HTML

Síparadicsom

Köszöntünk a Síparadicsomban! Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről? Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben! Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz: siparadicsomblog@gmail.com

Facebook

A ti véleményeitek

Felborult a világ Val d'Isère-ben: osztrák tarolás, svájci csőd

2009.12.11. 18:00 :: repens

Visszatértek Európába az alpesi sízők, a férfiak mezőnye ezen a hétvégén a patinás francia síközpontban, Val d'Isère-ben méri össze tudását. Az első versenyszám pénteken a szuperkombináció volt, ez ezen a pályán szuperóriás-műlesiklás és szlalom kombinációját jelentette. A futam osztrák tarolással végződött, hisz 3 osztrák állt a dobogón. Na és egy olasz, hisz a 3. helyen holtverseny alakult ki. A svájciak nagy pofont kaptak, az elmúlt héten ellenállhatatlan Janka kiesett.

A verseny ismertetése előtt rövid látogatás a betegszobába, hisz egyre többen dőlnek ki, a vezetők találgatják is, mi lehet a sérülések oka, illetve mit lehetne tenni ellenük. Nos, a férfiak közt már említettük (a teljesség igénye nélkül) a finn csapat teljes eltűnését, az amerikai Lanning, a kanadai Kucera, a francia Dalcin súlyos sérülését. Hozzájuk csatlakozott az elmúlt napokban Jean-Baptiste Grange, a francia szlalommenő térde Beaver Creekben úgy sérült meg, hogy fel sem adta a futamot, csak célbaérés után derült ki, hogy nagy a baj – idén már aligha látjuk őt a pályán. Rájár a rúd a franciákra, hisz Fanara is a sérültek táborát gyarapítja; az osztrákokat valószínűleg kevésbé rázta meg az idén igencsak visszafogott Stephan Görgl sérülése.

Persze azért így is maradtak még épp elegen, 80 síző nevezett be a pénteki szuperkombinációra. Igaz, pl. a horvát különítménynél Kostelić hátsérüléséből épp csak felépült (vagy inkább csak épp jobban van), Zrnčić-Dim pedig – fő a változatosság – térdét fájlalva állt rajthoz. A svájciaknak Cuche állapota jelent fejfájást, némi meglepetést okozott, hogy egyáltalán rajthoz állt a mai napon.

A „biztató” előzmények után az olasz Stefan Thanei átlagos menete (20. hely) nyitotta az első, Super-G futamot, melyet a francia Pichot (10.) és a szintén olasz Werner Heel (7.) egyre javuló idejei követtek. 4-essel érkezett Cuche, érezhetően finoman szólva sem bombaformában – ebben persze az inkább óriásra, mint Super G-re emlékeztető pálya is benne lehetett. A svájci végül Pichot mögé érkezett be, a futamot a 11. helyen zárta. Néhány átlagosnak nevezhető menet következett: a svéd Rainer 24., a francia Theaux 21. helyen zárt, a déltiroli Patrick Staudacher pedig alig maradt el Heeltől, ez végül 8. helyet jelentett számára.  következő olasz, Innerhofer sem okozott csalódást (annyira) (17. hely), az orosz Horosilov annál inkább, hisz épphogy kicsúszott a 30-ból.

10-essel jött az első figyelmeztető jel: az osztrák Marcel Hirscher, aki finoman szólva sem élmenő Super-G-ben, átvette a vezetést. Igaz, nem sokáig, ugyanis jött a következő szlalomspecialista, a svájci Sandro Viletta, aki nemcsak átvette a vezetést, de a futam végéig meg is tartotta! Ez a Super-G pálya leginkább a szlalomosoknak feküdt...

Defago jött 12-essel, igencsak gyengén (19. hely), a norvég Myhrének pedig így péntek táján olyannyira balszerencsét hozott a 13-as rajtszám, hogy csúful kicsúszott az első 30-ból. A francia Mermillod-Blondin pedig a pályáról csúszott ki, szerencsére nem lett baja, bár Grange esete után már ki tudja... Az első blokkot Kostelić zárta, 12. helye ebben a szakágban tulajdonképp elfogadható eredményt jelentett a horvátnak.

Szokás szerint 16-22-ig jöttek a ranglista szerinti élmenők. Várható volt, hogy ez a pálya kedvezni fog Benni Raichnak, be is jött Hirscher mögé az ideiglenes 3. helyre. Viletta remeklése ellenére (vagy talán épp azért) az is várható volt viszont, hogy a svájciak élmenői nem tudnak itt jól menni – Zurbriggen sem cáfolta meg ezt a sejtést (23. ). Sőt, igazából Carlo Janka sem: az előző hétvégén taroló svájci srác bejött ugyan Viletta mögé a 2. helyre – na de neki papíron másodperceket kellene vernie ebben a számban honfitársára! Nehéz második futamnak nézhetett elébe, a 2. hely ellenére távol került tőle a sorozatban 4. futamgyőzelem.

Zrnčić-Dim (21.) számára ez egy ideális pálya lehetett volna – dehát az a fránya térd... Svindål térde viszont köszöni, jól van, a jelek szerint: a szezon elején bukdácsoló norvég az 5. helyről várhatta a folytatást. A 6. helyre bejött mögé egy újabb osztrák, Romed Baumann – mintha visszaugrottunk volna pár évet az időben, elszoktunk már attól, hogy ennyi osztrák tülekedjen elől. 22-essel Lizeroux botrányosan gyenge futamot produkált – hiába erős a francia szlalomban, ezzel a 43. hellyel elszállt.

23-30-ig jött a következő blokk, elvileg egész jó versenyzőkkel – a gyakorlatban ezt most kevesen bizonyították. Manfred Mölgg bejött a 15. helyre, az olasztól már-már meglepő egy ilyen jó eredmény; a svéd Markus Larsson pedig a 14. helyről várhatta a folytatást. A többiek – elszálltak.

30-on túl viszont hátravolt még néhány olyan síző, akik csak a pontszámítás sajátságai miatt maradtak ennyire hátra. A két amerikai, Ted Ligety és Bode Miller 13. és 9. hellyel bizonyította is, hogy előbb van a helyük. Az osztrák söprést tovább segítette, hogy bejött a 30-ba Walchhofer (15. holtversenyben), Mario Scheiber (18.), Puchner (25.) és Schörghofer (29.) is. No, igen: osztrák edző jelölte ki a pálya vonalvezetését.

A legmagasabb rajtszámmal, 53-assal Beat Feuz került be a 30-ba, az egyetlen újonc, a szlovén Bostjan Kline 52. helyről várhatta a 2. futamot.

A szlalomfutamra alaposan lecsökkent a mezőny létszáma. Hárman már az első futamban sem indultak (Dixon, Osborne-Paradis és Järbyn talán csak a vetélytársakat ijesztgette), 18-an pedig kiestek. A második futam előtt pedig meglepően sokan léptek vissza, szám szerint 9+1-en (a +1 a cseh Bank, aki a futam nevezési listáján még indulóként volt feltüntetve, később lépett vissza). Köztük volt a két Didier, Cuche és Defago (előző érthető, utóbbi kevésbé), Mario Scheiber (vajon miért nem kellett neki a majdnem biztos pontszerzés?!), a többiek 30-on kívülről indultak volna. A liechtensteini Marco Büchel kiábrándító első futama után az 53. helyről nem vállalta a folytatást – szimpatizálok vele, de azt mondom: jobb lett volna az elsőt is kihagynia...

Az első induló, az olasz Aronne Pieruz számára nagy siker a pontszerzés, ennek megfelelően nem is kockáztatott sokat, 19. helyet ért ez neki (élete legjobbja!). Schörghofer viszont kockáztatott, be is jött neki, hajszállal maradt csak le az első 10-ről (11.).  Az osztrák menete bénítólag hatott az utána következőkre, egészen Silvan Zurbriggenig (10.) senki nem tudta őt megelőzni. Ezután pedig Zurbriggen tölthetett el hosszabb időt a célban, várva, hogy valaki eléje kerüljön. Zrnčić-Dim bejött mögéjük az ideiglenes 3. helyre (végül 12.), majd ismét jó pár gyengébb menet jött.

Walchhofer alaposan hátracsúszott, a vele holtversenyben álló Manfred Mölgg viszont csodák csodájára nemcsak végigment, de át is vette a vezetést. Nagyon kellett már ez az eredmény az olasz srácnak – végül dobogóra is állhatott. Markus Larsson is jól jött, végül 6. helyen zárt.

Ted Ligety nagy időt akart jönni, ám a pálya alsó szakaszán hibázott, így csak a kiesők névsorában került az első helyre. Kostelić meg se tudta közelíteni Mölggöt, sőt, még Larssont sem; 8. helye bizony csalódás. A francia Pichot célja a biztos pontszerzés lehetett, ezt teljesítette, alig csúszott hátra (13.). Bode Miller aligha a pontszerzésre ment, ez látszott is, de az eredmény felemás: végigment (ez esetében már komoly bravúr), de túl sok volt a kamikázemenetben a hiba, így csak (?) 5. helyen zárt. Patrick Staudacher jött, látott – és gyalogolt; végül utolsó előttiként zárt. Heeltől se lehetett sokat várni szlalomban, a 16. helyre biztonsággal bejött.

Aztán kezdődött az osztrák henger. Romed Baumanntól valami olyasmit lehetett várni, mint Heeltől – ehhez képest Mölggel holtversenyben az élre állt! Svindåltól láttunk már csodát szlalomban, de ma egyszerűen csak jól ment, ez pedig mindössze 9. helyet ért.

Négyen voltak még hátra: két osztrák és két svájci. Talán itt illik megjegyezni: a futam pályáját bizonyos R. Schlappi tűzte – a svájciak csapatvezetője. Ehhez képest kifejezetten ízlett az osztrákoknak, és ezt Raich is bizonyította, óriási előnnyel jött be az első helyre. Hirscher Raichhal nem tudott versenyre kelni, de biztosan bejött a 2. pozícióba. Carlo Janka már a felső szakaszon elvesztette előnyét, hibázgatott, majd esett – így múlik el a világ dicsősége... Sandro Viletta a kombinációkban mindig szlalomban tör előre – most első helyről indulhatott. Mi kellhet ennél több? Ki tudja... Talán a tét súlyát nem bírta el az első Vk-győzelmére törő svájci, más magyarázat erre a botrányosan gyenge menetre aligha van, végül csak 7. lett.

A 30-on túliak között már több volt a kieső, a jó idő annál kevesebb. Lizeroux azért kitett magáért, reménytelen helyzetből hozta vissza magát a pontszerzők közé, a 25. helyre. Kline kieséssel zárta élete első Vk-futamát. Két új ország is bemutatkozott a Vk-szezonban a férfiak közt, Andorra reprezentánsa szlalomban kiesett, a belga Van Buynder pedig tökutolsó lett.

Három osztrák a dobogón, nincs svájci az első 6-ban, az első 30-ban is csak 3 – mintha egy-két évet visszautaztunk volna az időben. Schlappi Úr rémálmaiban pedig még elő fog jönni párszor ez a pálya...

Négyen álltak tehát a dobogón, hisz a 3. helyet Baumann és Mölgg holtversenyben szerezte meg. Raich 306. futamán 35. Vk-győzelmét szerezte, Hirscher 36. futamán 4., Baumann 79. futamán 3. alkalommal állhatott dobogóra. A kakukktojás, azaz Manfred Mölgg 123. futamán 13. pódiumának örülhetett.

A futam statisztikái excel-táblázat formájában ide kattintva érhetők el.

Val d'Isère (Franciaország), FFI SZUPERKOMBINÁCIÓ

1. Benjamin Raich (osztrák)

2:07,71

2. Marcel Hirscher (osztrák)

2:08,60

3. Manfred Mölgg (olasz)

2:09,26

3. Romed Baumann (osztrák)

2:09,26

5. Bode Miller (USA)

2:09,40

6. Markus Larsson (svéd)

2:09,44

7. Sandro Viletta (svájci)

2:09,49

8. Ivica Kostelić (horvát)

2:09,55

9. Aksel Lund Svindål (norvég)

2:09,63

10. Silvan Zurbriggen (svájci)

2:09,85


A férfi Szuperkombináció Világkupa állása (2 futam után):

1. Benjamin Raich (osztrák)

136 pont

2. Romed Baumann (osztrák)

105 pont

3. Carlo Janka (svájci)

100 pont

4. Natko Zrnčić-Dim (horvát)

82 pont

5. Romed Baumann (osztrák

80 pont

5. Didier Defago (svájci)

80 pont

 

 

Visszatekintő:

 

 

- Beaver Creek (szuper-kombináció)

 

Szólj hozzá!

Címkék: alpesi sí alpesi sí világkupa szuper kombináció

A bejegyzés trackback címe:

https://siparadicsom.blog.hu/api/trackback/id/tr391590838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.