Elérkezett a nagy nap az alpesi síelés szerelmesei számára, az olimpia negyedik napján kedvenc sportjuk is bemutatkozott. S persze Marcel Hirscher számára. Minden idők legeredményesebb osztrák Világkupa-sízője a világbajnokság mellett végre olimpián is letette névjegyét. S erre nem kellett várnia a technikai számok beköszöntéig, alpesi összetettben került fel a világ tetejére. Mondhatnánk persze, hogy kellett ehhez az a lesikló futam, amit a változóan rossz körülmények miatt egy rendes Világkupán aligha rendeztek volna meg. A lassító szándékkal pályára biggyesztett kapuk azonban mindinkább komolytalanná tették az egészet. A lesiklók közül jó páran visszaléptek a folytatástól, Svindal nyíltan kiakadt a történések miatt.

De amint a leginkább áldatlan körülmények közt, masszív hóviharban, ráadásul a nap legjobb szlalomidejével célba érkezett az osztrák, minden kétség szertefoszlott győzelme jogosságát illetően. A franciák dupla dobogóval zárták a napot. Alexis Pinturault remek lesiklást követően egy tőle mostanság megszokottnál lényegesen erősebb szlalommal jelentkezett. A korszakos zsenivel nem vehette fel a versenyt. Victor Muffat-Jeandet pedig szűzhavon megmutatta a nap legnagyobb felzárkózását – egy jó adag szerencse kíséretében. Nem a lesiklók napja volt a mai, Kjetil Jansrud hetedik helyével végzett legelőrébb. A magyarok tisztességesen helytálltak. Samsal Dalibor egy teljesen vállalható szlalommal felzárkózott a 32. helyig, míg Kékesi Márton két küzdelmes siklással a 35. helyen zárt.

Mivel a helyszíni nézettséget nem ildomos firtatni, a gyér szurkolói seregek helyett alighanem különleges időjárásáról marad leginkább emlékezetes a pjongcsangi olimpia. Na, jó, ne legyünk ennyire szigorúak, még előttünk áll egy csomó nap, mely kárpótolhatja az alpesi sí szerelmeseit.

Az olimpia negyedik napjáig kellett várnunk az első versenyre. A legtávolabbi múltra visszatekintő szakág hattyúdalára. Könnyen lehet ugyanis, hogy olimpián nem látjuk már viszont a hajdanán kombináció néven emlegetett versenyformát. Talán már világbajnokságon sem.

Hatvanöt síző csatolt lécet a mai napon, ami megfelelt egy átlagos Világkupás létszámnak. A kisördög azonban ott motoszkált a fejünkben: a listán láttunk pár olyan sízőt, akiből simán kinéztük, hogy csupán az újabb potyaedzés végett vágott neki a napnak. Természetesen a lesiklókra gondolunk itt. A mezőnyben találtunk két magyart is, Samsal Dalibor a 49-es, Kékesi Márton az 59-es rajtszámmal igyekezett mindjobban helytállni. Egy bizonyos szinten túl a rajtszámnak nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítani. Aligha tévedünk, amikor azt orrontjuk, hogy két kezünkön és két lábunkon meg tudnánk számolni, mennyi VK-t, EK-t és bárminemű FIS- versenyt rendeznek e szakágban. Márpedig így a ranglistának sincs igazi értelme.

Két napnyi formából kiindulva szintén értelmetlen nagyon okos találgatásokba bocsátkozni. Ha mindenképpen favoritokban kellett volna gondolkodnunk, akkor a szakági kristálygömböt idén elhódító Peter Fillt, a regnáló világbajnok Luca Ärnit, a szakágban amúgy konstanson erős Alexis Pinturault-t, vagy épp Marcel Hirschert bizonyára kiemeltük volna.

Ottani idő szerint 11:30-tól kezdve a Bernard Russi tervezésében elkészült olimpiai lesiklópályán, míg délután az orosz Jani Hladnik tűzte nyomvonalon síelhettek a fiúk. (Igen, a tűzőmester nemzetiségét a jelek szerint szabad közölni…)

Az olimpiai lesikló pálya megismerésében, szokás szerint, igénybe vesszük Hans Knauß segítségét:

https://www.youtube.com/watch?v=pLMyms8WkGE

Amennyiben egyszerű Világkupáról lett volna szó, aligha rendeztek volna ma a versenyt, ám a NOB szorításának eleget téve végül mégis sor került a kombinációs lesiklásra. Lerövidített pályán, a gyorsabb szakaszokra óriás-műlesiklásra hajazó módon odatűzött kapukkal kiegészülve. Ez finoman fogalmazva is a szlalomosoknak kedvezett, nem véletlen, hogy több lesikló méltatlankodott emiatt.

A lesiklást követően Thomas Dreßen került a lista élére, megelőzve Aksel Lund Svindalt, Kjetil Jansrudot és Christof Innerhofert.  Teljes papírforma, ha a névsort nézzük, az idei év legjobb lesiklói közé tartozik mind. A probléma ott kezdődött, hogy teljesen szokatlan, illetve, mondjuk ki, abnormális módon három vérbeli szlalomos is bekerült a legjobbak közé, alig több mint egy másodpercnyi hátránnyal. Az alig 80 szekundumon át tartó lesiklás és a lassítás megtette hatását. No, s persze az időjárás is borította az erősorrendet, a szlalomosok többségét, így Hirschert segítették az égiek. Ezzel szemben mások, példának okáért Matthias Mayer, s kiváltképpen Kilde, hajmeresztő pillanatokat éltek át egy-egy ugrató környékén. Mint ismert, az alpesi síelés nem teremsport, ez mindig benne van, de megint más mindezt egy négyévente sorra kerülő versenyen elszenvedni, s más egy mezei Világkupán.

Hirscher nyilatkozata is sokat sejtető volt két futam közt: olimpiai aranyérem híján is teljes pályafutást tud majd zárni. S valóban, ha az illetékesek nem változtatnak stratégiájukon, könnyedén a tenisz szintjére süllyedhet az olimpiai alpesi síelés. Tudniillik a legnagyobbak egyszerűen hátat fordítanak a megmérettetés ezen formájának. A dicsőség nem ér annyit, mint a jó magas prémiumok egy-egy kiemelt VK- helyszínen.

A lesiklásról többet nem érdemes szólni. Mindenki megúszta ép bőrrel, ez volt a legnagyobb hozadéka. (Trihicsev és Cochran-Siegle esése szintén meredek volt. Lásd fentebb.) Az érmek pedig ténylegesen a szlalomosok nyakába kerültek, csak az volt a kérdés, miként alakul házi vetélkedésük. Ennek tetejében az orosz edző műlesikló pályája igencsak keményre sikeredett. Nem mintha erre a múltban nem lett volna precedens…

.......................................................................................................................................................................

Justin Murisier kezdőemberként nem is tehetett egyebet, minthogy a végletekig feszíti a húrt, s bízik az időjárás segítségében. Kiesés lett a menet vége. A svájci helyett így Victor Muffat-Jeandet (3.) nevéhez fűződött az előre várt nagy előrelépés. Jószerivel beleköthetetlen csúszást produkált a francia, akkor még csak sejteni lehetett, bejelentkezett a dobogóra.

Filip Zubčić (12.) elismert óriás-műlesikló, ez a műfaj azért túl szűkös volt neki. Ted Ligety (5.) váratlanul megszorongatta a franciát, az adódó bő négytizednyi különbség az éremtől választotta el. A verseny ezen szakaszán még inkább tűnt úgy, hogy a francia ment csak korrektül, mintsem az amerikai jól, az idő azonban átformálta ezt a helyzetértékelést. Thomsen nem állt rajthoz, így a szakág világbajnoka került sorra. Luca Ärni (11.) nem rúgott labdába, pedig szlalomban – a ranglista alapján – magasabb szintet képvisel előbbieknél. Elgörcsölte, hangolódhat innentől műlesiklásra. Vukičević (25.) ormótlan kanyarjai nem mutattak szépen, Bennett (17.) csak a szerb viszonylatában ment jól. Érdekes módon nem kért a szlalomból a chilei van Appen, a szlovénok sízője, Štefan Hadalin (8.) ellenben nemhogy rajthoz állt, hanem egész szépen helytállt, felugrott a virtuális dobogóra. Fårup (30.) a célba érésen kívül egyébnek nem örülhetett.

Marco Schwarz (4.) azzal a tudattal vághatott neki a pályának, hogy amennyiben átveszi a vezetést, jó eséllyel érmet szerezhet a nap végén. Nem vált be a terve, egy látványos megtorpanással kikapott a franciától. Kilde (21.) tisztességesen végigtolta a pályát, esélye nyilván nem lehetett. A szakág specialistájaként számon tartott Thomas Mermillod Blondin (6.) alaposan meghajtotta a tempót, amit sajnos nem bírt hibátlanul kitartani. Az érdemleges riválisok közül egyet sem tudott megelőzni. Klemen Koši (10.) lesiklóhoz mérten egész vállalhatóan teljesített, amit helyezése is igazolt.

A szünet után Muzaton búcsúzott idejekorán, majd Carlo Janka (15.) megbízható sízésével alig kapott ki Ärnitől. Čater nem igazán tudott megbirkózni a puhább pályával. Felerősödő szélben kezdte futamát Marcel Hirscher (1.). Szokás szerint elkövetett egy rontást, amitől viszont nem esett zavarba, mi több, még egy fokozattal feljebb kapcsolt. Végső soron a legjobb műlesikló futamot produkálta, s másodpercen túli előnnyel állt az élre. Ami hallatlanul nagy fegyvertény, tekintettel arra, hogy futama közben olyan szinten beköszöntött a hóvihar, hogy tévén keresztül a botot sem mindig lehetett megtalálni. Nem vitás, örökké emlékezetes teljesítmény volt ez a mai.

Hiába vb-bronzérmes, Mauro Caviezel (12.) teljesen esélytelennek mutatkozott bármilyen jó eredmény elérésre. Hirschertől függetlenül is harmatosan síelt.

Kulcsfontosságú futam következett, Alexis Pinturault (2.) mindössze szűk 3 tized előnnyel érkezett. A felső szakaszon többször korrigált, ám annak dacára tempóban maradt, hogy a különbség hátrányba fordult. Középen dőlt el a kettejük meccse, többször kiesett a ritmusból, így hiába harmadolta le csaknem elmaradását, szűk negyedmásodperccel így is Hirscher mögé sorolt.

Jared Goldberg (36.) akciózott becsülettel, de nincs olyan szinten technikailag, hogy érdemi előnnyel párosuljon ez a taktika. Sőt törvényszerű kiesésig vezetett. Visszagyalogolt az amerikai, de már nem osztott, nem szorzott.

Nyolcan várakoztak a rajtállásban, valamennyien egyértelműen lesiklóspecialisták. Szépen küzdött Dominik Paris, erőlködését azonban kicsivel több, mint egy szektoron át kísérte szerencse. Vincent Kriechmayr követte a pálya szélén a dél-tirolit. Magasabb szintű technikáját kihasználva vehemensen tette be léceit, egyik kanyarban túlságosan is.

Kellemetlenebb meglepetésre a szlalomban egyébként igencsak versenyképes Peter Fillel is kibabrált a pálya, mindenkinél korábban vágódott ki onnan. Christof Innerhofer (14.) lötyögősebbre vette a figurát. Így természetszerűen nem lehetett esélye az élmenők ellen, ugyanakkor helyezéssel zárta első olimpiai versenyét.

Kjetil Jansrud (7.) másodpercen túli előnye kártyavárként omlott össze a lejtő első felén. Egészen kulturált sízést mutatott be, igaz, gyakran nagyon kövér ívekkel. A hetedik helyre sorolt. Matthias Mayer pattogós kezdése hamar megbosszulta magát. Apró késésbe keveredett, aminek korai kapura lépés, bukás lett a vége.

Aksel Lund Svindal visszalépett a szlalomtól, mintegy tiltakozva a lesiklás során tapasztalta unfair körülmények miatt; így már csak Thomas Dreßen (9.) keseríthette volna meg a műlesiklók életét. Esetleg a németek álmaiban. Tisztességesen végigsíelte a pályát, nem több. Egy kombinációs TOP-10-es eredmény azért alighanem előre aláírt volna.

Az legjobb helyezések eldőltek, a verseny azonban még korántsem ért véget. A szlalomosok jellemzően komoly előrelépéseket produkáltak. Ide sorolandó a cseh Ondrej Berndt (16.), az olasz Riccardo Tonetti (18.), a kanadai James Crwaford (20.), Natko Zrnčić-Dim (19.), s végül Adam Žampa (22.). A lesiklók ezzel szemben vagy egyáltalán nem álltak rajthoz, vagy ha mégis, akkor sem jutottak sokáig. A TOP-30-ba verekedte magát még az andorrai Marc Oliveras (29.) és Joan Verdu (27.), a finn Andreas Romar (24.), a monacói Olivier Jenot (28.), s végül a lett Kristaps Zvejnieks (26.)

A magyarok tisztességesen helytálltak. Samsal Dalibor (32.) például a 28. legjobb időt síelte szlalomban, míg Kékesi Márton (35.) igazán küzdelmes menettel fejezte be első olimpiai versenyét. De beszéljenek helyettünk ők maguk.

„Elégedett vagyok, mert a körülményekhez képest jól sikerült a második futam. A pálya jeges volt, emiatt kádak alakultak ki a kapuknál, nem lehetett jobban menni” – nyilatkozta az MTI-nek a negyedik olimpiáján szereplő Samsal.

„Az életemért küzdöttem. Hatalmasakat mentettem, nem egyszer, hanem legalább háromszor. Csoda, hogy pályán maradtam és nem estem ki. Persze így értékes másodperceket vesztettem. Ha nem hibázok, akkor az eredeti céloknak megfelelően 30. hely közelében lehettem volna” – mondta Kékesi Márton.

Részletes eredménylista

Ugyan hatszoros összetett világkupagyőztes és hatszor világbajnok, Marcel Hirschernek az Olimpiai Játékokkal eddig nem volt szerencséje. Mindössze egyetlen ezüstérme volt eddig, azonban győzelmével teljessé tette karrierje eredménylistáját - immár olimpiai bajnok. Bár idén egyetlen alpesi összetett vk-versenyen nem indult mégsem meglepetés győzelme: a szám korábbi világbajnokáról beszélünk. Ami inkább meglepő lehet, az az, hogy ebben a szezonban lett bajnok. Ne feledjük, nyáron, bokatörése után a szezon is kétséges volt egy rövid ideig. Igaz, sérüléséből visszatérve olyan formába lendült, mint talán még soha - pedig már így is hat szezon óta legyőzhetetlen. A várva-várt aranyéremmel lekerült válláról a teher és komoly eredménykényszer nélkül állhat rajhoz a csapatversenyen, majd pedig két legfontosabb számában, az óriásban és a műlesiklásban.

Alexis Pinturault talán még pechesebb, mint Hirscher - ami a világversenyeket illeti. Fél évtizedes élvonalbeli pályafutása alatt mindössze harmadik egyéni érmét jegyzi. A gyűjteményben egyértelműen mai ezüstje a legfényesebb, eddig egy szocsi bronzzal és egy vb-bronzzal büszkélkedhetett (igaz, volt egy csapataranya is vb-ről). Az utóbbi években a mezőny legmeghatározóbb kombinációs sízőjévé vált, ha a világkupát nézzük, ezt pedig a mai versenyen is igazolni tudta. Ezüstérme lökést adhat számára fő száma, az óriás-műlesiklás előtt. Ha abból indulunk ki, hogy a mostanában viszonyalg gyenge szlalomformájával is egész közel maradt Hirscherhez, akkor okozhat még kemény pillanatokat az osztráknak.

Valószínűleg álmodni sem mert tökéletesebb szezonról októberben Victor-Muffat Jeandet. Egy hónappal ezelőtt, számos dobogó után, megszerezte karrierje első vk-futamgyőzelmét, épp alpesi összetettben. Most pedig egy számára igencsak fényesen csillogó bronzzal lett gazdagabb. Ha pedig azt nézzük, hogy a verseny két legnagyobb favoritja végzett csak előtte, mindenképp elismerően biccenthetünk eredményére. A francia egyébként elsősorban alpesi összetettben és óriásban jeleskedik, de idén utóbbiban kissé visszaesett, helyette szlalomban sikerült fejlődnie, amiből ma is sokat profitált.