A sífutó Világkupa igen neves és szép számú mezőnye igen régen, 2010 elején járt legutóbb Észak-Amerikában, egész pontosan Kanadában, amikor is a vancouveri Olimpia küzdelmeit rendezték a Whistler Parkban. Nos, épp itt volt az ideje az újabb látogatásnak, és mivel a FIS vezetői a sorozat színességét részesítették előnyben az idén, ez megtörténhetett. Ráadásul két hétvégét is kitűztek. Ennek az első állomását a Szent Lőrinc-folyó partján fekvő, 1608-ban alapított, majd' 500 000 lakosú Québec rendezhette. A város központjában lezajlott, igen jó hangulatú, látványos és jól látogatott viadalokat minden rajongó jó szájízzel nézhette, hiszen a szervezés érzésem szerint profi volt. Ráadásul ami a fontosabb, izgalmas szabad stílusú viadalokat láthattunk. A pénteki csapatsprintek sok meglepetést tartogattak, de a csúcs természetesen a szombati egyéni "gyorsasági" volt. A foghíjas, főként sprinterekkel teletűzdelt mezőny ellenére (a Világkupa esélyesei, például Marit Bjørgen, Justyna Kowalczyk, Therese Johaug vagy a férfiak közül Dario Cologna, Petter Northug és Alexey Poltoranin sem volt ott) a nívó is megvolt. Elevenítsük fel tehát a történéseket, Kanadára (és főleg a hátralévő canmore-i viadalokra) felkészülni, tessék ellazulni!
Nos kezdjük az elemzést szokás szerint a hölgyekkel!
A csapatsprint sajnos igen ritkán látott szám a Világkupában, egy idényben nem sokszor rendeznek efféle küzdelmeket, pedig én személy szerint nagyon kedvelem, már csak az összedolgozás és a látvány miatt is. Québecben egyikből sem volt hiány, ezt elmondhatjuk már előre!
December 7-én, magyar idő szerint az esti órákban, a legjobb időpontban bonyolították le a futamokat. Nyilván azt tudni kell, hogy a csapatokat két, főleg jó sprinter alkotja, és egy-egy ország több ilyen váltót is alkothat. Nos, ezúttal is így volt, a 23 rajthoz álló duett a hölgyeknél semmiképpen sem mondható rossznak. A gárdákat egy 11, illetve egy 12 csapatos elődöntőbe osztották be, amelyekből 10 duó jutott a döntőbe.
Az első elődöntőt a Celine Brun-Lie - Maiken Caspersen Falla által alkotott norvég 1-es számú váltó nyerte 21:53.7 másodperces idővel, a biztos továbbjutást jelentő második helyet mögöttük a németek szerezték meg (Hanna Kolb - Denise Hermann), míg a harmadik-negyedik helyen még reménykedhetett a finn (Mona-Lisa Malvalehto - Anne Kylloenen) és a svéd 2-es (Magdalena Pajala - Linn Soemskar) csapat. Hatalmas meglepetésre nagy hátránnyal, biztos kiesést jelentő pozíciókban ért célba (magyarul kiesett) két esélyes duett, a svéd 1-es (Hanna Falk - Ida Ingemarsdotter) illetve a hazaiak reménysége, a kanadai 1-es (Daria Gaiazova - Chandra Crawford). Mellettük innen még (előre borítékolhatóan) a szlovén 2-es (Barbara Jezersek - Alenka Cebasek), a kazah 1-es (Anastasia Slonova - Yelena Kolomina), a francia (Celia Aymonier - Marion Buillet), a kanadai 2-es (Heidi Widmer - Alysson Marshall) és akazah 2-es (Marina Matrossova - Tatyana Ossipova) pottyant ki, utóbbi már hatalmas, 1:13-as hátránnyal.
Következhetett a második szemi-finálé. Itt már sokkal nagyobb volt a tempó, és nagyobb volt a harc a hajrában is, amelyen a "kellemesen esélyes" amerikai 1-es páros diadalmaskodott Jessica Digginsszel és Kikkan Randallal. Mellettük egyenes ágon futott be a döntőbe a Katja Visnar és Vesna Fabjan által alkotott szlovén 1-es csapat. És akkor itt már jöhetett a számolgatás, aminek a végén innen négyen (Oroszország 1 (Anastasia Dotsenko - Natalia Korosteleva), Oroszország 2 (Evgenia Shapovalova - Svetlana Nikolaeva), kisebb meglepetésre Norvégia 2 (Kari Vikhagen Gjeitnes - Ingvild Flugstad Østberg) valamint USA 2 (Ida Sargent - Holly Brooks) mentek tovább az előző futamból a finnekkel és a 2-es számú svédekkel egyetemben. Innen így azamerikai 3-as (Sadie Bjornsen - Sophie Caldwell), a svájci (Tatjana Stiffler - Bettina Gruber), az amerikai 4-es (Rebecca Rorabaugh - Caitlin Gregg), a kanadai 3-as (Kate Brennan - Andrea Dupont), az olasz (Elisa Brocard - Greta Laurent) illetve a kanadai 4-es (Maya Macisaac-Jones - Zoe Roy) váltók estek ki. Jöhetett a döntő!
A döntő, amely remek küzdelmeket hozott. Szinte végig az amerikai 1-es, a német, a norvég 1-es és a finn csapat diktálta a tempót, és a végén e 4 váltó között is dőlt el a dobogó és a győzelem sorsa. Nos, Kikkan Randall utolsó körbeli, remek ütemváltásának köszönhetően a végig magabiztos és rendkívül meggyőző 1-es amerikaiak győzedelmeskedtek, 0,9 tizeddel megelőzve a második helyet igen kevéssel megszerző németeket illetve aharmadik norvég "egyeseket". Mögöttük az orosz 2-es, a finn, a szlovén 1-es, az orosz 1-es, a svéd 2-es, az amerikai 2-es, és a norvég 2-es duett végzett még a top10-ben, vagyis a finálé egyik helyén. Meg kell hagyni, remek verseny volt!
A női csapatsprint döntője a férfiakéval együtt alább megtekinthető:
No és akkor nézzük az egy nappal későbbi, egyéni küzdelmeket!
A 62 induló nem mondható soknak, ám így is ki tudott esni jó pár név a selejtezőben. Elég csak megemlíteni a csapatsprintben jeleskedő Celine Brun-Lie, a hazai kedvenc, ám csalódást okozó Chandra Crawford, vagy az éppen hogy kicsusszanó, tavaly remekelőLaurien Van der Graaff nevét. Mindenesetre itt Mona-Lisa Malvalehto lett az első, persze ez nem sokat jelent az éles küzdelmekre...
A nagy esélyesek ennek megfelelően egytől egyig meneteltek. A negyeddöntőkben komolyabb kiesőként megemlíthetjük a futamában egyaránt utolsó helyen végző Jessica Diggins vagy Vesna Fabjan nevét, de kipottyant még rajtuk kívül Anastasia Dotsenkoés Katja Visnar is.
Az első elődöntőben Maiken Caspersen Falla, Ingvild Flugstad Østberg, a kvaligyőztes Malvalehto, Magdalena Pajala, Denise Hermann és Evgenia Shapovalova csapott össze. A neveket elnézve remek futamra számíthattunk, de amit ott láttunk, az minden várakozásunkat felülmúlta. Először is, remek tempót diktáltak a lányok, és majd' 4 perc után (valóban hosszú egy sprintversenyhez képest, igen!) érkezhettek a hajrára. Aminek végén az első három helyről célfotó döntött, és végül nagyon szoros csatában Falla szerezte meg az első helyet Malvalehto előtt, de a harmadik helyet megszerző Østberg is bőven reménykedhetett a továbbjutásban. Mögöttük Pajala lett a negyedik, Herrmann az ötödik és Shapovalova a hatodik, de ők már nem nagyon reménykedhetett továbbjutásban.
A második szemi-finálé már sokkal egyértelműbb eredménnyel zárult, szinte egy pillanatig nem forgott veszélyben a fő esélyes Kikkan Randall első helye, majdnem egy másodpercet vert a második Ida Ingemarsdotterre. Mögötte Natalia Korosteleva hajrázott be a harmadik pozícióba, mögötte Anne Kylloenen, Hanna Falk és Svetlana Nikolaeva egy pillanatig sem gondolhatott arra, hogy finálét fut. Ez a négy biztos (Falla, Malvalehto, Randall, Ingemarsdotter) mellett szerencsés vesztesként, vagyis harmadikként Østbergnek és Korostelevának sikerült.
A finálé az egész hétvége talán legunalmasabb viadala volt, hiszen mindvégig látszott az, hogy Randallt lehetetlen megállítani. Az amerikai 1,1 másodperccel verte Fallat, míg a pódium legalsó fokát Ingemarsdotter gyűjtötte be. Østberg a szerencsés továbbjutásai ellenére 4. lett, Malvalehto 5. helye sem rossz, és Korosteleva örülhetett annak, hogy döntős volt. Az amerikai sprintkirálynő így 100 %-os hétvégét zárt, mindent megnyert, amit csak lehetett, nem semmi! Canmoreba is jó eséllyel utazik.
....................................................................................................................................
És most térjünk át a férfiakra, nézzünk egy tömör összefoglalást!
A csapatsprintben itt 25 váltó állt rajthoz, és sokkal, de sokkal nagyobb csatát, és meglepetést láthattunk, mint a nőknél.
Ne fecsegjünk, térjünk rögtön a legfontosabbra, a döntőre! A fináléba 10 duett jutott itt is, köztük a legesélyesebb orosz- (Nikita Kriukov - Alexey Petukhov), svéd- (Teodor Peterson - Emil Jönsson), kanadai- (Devon Kershaw - Alex Harvey)és norvég (Anders Gloeersen - Eirik Brandsdal) váltókkal. Nos, előzetesen az ő harcukra várhattunk, ám a sors közbeszólt. Hiába dolgoztak remekül az oroszok, hiába dolgozott annyit Petukhov, a norvégok, vagy a nagy kedvenc, mindig felszabadult kanadaiak, a hajrá döntött el mindent. Itt egy "outsider", a mezőnyben nagyon jól megbújó kazah, Nikolay Chebotko jött remekül, és a célvonalra szinte pontosan ugyanúgy nyúlt be, mint legnagyobb ellenfele, Petukhov. A célfotó pedig kihozta a lehető legmeglepőbbet, ugyanis Chebotkot hozta ki győztesnek, így párjával, Denis Volotkával a csapatsprintek történetének egyik legkellemesebb eredményét érték el szurkolói szempontból, nagy dicsőséget aratva hazájuknak. A harmadik helyen a norvégok végeztek, mármint az első számú csapatuk, merthogy a második számú lett a 4. John Kristian Dahllal és Paal Goldberggel. Kanada örülhet az ötödik helynek, Kershawék egyáltalán nincsenek csúcsformában, és ekkor még finoman fogalmaztam. A legnagyobb csalódást egyértelműen a svédek okozták a hetedik hellyel, de lehet hogy már az egyénire készültek... nem meglepően, lássuk is, miért!
Az egyéniben, ahol 73 versenyzővel bonyolították le a selejtezőt, és ahol Emil Jönssonvolt a leggyorsabb, beharangozva (?) ezzel esti, jó eredményét. Öt komolyabb kiesőt említhetünk meg, Gleb Retivykh, Matias Strandvall, Len Valjas, Josef Wenzl ésDevon Kershaw számára is idő előtt ért véget a viadal, utóbbinak minél hamarabb rá kéne találnia a jó formájára, ha jó eredményt akar elérni összetettben...
A negyeddöntőkből a legnagyobb esélyesek simán masírozták tovább, de elvérzett például "kiemeltként" Nikolay Morilov, Paal Goldberg (igaz, ők ketten nagyon kevéssel, balszerencsével), John Kristian Dahl, az előző napi győztes Denis Volotka, Alex Harvey vagy Oeystein Pettersen is.
Az első elődöntőben Emil Jönsson, Anders Gloeersen, Eirik Brandsdal, Johan Edin, Anssi Pentsinen és Roddy Darragon csapott össze, és az előzetes várakozások szerint a norvégok illetve Jönsson csatáját hozta. A tempó diktálása után a célegyenesre Jönsson érkezhetett a legjobb pozícióban, aki szinte magát meg sem erőltetve sétált be a fináléba, Gloeersennel együtt. A harmadik helyen kicsit csalódást keltve végzett talán Brandsdal az elmúlt heti jó teljesítményt követően, a negyedik Edin lett, míg Pentsinen és Darragon megköszönte a részvételt, és kiesett. Reménykedhetett Brandsdal és Edin, de a második futam után kiderült, nincs menekvés...
Ugyanis Alexey Petukhov, őrizve remek erőnlétét és taktikáját, végigvezetve a futamát megnyerte az elődöntőt. Mögötte simán lépett tovább biztosan Teodor Peterson, a tavalyi szakági VK-győztese, de amint az időből kiderült, szerencsés vesztesként még meglepetésre a svájci Joeri Kindschi, és a másfél másodperccel lemaradó (!) Andrew Newell is döntőt futhatott. Utóbbi így megmentette férfiak terén Észak-Amerika becsületét. Érdemes megemlíteni még az elődöntőből kieső Robin Bryntessont, de főleg az orosz Nikita Kriukovot, aki bár nem szabad stílusú futó, illett volna előrébb végeznie. No de sebaj, lássuk azt a finálét!
Talán mondanom sem kell, mekkora feszültség övezte a futamot. Előzetesen Jönsson és Petukhov csatájára lehetett számítani, és aki erre számított, nem csalódott. A viadal végig a két "fickó" vezetését és csatáját hozta, ám Jönsson erődemonstrációját és taktikáját senki nem tudta megszorongatni. Újra a célegyenes előtt húzott el, a célig pedig nem hagyott alább: nagy levegőbe csapással vette át a vezetést a szakági VK-ban győzelmével! Mögötte jobb benyúlásával tette teljessé Peterson a svéd hegemóniát, míg Petukhov kicsit talán eltaktikázta magát, "csak" harmadik lett. Mögötte Gloeersen, Newell, Kindschi lett a sorrend, de ami fontosabb: Emil Jönsson visszatért, végleg! Ezt könnyedén jelentem ki.
Az egyéni sprintek teljes hosszában megtekinthetőek itt:
Nos, ennyi lett volna Québec, szívből remélem, közelebb hoztam az olvasókat a kanadai hangulathoz, a sok-sok néző még remekebbé teszi a küzdelmeket. Holnap délután magyar idő szerint 7 órakor kezdődik a sífutóest a női 10 km-es tömegrajtossal, Canmoreból! Addig is, goodbye!
A ti véleményeitek