A beharangozóban már olvashattunk Garmischról. Hangulatában eltér az ismert osztrák alpesi falvaktól – még a nagyobbaktól is, sokkal városiasabb, viszont nem francia több emeletes óriási területről beszélhetünk. Érdekes módon a város még az esti órákban, a kiemeltebb versenyek estéjén sem mutatott igazán bulis hangulatot. A WM Park-ban minden este eredményhirdetés, majd valamilyen program volt, 11 után azonban csak néhány ittasabb fiatal szédelgett. Szóval a versenyeken kívül nem igazán sikerült kihasználják az alkalmat a város vezetői a vendégek megnyerésére. Színt az eseményekbe Marlies Schild fan clubja hozott – 20-30 fős, bőr szerkóba öltözött fúvós és dobos zenekar, mai számokkal fergeteges hangulatot varázsoltak mind a városban, mind a versenyek szüneteiben.

 

A képen Gudiberg pálya látható, amelyen a slalom versenyek voltak, közvetlenül a sí sánc mellett. A gyors számok és az óriás a Kandaharon, a kvalifikációs versenyek pedig a Horn-on voltak. A pályákon kívül szinte semmi hó nem volt, az időjárás pedig túl meleg. A Horn pályán a hó kifejezetten kásás, vizes, Kandaharon és Gudibergen azonban rengeteg munkával és vegyszerekkel majdnem tökéletes hóviszonyokat hoztak létre. A szervezés egyébként is tökéletes volt, minden versenyző után minden kapuhoz 2 pályamunkás is érkezett javításra, minden kiszolgálás mintaszerű volt.

Aki még nem volt élőben világversenyen, és minimális érdeklődést mutat a síversenyek iránt, annak csak ajánlani lehet egy ilyen versenyre való látogatást – magával ragadó, maradandó élmény.

A csapat Garmish mellett egy kisebb faluban lakott, együtt pl. a teljes osztrák csapattal, amely ugyancsak nagyon pozitív hatással volt rájuk.

 

 

 

 

Azt már több felől is hallhattuk, hogy minden idők legnépesebb csapata utazott ki.  Az alpesi sí nem csapatverseny – hiába van néhány próbálkozás a csapatversenyekkel – hanem egyéni, mindenki a saját érdekei és lehetőségei szerint igyekszik a felkészülését és versenyzését megtervezni, irányítani. A magyarok nagyon keveset vannak így együtt, igazi csapatszellem ritkán alakul ki közöttük. Jellemzően más egyesületből indultak, és a tavalyi év volt az első, amikor az olimpiai felkészülésnek köszönhetően nagyrészt együtt mozogtak, dolgoztak. Jó volt azonban látni, hogy a 2. hét végére kezdtek csapatként működni, érezni.

 

 

Felvetődhet a kérdés – és természetesen gúnyosabb hangsúllyal több helyen fel is vetődött – hogy amíg versenyzőink a legjobb esetben is csak a mezőny második felében végeznek, minek költünk erre ennyi pénz, minek viszünk ki esélytelen kezdőket.

Tudni kell azonban, hogy a FIS a következő évek támogatásait az alapján adja, hogy a nemzet hány versenyzővel képviseltette magát a világversenyeken. Innen automatikusan adódik, hogy a Szövetség igyekezett a lehető legtöbb versenyzőt elvinni, esetenként olyat is, akik nem alkothattak óriási nagyot, első évesek, vagy már nem aktívak.

 

A lányoknál Edit sérülésével adott volt, hogy a technikai számokban mind a négy többi versenyző elinduljon. A fiúknál összesen nyolcan voltak kinn, és mivel egyikkőjüktől sem volt várható, hogy a főfutamon a legjobb 30-ba kerüljenek, így mindannyian indultak, beosztva valamelyik számban.

 

 

 

 

Az eredmények helyezésben kifejezve szinte mindenhol megjelentek, azonban kicsit nézzük át más megközelítésben is – kiszűrve ezzel azt, hogy a nagyon kevés induló, vagy a nagyon sok kieső miatt meglepően jó helyezést érnek el a versenyzők. Táblázatomban az első helyezettől kapott %-os eltérést tüntettem fel, illetve az ebből számolt FIS pontszámot – abban az esetben, ha a versenyző nem ment 2. futamban, akkor az első helyezett első futamához viszonyítottam és ebből számoltam egy fiktív FIS pontot (ezt pirossal jelöltem).

Sárgával jelöltem azokat az eredményeket, amelyek ilyen megközelítésben a legjobbak közé tartoznak. (Nagyobb méretben megtekinthető.)

Edit alig 1 hónappal a VB rajtja előtt kapta meg az engedélyt a versenyeken való indulásra, így alig volt ideje annyi pontot összegyűjteni, hogy egyáltalán indulhasson a versenyeken. DH-ban is csak késve sikerült versenyt találjon. Felkészülésére rányomta a bélyegét a várakozás, bizonytalanság, tehát sok tényező miatt sem tudta önmagát nyújtani. Táblázatunkban azonban látszik, hogy reálisan értékelve egyértelműen az ő SC és SG futama a csapat legjobb eredménye – helyezésben is ezek a legjobbak, de a kevés induló miatt ez nehezebben értékelhető. Edit most rövidebb pihenőn, regeneráción volt, március első hetében az országos bajnokságon vesz részt, és a tervek szerint márciusban már VK-val próbálkozik Tarvisióban! Bízunk benne, hogy az idén már néhány jobb eredményt össze tud hozni, és a jövő évre már teljes erőbedobással készülhet.

A következő legjobb eredmény Zsófi "óriás" futama - bár helyezésben nem ez következne, de a táblázatból is látszik, a FIS pontok alapján ez értékelhető így. Zsófi csak a két technikai számban indult, mindkettőben a nagy rivális Anna előtt végzett. Ami az ő meneteire általánosan jellemző, hogy mindegyikben bátor volt, nem biztonsági futamokat ment, és ennek látszott meg az eredménye. Zsófi örök elégedetlen magával, természetesen most is az volt, de nem szabad elfelejteni, hogy 19 éves – szinte csak most kezd mindent. Gyors számokban nem is nagyon tudott edzeni, meg kicsi törékeny alkata sem igazán erre való. Ausztriában él, osztrák edzőkkel és csapatokkal edzett mindig is, így számára a mérce mindig is az ő teljesítményük volt. Biztos, hogy az elkövetkezendő években ő még fog nagyon szép eredményeket hozni a csapatnak.

Anna volt az, aki a teljes két hetet végigdolgozta, ami már önmagában nem kis teljesítmény. Minden számban indult, a legjobb eredménye helyezés szerint a SC 27., azonban a táblázatból is látszik,hogy szakmailag jobb eredmény a SL 39. Helye, jobb a FIS pontszáma, %-ban közelebb van az elsőhöz. Anna az utolsó versenyeken már fáradt volt, és inkább óvatos futamokat ment, ennél tudna jobbakat is produkálni. Ő azonban nagyon harcos alkat, és sokat dolgozik, valamint általában jellemző rá, hogy a szezon második felében szokott jobb eredményekkel előjönni. Bízunk benne, hogy az idén is lesz tavasszal 1-2 jó pontszáma, és Edit húzóereje, Zsófi jelenléte tovább ösztönzi.

Igazi színt hozott a csapatba a két Hellner lány, akik pozitív, vidám egyéniségükkel a csapat lelkei voltak. Szelina komoly sérülésből éppen csak felépült, azóta nemzetközi versenyeken nem is indult, egyáltalán decemberben állt sílécre. Donáta másodéves versenyző, és az első igazi nemzetközi versenye az idei ifi VB volt. Mindketten nagyon bátran versenyeztek, és a szlalomban a szerencse is melléjük szegődött – a kiesések miatt 2. futamot is mentek. Nagyon fontos azt értékelni, hogy azon felfokozott hangulatban agyilag tudtak annyira koncentrálni, hogy hibátlanul – ha óvatosan is – teljesítették a futamokat. Ez egy nagyon nehéz pálya volt, nem is találkoztak még ilyennel, és náluk jóval nagyobb neveknek sem sikerült lejutni. Azt kell mondani, hogy mindketten jól éltek az adódott lehetőséggel, és életük talán egyetlen felnőtt VB-jén nagyon becsületesen helytálltak. Mindemellett nagy szerepük volt a csapatszellem kialakításában.

 

A fiúk táblázatánál is ugyanazokat a megközelítéseket használtam, mint a lányoknál. Itt a megítélést nehezítette, hogy sokan csak a kvalifikációs futamban indultak, de azért őket is megpróbáltam beletenni. (Nagyobb méretben megtekinthető.)

A fiúk helyzete sokkal nehezebb volt, hiszen nekik kvalifikációs versenyen kellett indulniuk. Bár már sok fórumon elhangzott – itt is – hogy magyar kezdeményezésre átalakították a kvalifikációs szabályokat, így nemcsak az első 25 jutott tovább a főfutamra, hanem minden ország legjobbja is lehetőséget kapott erre. Valamint az is a magyar sportdiplomácia eredménye, hogy a főfutamon nemcsak az első 30, hanem az első 60 mehetett 2. futamot.

Bene Marci az elmúlt két esztendő Év Sportolója, és az olimpiai résztvevő az idén már alig-alig edzett, versenyen is csak 1-2-szer volt, és bár szlalomban még 1 ponttal az övé volt a legjobb FIS pontszám a magyar csapatból, nagyon fair módon ezt az indulási jogot átadta azoknak, akik még aktívan versenyeznek – Szepesi Bertold szerezte meg így a szlalom főfutamon való indulási jogot. Nagyon becsülendő ez tőle, főleg úgy hogy rosszabb számában – óriásban – részt vett a kvalifikáción, és jelenlétével segítette a csapatot.

Külön értékelve a kvalifikációs futamokat Norbi mutatott nagyon kiemelkedőt – 63-as rajtszámmal, 39. helyen végzett, élete legjobb pontszámát elérve, nagyon bátor, két agresszív menettel. A győztes Chongarov már több VK-n is indul, ha nem is a topon jegyzett versenyző, de a legjobbak közé tartozik. Tőle kevesebb, mint 5%-ot kapni nagyon előremutató eredmény. Fontos azonban, hogy ez nem a Világbajnoki főfutam. ..

A főfutamon – Kandahar –a 92%-os meredekségű kis szakaszon azonban rontott egy nagyot, éppen csak meg tudta fogni, hogy ne essen ki. Ennek megfelelően az időeredménye elég rossz volt. Azonban mindenképpen becsületére legyen mondva, sem a rontás előtt, sem utána nem óvatoskodott, hanem nagyon bátran, agresszíven versenyzett. Elmondása alapján ilyen nehéz pályán még soha nem ment, és a kis szakaszt elfelejtve a pálya többi részén jól érezte magát és meg is volt elégedve azzal a résszel. Norbinak van óriásban a legjobb pontszáma, amin még az utóbbi hetekben javított is. Műlesiklásban is csak fél ponttal van Szepesi Berti mögött, így összetettben ő a legjobb felnőtt férfiversenyző – és még csak 19 éves. Az ő gondja is elsősorban az, hogy lassabban fejlődött izomzatban is, így az idei évben gyors számokban nem is nagyon indult. Azonban talán ő dolgozik és versenyzik a legtöbbet, és a szakemberek szerint még sokat léphet előre.

A kvalifikáció első futamában még Petrovics Dani volt a második magyar, bátran versenyzett, azonban a második futamban kiesett. Danira általában is az jellemző, hogy ügyes, esetenként van 1-1 nagyon jó eredménye, azonban nem elég megbízható, emiatt igazán a névjegyét még nem tudta letenni. Ő is csak 19 éves, és az idei évtől egyre többet dolgozik, tehát bár kicsit később érve, őt is számításba kell venni a jövő években.

A kvalifikáció 2. legjobb eredményét Bujtás Csaba hozta, két nem tökéletes futammal, emiatt nem is volt megelégedve magával. Csabi az idén érettségizik, így kicsit kevesebb energiája jut a versenyekre, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a tavalyi évben ő volt az, aki pontszámban és tudásban a legtöbbet lépett előre az olimpiai válogató felkészülés és versenysorozat során. Azóta is lépett már előre, és benne is sok tartalék van még.

Bene Marci futamain már látszott az, hogy sokkal kevesebbet edzett, fáradt és óvatos volt, de szégyent azonban ő sem vallott, a középmezőny második felében nemcsak az egzotikus országok versenyzőit sikerült megverje.

Bertoldnak, mint a legjobb pontú műlesiklónak nyílt meg az út a főfutamon való indulásra. Berti főleg műlesiklásban indul, és nagyon nagy nyomás nehezedett rá, hogy teljesítsen. Táblázatunkban látható, hogy a kvalifikációs futamban – bár nagyon óvatosan ment – ez sikerült is neki. Ez az eredménye mindenképpen a férfi csapat FIS pontszámban értékelhető 3. legjobb eredménye volt .

A kvalifikációs magyar másodikja Kékesi „Bode” Marci volt, aki elsőéves ifi versenyző. Marci igazi versenyző alkat, minden futamában mintha az életéért menne. Ahogy ő nyilatkozott már tud úgy indulni, mint Bode Miller, és a célban le tudja venni úgy a lécét, mint Didier Cuche. Ez utóbbit a futam végén a nézők kifejezett tetszésére be is mutatta. A versenyzése is pont ilyen: bevállalós, bátor, esetenként több hibával, de mindenképpen figyelemre méltó eredményekkel, főleg, ha a korát is beleszámítjuk. És feltétlenül színt visz a csapatba, bármilyen hülyeséget csinál, azt olyan „bájjal” teszi, hogy nem lehet rá haragudni. Valószínűleg ő döntötte meg „közös fénykép vagy aláírás” című versenyt a VB alatt. (A Lindsey Vonn-nal készült fotó korábban készült.)

Vincze Ákos ugyan nem a fiatal korosztályhoz tartozik, mégis ez volt az első VB-je. Igazi síelős famíliából származik, testvérei is mind versenyeztek, édesapja a mai napig oktat. Ő is inkább azok közé tartozott a VB alatt, aki nyugodtságával, tapasztalataival segítette a fiatal csapatot. Nem ijedt meg a versenytől sem, becsülettel helytállt.

Halmágyi Zoltán a 2. futamban kiesett, így az ő tudását nem láthattuk. Ő is első éves, mint Marci, és együtt vettek részt a FIS által szervezett felkészítő táborban októbertől-januárig. Mindketten sokat profitáltak belőle. Zozi nem elég, hogy első éves, december végén is született – Marcival együtt- és alkatilag is nagyon kilóg a mezőnyből, nagyon kicsi még. Viszont sokat és keményen dolgozik, és nem sokkal marad el egyik számban sem Kékesi Marcitól.

A főversenyen Berti minden izgalma ellenére, de teljesítette mindkét futamot. Annyira sokan estek ki, hogy már ez önmagában is óriási eredmény volt – nem szabad elfelejteni, hogy ez egy nagyon nehéz pálya, a magyar versenyzők nem nagyon voltak még ilyenen. Reméljük, hogy ez lökést fog adni neki, és tud tovább lépegetni előre – hiszen nagyon sokat dolgozik is hozzá.

 

 

Szerettem volna összeszedni egy listát, hogy az elmúlt időszakban milyen magyar eredmények voltak alpesi síben, de nem nagyon sikerült. A Sí Szövetségnek van egy segítője, régi dolgos embere: Schaffer Jani bácsi. Ő ugyan sífutó volt régen, azonban szinte mindent tud a régi dolgokról, eredményekről. Az ő segítségét kértem, és mihelyt kapok tőle valamit, akkor azt megosztom az érdeklődőkkel.

Lányoknál mindig kicsit jobb volt a helyzet. A 80-as években az Apjok lányok voltak a legjobbak, világkupákon is indultak, utána Görgey Anna ért el jobb eredményeket, majd Kovács Mónika volt az, aki a VB-ken és több olimpián is indult. Ezután Berecz Anna megjelenéséig nem voltak igazán nagy nevek. Most hárman is dolgoznak rendesen, és az utánpótlásban is van 1-2 kislány akik – bár csak jó néhány év múlva – ott lehetnek a legjobbak között.

A fiúknál igazán kiugró eredményeket utoljára Bónis Attila hozott, akinek az édesapja, Bónis Ferenc a magyar nyelvterület egyik legismertebb edzője volt – sajnos tavaly költözött el az égi sípályákra.

Az elmúlt évtizedben az a hozzáállás honosodott meg, hogy mi magyarok nem is tudunk nagyot mutatni, nincsenek rá lehetőségeink, elégedjünk meg azzal, ha részt veszünk. Szerencsére azért akadt 1-2 utánpótlás nevelő egyesület, amelyek elég komoly munkát végeztek, és végeznek most is, és a mostani csapat is ezekből nőtt ki. Ők már igyekeztek majd annyit edzeni és síelni gyerekkorban is, mint az osztrákok, nagyrészt osztrák gyerek versenyeken indultak, és ennek eredményei kezdenek meglátszani a csapaton. A serdülő világkupa futamokon már egyre figyelemre méltóbb eredményekkel jönnek elő, és ha megoldódna az átlépés a serdülő és ifi kor között, egyre több olyan versenyző lehetne, akik jó eredményt hozhatnának felnőttként is.

 

 

A mostani eredmények okait vizsgálva, a már említett jó utánpótlás-nevelés az egyik. Sajnos azonban ez még mindig nem elég széles körű ahhoz, hogy igazán komoly csapatot lehetne építeni. Hiába síel Magyarországon több százezer ember, nagyon kevesen kezdenek el versenyezni. Az elmúlt években  a diákolimpián 300-500 versenyző indult, amely óriási siker – főleg Schaffer Jani bácsi szervezésének köszönhetően. Azt kellene majd megtalálni, hogy ezekből a gyerekekből hogyan lehetne mind többet megnyerni, hogy többet dolgozzanak, és próbáljanak versenyezni. Biztos, hogy ennek anyagi okai is vannak, de túl egyszerű lenne, csak erre fogni.

A másik ok a szövetség elnökében, Kaszó Klárában keresendő. Klára nagyon megosztó egyéniség, de munkájával, akaratával olyan eredményeket ért el a szövetségnek, amely 10 évvel ezelőtt még elérhetetlen lett volna. Bár nem sí szakember, hanem jogász, de kapcsolatrendszerével és akár sokszor női eszközeivel olyan költségvetést rak össze, amely biztosítja, hogy egyre több versenyző esetében már nemcsak a szülők áldozatvállalásán múlik, meddig tudnak eljutni.
 

Serdülőkor végéig még évi 100 nap körüli síeléssel a magyar gyerekek is ott vannak az osztrákok közelében – ahogy ezt az utóbbi évek eredményei is mutatják. Azonban ifiként egy egészen más közegbe kerülnek, nemcsak anyagilag nő meg jelentősen a teher, hanem az összes más tevékenység szinte teljes feladását követeli meg, ha előre akarnak jutni. És ha nem jönnek elég gyorsan az eredmények, akkor hamar megfutamodnak ezek a 15 éves gyerekek. Mint minden más versenysportnál, itt is a család teljes odaadását igényli a versenyző, azzal nehezítve, hogy szinte folyamatosan utazniuk kell- egy szezonban akár 20-30 ezer km-t is. A csapat elég heterogén – más versenyre kell mennie egy első éves ifinek, vagy egy 60 pontos felnőttnek – így az is elég nehezen kezelhető, hogy folyamatosan együtt menjenek. Sajnos elég kevés versenyző van, akik ezeket az akadályokat veszik – és emellett még van is annyi tehetségük, hogy tudnak fejlődni. A kilábalást valószínűleg egy horvát modell hozhatná meg – egy kiugróan jó versenyző olyan tömegeket vonzhatna – és pénzt hozhatna - amelyből már kiépülhet egy komolyabb utánpótlás háttér, akikből már statisztikusan kinevelődik több nagyobb versenyző.

 

 

Alapvetően az első mindig az anyagi oldal – ma az "A" kerettagok éves költségvetésének is maximum negyedét-harmadát tudja a Szövetség eredményesség alapján adni. Ezen a szinten a szponzorok csak érzelmi alapon állnak a versenyző mellé – pl. szülő cége – és a sportszer gyártók érdeklődési szintjét is maximum Edit üti meg.

Sokat olvasunk róla, de sajnos a helyzet itt sem jobb az orvosi háttér tekintetében. Amíg egy terheléses vizsgálatra heteket kell várni, az eredményét meg jó esetben is csak hetekkel később kapják meg, addig nehéz erőnléti edzést tervezni. Az "A" kerettagok sem igazán tudják megkapni a részletes orvosi vizsgálatot – sokszor inkább fizetősen a környező  országokban végeztetik ezt el.

Az erőnléti kondi edzéseiket is egyénileg csinálják, hol tervezettebben, hol kevésbé. A síelés elég speciális feladatok, feladatsorok megtanulását és elvégzését igényli, amelyekkel a magyar erőnléti edzők most ismerkednek. Gyúrót meg még senki nem is látott a csapat körül, akinek ilyen igénye van, maga kell megoldja.

Míg egy nagyobb csapatnál a versenyzők a versenyek, edzések után csak a levezetéssel, regenerációval kell törődjenek, a magyarok több órát töltenek el a waxszobákban (ld. Havazin, 11:45-től),hogy másnapra a 2-3 pár lécüket a megfelelő állapotba hozzák. Nagy előrelépés lesz, ha erre már komoly segítséget kapnak.