnyre tettek szerint, Bank volt az, aki maximálisan ki tudta használni a tisztább piros tűzésű pálya előnyét, egy kisebb megbillenést kivéve nagyszerűen, kellő agresszivitással síelt, a 2007-es világbajnok szlalomos viszont inkább Kirchgasser visszafogottságának köszönhette részsikerét, sejthető volt, hogy amint felcserélik a pályákat, Görgl felül fogja múlni idejét. Így is történt, a kétszeres vb nem a rajtnál amúgy is beragadt Paulathovával, sokkal inkább az órával harcolt, három tizeddel felülmúlta Šárka előző idejét. Az utolsó párban az óriás-műlesiklás vb-bronzérmese csapott össze Kryžl-lel. Az egy éve remeklő cseh zaklatott menettel próbálta kiegyenlíteni a pályával járó hátrányt, fél távon el is esett. Schörghofer sem ment jól, végül a Bankot nagy csatára késztető Romed Baumann idejével jutottak tovább az osztrákok. (2:2 után + 0,08)

 

A második negyeddöntőben a világbajnok francia csapat nézett farkasszemet a Garmischhoz képest alaposan megerősített németekkel. Rögtön pikáns szereposztással nyitottunk, az idén egyformán három-három győzelmet gyűjtő Rebensburg és Worley kezdett. Tessa nagyon csúnyán fennakadt a rajtgépen, onnantól kezdve hiába ment lendületesen, esélye sem volt a hibátlan szakági győztes ellen. Felix Neureuther is érvényesítette a papírformát, már ami a két pálya közti különbséget illeti. Cyprien Richard volt a vezéráldozat. A harmadik párban eldőlt minden, Maria Riesch abszolút kontrollálta a rosszabbik pályát, esélyt nem adott Barioz-nak, így Dopfer papírformának számító veresége is belefért Fanara ellen. Kiesett tehát a regnáló világbajnok. (3:1-gyel)

 

A svédek és az olaszok összecsapásában sem borult a papírforma, mindig a – tv-nézői szemszögből – bal oldali pálya hozta meg a sikert. Pietilä- Holmner, ill. Matts Olsson persze ettől függetlenül is sokkal jobb óriás-műlesikló, mint Gianesini és Deville, láthatóan magabiztosabb, energikusabb menetekkel simán nyerték futamaikat. Denise Karbon remek formába került szezonvégére, így a junior-világbajnok Sara Hectornak nem osztottak lapot, egészen a döntőig senki nem bírt konkurálni az olasz menetével. Minden az olaszok továbbjutását sugallta, hiszen Karbon fél másodperccel verte a legjobb svéd lányt, míg az utolsó párban a kizárólag szlalomban erős Myhrer (vb-n Hans Olsson indult) volt Manfred Mölgg ellenfele. Igazolódott a papírforma, vagyis a világbajnoki bronzérmes is búcsúzni kényszerült. (2:2 után + 0,20)

 

Kanada és a házigazda Svájc zárta le a negyeddöntők sorát. Marie-Michele Gagnon fölényesen verte a kissé megilletődött kombinációs junior-világbajnok Wendy Holdenert (túlzottan rámászott a kapukra, roppant zaklatottan síelt), ennyi öröm jutott mára a juharleveleseknek. Hiába indult a lassabb pályán, Carlo Janka érvényesítette a tudáskülönbséget, sokkal jobb rajtjával fölényesen verte Julien Cousineaut-t. Suter és Berthod is jobb óriás-műlesikló, mint a Janyk- testvérpár, ez megbizonyosodott meneteik ritmikájában, magabiztosabb ívvételeikben. Minden gond nélkül jutott négy közé Svájc. (3:1-gyel)

 

Osztrák-német örökrangadó alakult ki az első elődöntőben. Rebensburg ellenfeléül Görgl-t választotta a szakvezetés, bizonyára vereségével előzetesen is tisztában voltak, komoly sebességbeli különbség volt kettejük közt. Némi meglepetésre Romed Baumann a jobb oldali pályán utasította maga mögé a kissé szétesően mozgó Neureuthert, ráadásul egészen erős idővel. Ismét Maria Riesch mentette meg a németeket, mert nem elég, hogy kisebb hátrányát ledolgozva, az utolsó méterekre nagyobb lendületet átmentve megelőzte Kirchgassert, jócskán rálicitált még Rebensburg időeredményére is. Az utolsó párban Hannes Reichelt kapott szerepet, aki pontosan tudta, hogy Dofper megelőzése alapelvárás, de a továbbjutáshoz Baumannénál gyorsabb menetre lenne szüksége. Hiányzott belőle az agilitás, visszafogott teljesítménye okozta az osztrákok vesztét. (2:2 után + 0,07)

 

A németek ellenfele az olasz-svájci párharcból érkezett. Denise Karbon hozta a kötelezőt, vagyis Holdenert alaposan megleckéztette, habár a fiatal svájci nagyot küzdött, alaposan felzárkózott a végén, míg kettővel a vége előtt kaput nem tévesztett. Manfred Mölgg ellenfeléül Marc Ginit választották a helvétek. Kár volt, borzasztóan nem érezte a pályát, így Mölgg a kissé álmos kezdés ellenére is simán behúzta a második pontot. Gianesini volt az olasz csapat fekete foltja, másodjára is csúnya késéssel teljesítette a meredekebb részt, Suter (mint kiderül, túl) könnyedén szépített, mint ahogy kellemetlen meglepetésre Deville is fordított a középső szakaszon komolyakat rontó olimpia bajnok Jankát. Egalizáltak tehát az olaszok, viszont jobb összesített idővel az olaszok örülhettek. (2:2 után + 0,11)

 

 

A kisdöntő jelentőségét a két alpesi nemzet érintettsége adta meg. Suter és Kirchgasser menete lüktetőre, változatosra sikeredett, a svájci kezdett valamivel jobban, a pálya dőlésénél kicsit mélyre került, de szerencséjére a végén rontott Kirchgasser. Baumann rögtön lecsendesítette a szurkolókat, újra a piros pályán dominált, a szakági specialista Marc Berthod-nak esélye sem volt ellene. Görgl révén már az osztrákok vezettek, remek idővel verte Holdenert, aki ezúttal a kövér kapuvételek miatt gyengélkedett. A harmadik hely már a rajtnál eldőlt. Gini beragadt, míg Schörghofer nyugodtan, másfél kapunyi előnnyel lesíelt a célba. A vb-ezüst után tehát VK- bronz jutott Ausztriának. (3:1-gyel)

 

A nagydöntős esélyese a látottak alapján kétségkívül a német csapat volt. Rebensburg tetemes előnyt épített ki a pálya első felében, a végére mintha túlságosan megnyugodott volna ettől, nagyon megközelítette őt Gianesini, sőt, talán egy ponton át is vette a vezetést, míg két kapuval a vége előtt pályán kívülre nem került. Neureuther és Mölgg csatája már jóval eseménytelenebb volt, az olasz komoly késésben volt szinte végig, míg a német negyeddöntős formáját hozta. A nap két legjobb női időeredményét jegyző Karbon és Riesch párharca döntötte el az aranyérem sorsát. Az Összetett Világkupa győztese sokkal pontosabb íven jóval gyorsabban síelt, a nap legjobb szintidőjével (31,25, férfiakkal együttvéve is TOP-10-es!) simán verte a nap végére fejben kissé elfáradt Karbont. Dopfer a végén egyértelműen kikapott Deville-től, de csapattársainak hála három sima vereséggel is VK- győztesnek vallhatja magát a mai naptól. Németország teljesen megérdemelten, magabiztosan nyerte a csapatversenyt. (3:1-gyel)

 

(A korrektség kedvéért tegyük hozzá, hogy a győztes németek csapatában nem kapott lehetőséget Susanne Riesch és Stephan Keppler, az olaszoknál Federica Brignone és Giuliano Razzoli, az osztrákoknál pedig Anna Fenninger.)

 

 

 

Ausztria 4000 pontot is meghaladó előnnyel nyerte a Nemzetek Kupáját, mint 1990 óta minden egyes évben. Elsősorban a szlalom és a Szuper-G révén emelkedett ki ismét a többi nemzet közül, még úgy is, hogy rengeteg sportolójuk dőlt ki év közben további értékes pontmennyiségtől megfosztva hazáját. Érdemes megemlíteni, hogy ugyanakkor óriás-műlesiklásban mindkét nemnél leszorultak az első helyről, a franciák, illetve a németek összességében jobbnak bizonyultak náluk, női vonalon egyetlen dobogóra voltak képesek. Kombinációban még rosszabb a helyzet férfi vonalon, csupán a negyedik nemzet lettek a sorban.

 

Lesiklásban végül öt pont döntött a nemzetek versengésében sorozatban ötödször a második helyen zárt Svájc kárára. Megérezték Carlo Janka sérülését, betegségét, különösen Szuper-G-ben maradtak el a várakozásoktól, szlalomban évek óta stagnálnak, Schmidier és Murisier révén talán már látható a fény az alagút végén. A női szekció okozott igazán csalódást ebben a szezonban, azzal együtt is, hogy Lara Gut és Dominique Gisin előkelő helyezései és többek rendszeres pontszerzései nyomán a két gyors számban elverték az osztrákokat. A technikai szakágakban gyengélkedtek igazán, fájó, hogy igazán optimisták a jövőre nézve sem lehetnek.

 

2005 óta egy kivétellel mindig a dobogó harmadik fokán végzett Olaszország. Most sem volt ez másként, bár előnyük a korábbi évekhez képest némileg leszűkült. Legnagyobb problémájuk, hogy nincs világraszóló klasszisuk, akár a nőket, akár a férfiakat, akár a gyors, akár a technikai számokat nézzük. Minden szinten ott voltak a nemzetek közti dobogó környékén, a kiugró eredmények hiányoztak idén, mint tíz dobogós helyezésük is jelzi.

 

A negyedik helyet foglalják el a franciák, kitűnő óriás-műlesiklóinak és Grange-nak köszönhetik pontjaik zömét. Az amerikaiak évek óta megérzik Bode Miller hanyatlását, Ted Ligety-n kívül nincs jelentős pont gyárosuk, női vonalon viszont a dobogó harmadik fokán zártak első- és másodsorban is a Vonn- Mancuso- Ross- Smith- Cook ötösnek köszönhetően, a két gyors gyámot magabiztosan hozták. Óriásban, de különösen szlalomban viszont idén sem tudták megváltani a világot, a gyengébbik nem versengésében ezért szorultak a németek mögé, akik összesítésben idén a hatodik helyet foglalták el. Semmiképpen nem tesz jót az alpesi síelésnek, hogy mintha elsorvadozna szép lassan a kanadai csapat, kiemelkedő tehetségről sem hallani, Guay világbajnoki címe a meglévő problémákat aligha tudja semmissé tenni. Nem újkeletű jelenség, azért kihangsúlyozzuk a szláv alpesi sí rákfenéjét: egy-két klasszisra épül, visszavonulásuk után könnyen megindulhat a lejtmenet, mint tapasztaljuk azt a spanyol csapat példáján. Örvendetes viszont, hogy a japán férfi szlalomosok még mindig a bő élmezőnyben vitézkednek, illetve olyan országok is feliratkoztak a pontszerzők 23-as listájára nem honosított sízőkkel (ld. Moldova), mint Bulgária, Lengyelország, Oroszország és Monaco. Szívből reméljük, hogy 1993 után mi is hamarosan örülhetünk VK- pontoknak, elsősorban Miklós Edit révén...