Gregor Schlierenzauer győzelmével ért véget a vasárnap délutáni engelbegi verseny, Schlieri elsősorban annak köszönhette győzelmét, hogy a második sorozatban a nehéz körülmények közepette is jót tudott ugrani, így meg tudta előzni a tegnapi győztes Andreas Koflert. Koflerrel holtversenyben a 2. helyen végzett Andreas Wellinger, aki ezzel ma a legjobb német lett, míg Severin Freund csak a 6. helyet tudta megszerezni, így pedig Schlierenzauer meg tudta őt előzni az összetettben, azaz a Négysáncverseny előtti utolsó erőpróbán gazdált cserélt a sárga trikó is.
A tegnapihoz nagyon hasonló körülmények között kezdődött meg a világkupa sorozat 7. fordulója, azaz a verseny nagy részében ezúttal is enyhe hátszélben ugorhattak a versenyzők, ennek megfelelően a zsűri akárcsak tegnap, ma is a 18-as beülőt jelölte ki az első sorozatra.
Az első már a K-pontot is elért ugrást a cseh Jan Maturatól (35.) láthattuk, aki éppen 125 métert ugrott, és ezzel egészen a tizenharmadikként érkező Lauri Asikainenig (129,5 m 14.), ugyanis a megerősödő hátszélben a közvetlenül utána következő ugrók nem tudtak rajta fogást találni. A következő komolyabb ugrást a tizenhetedikként induló Michael Hayböck (17.) mutatta be, aki 127 méterig repült, ezzel pedig bejött Asikainen mögé a második helyre. Az utána érkező Maciej Kot (8.) viszont 131,5 méterrel már a vezetést is át tudta venni, ez pedig a második sorozatra is egy erős kiinduló pozíciót jelentett számára. Nem sokkal később honfitársa, Dawid Kubacki (128 m 15.) is kifejezetten jól tudott ugrani, nagyon úgy tűnt tehát, hogy a lengyelek a mai nap során folytatni tudják a tegnap látott jó szereplést. A Kubacki után következő Denis Kornilov (12.) sem ugrott rosszat, 128,5 ez pedig a pillanatnyi második helyet, és egy újabb pontszerzést ért az idén kifejezetten stabilan teljesítő orosz számára. A tegnap a top10-ig jutó Zografski (120 m 41.) ellenben ma nem remekelt, ahogy Karl Geiger (122 m 35.), Rune Velta (123,5 m 29.) és Reruhi Shimzu (124 m 25.) sem tudtak olyat ugrani, igazán kiemelkedő lett volna. Nem így Jurij Tepes (9.), aki egy remek 130 méteres ugrással bejött Kot mögé a második helyre. Ez a helyzet Andreas Wank (124 m 24.) ugrása után sem változott, így az első 30 ugrót követően Kot, Tepes, Kornilov, Asikainen, Kubacki volt a sorrend az élen.
A technikai szünet után érkező Dmitriy Vassiliev (26.) az elmúlt versenyekhez képest ma valamivel jobbik arcát mutatta, 126,5 méterrel biztosította helyét a második körben. Következett a tegnapi győzelemről egy hajszállal (egészen konkrétan 0,1 ponttal) lecsúszó Kamil Stoch (7.), aki akárcsak tegnap, ma is jól ugrott, igaz ez a 131 méter most csak a pillanatnyi elsőséghez volt elegendő, ennél azért a későbbiekben tudtak a többiek jobbat ugrani. Tom Hilde (13.) akárcsak pénteken, ma is szárnyalt a selejtezőben, azonban ettől az első ugrása most is elmaradt valamelyest, 129 méterrel csak az 5. helyre tudott bejönni. Az utána következő Manuel Fettner (126,5 18.), valamint a mezőny doyenje, Noriaki Kasai (124,5 m 24.) csak közepeset ugrottak, nem így Michael Neumayer (3.), aki ezúttal végre a versenyen is szárnyalt, ugyanis 133 méterrel átvette a vezetést. Peter Prevc (6.) is 130 méter fölé tudott kerülni, egészen pontosan 132 métert repült, ami a második helyre volt ekkor elegendő. Taku Takeuchi (20.) 127,5 méteres ugrásával nagyjából az átlagot hozta, azonban az utána érkező Wolfgang Loitzltől (4.) már ismét egy kiemelkedő repülést láthattunk. Az osztrák 135 méterig jutott, igaz ezt annak is köszönhette, hogy ő már enyhe szembeszélben ugorhatott, így a kompenzációval együtt csak Neumayer mögé a második helyre tudott bejönni.
Ekkor már csak 11 ugró várakozott fent a nekifutónál, azonban Anders Jacobsen ugrása előtt kénytelenek voltunk egy kicsit várakozni, ugyanis a beforduló szembeszél, ha nem is volt erős, a verseny elején lévő körülményekhez képest már akkora eltérést okozott, hogy kívül esett a szélkorridor értékeken, így a zsűri a nekifutó rövidítése mellett döntött. (Hogy pontosan ez, hogy is működik arról részletesebben korábbi posztunkban olvashattok) Igen ám, de mire idáig eljutottak már ismét változott a helyzet és visszaállt a hátszél, így végül újabb rövid várakozást követően visszamentünk a 18-as beülőben. Jacobsen (27.) a rövid intermezzo után 125,5 méterig jutott, ami éppen elegendő volt a második sorozatba kerüléshez, Anders Fannemelnek (116 m 46.) ez azonban ma nem jött össze, egyelőre nem igen találja a lillehammeri remek formáját a fiatal norvég ugró. Ezek után a tegnap jól szereplő Jaka Hvala (22.) sem szárnyalt igazán, ugyanis ezúttal elsőre csak 124,5 métert tudott ugrani. Következett Simon Ammann (21.), aki tegnap nagy csalódást keltve nem tudott pontot szerezni a hazai sáncon, ami azt illeti igazán kiemelkedően most sem tudott ugrani, de 126,5 méterrel ma legalább a második körre jegyet tudott váltani. Richard Freitag (16.) is éppen ekkorát ugrott, azonban neki a valamivel magasabb stíluspontok, illetve a kompenzáció valamivel előkelőbb helyet biztosított a második kör előtt. Andreas Wellinger (11.) folytatta fiatal korát meghazudtoló stabil szereplését, ugyanis az első sorozatban 130 métert ugrott, ezzel pedig ugyan csak a 7. helyen állt ekkor, de a hátánya mindössze 4,6 pont volt a vezető Neumayerhez képest.
Érkezett az összetettben az 5. helyen álló Thomas Morgenstern (19.), akinek úgy néz ki, hogy eléggé rányomta a bélyegét a teljesítményére az a megfázás, amit összeszedett, ugyanis csak egy közepes 127 métert ugrott, ezzel pedig nem igazán maradtak dobogós reményei. Anders Bardal (10.) hozta a szokásos stabil teljesítményét, hiszen 132 métert ugrott, ugyanakkor nála ismét valamivel enyhébb volt már a hátszél, így Neumayer vezetésére nem volt veszélyes. A tegnapi győztes, Andreas Kofler (1.) azonban annál inkább, ugyanis egy 137,5 méteres, kimagasló ugrással átvette a vezetést. Gregor Schlierenzauer (2.) ha ekkorát nem is tudott ugarni, de egy 136 méteres ugrással tartotta a lépést Koflerrel. Az összetettben vezető Severin Freund (5.) sem ugrott rosszat, azonban a 133,5 méteres ugrása csak az 5. helyre volt elegendő, így kisebb lépéshátrányba került a két osztrákhoz képest a második sorozat előtt. Ezzel tehát kettős osztrák vezetéssel fordultunk a második körre, Kofler az eddigi magabiztos ugrásit látva eséllyel pályázhatott a győzelemre, bár az előnye 3,1 pont volt csak Schlieri előtt, ami még azért abszolút látótávolságon belülinek mondható. A 3. Neumayer viszont már 6,3 pontra volt Koflertől lemaradva, ami ebben a borzasztóan szoros mezőnyben kifejezetten soknak mondható, viszont mögötte rendkívül kicsik voltak a különbségek, így nyílt csata volt várható a dobogóért.
Kofler ismét remek ugrást kapott el, ezzel vezetett az első sorozatot követően:
(fis-ski.com)
A második sorozatra egy kicsivel enyhült az egyébként korábban sem vészesen erős hátszél, így a zsűri ezúttal valóban rövidített a nekifutón és a 17-es beülőből indította útjára a második sorozatot. Az első jobb ugrásra nem kellett sokat várnunk, hiszen a másodikként érkező Lukas Hlava (22.) 128 métert tudott ugrani ezzel pedig egy rövid időre megszerezte a reklámfal előtti médiaszereplés lehetőségét. Tőle az első kört 27-ként záró Andreas Wank (20.) tudta átvenni a vezetést, aki másodjára 130,5 métert tudott ugrani. Az utána következő Dmitriy Vassilev (21.) is egy jó ugrást kapott el, hiszen 132,5 méterre repült, de mivel ő ezt már minimális szembeszélben tette, így nem tudta átvenni a vezetést. Hasonló cipőben járt Noriaki Kasai (24.) is, aki szintén szembeszélben repült 130,5 méterig, ezzel csak a pillanatnyi ötödik helyre tudott bejönni. Jaka Hvala (12.) ezzel szemben már ismét enyhe hátszélben ugorhatott, így egy 133 méteres ugrással átvette a vezetést. Simon Ammannak (123,5 m 26.) viszont nem sikerült a javítás a második sorozatban sem, így annak ellenére, hogy a szezon eleje nem alakult rosszul számára egyértelmű csalódást hozott a hazai versenyhétvége. Így aztán az első technikai szünetet megelőzően Hvala, Wank, Vassiliev volt a sorrend.
Akárcsak Ammann, Morgenstern (30.) sem tudott javítani az első körös teljesítményén, csak 120 méterig jutott, ezek után vélhetően inkább elfelejtené ezt a számára rosszul sikerült hétvégét. Fettner (18.) ezzel szemben stabilan ugrott, 129,5 méterrel bejött a pillanatnyi második helyre. Őt követően ismét csak egy osztrák ugrót láthattunk, Michael Hayböck (15.) 131,5 métert ugrott, ezzel pedig éppen Fettner elé tudott bejönni. Ezt követően Richard Freitag (8.) viszont már a vezetést is át tudta venni Hvalatól, hiszen 136,5 méterig jutott. Ezzel a teljesítményével jó néhány helyet tudott javítani, hiszen az utána következő Kubacki (130 m 17.), Asikainen (129 m 16.), Hilde (133 m 9.), Kornilov (132,5 m 10.) négyesből senki sem tudott elé kerülni. Ezzel szemben a második tízes csoportot záró Andreas Wellinger már elé tudott kerülni, ugyanis egy fantasztikus 138,5 méteres repüléssel tudta kihasználni a kvázi szélcsend adta kedvező körülményeket, ezzel pedig bejelentkezett egy erős top10-es eredményre, sőt a dobogót sem lehetett esetében kizárni, bár ahhoz, hogy ez összejött a körülmények (számára) szerencsés alakulására is szüksége volt.
Wellinger fantasztikus ugrása:
A zsűri ugyanis Wellinger ugrását követően, hogy ki ne repüljenek a többiek a stadionból ismét rövidített a nekifutón, így az utolsó 10 ugró a 16-os beülőből indulhatott. Balszerencséjükre azonban ekkor ismét megerősödött a hátszél, ez pedig sajnos többektől elvette egy esetleges jobb eredmény lehetőségét. Kezdhetjük a sort mindjárt Anders Bardallal (11.), aki így csak 126,5 métert ugrott, de ugyancsak jelentősen rontott az első sorozatban elért helyéhez képest Jurij Tepes (123 m 19.), Maciej Kot (123,5 m 13.) és Kamil Stoch (123,5 m 14.) is. Ezzel szemben Peter Prevc (6.) a körülményekhez képest jót tudott azért ugrani, 127 méterrel a második helyre jött be.
Severin Freund (6.) sem tudott most igazán jót ugrani másodikra, csak 126,5 méterig jutott, ezzel pedig Prevccel azonos pontszámmal a második helyre érkezett meg, ezzel pedig Schlierenzauer számára megnyílt a lehetőség, hogy esetleg egy komolyabbat hozzon rajta az összetettben. De ne szaladjunk még ennyire előre, hiszen előbb még az első kört negyedikként záró Wolfgang Loitzl (4.) érkezett, aki másodikra is egy stabil ugrást tudott bemutatni, 128,5 méterrel azonban Wellingert ő sem tudta megelőzni. Ez egyébként Neumayernek (5.) sem sikerült, ez pedig azt jelentette, hogy Wellinger a továbbiaktól függetlenül, sochi után ismét dobogósnak mondhatta magát. Schlierenzauer (1.) aztán már – hátszél ide vagy oda – 130,5 métert tudott ugrani, ami a kompenzációval együtt már elég volt ahhoz, hogy átvegye a vezetést. A kérdés már csak az volt, hogy Koflernek erre is lesz-e egy csattanós válasza, avagy Schlieri marad az élen. Kofler (2.) azonban ezúttal nem tudott igazán kiemelkedőt ugrani, csak 126 métert ugrott másodikra, ezzel pedig nem is igazán az első hely volt számára a kérdés, hanem az, hogy legalább a második helyet megcsípi-e. Nos, mivel Wellingerhez képest neki azért viszonylag jelentősebb (10,9 pont) előnye volt így ezzel az ugrással is holtversenyben tudott végezni a fiatal némettel, azért jegyezzük meg, ezen a hétvégén a kiváló teljesítménye mellett nem állt hadilábon a szerencsével sem, hiszen tegnap is egy tizeddel tudott versenyt nyerni.
Schlieri győztes ugrása:
Schlierenzauer tehát idei 3. győzelmét aratta ezzel, összességében pedig a 43.-at pályafutása során, amellyel nem csak a Nykänen féle rekord felé tett egy újabb lépést hanem az összetettben is át tudta venni a vezetést, így a Négysáncverseny előtt lélektanilag éppen a megfelelő pillanatban, az előnye pedig 18 pont Severin Freund előtt. Mögöttük egyébként Kofler is megerősítette a 3. pozícióját, és nincs is túl sokkal lemaradva a vezető párostól, a 4. helyre pedig az az Andreas Wellinger jött fel, akinek a mai 2. helyezését követően már tényleg csak a győzelem hiányzik. Ki tudja, talán pont a Négysáncversenyen, az egyik hazai sáncon jön ez össze neki, egy biztos, hogy mondhatni benne van már a levegőben az ő sikere.
A mai versenyt követően egyébként az osztrákok megelőzték a németeket a nemzetek kupájában, így egyelőre feléjük billen a mérleg nyelve ebben a szezon eleje óta körvonalazódó különmeccsben, persze azért ne felejtsük el, hogy egyelőre mindössze a szezon egynegyedén vagyunk túl, és azért azt is sokszor láthattuk, hogy pont a Négysáncverseny hoz fordulópontot az évad addigi alakulásában. Emellett azért hiba lenne csak erre a két nemzetre leszűkíteni az esélyesek körét, hiszen egyelőre akár a norvégokban, akár a most ismét a formáját megtaláló Kamil Stochban benne van a potenciál, hogy jól szerepljenek, és akkor még a szlovénokat például nem is említettük.
(fis-ski.com)
Addig viszont most egy jó két hetes karácsonyi szünet következik, legközelebb majd december 29-én és 30-án lesz jelenésük a versenyzőknek a Négysáncverseny első állomásán Oberstdorfban. Ezt megelőzően a Síparadicsom Blogon még egy részletes Négysáncverseny előzetessel jelentkezünk, ahol részletesen is foglalkozunk majd az esélyekkel, valamint egy kicsit visszatekintünk a szezon eddigi eseményeire is, addig is mindenkinek kellemes karácsonyi készülődést kívánunk, és közben azért olvassatok minket továbbra is!
A felhasznált képek forrásai: fisskijumping.com, skispringen.com
A ti véleményeitek